Chicago és Környéke, 1986 (1-52. szám)

1986-05-31 / 22. szám

Egy hónap a hazai Paradicsomban Fáy István Kedves barátom és felesége, lapunk nagyon régi olvasói nemrégen érkeztek meg magyarországi látogatásukról. 1972-ben voltak először szülőföldjükön, de újra hazamentek, mert mint elutazásuk előtt mondották, még egyszer látni szeretnék a soproni várkerületet, a Lővért, Pannonhalmát, a Kemenesalját, vagyis szülőhazájukat. Másik céljuk pedig az, hogy meggyőződjenek arról, 13 év alatt tényleg annyit fejlődött-e az ország, valóban olyan nagy-e a jólét és a szabadság, mint azt sok, lelkesedéssel visszatérő állítja. Nemrég elmentem hozzájuk, hogy elmondják tapasztalataikat. Barátom megkértem feleljen néhány kérdésemre, mert esetleg tanulságos lesz azoknak, akik már beadták útlevél és vízumkérvényüket a nyári látogatáshoz. Hangsúlyozni kívánom, hogy a megkérdezett művelt és feltétlenül tárgyilagos ember, úgyhogy mondanivalójához nem fér semmi kétség. 1) Hogyan kezelik a látogatóba érkező turistákat a Ferihegyi repülőtér vámvizsgálatánál? — Több, mint másfél órát vártunk, míg az útlevél és csomagok átvizsgálása megtörtént. Ennek oka a sok humuszos arab volt, mert meg kellett várni, amíg végeznek velük. Nem tudom mit keresnek annyian Budapesten. Sokan azt mondják, ha valaki dollár-borravalót ad a hordároknak, akkor vizsgálat nélkül átmehet a vámon. Nem igaz! Nekünk semmi titkolni valónk nem volt, de alaposan átvizsgáltak, annak ellenére, hogy 20 dollárt adtunk a hordárnak, csak azért, hogy minél előbb túljussunk a zaklatáson, amire azért volt szükségünk, mert nagyon fáradtak voltunk. 2) A szülőhelyetekre való utazáshoz béreltetek-e kocsit és ha nem, miért? — Szándékunkba volt kocsit bérelni, de egy „Opel Record”-ért 470.dollárt kértek és ezenfelül 30. dollár biztosítást. Ha ehhez hozzávesszük a benzinköltséget, úgy napi 100 kanadai dollárba került volna, ami szerintem közönséges rablás. 3) Ezek szerint vonaton utaztatok. Sok panaszt hallottam a vonatok pontatlanságáról, a pályaudvarok és a vagonok tisztaságát illetően is. Igaz ez? — Első osztályon utaztunk Budapest Déli Pályaudvarról Győrbe. A pályaudvar és környéke elhanyagolt és hihetetlenül piszkos. A fülkékben a fejtámlák huzata fekete a mocsoktól, a fejünket nem is mertük nekitámasztani. Az ablakokat talán soha nem mossák, mert nem lehet kilátni rajtuk. 4) Győr fontos vasúti gócpont, Sopron pedig a Dunántúl egyik legszebb városa, sok-e az idegen turista? — Győrött azt hittük, hogy Prágában vagyunk, annyi a cseh turista. (Lengyel is van elég.) Ezek szabályszerű zsibvásárt csinálnak, mindenfelé csempészáru kínálásával és eladásával. A lakosság utálja őket. Sopronba a hétvégeken átlag 10 ezer turista jön át Ausztriából, Kópházára 1000 körül. Mindössze néhány órát tartózkodnak Magyarországon. Bevásárolnak, — főleg élelmet és szeszesitalt — megebédelnek és megvacsoráznak. Ugyanez a helyzet más nyugati városokban is. 5) A régen gazdagságunkról híres dunántúli falvak élete még ma is olyan magas színvonalú? Mit jelent a háztáji gazdálkodás? — A termelő szövetkezetek dolgozóinak a jövedelme nem elég a tisztességes megélhetéshez. A különböző vezetők keresete aránytalanul magas azokéhoz képest, akik valóban dolgoznak, vagy dolgozniok kellene. De nem teszik, mert sokkal kifizetőbb nekik a háztáji föld művelése. Ezen aztán éjt nappá téve dolgoznak. Ezeken a kis földeken termelik az ország lakosságát ellátó élelem 60%-át. Ugyanakkor ez a szorgalom, mely teljesen független a parttól meglátszik a falukon is, ahol nemcsak villanyvilágítás, de jó utak, sok helyen hideg-meleg víz, sőt csatornázás is van. Sok helyen van gépkocsi, de nagyon ritkán használják őket, mert egy liter benzin ára egy órai munkabérnek felel meg. Szerintem a falvak lakosságának az élet és egészségügyi színvonala jobb, mint a városiaké. 6) Nagy-e a különbség az állami üzemek és a MASZEK dolgozók keresete között? Az állam nagyon sok olyan kisüzemet, vagy üzletet, mely ráfizetéssel dolgozik, f elad, de legtöbbször bérbe adja a magánvállalkozóknak. Ugyanekkor nagyon sok iparengedélyt is adnak ki. Mindezen felül egyre több az úgynevezett G.M.K. (Gazdasági Munkaközösség), mely ugyancsak privát vállalkozás. Ezek igyekeznek titkolni a keresetüket, de következtetni lehet. Pl. Az állam által bérbeadott téglagyár maszek tulajdonosa azt a téglát, melyet darabonként 2.60 forintért adott el az állami vállalat — csődbe jutott, 1.20 forintos önköltségi áron állítja elő és mégis nagy haszonra dolgozik, pedig a munkásoknak a dupláját fizeti, mint az előző gazda, az állam. Ugyanígy vannak a lakásépítéssel foglalkozó üzemek is, melyek jó részét bérbeadják a MASZEK-nek és ezzel megszűnik a ráfizetésük, ugyanakkor mindkét fél nagyon jól jár. Ezen nem lehet csodálkozni, mert az aki az átlagos órabér dupláját fizeti, követelheti a munkát is. Jellemző, hogy amíg az állam egy kőmívesnek 30 forintot fizet egy órára, a magánvállalkozó a dupláját. Ugyanakkor egy tíz éves praxissal rendelkező orvos havi alapfizetése 4.500 forint. 7) Győr és Sopron mindig komoly gyáriparral rendelkeztek. Az átlagos dolgozók életszínvonala megüti-e a tisztességes mértéket? — Az állami szolgálatban dolgozó munkásság órabére hihetetlenül alacsony. Egy segédmunkás 20-22, egy elsőosztályú vasesztergályos 30-32 forintot kap egy órára. Magyarországon soha nem volt ilyen igazságtalan bérrendszer. A munkásoknak csak kötelességük van, de nincs semmi joguk. A nők teljesen kivannak szolgáltatva főnökeik „szexuális igényeinek”. A szakszervezetek a kommunista párt végrehajtó szervei, így a dolgozó semmiféle érdekvédelmet nem kap részükről. Kollektív szerződés sehol nincs. Még az alacsony rangú főnököknek is joguk van fizetésemelésre, vagy — ami azelőtt ismeretlen volt, — csökkentésre. A haszonrészesedés „pofára” megy és ez ellen nincs fellebbezés. 8) Van-e árubőség az üzletekben és milyen modorban kezelik a vásárlókat? — Az élelmiszer ellátás kielégítő, de az árak a munkások keresetéhez viszonyítva magasak. Az üzletek túlzsúfoltak és piszkosak. A kiszolgáló személyzet, különösen a pénztárosnők viselkedése durva és sértő. Minden vevőt igyekeznek becsapni, vagy az elszámolással, vagy súlycsökkentéssel. Az üzletvezetők, hogy biztosítani tudják az áruellátást, kénytelenek kenőpénzt adni a szállítóknak, mint a „Nők Lapja” c. újságban az egyik üzlet vezetője elpanaszolta: „A romlandó árut, tejet, húst, felvágottat egyáltalán nem hozzák, vagy csak zárás előtt, sört pedig évszámra egy üveggel sem kapnék. Tehát kötve a kezem, a békát le kell nyelnem. Ez ellen nem tehetünk semmit a saját érdekünkben.” Ilyen az egész „szocialista” kereskedelem, de nemcsak az élelmiszerüzletekben. 9) A Dunántúl mindig híres volt mély kereszténységéről. Megvan-e még ez a vallásos élet és a fiatalok, milyen szemmel nézik szüleik hagyományait? — Mikor 1972-ben voltunk szülőföldünkön látogatóban, a templomok kongtak az ürességtől. Ma a templomokban az idősebb korosztály mellett nagyon sok fiatalt is lehet látni, mind a falvakban, mind a városokban, már nem is tagadják, hogy csak a hit tartja bennük a reményt. A templomok tiszták és jó állapotban vannak, de ez a hívek érdeme, nem a párté. 10) Budapest valóban olyan szép-e, mint egyesek állítják? Milyen a város tisztasága és közlekedése? — Budapest a Dunapart és a Vár kivételével piszkos, tele szeméttel. Olyan régi, előkelő helyeken, mint a Hűvösvölgy, vagy a Rózsadomb, az utcák szélén méteres gazok állnak. A Dél-vasút és környéke elképzelhetetlenül piszkos. A Vérmezőt feltöltötték a Várból lehordott törmelékkel. Ma játszótér, de nincs egy játék, vagy egy nyilvános W.C. Sokszor látni, nemcsak gyermekeket, de felnőtteket is, hogy a bokrok mellett végzik el dolgukat. A szemetet, melyet a pincékből hordanak fel az utcákra, hogy a köztisztasági vállalat elvigye, széttúrják a guberálók és a szél szanaszét hordozza. Az illemhelyek nagy része undorítóan mocskos. Igen nagy a gépkocsik száma, de sem garázsok, sem parkolóhelyek nincsenek. A kocsik a járdákon parkolnak. Villamosok, autóbuszok zsúfoltak és a közönség rettenetesen durva. Az autók minden rendszer nélkül száguldanak 70-90 km. sebességgel. Életveszélyes a közlekedés. 11) Igaz, hogy teljes szellemi szabadság van? Lehet régi,nem a kommunisták által kiadott antikvár könyveket kihozni? — Szellemi szabadság a kommunizmusban nem volt és nem is lesz. 1937 előtt kiadott könyveket az országból kihozni nem lehet, sőt büntetendő cselekmény. Vettem egy Nyírő könyvet az antikváriumban,, de a határon elkobozták! Így fest a szabadság! 12) Miután közvetlenül az osztrák határ mellé való vagy, milyen ma a „liberalizálódás” korában a határ? — A drótakadályok, az aknazárakkal és géppuskás tornyokkal éppen úgy megvannak, mint 30-35 évvel ezelőtt. A határt géppisztolyos ÁVÓ pribékek cirkálják és a határsértőket könyörtelenül lelövik. Ma csak azok próbálnak így átjutni, akik megbízható valaki... mondjuk egy clevelandi tudós, egy kutató, feltalálta volna az emberiség legpusztítóbb betegségének, a ráknak a tökéletes gyógyítását, a gyógyszerét, vagy a rákbetegség megelőzésének módját, az sem kapott volna akkora publicitást és csinadrattát, mint ez a szörnyű muzsika és tánc, a rock and roll kapott sajtóban, rádióban és TV-adásokban március 21-én, születésének 34. évfordulóján. Ezt a csodálatos dolgot itt Clevelandban „találta föl” valaki, vagy valakik, s e „születésnapra" a média akkora zajt csapott, hogy az ember belekukult. Cleveland belvárosában a Public Squar-en hosszúhajú és torzonborz, italtól, vagy kábítószertől bűzlő fiatal tekergők őrjöngtek a gyönyörűségtől. Még podegrás öreglányok és félárbócra eresztett idős ürgék is riszálták magukat, a fülsiketítő zenebonára. Hogy szép, vagy nem szép ez a rock nyavalya, nem tudom. Én a magasabb zenei képesítésemet a kecskeméti Beretvásban kaptam Boldizsár Kálmán és jóhírű zenekarától, akik csodálatosan játszották az utat, amit befújt a hó és céltalanul futott a fakó. És a pávát, amikor az fölszállott a vármegyeházára. A TV-ben csak mellékesen esett szó arról, hogy ugyanakkor tárgyalták Reagan elnök javaslatát a nicaraguai antikommunista felkelők, a contráknak a megsegítése céljából. Ezt csak savanyú ábrázattal figyelték honatyáink, élükön a Ház derék elnökével, Tip O’Neilllel, aki ellenez minden honvédelmi beruházást, katonai akciót stb., stb. Pedig állítólag ő is volt katona siheder korában, de mindössze csak kettőtől negyed-háromig. Lehet hogy ő is a rockand rollra gondolt. Befizetnék ahhoz dupla jeggyel, ha egyszer láthatnám, hogy ez a nagykiterjedésű és „tipptopp” házelnökünk valahol rúgja a port, járja a hörcsögpusztai rókatáncot és titokban, de hetykén a rock and rollt egy nádszálvékony fiatal hölgyikével. És a tatlanok és nem kapnak útlevelet. 13) Van-e Szándékotokban mégegyszer hazamenni? — Nincs. Az otthoni rokonaink nagy része nem ránk kíváncsi, hanem arra, hogy mit vittünk haza, milyen ajándékokat kaptak és ha az egyik valamivel többet kapott, mint a másik, már meg is van a harag. A magyar hatóságok úgy viselkednek velünk, mint a kommunizmus ellenségeivel, de kénytelenek megtűrni, annyira kell nekik a dollár. Végül álljon itt, amiket a megkérdezett barátom búcsúzáskor mondott: „A Ferihegyi repülőtér a magyarországi polgári repüléshez viszonyítva túlméretezett, modern fel és leszálló pályákkal, ugyanakkor korszerűtlen útlevél és vámvizsgálattal. A repülőtér kimondottan a „határőrség” (volt ÁVÓ) ellenőrzése alatt áll. Mindenütt fegyveres őröket lehet látni és a vámvizsgálaton kívül minden az ő hatáskörükbe tartozik. A kiutazónép, az Isten-adta nép a rockról álmodozik. De dermedten ébred majd álmaiból, ha megindulnak Nicaraguából a már ott lévő legmodernebb szovjet páncélosok és villámgéppuskákkal felszerelt helikopterek... ha mongol hordák davaj gitároznak a washingtoni holdas éjszakákban és lányainkasszonyaink majd sikoltozva menekülnek a ferdeszemű kirgizek elől, mint Budapesten 1945 halálos tavaszán... • Miután hivatalosan is „kitört” a Tavasz, nemcsak a fűben-fában és bokrocskákban, de a clevelandi nemzeti emigráció életében is megindult a szellemi vérkeringés. A clevelandi Magyar Társaság, miként már 3 évtizede mindig, 1986. április—május hónapokban ismét megrendezi a szabadegyetem előadás sorozatát, amelynek műsorában kitűnő clevelandi előadók, idősebbek és hál’istennek, a fiatalság is nagy számmal kapcsolódik be. Ezen előadások célja, a vörös vihar által Nyugatra vert szellemi és kulturális kincseinknek megőrzése a bennünket befogadó idegen országban, hogy ezeket majd átadhassuk az utánunk jövő fiatalabb magyar nemzedéknek és ezzel is hozzájárulhassunk a nemzeti emigrációnk célkitűzéseihez. A szabadegyetem előadássorozata április hó 4-én kezdődik s ennek megrendezői a 3 Nádas testvér: Dr. Nádas János, dr. Nádas Gyula és dr. Nádas Rózsa, akik mellett a Magyar Társaság főtitkára, Varga Sándor és a nagyszámú önkéntes „bedolgozók” segítenek a siker érdekébe. Mikor e sorok megjelennek, az előadások már javában folynak. Szűkreszabott kereteim között nem áll módomban a hosszú és gazdag műsort közölni, de a későbbiek során beszámolok majd az előadásokról.• Egy emigráns újságírónak, riporternek igen nehéz a helyzete. Emigráns napilapunk nincs, csak hetilapjaink és néhány — havilap. — Ebben a megőrült világban nemcsak a politikai, de akat is ők ellenőrzik. Nemcsak az útleveleket, hanem a csomagokat is. Minden hazalátogató közutálatnak örvend. Kivételt képeznek a „hasznos hülyék”, akik konferenciákra érkeznek és a Világszövetség vendégei. Ezek aztán mindent nagyszerűnek találnak a luxushotelekből és éttermekből. Még az a jó, hogy ezeket a gerinc nélküli csúszómászókat maguk a kommunisták is hitvány férgeknek tartják”. Ehhez a mondanivalóhoz nem kell semmiféle kommentár. Nagyon köszönöm kedves barátomnak, hogy mindent ilyen alapossággal elmondott. Melegen ajánlom, hogy a hazalátogatók olvassák el figyelmesen és eszerint lelkendezzenek, ha a „megvetett”, izzadtsággal megkeresett dollárjaikért elkényeztetik őket, hogy ne lássák meg a magyar nép anyagi és szellemi nyomorát, mert a jóllakás még nem jelent sem szabadságot, sem „alapvető emberi jogokat”, társadalmi események is úgy rohannak, mint a forgószél. Ha egy világtörténelmi jelentőségű eseményről írok, pl. a nicaraguai antibolsevista felkelőknek, a contráknak nyújtandó amerikai segélyről azt írom, hogy hál Istennek, minden rendben van... de mire írásom megjelenik a Kék Újságban, akkorára esetleg megváltozik a harci helyzet és éppen az ellenkező irányban mennek a dolgok. A nagyszájú TV- és rádiós riporterek órákig számolnak be, én viszont hátul kullogok az eseményekkel, mert ahogy Sportnyelven mondják, a TV és a rádió alaposan ,,lekörözött”. Ez azonban megtörténhetik nemcsak politikai, de társadalmi eseményekkel, sőt az időjárással is. Pl. egy műsoros, töltött káposztával egybekötött magyar összejövetellel is, ahova a „kaja” árát előre be kellett fizetni és ez esetleg a clevelandi szeszélyes időjárás miatt elmarad, mert a TV tornádó veszélyt jósol. Ekkor vagy veszni hagyom a pénzemet, vagy 2 hétig szájaskodok a rendezőséggel, amíg a pénzem visszavándorol a zsebembe. És mi van, ha nem vándorol vissza? Semmi. Vesztettem 10 dollárt és nem hallottam, hogy Sutyerák Mancika a műsoron hogyan énekli iszonyú hamis hangon a vadvirágot, amely odahaza nyílik már a réten. Ilyenkor a rendező magyar egyesület is ráfizet a „bizniszre” és ehetik maguk a töltött káposztát 2 hétig egyfolytában. Ezért Krónikámban szívesebben írok az ún. „időtálló” témákról, ...pl. e téma egyformán ehető és olvasható az olvasó által úgy télen mint nyáron. Clevelandi krónika Apró jegyzetek Molnár Zsigmond 9. oldal Ez is Amerika... Fekete G. István: Amerikában rendkívül nagy felháborodást idézett elő, hogy a franciák — habár NATO szövetségesek, — nem engedték átrepülni országuk felett a Líbiát bombázó amerikai gépeket. Napóleon késői és erősen dekadens honfitársainak viselkedése engem cseppet sem lepett meg. A Gallok iránti erősen elmarasztaló véleményemben valószínűleg erősen közrejátszik az is, hogy valamikor francia gimnáziumba jártam. Tény azonban, hogy a világ egyik legellenszenvesebb nációjának tartom őket! Ezt a határozott nézetemet azonban családom néhány tagja előtt nem nagyon hangoztatom. Édesapám ősei ugyanis a francia forradalom után menekültek Magyarországra. „Ük-ükapám” építész volt és több mint egy tucat templomot és kastélyt épített, amelynek jutalmaként magyar nevet és nemesi kutyabőrt kapott. Mindezek ellenére nagyapámnál és édesapámnál hűségesebb és hazaszeretőbb magyar nehezen tudok elképzelni. Soha másnak, mint magyarnak nem tartották magukat és nagyon büszkék voltak magyarságukra. (Az első világháborúban nagyapám teljes vagyonát elvesztette, mert mindenét hadikölcsönre jegyezte. Az egyetlen fia — édesapám — pedig 17 éves korában, mint önkéntes katonai szolgálatot teljesített.) Szeretném hinni, hogy magyarságban és hazaszeretetben én sem gurultam túl messze az apai almafától. Már „nagy fiú” voltam, amikor a padlást takarítva egy kopott vasdobozban rábukkantam a régi okiratokra. A házunkban soha senki nem beszélt „francia múltunkról", ezért végtelenül elcsodálkoztatott a dolog. Nem akartam elhinni és szinte sírós csalódottságot és kisgyerekes szomorúságot éreztem. Éppen olyat, mint amikor megtudtam, hogy karácsonykor nem az angyalkák hozzák az ajándékokat. Ezeket a családi intimitásokat csak azért említettem, mert jelezni kívántam, hogy bizonyos „előjogokkal” utálhatom a franciákat. Akiknek erősen öntelt nagyképűségét még Hitler eszelős Übermensch” (felsőbbrendű ember) teóriája sem tudta túlszárnyalni. Ezzel kapcsolatban az alábbi történet jutott az eszembe: Mr. Jefferson amerikai üzletembert meglátogatta egy francia üzletfele. Miután az üzleti tárgyaláson túl voltak, Jefferson úr végig vitte New Yorkon a franciát és megmutatta neki a hatalmas város nevezetességeit. A francia lekicsinylő megjegyzéseket tett mindenre. Jefferson úr végül egy óriási vöröstéglás épület előtt állította meg autóját. — Na mit szól ehhez monsieur? — kérdezte. — Ez is valami? — nevetett gúnyosan a francia. — Nálunk Párizsban legalább tízezer ilyen ház van! — Na ez elég szomorú... — csóválta fejét bánatosan Mr. Jefferson. — Miért szomorú? — kíváncsiskodott a francia. — Azért monsieur, mert ez az őrültek háza... -mvigyorgott elégedetten Jefferson úr. Amint írtam, önteltségük mellett a franciák még hálátlanok is. Milyen gyorsan elfelejtették, hogy a II. Világháború negyedmillió amerikai hősi halottjának köszönhetik, hogy ma nem német a hivatalos nyelv Franciaországban. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy nemcsak a franciák, hanem sok más európai náció is elfelejtette mennyi mindent köszönhetnek Amerikának! Ezek az országok elfelejtették, hogy a II. Világháború után — 1948 és 1952 között — a Marshall Terv mentette meg Európát a teljes gazdasági csődtől. Ez a nagylelkűség és áldozatkészség 12 billió dollárjába került az amerikai népnek. (Az akkori 12 billió dollár ma több mint száz billió dollárnak felelne meg.) Elfelejtették azt is, hogy elavult gyáraikkal és termelési rendszerükkel csakis azért képesek Amerikával konkurálni, mert dollárbillió bankkölcsönök mellett rendkívül előnyös vámkedvezményeket is kapnak az Egyesült Államoktól. Elfelejtették, hogy az Európai Common Market országainak földművelői kizárólag azért nem jutottak anyagi csődbe, mert Amerika a saját — világviszonylatban első, — mezőgazdasági termelését visszafogva védi a világpiaci árakat. (Ezért jut csődbe évente sok tízezer kis amerikai farmer.) * Elfelejtették, hogy az Európában állomásozó amerikai katonaság elsősorban Európát védi a kommunizmus világuralmi tervei ellen és csak másodsorban szolgálják az Egyesült Államok honvédelmét. Elfelejtik, hogy a NATO csapatok kiadásainak nagy százalékát az amerikai állampolgárok fizetik. Remélem azonban, hogy az USA európai úgynevezett szövetségesei egyet nem felejtenek el. Éspedig azt, hogy az amerikai adófizetők nagylelkűségének — és türelmének — is van határa! OLÁH LÁSZLÓ KELET,, , AZ EZERARCÚ ÓRIÁS Megjelent Oláh László Kelet, az ezerarcú óriás című nagyszabású műve, 164 eredeti fényképpel 512 oldalon, vászonkötésben, luxus kiállításban. A szerző, Dr. Oláh László személyes élményeit írja meg élvezetes stílusban. Néhány fejezet címe: Magyar emlékek Afrikában e Kutatóúton Szumátrától Celebesig e Kyoto az ezeréves császárváros e Julianus barát lábnyomában # Tigrislesen e Az igazi Körösi Csoma Sándor. A könyv megrendelhető a Kanadai Magyarság könyvosztályán, 412 Bloor Street West, Toronto, Ont., Canada M5S 1X5. Ára: $25.00 + csomagolási és porta költségre $2.00.