Chicago és Környéke, 1986 (1-52. szám)
1986-02-15 / 7. szám
Clevelandi krónika Téli jegyzetek Molnár Zsigmond 1986. január 25-én, az úgynevezett Pál fordu- 1ó” napján írom krónikámat. Régi magyar szólás-mondás: .......ha Pál fordul köddel, ember vész el döggel”. Tegnapelőtt még kék volt az ég, mint Juhász Gyula kedvenc lírikusomnak verseiben nagy szerelmének, Annának a szérvei a szeptemberi bágyadt búcsúzónál. Mára azonban az ég meggondolta magát és elsötétült. Hol nagy puha pelyhekben, hol apró tűszerűen hull a hó és a szél úgy üvölt, mint egy éhes ordas farkas. De nyugi-nyugi tisztelt olvasóink, azért sem veszünk el. Nem és nem. Ugyanis minden nyavajára, még a dögvészre is millió gyógyszert hirdetnek a patikárusok a televízión, hogy annak fele sem tréfa. Tegnap, január 24-én, benn jártam a clevelandi belvárosban lévő vasúti főpályaudvaron, a Terminal Tower-ben, ahova ezer irányból futnak be a volnátok Amerika minden részéből. Ez az a szent hely, ahol 1949. október 3-án először tettem lábaimat Cleveland földjére. Egy sínautóbuszon érkeztem New Yorkból. Ugyanis már gyerekkoromban vasvillával vertek a Kiskunságban, ha nem sínautóbusszal nyüzsögtem. Három hónapos amerikai hadifogságomból a hirosimai atombomba napján, 1945 augusztusában szabadultam. Addig is csak azért tartottak vissza, hátha szükségük lesz reám a japán arcvonal sikeres befejezéséhez. Szabadulásom után mosogatólegény lettem Münchenben egy amerikai tiszti konyhán, ahol a mosogatási szakmában csodálatos újításokkal vontam magamra a közfigyelmet. Nevezetesen: ... hogyan tud 1 tányér 1 órai mosogatás után is koszos maradni. Miután a konyhafőnök őrmester a tányérok miatt 2 nap alatt kirúgott, egy amerikai őrnagy 2 lova mellé kerültem kedves nővérnek és lelki gondozónak egy müncheni külvárosi istállóba. A lovakról azonnal megállapítottam, hogy ezek parádés hintó lovak és nem belovagolt hátasok és az volt a gyanúm, hogy valamelyik magyar állami ménesből, vagy magángazdaságból emigráltak Nyugatra derék szovjet testvéreink elől. Azt, hogy az őrnagyhoz hogyan kerültek, most nem illik firtatnom, mert végeredményben neki köszönhetem, hogy Amerikába kerültem, ebbe a Kánaánba, ahol a tej és méz folyik mélyen leszállított áron. Ugyanis miután az őrnagy megkedvelt a jótudományom miatt, napok alatt megszerezte a bevándorlási engedélyemet (sponzorált) sőt legnagyobb bánatomra még munkát is szerzett egy Cleveland környéki ún. gentleman farmon, ahol vetés-forgókkal kellett volna bíbelődnöm és a farm termelési indexét felemelnem. Na... gondoltam magamban, jól fognak kinézni azok a szegény termelési indexek, ha azokat én emelem meg, annak ellenére, hogy régi index-emelő családnak vagyok már kihalófélben lévő utolsó sarja. Tehát e derék lókedvelő őrnagy volt az, aki engem rendszeresített és üzembe helyezett Amerikában, ahova annak rendje és módja szerint 12 nap alatt, mint előkelő idegen, hajón érkezve, alaposan betaláltam. De most vissza a clevelandi Terminal Tower-be.• A Terminal ban percek alatt összeakadtam egy fél-magyar fél-tót biztosítási ügynökkel, aki ott frissen és melegen érkező hontalanokra (dipisesekre) vadászott, hogy kitűnő életbiztosítási kötvényt adjon el nekik, amely kötvényt a megbiztosított ürge leszármazottai is örökölhetik majd és áldó imádság mellett mondják el az agg biztosítási himpellér összes szent neveit, ha véletlenül ráborulnak egyszer a domboruló sírhalmára. Ugyanis azon időkben a sírhalmoknak az volt a szokása, hogy domborulni szoktak, mint a Talpra magyarban. De hogy ne húzzam sokáig a szót, mint kutya a nyúlbőrt a fagyon, az agg ürge engem is megdumált azzal, hogy érzése szerint én valamikor „jobb ember” lehettem az óhazában. És én... bár azon időkben sem voltam egy vidéki kis színtársulat naivája, ennek a „jobb ember” dumának bedőltem és „mi bajom lehet” jelige alatt minden papírt mindenütt aláírtam. Az öreg krapek ekkor elcipelt a lakására, ahol 3 napig ettünk, ittunk, bokáztunk és dőzsöltünk. Majd amikor már alaposan össze voltam dőzsölve, a vén biztosítást előjött a farbával, hogy vegyem el a lányát aki egy nagyon szép, dolgos és eszem adta teremtés. Igen szép hozományt adna vele. A lánynak semmi más baja nincs, csak pillanatnyilag éppen gyereket vár. De nem nagyon, csupán csak egy kicsit. Ekkor egy óvatlan pillanatban kisurrantam a lakásából. Hogy aztán mi történt velem azt majd máskor fogom elkrónikázni. • Krónikámat más témával szerettem volna befejezni, de a sors, a végzet borzalmasan közbeszólt. Döbbenten, rendült lélekkel és dermedt szívvel néztem a TV-n a Challenger iszonyú tragédiáját. Nem tudok mit írni a tragédia okáról, mert ha írnék, az csak a laikusok nagyképű okoskodása volna. És amikor írom e sorokat, a tűnt évtizedek mélyéből jön felém egy hasonló magyar eset, a pápai ejtőernyős vadászezred egy különítményének majdnem hasonló pusztulása. A német hadak 1941 áprilisában megindultak Jugoszlávia ellen. A magyar hadvezetőségtől azt kérték, hogy biztosítsák az újverbászi Dunahidat, amíg ők odaérnek. E feladatot a pápai ejtőernyős vadászezred egy kb. 40 főből álló különítménye kapta. Nagyszerűen kiképzett, kemény válogatott legénység. Parancsnokuk vitéz Bertalan Árpád ejtőernyős őrnagy, az első világháború arany vitézségi éremmel kitüntetett tisztje volt. A pápai repülőtérről indultak s a gép a felemelkedés után 1 perc múlva, függőlegesen a farára állva, lezuhant. Mindenki meghalt, elégett. A szállítógép hátsó része túl volt terhelve lőszerrel, nem volt meg a gép egyensúlya. A magyar hadvezetőség morális okok miatt nem hozta nyilvánosságra az esetet, de napokon belül az egész ország tudta. Az Úristen vegye az amerikai asztronauták lelkét nagyságos és igaz kegyelmébe. A hozzátartozóknak adjon vigasztalást, mi pedig mondjunk értük egy csöndes,és szelíd imát. ifj. Fekete István Hajótörött nemzedék korrajz Ezt írja a szerző a könyv előszavában: „Olyan formában próbáltam megörökíteni a történteket, hogy senkit ne botránkoztassak meg a szereplők parlagi nyelvezetével és erkölcstelen tetteivel. Tessék-lássék törekvésem persze nem járt túlzott sikerrel, mert valójában nem is akartam kimosdatni az eseményeket. Irodalmi stílust, és virágnyelvet használva megközelítőleg sem tudtam volna visszaadni azt az erkölcsi és világnézeti nihilizmust, amiben az 1945-ös úgynevezett felszabadulás’ után hazánk lakosságának jelentős százalékáért.” .■ . . . ....... I Ez a mű nyerte el a Nyisztor Zoltán Irodalmi pályázat egyik első díját. Megrendelhető: Vörösváry Publishing Co. Limited Könyvosztálya, 412 Bloor St., West, Toronto, Ontario, M5S 1X5, Kanada. A 446 oldalas keménykötésű könyv ára: $ 15.00, szállítási és csomagolási költség: $ 2.00. Skandináv módra: Nem a nagy vagyon tesz gazdaggá, hanem ha kevés a vágyad. . . I ADY KÉRDEZ Nagy költőnk kérdésének kezdete: „Mert a síng siet..Folytatása az álomban. • VÍZSZINTES: 1. Ilyen tagozatos iskolák is vannak. 6. Vasolvasztás szakembere. 12. A folytatás első sora. Zárt betű: L. 14. Német női név. 15. Súlymérték, névelővel. 16. Zárt védelmi építmény. 17. Könnyezik. 18. Irányítás hátulról. 20. Strázsa. 21. A jelzett időtől az elbeszélés idejéig. 23. Futás ikerszava. 24. Több többet lát. Mi az? 26. Járkál. 28. Izomrögzítő. 29. Kelmét készít. 30. A Vörös és fekete hőse. 32. Vezeték. 34. Levéltávirat betűjele. 36. Menüett régies neve. 37. Hosszú távú futószám távja ennyi méter. 40. Közelre mutató névmás, fordítva. 42. Fokozó értelmű kötőszó. 43. Megszólítás. 44. Folyós kőzet a vulkánból. 45. A folytatás harmadik, befejező része. 49. Kóstoló, népiesen. 50. Betű kiejtve. 51. Fészek fele! 52. Növény része. 54. Értékeli. 56. Vallamit kölcsönöz. 58. Svéd és luxemburgi autójel. 59. A Volga hajózható mellékfolyója. 61. Babos étel. 63. Vízben lévő. 65. A házba. 67. Nagyobbít, fejleszt. 69. Nyáron is finom szalámi jelzője. 71. Akit könnyű becsapni. 73. A Halotti Beszéd szava. 74. Némán őrli! 75. Egy indiai állam lakója. 77. Sportclub. 78. Számszerű tény. 80. Dolly...: népszerű együttes. 81. Búzadara. 85. Attila második felesége. 86. Előtagként sugárzást jelent. FÜGGŐLEGES: 1. Hegy a Budaihegységben. 2. Valami szóba hozása. 3. Biztató szócska. 4. Epizód. 5. Igeképző. 6. Nagy pesti pályaudvar. 7. Ketyegő szerkezet tartozéka lehet. 8. Jegelés. 9. Hamis, talmi. 10. Svéd, nyugatnémet és spanyol autójel. 11. Botrányt okozó. 13. Növény támasza. 19. Felülvizsgáló személy. 22. Parányi alkotórész. 24. Sziget, rövidítve. 25. Hazai hegység. 27. Régi zárka. 29. Mint a 42. számú sor. 31. Egyszerűen csak van. 33. Keserű nedű fogyasztása. 34. Mélybe hajít. 35. Utat bővít. 38. Nagyon elegáns. 39. Retesz. 41. Megszűnik az eső. 43. Friss. 46. Komárom megyei község. 47. A négy legrövidebb nevű magyar község egyike. 48. Női becenév. 53. Szelíd vad. 55. Állatkert. 57. Olasz író volt (Carlo). 60. Művészeti stílus, névelővel. 62. Svájc egyik legszebb kantonjának lakója. 63. Társadalmi tulajdon jelzője. 64. Duplán, édesség. 66. Álombaringó. 68. Kiváló író, a Nyugat első nemzedékének tagja (Géza). 70. A folytatás második része. Zárt betű: E. 71. Ismert politikus volt (Andor). 72. Női név. 76. Italt kínáló szó. 79. Telefon rövidítése. 82. Fadarab. 83. Csőd páros betűi. 84. Görög autótér. A kolosszus markában Töttösy Ernő TÉBOLY c. könyvéhez 1951-ben a Budapesti Ügyvédi Kamara főtitkára. Egy kihallgatás alkalmával az ÁVÓ-s tiszt így fenyegette meg dr. Töttösy Ernőt: „Maga a fiatal jogásznemzedék élvonalába tartozik, de egyben a klerikális reakció élvonalába is, így a mi ellenségünk. Ki fogjuk irtani.” A TÉBOLY a „kiirtási” kísérlet gonosz üzelmek mutatja be hátborzongató módon. A cím nem vonzót be illik témájához, a borítólap pedig, mely Goya Kolosszus c. képét ábrázolja, szintúgy visszataszító. Nagyon stílszerűen, mert jelenetei egy horror-filmbe is beillenének. A könyv előszavában Luka László pszichiáter-orvos professzor szakmailag támasztja alá annak tartamát, függelékében pedig egyes volt fogolytársak fakszimile-ben közölt nyilatkozatai teszik ugyanezt. De ha nem is tennék, a történetet akkor is el lehet hinni, ismerve dr. Töttösy Ernő lelki nemességét és személyi integritását. E tulajdonságaival széles látókör, választékos beszédmodor, ritka nyelvtehetség (öt nyelven ír és beszél), kiváló szónoki ésírói tehetség párosul — nem beszélve izzó magyarságáról és mély vallásosságáról. A szó nemes értelmében vett magyar politikus-diplomata megtestesítője ő. Tehetsége és dinamizmusa pályája elejétől mindig az élvonalban küzdők közé állította. Oroszlánkörmeit már kisdiák korában megmutatta az újpesti Könyves Kálmán reálgimnáziumban. Újságot alapított, cikkeket és verseket írt, amellett ő volt a diákság elismert szóvivője és szónoka. Ezt elsőkézből tudom, mert nyolc éven át osztálytársak voltunk. Első könyve 1938-ban (Ki gyújtotta meg a máglyát?) a Külügyi Társaság pályadíjnyertes műveként jelent meg Budapesten. Jogászévei alatt folytatta írói tevékenységét a Palota- Újpest, Jövőnk, Külügyi Szemle hasábjain.Életutunk csak 1941/42 telén keresztezte egymást anélkül, hogy tudtunk volna róla. Mindketten a gyorshadtestnél szolgálva mint hadapródőrmesterek hónapokat töltöttünk Dnyepropetrovskban, de sohasem ütköztünk egymásba.) Ügyvédi pályáját 1945-ben kezdte meg s az 1948-as államosításokig több gyár jogtanácsosa volt. Emellett szoros szálak fűzték katolikus egyház-politikai körökhöz. 1952 júliusában történt letartóztatása előtt Töttösy, kitelepítésből megszöktetett öreg barátaival disszidálási kísérletet tett, mely célra bizonyos aranymenynyiséget gyűjtött össze. • Az őrület határát is átlépő kálváriája a veszprémi ÁVH fogdájában kezdődött, majd a budapesti Gyűjtőfogházban folytatódott csaknem egy éven át anélkül, hogy bíróság elé került volna. — A „kiirtási” kísérlet vegyszereket is használó lélektani kezelés formájában történt. A TÉBOLY leírja milyen hatással. Heteken belül elkezdődtek a hallucinációk. Végül 1952 októberében egy napon váratlanul jelentkezett nála a hang. Valami új, biztatóan, barátságosan csengő hang, a rab bizalmát megnyerendő. „Ne félj... kövesd parancsaimat... én meg tudlak menteni!” „A végén már magam sem éreztem tisztán, hogy hol kezdődnek és végződnek saját gondolataim, s mikor szólalt meg bennem a hang” — írja a szerző, akit hamarosan bűntudat kezdett gyötörni. „Boncolgatni kezdtem szervezkedésünk igazságát... Bűnös volnék talán? Bűnös, mert nem kíséreltem megérteni az új hatalom, a kommunista rendszer emberi szempontjait ... Egyszerre felötlött bennem az összeesküvés... Miért került váratlanul bűneim lajstromába?” „Nem csak nekem, de mindenkinek igazat kell mondanod” — sulykolta a hang a rabnak szüntelenül, aki azután megfogadta, hogy az igazmondást gyakorolni fogja „bárkinek, bármikor”.• Börtönéletének új, bizarr szakasza következett. A hang ösztönözte, hogy önmagát az akasztófától megmentendő, színleljen őrültséget. A rab vállalta ezt a vele járó verések, kínzások ellenére. Józan napjait felváltották a színlelt (?) őrület rövidebb-hosszabb szakaszai. Volt, hogy órákon keresztül némán gubbasztva komikus nyúlülésben ült priccsén. Sok alkalommal dörömbölni kezdett cellája ajtaján s teli tüdővel ordítva követelte: „Engedjetek beszélni a parlamentben!” Időről-időre kapta az injekciókat, mindenkor várva a hang utasításait, miként viselkedjék. „Mondd el az igazat” — sürgette az őt. „Ne szépits semmit.” — A rab pedig engedelmeskedett. Jelentkezett az ÁVH főhadnagynál, hogy „bűneit” megvallja. „Semmit sem takargattam.” A hang végül is a rab második énjévé vált s már maga sem tudta, melyik énje az igazi. Csak akkor ébredt rá a valóságra, mikor a hang otthagyta őt. „Ha a hang csak képzeletem játéka volt... akkor én kétségtelenül őrült voltam... őrült!” Ez az állapot csaknem nyolc hónapig tartott. Borzalmait fordulatokban gazdag, lebilincselő, színes párbeszédek formájában mondja el a szerző, beleszöve a tartalomba saját élet- és politikai filozófiáját. A befejező részben a szellemi és testi halál torkából való megszabadulását írja le. A Műve unikumot képez nemcsak az emigrációs, hanem az egyetemes magyar politikai irodalomban is. A szerző személyi jelentősége külön súlyt kölcsönöz könyvének. Azon túl, hogy társelnöke a Szabad Magyar Jogászszövetségnek és a Szabadságharcos Világszövetségnek, magyar részről vezető tagja a WACL antikommmunista világszervezetnek, melyet jórészt amerikai magántőke sponzorol. — Azok után, amit a Kolosszus markában átélt nem csoda, hogy mindenek feletti prioritásnak a Moszkvából irányított világkommunizmus megdöntését tartja. E célnak minden más emigrációs küzdelmet alá kell rendelni. E sorok írója szerint igaza is van, meg nem is. Moszkva hatalmának megdöntése rajtunk kívülálló erőktől függ. A szabad világba került magyarság fő feladata pusztuló nemzetünk túlélésének elősegítése kell legyen az „ahogy lehet” jegyében. Sisa István A bölcs Kádár Vajda Albert Mindig tanul valaki újat az ember! A magam egyszerűre méretezett eszével eddig úgy gondoltam, hogy egy valóban demokratikus rendszer semmit sem tanulhat egy népelnyomó rendszertől, hacsak kizárólag csak fordított tanulási lehetőség lehetséges. Tévedtem. Scultz amerikai külügyminiszter nyilatkozott, hogy magyarországi látogatásakor nagy adag bölcsességet kapott Kádár Jánostól. Angolul ezt így mondta: „I heard a great deal of wisdom from Kadar.” Ezt is megértük, végre valahára! Megint csak a magam egyszerűre méretezett agyára kell hivatkoznom. Én kérem azt gondoltam, hogy a Carter adminisztrációnál ügyetlenebb és megalkuvóbb államvezetés már nem létezhet az Egyesült Államokban. És, azt is be kell vallanom, Reagan elnök első négy évének határozott és gerinces magatartását minden idegszálammal megtapasztaltam. Úgy véltem, hogy Kissinger volt Ameria leggyengébb külügyminisztere, aki remekül röpködött ide-oda a világban, elméletileg valószínűleg nagyszerűen érthette a dolgát, csak éppen a gyakorlat területén bukott meg mindenfelé, még akkor is, ha fél-Béke- Nobel-díjat kapott — gondolom azért, mert elérte, hogy a Nyugatbarát Dél-Vietnámot bekebelezze a szovjetbarát Észak-Vietnám. Érdekes módon azt még Kissinger sem mondta, hogy — mit tudom én, — sok bölcsességet tanult a szenilitásába burkolózott Mao Cetungtól. Mennyivel tanulékonyabb a jelenlegi amerikai külügyminiszter. Lám, Schultz nem hagyta el üres kézzel Magyarországot, hanem tarsolyába tette azt a ménkű sok bölcsességet, amit Kádár Jánostól hallott. Sajnos a kiadott komüniké nem sorolta fel Kádár bölcs gondolatait, így hát a magam fantáziájára vagyok utalva. Miket mondhatott az amerikai külügyminiszternek a „magyar nép második lánglelkű vezetője”? (Az első, mint sokan talán még ma is tudják, Rákosi Mátyás volt, Sztálin legjobb magyar tanítványa.) A kádári bölcs mondások között — az én véleményem szerint — első helyen állhatott: — Ne csak az ellenségedet áruld el, hanem a barátaidat is, ha hoszszú politikai életű akarsz lenni a Földön. (Lehetséges, hogy magyarázatként megemlítette Rajk László egykori bel- és külügyminiszter esetét, aki Kádár barátja és elvtársa volt, olyannyira, hogy még abban a börtönben is felkereste őt Kádár, amelyet annakidején Rajk belügyminisztersége alatt építettek. Igaz, hogy akkor Kádár János még nem gondolt arra, hogy ő maga is összkomfortos lakosztályt kap ugyanabban a börtönben.) — Aki leköp, megaláz, leszedi körmeidet, annak eszméit híven terjeszd később és légy engedelmes eszköz a kezében! így hangozhatott a második kádári bölcsesség, ara célozva, hogy ugyanaz a párt, amely börtönbe zárta őt, árulónak és aljasnak bélyegezte, egy idő után a vállára emelte és népvezérré tette. Ezt úgy lehet elérni, ha számításba vesszük a harmadik kádári bölcsességet: „Légy olyan gerinces, hogy add be a derekadat!” Ehhez kapcsolódik egy másik idély mondás: „ígérj büntetlenséget és csak utána akasztass!” Hogy ez a kádári tétel mennyire igaz, azt csak Nagy Imre és társai tudnák bizonyítani, ha élnének. Igaz, hogy ha életben maradtak volna, akkor Kádár János nem állna most azon a dicsfénnyel megvilágított emelvényen, ahová hihetetlen bölcsessége — és a szovjet tankok — helyezték. Bizonyára mondhatott még egész sereg okos dolgot Schultz külügyminiszternek a magyar Szókratész. Gondolom a budapesti Magvető Könyvkiadó már készíti a kis piros könyvecskét, Kádár János bölcs gondolatainak gyűjteményét. Legfeljebb nem mint Magvető, hanem mint Magvető kiadás jelenik meg. Egy okos gondolatot azonban bizonyosan nem mondott meg Kádár az amerikai külügyminiszternek. Ez a kádári bölcsesség, szerintem, így hangzik: — A világban minden bizonytalan és ingatag, csak egy valami szilárdabb a gránitnál és a vasbetonnál. És ez az a naivitás, amely nélkül nyugati politikus, úgy látszik, sohasem utazik külföldre. 9. oldal