Chicago és Környéke, 1986 (1-52. szám)

1986-02-15 / 7. szám

Clevelandi krónika Téli jegyzetek Molnár Zsigmond 1986. január 25-én, az úgynevezett Pál fordu- 1ó” napján írom króni­kámat. Régi magyar szólás-mondás: .......ha Pál fordul köddel, em­ber vész el döggel”. Teg­napelőtt még kék volt az ég, mint Juhász Gyula kedvenc lírikusomnak verseiben nagy szerel­mének, Annának a szé­rvei a szeptemberi bá­gyadt búcsúzónál. Mára azonban az ég meggon­dolta magát és elsöté­tült. Hol nagy puha pely­­hekben, hol apró tű­szerűen hull a hó és a szél úgy üvölt, mint egy éhes ordas­ farkas. De nyugi-nyugi tisztelt ol­vasóink, azért sem ve­szünk el. Nem és nem. Ugyanis minden nyava­­jára, még a dögvészre is millió gyógyszert hir­detnek a patikárusok a televízión, hogy annak fele sem tréfa. Tegnap, január 24-én, benn jár­tam a clevelandi belvá­rosban lévő vasúti főpá­lyaudvaron, a Terminal Tower-ben, ahova ezer irányból futnak be a vol­nátok Amerika minden részéből. Ez az a szent hely, ahol 1949. október 3-án először tettem lá­baimat Cleveland föld­jére. Egy sín­autóbu­szon érkeztem New Yorkból. Ugyanis már gyerekkoromban vasvil­lával vertek a Kiskun­ságban, ha nem sínautó­busszal nyüzsögtem. Három hónapos ame­rikai hadifogságomból a hirosimai atombomba napján, 1945 augusztu­sában szabadultam. Ad­dig is csak azért tartot­tak vissza, hátha szük­ségük lesz reám a japán arcvonal sikeres befeje­zéséhez. Szabadulásom után mosogatólegény lettem Münchenben egy amerikai tiszti kony­hán, ahol a mosogatási szakmában csodálatos újításokkal vontam ma­gamra a közfigyelmet. Nevezetesen: ... hogyan tud 1 tányér 1 órai mo­sogatás után is koszos maradni. Miután a kony­hafőnök őrmester a tá­nyérok miatt 2 nap alatt kirúgott, egy amerikai őrnagy 2 lova mellé ke­rültem kedves­ nővérnek és lelki­ gondozónak egy müncheni külvárosi is­tállóba. A lovakról azon­nal megállapítottam, hogy ezek parádés hintó lovak és nem belovagolt hátasok és az volt a gya­núm, hogy valamelyik magyar állami ménes­ből, vagy magángazda­ságból emigráltak Nyu­gatra derék szovjet test­véreink elől. Azt, hogy az őrnagyhoz hogyan kerültek, most nem illik firtatnom, mert vég­eredményben neki kö­szönhetem, hogy Ameri­kába kerültem, ebbe a Kánaánba, ahol a tej és méz folyik mélyen le­szállított áron. Ugyan­is miután az őrnagy megkedvelt a jótudo­mányom miatt, napok alatt megszerezte a be­vándorlási engedélye­met (sponzorált) sőt leg­nagyobb bánatomra még munkát is szerzett egy Cleveland környéki ún. gentleman farmon, ahol vetés-forgókkal kellett volna bíbelődnöm és a farm termelési in­dexét felemelnem. Na... gondoltam ma­gamban, jól fognak ki­nézni azok a szegény termelési indexek, ha azokat én emelem meg, annak ellenére, hogy ré­gi index-emelő család­nak vagyok már kihaló­­félben lévő utolsó sarja. Tehát e derék lóked­velő őrnagy volt az, aki engem rendszeresített és üzembe helyezett Amerikában, ahova an­nak rendje és módja szerint 12 nap alatt, mint előkelő idegen, hajón ér­kezve, alaposan betalál­tam. De most vissza a clevelandi Terminal Tower-be.• A Terminal­ ban per­cek alatt összeakadtam egy fél-magyar fél-tót biztosítási ügynökkel, aki ott frissen és mele­gen érkező hontalanok­ra (dipisesekre) vadá­szott, hogy kitűnő életbiz­tosítási kötvényt adjon el nekik, amely kötvényt a megbiztosított ürge le­származottai is örököl­hetik majd és áldó imád­ság mellett mondják el az agg biztosítási him­­pellér összes szent ne­veit, ha véletlenül rá­borulnak egyszer a dom­boruló sírhalmára. Ugyanis azon időkben a sírhalmoknak az volt a szokása, hogy dombo­rulni szoktak, mint a Talpra magyar­ban. De hogy ne húzzam so­káig a szót, mint kutya a nyúl­bőrt a fagyon, az agg ürge engem is meg­dumált azzal, hogy érzé­se szerint én valamikor „jobb ember” lehettem az ó­hazában. És én... bár azon időkben sem voltam egy vidéki kis színtársulat naivája, en­nek a „jobb ember” du­mának bedőltem és „mi bajom lehet” jelige alatt minden papírt minde­nütt aláírtam. Az öreg krapek ekkor elcipelt a lakására, ahol 3 napig ettünk, ittunk, bokáz­­tunk és dőzsöltünk. Majd amikor már alaposan össze voltam dőzsölve, a vén biztosítást előjött a farbával, hogy vegyem el a lányát aki egy na­gyon szép, dolgos és eszem­ adta teremtés. Igen szép hozományt ad­na vele. A lánynak sem­mi más baja nincs, csak pillanatnyilag éppen gyereket vár. De nem nagyon, csupán csak egy kicsit. Ekkor egy óvat­lan pillanatban kisur­­rantam a lakásából. Hogy aztán mi történt velem azt majd máskor fogom el­krónikázni. • Krónikámat más té­mával szerettem volna befejezni, de a sors, a végzet borzalmasan köz­beszólt. Döbbenten, rendült lélekkel és der­medt szívvel néztem a TV-n a Challenger iszo­nyú tragédiáját. Nem tudok mit írni a tragédia okáról, mert ha írnék, az csak a laikusok nagyké­pű okoskodása volna. És amikor írom e so­rokat, a tűnt évtizedek mélyéből jön felém egy hasonló magyar eset, a pápai ejtőernyős va­dászezred egy különít­ményének majdnem ha­sonló pusztulása. A né­met hadak 1941 áprilisá­ban megindultak Ju­goszlávia ellen. A ma­gyar hadvezetőségtől azt kérték, hogy bizto­sítsák az új­verbászi Dunahidat, amíg ők oda­érnek. E feladatot a pá­pai ejtőernyős vadász­ezred egy kb. 40 főből álló különítménye kap­ta. Nagyszerűen kikép­zett, kemény válogatott legénység. Parancsno­kuk vitéz Bertalan Ár­pád ejtőernyős őrnagy, az első világháború arany vitézségi érem­mel kitüntetett tisztje volt. A pápai repülőtér­ről indultak s a gép a fel­­emelkedés után 1 perc múlva, függőlegesen a farára állva, lezuhant. Mindenki meghalt, el­égett. A szállítógép hát­só része túl volt terhel­ve lőszerrel, nem volt meg a gép egyensúlya. A magyar hadvezetőség morális okok miatt nem hozta nyilvánosságra az esetet, de napokon belül az egész ország tudta. Az Úristen vegye az amerikai asztronauták lelkét nagyságos és igaz kegyelmébe. A hozzá­tartozóknak adjon vi­gasztalást, mi pedig mondjunk értük egy csöndes,és szelíd imát. ifj. Fekete István Hajótörött nemzedék korrajz Ezt írja a szerző a könyv előszavában: „Olyan formában próbáltam megörökíteni a történteket, hogy senkit ne botránkoztassak meg a szereplők parlagi nyel­vezetével és erkölcstelen tetteivel. Tessék-lássék törekvésem persze nem járt túlzott sikerrel, mert valójában nem is akartam kimosdatni az eseményeket. Irodalmi stílust, és virágnyelvet­ használva megközelítőleg sem tudtam volna visszaadni azt az erkölcsi és világnézeti nihilizmust, amiben az 1945-ös úgyneve­zett felszabadulás’ után hazánk lakosságának jelentős szá­zalékáért.” .■ . . . ....... I Ez a mű nyerte el a Nyisztor Zoltán Irodalmi pályázat egyik első díját. Megrendelhető: Vörösváry Publishing Co. Limited Könyvosztálya, 412 Bloor St., West, Toronto, Ontario, M5S 1X5, Kanada. A 446 oldalas keménykötésű könyv ára: $ 15.00, szállítási és csoma­golási költség: $ 2.00. Skandináv módra: Nem a nagy vagyon tesz gazdaggá, hanem ha ke­vés a vágyad. . . ­­I ADY KÉRDEZ Nagy költőnk kérdésének kezdete: „Mert a sín­g siet..Folytatása az álo­­m­ban. • VÍZSZINTES: 1. Ilyen tagozatos is­kolák is vannak. 6. Vasolvasztás szak­embere. 12. A folytatás első sora. Zárt betű: L. 14. Német női név. 15. Súly­mérték, névelővel. 16. Zárt védelmi építmény. 17. Könnyezik. 18. Irányítás hátulról. 20. Strázsa. 21. A jelzett időtől az elbeszélés idejéig. 23. Futás ikersza­va. 24. Több többet lát. Mi az? 26. Jár­kál. 28. Izomrögzítő. 29. Kelmét készít. 30. A Vörös és fekete hőse. 32. Vezeték. 34. Levéltávirat betűjele. 36. Menüett régies neve. 37. Hosszú távú futószám távja ennyi méter. 40. Közelre mutató névmás, fordítva. 42. Fokozó értelmű kötőszó. 43. Megszólítás. 44. Folyós kő­zet a vulkánból. 45. A folytatás harma­dik, befejező része. 49. Kóstoló, népie­sen. 50. Betű kiejtve. 51. Fészek fele! 52. Növény része. 54. Értékeli. 56. Val­­­lamit kölcsönöz. 58. Svéd és luxembur­gi autójel. 59. A Volga hajózható mel­lékfolyója. 61. Babos étel. 63. Vízben lé­vő. 65. A házba. 67. Nagyobbít, fejleszt. 69. Nyáron is finom szalámi jelzője. 71. Akit könnyű becsapni. 73. A Halotti Beszéd szava. 74. Némán őrli! 75. Egy indiai állam lakója. 77. Sportclub. 78. Számszerű tény. 80. Dolly...: népszerű együttes. 81. Búzadara. 85. Attila máso­dik felesége. 86. Előtagként sugárzást jelent. FÜGGŐLEGES: 1. Hegy a Budai­hegységben. 2. Valami szóba hozása. 3. Biztató szócska. 4. Epizód. 5. Igeképző. 6. Nagy pesti pályaudvar. 7. Ketyegő szerkezet tartozéka lehet. 8. Jegelés. 9. Hamis, talmi. 10. Svéd, nyugatnémet és spanyol autójel. 11. Botrányt okozó. 13. Növény támasza. 19. Felülvizsgáló sze­mély. 22. Parányi alkotórész. 24. Sziget, rövidítve. 25. Hazai hegység. 27. Régi zárka. 29. Mint a 42. számú sor. 31. Egyszerűen csak van. 33. Keserű nedű fogyasztása. 34. Mélybe hajít. 35. Utat bővít. 38. Nagyon elegáns. 39. Retesz. 41. Megszűnik az eső. 43. Friss. 46. Ko­márom megyei község. 47. A négy leg­rövidebb nevű magyar község egyike. 48. Női becenév. 53. Szelíd vad. 55. Ál­latkert. 57. Olasz író volt (Carlo). 60. Művészeti stílus, névelővel. 62. Svájc egyik legszebb kantonjának lakója. 63. Társadalmi tulajdon jelzője. 64. Dup­lán, édesség. 66. Álomba­ringó. 68. Ki­váló író­, a Nyugat első nemzedékének tagja (Géza). 70. A folytatás második része. Zárt betű: E. 71. Ismert politikus volt (Andor). 72. Női név. 76. Italt kí­náló szó. 79. Telefon rövidítése. 82. Fa­darab. 83. Csőd páros betűi. 84. Görög autótér. A kolosszus markában Töttösy Ernő TÉBOLY c. könyvéhez 1951-ben a Budapesti Ügyvédi Kamara főtit­kára. Egy kihallgatás alkalmával az ÁVÓ-s tiszt így fenyegette meg dr. Töttösy Ernőt: „Ma­ga a fiatal jogásznem­zedék élvonalába tarto­zik, de egyben a kleri­kális reakció élvonalába is, így a mi ellenségünk. Ki fogjuk irtani.” A TÉBOLY a „kiirtá­si” kísérlet gonosz üzel­mek mutatja be hátbor­zongató módon. A cím nem vonzót be illik té­májához, a borítólap pedig, mely Goya Ko­losszus c. képét ábrázol­ja, szintúgy visszata­szító. Nagyon stílszerű­en, mert jelenetei egy horror-filmbe is beille­­nének. A könyv elősza­vában Luka László pszi­chiáter-orvos professzor szakmailag támasztja alá annak tartamát, függelékében pedig egyes volt fogolytár­sak fakszimile-ben kö­zölt nyilatkozatai teszik ugyanezt. De ha nem is tennék, a történetet akkor is el lehet hinni, ismerve dr. Töttösy Ernő lelki ne­mességét és személyi in­tegritását. E tulajdon­ságaival széles látókör, választékos beszédmo­dor, ritka nyelvtehet­ség (öt nyelven ír és be­szél), kiváló szónoki és­­írói tehetség párosul — nem beszélve izzó ma­gyarságáról és mély val­lásosságáról. A szó ne­mes értelmében vett magyar politikus-dip­lomata megtestesítője ő. Tehetsége és dinamiz­musa pályája elejétől mindig az élvonalban küzdők közé állította. Oroszlánkörmeit már kisdiák korában meg­mutatta az újpesti Köny­ves Kálmán reálgimná­ziumban. Újságot alapí­tott, cikkeket és verse­ket írt, amellett ő volt a diákság elismert szó­vivője és szónoka. Ezt elsőkézből tudom, mert nyolc éven át osztály­társak voltunk. Első könyve 1938-ban (Ki gyújtotta meg a máglyát?) a Külügyi Társaság pályadíjnyer­tes műveként jelent meg Budapesten. Jogászévei alatt folytatta írói tevé­kenységét a Palota- Újpest, Jövőnk, Külügyi Szemle hasábjain.­­­­Életutunk csak 1941/42 telén keresztezte egy­mást anélkül, hogy tud­tunk volna róla. Mind­ketten a gyorshadtest­nél szolgálva mint had­­apródőrmesterek hóna­pokat töltöttünk Dnye­­propetrovsk­ban, de so­hasem ütköztünk egy­másba.)­­ Ügyvédi pá­lyáját 1945-ben kezdte meg s az 1948-as álla­mosításokig több gyár jogtanácsosa volt. Emellett szoros szálak fűzték katolikus egy­ház-politikai körökhöz. 1952 júliusában történt letartóztatása előtt Töttösy, kitelepítésből megszöktetett öreg ba­rátaival disszidálási kísérletet tett, mely cél­ra bizonyos aranymeny­­nyiséget gyűjtött össze. • Az őrület határát is átlépő kálváriája a vesz­prémi ÁVH fogdájában kezdődött, majd a buda­pesti Gyűjtőfogházban folytatódott csaknem egy éven át anélkül, hogy bíróság elé került volna. — A „kiirtási” kísérlet vegyszereket is használó lélektani keze­lés formájában történt. A TÉBOLY leírja mi­lyen hatással. Heteken belül elkez­dődtek a hallucinációk. Végül 1952 októberében egy napon váratlanul je­lentkezett nála a hang. Valami új, biztatóan, barátságosan csengő hang, a rab bizalmát megnyerendő. „Ne félj... kövesd parancsa­imat... én meg tudlak menteni!” „A végén már ma­gam sem éreztem tisz­tán, hogy hol kezdődnek és végződnek saját gon­dolataim, s mikor szó­lalt meg bennem a hang” — írja a szerző, akit ha­marosan bűntudat kez­dett gyötörni. „Boncol­gatni kezdtem szervez­kedésünk igazságát... Bűnös volnék talán? Bűnös, mert nem kísé­reltem megérteni az új hatalom, a kommunista rendszer emberi szem­pontjait ... Egyszer­re felötlött bennem az összeesküvés... Miért került váratlanul bűne­im lajstromába?” „Nem csak nekem, de mindenkinek igazat kell mondanod” — sulykolta a hang a rabnak szün­telenül, aki azután meg­fogadta, hogy az igaz­mondást gyakorolni fog­ja „bárkinek, bármi­kor”.• Börtönéletének új, bizarr szakasza követ­kezett. A hang ösztö­nözte, hogy önmagát az akasztófától megmen­tendő, színleljen őrült­séget. A rab vállalta ezt a vele járó verések, kínzások ellenére. Jó­zan napjait felváltották a színlelt (?) őrület rö­­videbb-hosszabb szaka­szai. Volt, hogy órákon keresztül némán gub­basztva komikus nyúl­­ülésben ült priccsén. Sok alkalommal döröm­bölni kezdett cellája aj­taján s teli tüdővel or­dítva követelte: „En­gedjetek beszélni a par­lamentben!” Időről-időre kapta az injekciókat, mindenkor várva a hang utasítá­sait, miként viselkedjék. „Mondd el az igazat” — sürgette az őt. „Ne szé­pits semmit.” — A rab pedig engedelmeske­dett. Jelentkezett az ÁVH főhadnagynál, hogy „bűneit” megvall­­ja. „Semmit sem takar­gattam.” A hang végül is a rab második énjévé vált s már maga sem tudta, melyik énje az igazi. Csak akkor ébredt rá a valóságra, mikor a hang otthagyta őt. „Ha a hang csak képzeletem játéka volt... akkor én kétségtelenül őrült vol­tam... őrült!” Ez az állapot csaknem nyolc hónapig tartott. Borzalmait fordulatok­ban gazdag, lebilincse­lő, színes párbeszédek formájában mondja el a szerző, beleszöve a tar­talomba saját élet- és po­litikai filozófiáját. A befejező részben a szel­lemi és testi halál torká­ból való megszabadulá­sát írja le. A Műve uni­kumot képez nemcsak az emigrációs, hanem az egyetemes magyar politikai irodalomban is. A szerző személyi je­lentősége külön súlyt kölcsönöz könyvének. Azon túl, hogy társelnö­ke a Szabad Magyar Jo­gászszövetségnek és a Szabadságharcos Világ­­szövetségnek, magyar részről vezető tagja a WACL antikommmu­­nista világszervezetnek, melyet jórészt amerikai magántőke sponzorol. — Azok után, amit a Ko­losszus markában átélt nem csoda, hogy min­denek feletti prioritás­nak a Moszkvából irá­nyított világkommuniz­mus megdöntését tartja. E célnak­­ minden más emigrációs küzdelmet alá kell rendelni. E sorok írója szerint igaza is van, meg nem is. Moszkva hatalmának megdöntése rajtunk kí­vülálló erőktől függ. A szabad világba került magyarság fő feladata pusztuló nemzetünk túl­élésének elősegítése kell legyen az „ahogy lehet” jegyében. Sisa István A bölcs Kádár Vajda Albert Mindig tanul valak­­i újat az ember! A ma­gam egyszerűre mérete­zett eszével eddig úgy gondoltam, hogy egy va­lóban demokratikus rendszer semmit sem ta­nulhat egy népelnyomó rendszertől, hacsak ki­zárólag csak fordított ta­nulási lehetőség lehet­séges. Tévedtem. Scultz amerikai külügyminisz­ter nyilatkozott, hogy magyarországi látoga­tásakor nagy adag böl­csességet kapott Kádár Jánostól. Angolul ezt így mondta: „I heard a great deal of wisdom from Kadar.” Ezt is megértük, vég­re valahára! Megint csak a magam egysze­rűre méretezett agyára kell hivatkoznom. Én kérem azt gondoltam, hogy a Carter adminiszt­rációnál ügyetlenebb és megalkuvóbb államve­zetés már nem létezhet az Egyesült Államok­ban. És, azt is be kell vallanom, Reagan elnök első négy évének hatá­rozott és gerinces ma­gatartását minden ideg­szálammal megtapasz­taltam. Úgy véltem, hogy Kissinger volt Ameria leggyengébb külügyminisztere, aki remekül röpködött ide-oda a világban, elméle­tileg valószínűleg nagy­szerűen érthette a dol­gát, csak éppen a gya­korlat területén bukott meg mindenfelé, még akkor is, ha fél-Béke- Nobel-díjat kapott — gondolom azért, mert elérte, hogy a Nyugat­barát Dél-Vietnámot be­kebelezze a szovjet­barát Észak-Vietnám. Érdekes módon azt még Kissinger sem mondta, hogy — mit tu­dom én, — sok bölcses­séget tanult a szenilitá­sába burkolózott Mao Cetungtól. Mennyivel tanulékonyabb a jelen­legi amerikai külügy­miniszter. Lám, Schultz nem hagyta el üres kéz­zel Magyarországot, ha­nem tarsolyába tette azt a ménkű sok bölcsessé­get, amit Kádár János­tól hallott. Sajnos a kiadott ko­­müniké nem sorolta fel Kádár bölcs gondolata­it, így hát a magam fan­táziájára vagyok utalva. Miket mondhatott az amerikai külügyminisz­ternek a „magyar nép második lánglelkű ve­zetője”? (Az első, mint sokan talán még ma is tudják, Rákosi Mátyás volt, Sztálin legjobb magyar tanítványa.) A kádári bölcs mondá­sok között — az én véle­ményem szerint — első helyen állhatott: — Ne csak az ellensé­gedet áruld el, hanem a barátaidat is, ha hosz­­szú politikai életű akarsz lenni a Földön. (Lehetsé­ges, hogy magyarázat­ként megemlítette Rajk László egykori bel- és külügyminiszter esetét, aki Kádár barátja és elv­társa volt, olyannyira, hogy még abban a bör­tönben is felkereste őt Kádár, amelyet annak­idején Rajk belügymi­­nisztersége alatt építet­tek. Igaz, hogy akkor Kádár János még nem gondolt arra, hogy ő ma­ga is összkomfortos lak­osztályt kap ugyanab­ban a börtönben.) — Aki leköp, meg­aláz, leszedi körmei­det, annak eszméit hí­ven terjeszd később és légy engedelmes eszköz a kezében! így hangozhatott a második kádári bölcses­ség, ara célozva, hogy ugyanaz a párt, amely börtönbe zárta őt, áru­lónak és aljasnak bélye­gezte, egy idő után a vál­lára emelte és népve­zérré tette. Ezt úgy le­het elérni, ha számítás­ba vesszük a harmadik kádári bölcsességet: „Légy olyan gerinces, hogy add be a dereka­dat!” Ehhez kapcsoló­dik egy másik idély mondás: „ígérj büntet­lenséget és csak utána akasztass!” Hogy ez a kádári tétel mennyire igaz, azt csak Nagy Im­re és társai tudnák bizo­nyítani, ha élnének. Igaz, hogy ha életben maradtak volna, akkor Kádár János nem állna most azon a dicsfénnyel megvilágított emelvé­nyen, ahová hihetetlen bölcsessége — és a szov­jet tankok — helyezték. Bizonyára mondha­tott még egész sereg okos dolgot Schultz kül­ügyminiszternek a ma­gyar Szókratész. Gon­dolom a budapesti Mag­vető Könyvkiadó már készíti a kis piros köny­vecskét, Kádár János bölcs gondolatainak gyűjteményét. Legfel­jebb nem mint Magvető, hanem mint Magvető kiadás jelenik meg. Egy okos gondolatot azonban bizonyosan nem mondott meg Ká­dár az amerikai külügy­miniszternek. Ez a ká­dári bölcsesség, szerin­tem, így hangzik: — A világban minden bizonytalan és ingatag, csak egy valami szilár­dabb a gránitnál és a vasbetonnál. És ez­ az a naivitás, amely nélkül nyugati politikus, úgy látszik, sohasem utazik külföldre. 9. oldal

Next