Chicago és Környéke, 1987 (82. évfolyam, 1-52. szám)

1987-03-28 / 13. szám

„Vasöklű Maggie” adócsökkentését egyszerű trükknek nevezi az ellenzék Margaret Thatcher, angol miniszterelnök, akinek mellékneve „Vasöklű Maggie” 2 százalékkal csökkentet­te a jövedelmi adót. Az adócsökkentés, amely elsősorban Angliában, másrészt Mrs. Thatcher adminisztrációjában szo­katlan, lényegesen ked­vezőtlenebb visszhangot váltott ki, mint amit alighanem a miniszter­­elnök remélt. A költségvetési terve­zet benyújtása alkalmá­val, az adócsökkentést Nigel Lawson, a Chan­cellor of the Exchequer jelentette be. Mr. Law­­son erre vonatkozó beje­lentéseinek részletei a következők: — A kormány a jövő­ben leszállítja a ban­koknak kölcsönadott öszeg kamatát, hogy fel­bátorítsa a bankokat sa­ját kamatszázalékuk le­szállítására is ügyfele­ikkel szemben. — A kisjövedelmű családok és az időskorú­ak automatikus adólevo­nási összegét (Exempti­on) felemelik. Az előze­tes tervvel ellentétben a kormány nem emeli fel az alkohol, a cigaret­ta és a gazolin adóját.­­ Az általános adót 29-ről 27%-ra csökken­tik. Nyomban a bejelentés után — a kormány szá­mára alighanem megle­petésszerűen — óriási vihar tört ki, az ellenzék hevesen támadta a ja­vaslatot. Neil Kinnock, a Labour Party vezető­je, kijelentette: „Ez a költségvetés nem más, mint az adófi­zetők megvesztegetése. Thatcher miniszterel­nök így akarja saját helyzetét biztosítani az elkövetkező választáson. Dr. David Owen, az „Alliance” (a Liberális Párt és a Szociáldemok­rata Párt politikai szö­vetsége) egyik vezetőjé­nek kommentárja: — Micsoda különle­ges nagylelkűség ez? A konzervatívok billiókat pazaroltak el és ezt az elpazarolt pénzt arra lehetett volna fordítani, hogy álláslehetőségeket teremtsenek a több, mint 3 millió munkanél­küli számára! S most né­hány pennys adomány­nyal akarják megnyerni a választók bizalmát! Mr. Lawson kijelen­tette : az új költségvetés május 17-én lép életbe. Ez az a dátum, amikor Mrs. Thatcher bejelent­heti, — ha jónak látja, — hogy június 11-én par­lamenti választásokat fognak tartani. Ez az a dátum, amelyet számos konzervatív képviselő szívesen venne. Tény azonban az, hogy Mar­garet Thatchernek nem kell 1988 júliusa előtt vá­lasztásokat tartania. A Reuter nevű hírügy­nökség szerint a konzer­vatívok és az ellenzéki­ek véleménye egybe­hangzóan az, hogy ez a költségvetés egy úgyne­vezett „választási költ­ségvetés”. Az esetleges júniusi választás lehetőségét maga Margaret That­cher is alátámasztotta, amikor a költségvetési javaslat benyújtása előtt két nappal interjút adott a „The Evening Standard” nevű újság­nak és a riporter egyik kérdésére válaszolva ki­jelentette: „ A júniusi választás lehetősége reálisnak tű­nik. A konzervatívok nagy­része szívesen venne egy júniusi választást, mert hosszú idő után most elő­ször, a Konzervatív Párt és Mrs. Thatcher ked­vező eredményt mutat­hat fel a közvélemény­kutató felmérések sta­tisztikájában. Konzervatív előretörés Finnországban____ Helsinkiből, Finnor­szág fővárosából jelen­ti a United Press Inter­national nevű amerikai hírügynökség.­­ A legutóbbi parla­menti választások ered­ménye: a kormányon lé­vő Szociáldemokrata Párt veszített szavaza­tokat a konzervatívok nyertek szavazatokat, azonban nagyon kevés az eltérés, így tehát azt lehet mondani: a finn po­litika jobbra tolódása „mérsékelt”.­­ Ez az első eset 21 esztendő óta, hogy a kon­zervatívok beléphetnek a kormányba. Jelentős politikai változás azon­ban nem várható, külö­nösen nem Finnország pragmatikus külkeres­kedelmi egyezményét il­letően a Szovjetunióval. — A választás azt je­lenti, hogy nem lehet bennünket a kormány­ból kizárni — mondta egy beszélgetés alkal­mával Ilkka Suominen, a Konzervatív Párt ve­zetője. — A választások ered­ménye a következő: a Szociáldemokrata Párt a szavazatok 24,3 száza­lékát kapta, vagyis 2 százalékkal kevesebbet, mint a legutóbbi válasz­táson. A Konzervatív Pártra a szavazatok 23,2 százaléka jutott, vagyis egy százalékkal több, mint az előző választá­son.­­ A finn parlament­nek 200 képviselője van. A finn választási rend­szer meglehetősen bo­nyolult és egy párt a szavazatok arányában kap bizonyos számú kép­viselői pozíciót. A szoci­áldemokraták az új par­­lementben 56 képviselői mandátumot kapnak, a konzervatívok pedig 53 képviselői pozícióhoz jutnak. A 4 esztendővel ezelőtti választáson a szociáldemokraták 57 képviselői mandátumot kaptak a konzervatívok 44 képviselői pozíciójá­val szemben.­­ Érdekes és figye­lemre méltó a kisszámú finn kommunisták kom­mentárja. Ezt a Moszk­­va-barát politikai pár­tot Finországban hivata­losan így nevezik: A De­mokratikus Alternatíva Pártja. A párt vezetője, Jaakko Lakso, így nyi­latkozott : — A választás bizo­nyítja, hogy nemcsak a kommunisták, de azok a pártok mind, amelyek a dolgozó osztályokat kép­viselik, komoly válság­ban vannak. — A finnországi kom­nak 25 százalékát jelen­tették, az elmúlt évek fo­lyamán fokozatosan vesztették el népszerű­ségüket. A kommunis­ták most két frakcióra oszlanak: a Moszkva­­barát frakcióra és az úgynevezett­­ Euro­­kommunista frakcióra. A két frakció közül az utóbbi a népszerűbb, a legutóbbi választáson 16 képviselői mandátu­mot kaptak.­­ Finn politikai szak­értők szerint a koalíciós kormány felállítása a szociáldemokraták és a konzervatívok között hosszú tárgyalást igé­nyel és legalább 4-5 he­tet fog igénybe venni. Jonathan Jay Pollard, akit az amerikai federális bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt, mert 17 hónapon keresztül bizalmas jellegű, mintegy száz katonai információkat szolgáltatott Izraelnek. Cruz: Contra-reform kell — vagy hiábavaló a harc! San Salvadorból je­lenti James LeMoyne, a „The New York Times” nevű amerikai napilap tudósítója.­­ Arturo Cruz, a ni­­caraguai contra egysé­gek vezetője, aki nem­régiben lemondott, egy telefon-interjú során részletesen közölte ál­láspontját. Mr. Cruz, a második contra-vezető, aki rövid idő alatt távo­zott pozíciójából. Kez­detben a szandinista kormány egyik vezető pozícióban lévő tisztvi­selője volt, s azután egyike lett azoknak, akik a szandinista kor­mányt a legélesebben el­lenezték.­­ Arturo Cruz két­ségtelenül karrierista, élete és pályafutása azonban ezenkívül tük­rözi azt a válságot is, amelybe a jelenlegi for­radalom és a polgárhá­ború nagyon sok nicara­­guai polgárt taszított. — A telefon-interjú al­kalmával Mr. Cruz kije­lentette: — Remélem, hogy le­mondásom végre felráz­za az amerikaiakat és a lázadók vezetőit egy­aránt és világossá teszi előttük: a contra moz­galom reformokra szo­rul, gyökeres reformok­ra, még pedig nagyon sürgősen. Reformok nél­kül minden elveszett a contrák számára és problémáik csak növe­kedni fognak. —A „United Nicara­guan Opposition” moz­galomnak új direktorá­­tusra van szüksége. — Szeretném hangsú­lyozni, hogy a szandi­­nistákat ma is diktatóri­kus rezsimnek tartom és határozottan ellenzem. Azt kell azonban látnom, hogy Nicaragua törté­nelmi tragédiája, vala­mi különleges, véget­­nem érő és folytonos kör­ben járunk. 1977-ben diktatúrával kezdtük, 1979-ben új diktatúrá­hoz érkeztünk és az a ve­szély fenyeget, hogy ha legyőzzük a szandinistá­­kat — új diktatúrához fo­gunk érkezni. A nicara­­guai demokraták törté­nelmi feladata, hogy ezt megakadályozzák. — Az elmúlt két esz­tendő alatt azt tapasz­taltam, hogy nem va­gyok képes a contra mozgalmon belül végre­hajtani a szükséges re­formokat. Szükségesnek látom, hogy az ameri­kaiak segítsenek hozzá bennünket a contra moz­galom demokratizálásá­hoz. Jelenleg az a ve­szély fenyeget, hogy a guerilla ellenzék a volt diktátor, Anastasio So­mosa Debayle híveinek vezetése alá kerül.­­ Maguk a contra­­mozgalom harcosai szá­mos esetben demonstrál­ták, hogy nem csupán hatalmat akarnak, ha­nem demokráciát is akarnak. A „United Ni­caraguan Opposition” új politikai direktóriu­mát demokratikus mó­don kellene megválasz­tani azok közül a nica­­raguai személyiségek­ből, akik jelenleg kül­földön élnek. Szerintem Amerika nem érti iga­zán a contra-problémát. * F*hér *?az út munkatársai. Fent: William Webster. M£'s W,ebScr­ederális bíró volt 1 9 éve az FBI igazgatója és az Elnök a CIA igazgatójául jelölte ki. Kijelöléséhez először a szenátus „Intelligence Committee” nevű bizottságának, majd ha az elfogadja, a szenátus többségének kel hozzájárulnia. Az általános meggyőződés az, hogy a 63 éves Webster kinevezésé­­““ a fel!á^S,^iI,dmn jelentősebb ellenvetés nélkül hozzájárul TMat”,*s hivatalát, mint a CIA igazgatója, tavasszal elfoglalhatja A,ül két : Fran­k Charlucci,a Nemzetbiztonsági Tanács vezetője. ? lemondott John Poindexter altengernagyot váltotta fel pozíciójában. Ehhez a pozícióhoz nem szükséges a szenátus hozzájárulása. Az NDP konvenció meglepetései: Quebec és „konzervatív” technika vált javaslat főbb pont­jai. — A federális Alkot­mány ismerje el beveze­­tésében, hogy Quebec a kanadai konföderáció­­ban különleges helyet foglal el, mivel az egyet­len olyan provincia, amely lakosainak több­sége francia­ nyelvű. — Foglalják bele az Alkotmányba azt, hogy Quebecnek joga van el nem ismernie olyan dön­téseket, amelyek a pro­vinciák meglévő jogait esetleg a federális kor­mányra ruházzák át és adott esetben a federális kormánytól pénzügyi kárpótlást kapjon. — Foglalják bele az Alkotmányba, hogy Quebecnek minden olyan döntést joga van megvé­tóznia, amely a federális kormány esetleges be­avatkozását jelenti olyan módon, hogy a be­avatkozás veszélyezteti Quebec eredeti francia kultúráját. — A québeci francia­nyelvű többségnek tel­jes joga van nyelvi és kulturális kiváltságait megvédeni. Ezekkel a határoza­tokkal az NDP lényege­sen messzebb ment, mint akár a Liberális Párt, vagy akár a Prog­resszív Konzervatív Párt. A konvenció másik meglepetése az volt, hogy az NDP úgy dön­tött: politikai techniká­jában követi a másik két "nagyipart fr­edszsereit, tehát: saját" közvéle­ménykutatással fog dol­gozni a jövőben és nem támaszkodik kizáróla­gosan a Gallup Intézet felméréseire, ami nem egyszer téves és félreve­zető. A következő föde­rális választások előtt a párt — a másik két párt­hoz hasonlóan — erősí­teni fogja postai pro­paganda-kampányát. Ezenkívül, a federáli­­san megengedett maxi­mális összeget fogja költeni a párt (6-7 millió dollár között, a hivata­losan nyilvántartásba vett szavazók számától függően) a választásra. Az NDP Quebecben tartotta konvencióját s ez volt a párt történeté­ben az első eset, hogy ebben a provinciában került erre sor. Éppen ezért, a québeci konven­ciónak szimbolikus je­lentősége van: tükrözi az NDP fokozódó nép­szerűségét ebben a pro­vinciában. Az NDP­ egyébként is történeté­nek legnépszerűbb idő­szakát éli: a Gallup Köz­véleménykutató Intézet legutóbbi felmérése sze­rint az NDP népszerűsé­gi arányszáma 43 száza­lék. A konvenció — amint az várható volt — újabb két évre a federális párt vezetőjévé választotta Ed Broadbentet, közfel­kiáltással. A konvenció egyik meglepetése a Quebec­­cel kapcsolatos állásfog­lalás volt. Mr. Broad­­bent erre vonatkozó ja­vaslatát, hosszú vita után, a küldöttek endoi­­zálták. A határozatra Külföldi segítséget kérnek az indiánok biztosított önrendelke­zési jogot kapjanak. Egyikük Dennis Pos­­he, indiánfőnök, aki 9 manitóbai indián­ törzset képvisel, kijelentette a CP munkatársa előtt: az indiánok ellenzik Otta­wának azt az igyekeze­tét, amely arra irányul, hogy az őslakókat bele­olvassza a kanadai kon­­föderációba. A másik külföldre uta­zó indián­ főnök a Gull Bay indián­ törzs (On­tario) főnöke, Oliver Po­­ile lesz. Mindketten elő­ször Londonba utaztak, ahol angol parlamenti képviselőkkel lépnek érintkezésbe, majd Genfbe mennek, ahol UN-megbízottakkal akarnak tárgyalni az indián-jogokról. Érdemes megjegyez­ni, hogy a kanadai indi­ánoka­-­os amerikai­­ Al­­kotmány sem segíti tö­rekvésükben és nem nyújt példát. Az ameri­kai Alkotmány és az er­re vonatkozó föderális törvények értelmében az indiánok rezerváci­­ókban élhetnek és a re­­zervációt bármikor el­hagyhatják és abban a pillanatban teljes jogú amerikai polgárokká válnak automatikusan. Indián önrendelkezési jogról azonban nincs szó az amerikai Alkotmány­ban, éppen úgy, mint ahogyan a kanadai Al­kotmányban sem törté­nik erre vonatkozó ren­delkezés. Winnipegből jelenti a „Canadian Press” nevű hírügynökség. Két vezető indián sze­mélyiség külföldre uta­zott, hogy támogatást kérjen a kanadai indiá­noknak ahhoz a küzdel­méhez, amelynek célja az, hogy az indiánok, mint Kanada őslakói, teljes, Alkotmányban Zhao a „burzsoa liberalizmus” ellen_________________________ A Kínai Népköztársa­ság hivatalos hírügynök­sége, a „Xinhua”, teljes egészében közölte nem­régiben Zhao Ziyang mi­niszterelnök beszédét a decemberi és januári di­áktüntetésekről. Erről a tárgykörről egyébként ez volt Mr. Zhao harma­­difymulást követő­­nap alatt. Beszédében a minisz­terelnök hangsúlyozta: a tüntetések alapjában véve kedvező eredmény­nyel jártak, mert alkal­mat adtak az ország „konstruktív többségé­nek” arra, hogy szembe­szálljon a „burzsoá li­beralizmussal.”­­ --* Hamarosan kide­r mondta Mr. Zhao,­­ hogy a rendbontók a ka­pitalizmust szeretnék megvalósítani szemben a szocializmussal és al­kalmunk volt ezt a törek­vést csírájában elfojta­ni. Megnyugtatáskép­pen, talán megemlíthe­tem, hogy a tüntetések­ben a főiskolai diákok­nak kevesebb, mint egy százaléka vett részt, a sz­á­zaléka nem híve a rend­bontásnak és a „bur­zsoá liberalizmusnak.” (A pontosság kedvé­ért tegyük hozzá Mr. Zhao beszédéhez: ami­kor a tüntetések történ­tek, ugyancsak a „Xin­hua” nevű hírügynökség azt jelentette, hogy „a tüntetésekben meglepő­en nagyszámú diák vesz részt.” Nem tudhatjuk pontosan, hogy mit je­lent a „meglepően nagy­számú” kifejezés, de úgy tűnik, hogy a „Xin­hua” a kifejezéssel a diákoknak több, mint egy százalékára utalt. ( Szerk.) Gorbacsov a saját embereit akarja behozni a reformok ürügye alatt A Wall Street Journal szerint alig múlik el nap, hogy Gorbacsov ne je­lentene be valamit, ami szakítás Brezsnyev me­rev politikájával. Ilyen új kezdeményezése, hogy több jelölt közül tit­kosan válasszák meg a helyi pártbizottságok vezetőit. Egyelőre nem lehet eldönteni, hogy Gorbacsov valóban a rendszer legitimitásá­nak alapjait kívánja ki­szélesíteni, vagy csupán folytatja a régi vezetők lecserélését a saját em­bereivel. A Wall Street Journal ezt írja az elő­terjesztett javaslatok­ról: Az világos, hogy Gor­bacsov legutóbbi kezde­ményezései nem vezet­nek valódi változáshoz, ha nem egészítik ki azo­kat egy sor más reform­mal. Mire jó például a titkos szavazás a párton belül, ha továbbra is a kommunista párt az or­szág egyetlen pártja? A helyi pártvezető által ki­szemelt jelöltek közül le­het továbbra is válasz­tani. A jelöltek kiválasz­tásának a szabaddá téte­le nélkül nem lehet libe­ralizálni a választási rendszert. Ez csak úgy lehetséges, ha ellenzéki pártok is működhetnek. És még ellenzéki pár­tok működése esetén is messze lenne a Szovjet­unió a valódi szabad vá­lasztásoktól. Hogyan folytatnák az új pártok a választási kampányt a lakosság körében? Az ál­lam birtokolja a sajtót és a tömegtájékozta­tási eszközöket és va­lamennyit a kommunis­ta párt ellenőrzi. A való­ban szabad sajtó műkö­désének előfeltétele a nyomdák, a sokszoro­sítási és tömegtájé­koztatási eszközök ma­gántulajdona. A szabad politikai vita és párbe­széd elkerülhetetlenül kapcsolódik a magántu­lajdon elismeréséhez. Az 1917-es februári de­mokratikus forradalom elfogadta a magántulaj­don elvét, de a bolsevi­kok, amikor 1917 októbe­rében államcsínnyel magukhoz ragadták a hatalmat, elvetették a sajtószabadság eszmé­jét. A Wall Street Journal ezután rámutat, hogy a titkos szavazás, a sza­bad sajtó és a magántu­lajdon sem elegendő a szabad választáshoz. Szükség van egy olyan hatalmi szerkezet létre­hozására is, amely le­hetővé teszi a választá­si eredmények érvénye­sülését. Ahhoz, hogy a választás a népszuvere­nitás legitimáló forrá­sa legyen, nem elég a szavazás titkossága. Ugyanilyen fontos a szavazatok becsületes megszámlálása és az, hogy a hatalmon lévők fogadják el a választási eredményt akkor is, ha ennek következtében vesztesként kell távoz­niuk a kormányzásból. A diktatúrákban ez a nagylelkűség hiányzik. Nehéz elképzelni, hogy egy olyan totális rend­szer, amilyen a Szovjet­unióban hatalmon van, békésen beleegyezne a hatalom átadásába. A kommunista gondolko­dástól teljesen idegen a demokratikus szabályok szerinti vereség elis­merése.

Next