Chicago és Környéke, 1987 (82. évfolyam, 1-52. szám)
1987-06-20 / 25. szám
6. oldal Kommunista Kína a Perzsa Öbölben? A nyugati világot alighanem meglepetésként érte az, hogy miután Amerika hajlandó volt arra, hogy hajókísérettel garantálja Kuwait, olajgazdag arab sejkség olajszállító tankhajóinak biztonságos útját a Perzsa Öbölben, a Szovjetunió is jelentkezett és felajánlotta, hogy Amerikával együtt hajlandó a kuvaiti olajszállító tankhajók biztonságáról kísérettel gondoskodni a Perzsa Öbölben. A közös támogatás érdekes és meglepő, mert kétségtelen, hogy alapjában véve egy esetleges iráni támadás ellen történik és minden lehetséges számítás szerint Amerika és a Szovjetunió érdeke nem volna azonos. Nemrégiben azonban még egy ennél is meglepőbb dolog történt: Kuwait arra kérte a Kínai Népköztársaságot, hogy csatlakozzék Amerikához és a Szovjetunióhoz és ugyancsak védje meg hajókísérettel a Perzsa Öbölben a kuwaiti olajszállító tankhajókat. Ezzel kapcsolatban Suleiman Majid al-Shaheen, kuwaiti külügyminisztériumi államtitkár, a következő kijelentést tette egy interjú alkalmával a „The New York Times” nevű amerikai napilap munkatársa előtt: — Mindent megteszünk, hogy bevonjuk Kínát a közös olajvédelembe. Mindezek megértéséhez a következőket kell tudnunk: Kuvait először a Szovjetuniót kérte fel védelemre. A szovjet válasz megérkezése előtt néhány órával Reagan, amerikai elnök, kéretlenül védelmet ajánlott fel. A Szovjetunió 3 tankhajó védelmét garantálta, Amerika pedig a 22 olajszállító kuwaiti hajókaravánnak a felét ajánlotta fel megvédeni a US Navy zászlaja alatt. Amikor Kuwait a Kínai Népköztársaság védelmét is kéri, ennek különleges oka van, amely a következő: az Egyesült Nemzetek Szervezetében előbb-utóbb felmerül majd a Perzsa Öbölben közlekedő olajszállító hajók problémája. Kuwait szeretné a NN támogatását megkapni egy hivatalos segítséghez, erre vonatkozóan azonban a Biztonsági Tanácsnak kell döntenie. A NN alapokmánya értelmében, ha a Biztonsági Tanács egyetlen tagja egy javaslat ellen szavaz, ezt a javaslatot nem lehet elfogadni. Az alapokmánynak ezt a paragrafusát már számos alkalommal felhasználta saját előnyére a Szovjetunió és Amerika. Kuwait problémája ez: ha a NN védelem kérdése felmerül a Biztonsági Tanácsban és a Kínai Népköztársaság ellene szavaz, az Egyesült Nemzetek Szervezete nem támogathatja. Ha azonban Kína eleget tesz a felkérésnek és hajókísérettel biztosítja a kuvaiti olajszállítmányokat, nem emelhet vétót a Biztonsági Tanácsban a hivatalos IN- támogatás ellen, mert ez észszerűtlen volna. Amikor ezeket a sorokat írjuk, a kínaiak még nem válaszoltak a kuvaiti kérdésre és nem lehetetlen, hogy elutasítják. Ez a körülmény, mindenesetre, várható ellenséges magatartást jelentene részükről a NN Biztonsági Tanácsában. Mr. Shaheen a következőket mondta az amerikai újságíróknak az interjú alkalmával: — Kína nem zárta be az ajtót. A kérdést rendkívül óvatosan fontolóra veszik és szerintünk ez jó jel. Kuwait rendkívül barátságos kapcsolatokat tart fenn Pekinggel — diplomáciai kapcsolatban is vagyunk. Mindegyik barátunkat, Amerikát, a Szovjetuniót, Kínát, megközelítettük — mindegyik barátunknak joga lesz gazdasági együttműködésünkhöz a támogatása fejében. John Kinner, a „The New York Times” munkatársa Kuwaitban, viszont arra hívja fel a figyelmet: ámbár Mr. Reagan elhatározta, hogy a US Navy gondoskodik a kuwaiti olajszállító tankhajók védelméről, a kongresszus jórésze egyáltalában nincs meggyőződve ennek a lépésnek a helyességéről és az Elnök a törvényhozók nem jelentéktelen ellenállására számíthat. Caspar Weinberger, amerikai honvédelmi miniszter, Brüsszelben arra kérte a NATO szövetségeseket, hogy a Perzsa Öböl olajszállítmányainak védelméhez járuljanak hozzá. Mr. Weinberger nem indokolta különösebben a kérést és a NATO országok részéről nem kapott ígéretet, csak langyos visszhangot. Szovjetunió: A különleges „vallásszabadság” országa Bill Keller, a „The New York Times” nevű amerikai napilap moszkvai irodavezetője, írta nemrégiben. „ A Szovjetunió kétségtelenül időnként nagyobb szabadságot engedélyez a vallásoknak, mint a múltban. Néhány vallási vezetőt szabadon bocsátottak a börtönből, néhány templomot újra megnyitottak, a vallásos tevékenységet éppen Mr. Gorbacsov liberálisnak nevezhető kormányzása alatt korlátozzák. A Kommunista Párt tagjaitól azonban megkívánják, hogy nyíltan deklarálják: atheisták. Még a párttól független pozíciókban is, például a tanárok és a hadsereg tisztjei esetében, szinte teljesen lehetetlen az előléptetés, ha az illetőről elterjed, hogy — hívő. — A szovjet állami törvények megtiltják, hogy a gyerekeknek az iskolákban vallásról beszéljenek, a kórházakban, árvaházakban tilos a vallás említése. A gyakorlat azt mutatja, hogy általába véve nem lehet Bibliát vásárolni a Szovjetunióban, sem imakönyvet, annak ellenére, hogy árusításuk hivatalosan nincs tiltva. Nincs hivatalos statisztikai nyilvántartás róla, de jólértesültek szerint szerte a Szovjetunióban majdnem ezer személy van munkatáborokban, vagy elmegyógyintézetekben, mert vallásosnak vallotta magát. Mindezek után érdekes, hogy a közelmúltban helyezték szabadlábra Rev. Gleb Yakunint. Rev. Yakunin a görög orthodox vallás lelkésze és 1965 óta tiltakozik a vallási elnyomás ellen a Szovjetunióban. 1980-ban ötévi börtönbüntetésre és azután ötévi belső száműzetésre ítélték. Az elmúlt februárban szabadlábra helyezték, miután megígérte, hogy semmiféle „illegális, vagy társadalomellenes” tevékenységben nem fog részt venni. Május végén az orthodox egyház közölte vele, hogy nemsokára Moszkva környékén egyházkerületet és templomot kap. — Sokan nem értenek egyet Rév. Yakuninnal, aki egy interjú alkalmával a következőket mondta az amerikai újságíróknak: — Meggyőződésem, hogy Mr. Gorbacsov igazi atheista, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nem tudok a rendszerrel együtt dolgozni. Úgy látom, hogy Mihail Gorbacsov valóban a „glasznoszty” és a „perestrika” (a nyíltság és a társadalmi megújulás) embere és mint ilyen, képes lesz velünk, a lelkészekkel együtt dolgozni az alkoholizmus, a prostitúció és a korrupció elleni harcban. Rev. Yakunin álláspontját azonban sokan ellenzik, ezek egyike Alexandra Ogorodnikov, aki 8 esztendőt töltött börtönben, mert egy vallásos csoportot szervezett. Mr. Ogorodnikov véleménye: — Rev. Yakunin teljesen és feltétel nélkül támogatja Gorbacsovot. Azt hiszem azonban, hogy ez tévedés. Gorbacsov atheista és az egyház és az atheista kormányzat közötti különbség olyan mély, hogy áthidalhatatlan. Rev. Yakunin figyelemre érdemes válasza: — Az egyháznak — minden egyháznak — olyan fiatal papokra van szüksége, akik megértik a modern világot és tisztában vannak azzal, hogy az együttműködésért olykor bizonyos áldozatokat kell hozni. Minden más — nem egyéb illúziónál. Q A kanadaiak többsége helyesli a szigorú bevándorlási törvényt A „Goldforb Consultant” (Toronto) nevű közvéleménykutató intézet országos felmérést készített, amelynek célja az volt, hogy megállapítsa: miképpen vélekednek a kanadai polgárok a bevándorlási törvény megszigorítása felől, amelyet a federális kormány hetekkel ezelőtt a parlamentben javaslatként előterjesztett. A javaslat lényege az volt, a jövőben nem léphet Kanada területére automatikusan az, aki politikai menekültnek vallja magát. A javaslatot valószínűleg nem tárgyalja a federális képviselőház az elkövetkező őszig, vagy esetleg 1988 elejéig, tehát elfogadása nem várható korábbi időpontban. Jelenleg Kanada 18 országból ideérkezetteket automatikusan nem deportál. Ezek közé az országok közé tartozik például El Salvador, Sri Lanka, Irán, Guatemala, Észak-Korea, Libanon és a Szovjetunió. Kanada ennek az alapelvnek az alapján 1986-ban elfogadott Nyugat-Németországból ideszökött 155 tamilt is. A jelenlegi bevándorlás-ellenes hullámot ez a befogadás indította el. A föderális kormány javaslata értelmében ezek a tamilok a jövőben nem kaphatnának Kanadában politikai menekült státuszt, mivel egy másik demokratikus ország, ebben az esetben Nyugat-Németország, előzőleg már befogadta őket. A „Goldfarb Consultants” közvéleménykutatása szerint a kanadai polgárok 83 százaléka egyetért az új, szigorúbb bevándorlási törvényjavaslattal, csupán 15 százalék ellenzi, a fennmaradó százaléknak nem volt határozott véleménye a kérdésben. Az egyik kérdés így hangzott: Milyen bevándorlási politikát tartana helyesnek? Erre a kérdésre csupán a megkérdezettek 11 százaléka felelte azt, hogy véleménye szerint a „nyitott ajtó” bevándorlási politikája lenne a helyes — 89 „valamiféle” korlátozást és megkötöttséget javasolt, volt aki többet, volt aki kevesebbet. A megkérdezettek 86 százaléka szerint, Amerikához hasonlóan, bizonyos befogadási kvótát kellene felállítani a menekültek számára, 23 százalék ellenzett mindenfajta kvótát és korlátozást. A megkérdezettek 47 százaléka úgy vélte, hogy a menekültek beengedésénél nem szükséges a kvalifikáció figyelembe vétele , 41 százalék azonban ezt elengedhetetlennek tartotta. A megkérdezettek 75 százaléka helyesnek tartja, hogy „az igazi politikai üldözöttek” menedéket találjanak Kanadában, 66 százalékuk azonban úgy találja, hogy azoknak, akik politikai menekülteknek vallják magukat és így kérnek letelepedési engedélyt, legnagyobb részük a csaló. A legnagyobb az erre vonatkozó elégedetlenség Quebecben volt, ahol a megkérdezettek 77 százaléka vélekedett így. A „Goldfarb Consultants” munkatársai május 20-25 között szerte az országban ezer személyt interjúvoltak meg. Az effajta közvéleménykutatások pontossága minden húsz eset közül tizenkilencben 3,2 százalékos. Különös alkotmányvita a meg-nem-születettek körül Gus Mitges, konzervatív parlamenti képviselő (Grey Simcoe) a közelmúltban a következő javaslatot terjesztette a federális parlament elé: az Alkotmány Charter of Rights and Freedoms című fejezetét változtassák és módosítsák olyan módon, hogy az a meg-nem-születettekre, vagyis a magzatokra is, vonatkozzék. Más szavakkal: Mr. Mitges olyan módon akarta módosítani az Alkotmányt, hogy a módosítás következtében alkotmányellenessé váljék az abortusz — ugyanis, érvelt a konzervatív képviselő, az Alkotmány értelmében mindenkinek joga van az élethez, a szabadsághoz és személyi biztonságához és mivel, orvosok egybehangzó tajnúsága szerint, a mag' zat élőlény, tehát élő személyiség, ugyanezek az alkotmányos jogok megilletik. Az ezt követő vita heves és nem egyszer érzelmi kitörésekkel teljes volt és végülis, a képviselőház 89 szavazattal 62 szavazat ellenében elvetette Mr. Mitges alkotmánymódosító javaslatát. Pauline Jewett képviselő (NDP, New Westminster-Copquidam) kijelentette beszédében: A javaslat igazi célja az, hogy illegálissá tegye az abortuszt, amely jelenleg legális, amennyiben egy kórház bizottsága ehhez hozzájárul, azon az alapon, hogy a terhesség folytatása, vagy a szülés veszélyeztetné az anya életét. Az abortusz illegálissá tétele nem szüntetné meg az abortuszt, hanem azt ismét a mellékutcák és sikátorok sötétségébe taszítaná. A szavazás után, amely elutasította Gus Mitges javaslatát, Don Mazankowski, helyettes miniszterelnök irodájának szóvivője, a következőket mondta az újságíróknak: — Még abban az esetben is, ha a javaslatot elfogadják, a kormány nem lett volna köteles semmit tenni. A szavazás csupán a képviselők többségének a véleményét bizonyította volna. (Talán nem érdektelen ezúttal visszaemlékeznünk a US Legfelsőbb Bíróság 1973-as abortusz döntésére. A főbírák egyhangúan úgy döntöttek, az abortusz minden nő természetes joga és megtiltása alkotmányellenes. Indokolás: amennyiben a magzat is emberi lény — és az orvosok megállapítása szerint kétségtelenül az — ebben az esetben, összeütközésbe kerül az abortuszt kívánó nő és az abortálásra kerülő magzat emberi joga. Ilyen konfliktus esetében kétségtelen, hogy az elsőbbség a már teljes cselekvési szabadsággal rendelkező, funkcionáló nőt illeti meg — vagyis az anyát. ( Szerk.) Óriási csehszlovák botrány — széplányokkal és sikkasztással Bécsből jelenti az Associated Press nevű amerikai hírügynökség irodája. * Egypolitikai-mé-nír- kült, aki Prágából az osztrák fővárosba szökött és neve elhallgatására kérte az újságírókat, óriási méretű csehszlovák közéleti botrányról adott jelentést. Figyelemre érdemes, hogy közléseinek nagy részét a csehszlovák napilapok hírei — bizonyos mértékben enyhített formában — megerősítik. Amennyire a menekült közléséből és a cseh napilapok jelentéseiből kihámozható, a következőkről van szó: vezető csehszlovák politikai személyiségekről derült ki, hogy nagyméretű állami sikkasztásban vettek részt és az ilyen módon szerzett pénzt drága partykra költötték, amelyeket prostituáltak társaságában rendeztek. A botrányok központja Pozsony volt, ahol 800 személyt hallgattak ki és a jegyzőkönyv és a dokumentumok gyűjteménye összesen 34.000 oldalra terjed. A botrányban nem kisebb személyiségek vettek részt, mint Bohuslav Chnoupek, külügyminiszter. A széplányokkal együtt rendezett partykra a résztvevők— általában magasrangú kormánny tisztviselők — a legdrágább külföldi ételeket és italokat hozattak és a prostituáltak egy-egy éjszakáért kétezer amerikai dollárt kértek, ami amerikai viszonylatban is valóban ritkaság számba megy. A fővádlott egy Stanislav Babinsky nevű diplomata. A vádlottak száma jelenleg 12, mindegyiküket sikkasztással és hivatali pozíciójuk„nagymértékű elhanyagolásával” vádolják. Maximális büntetésük 15 esztendei szabadságvesztés lehet. A vádlottak között van Vladimir Janza, helyettes tervhivatali miniszter, és Ladislav Ludovy, az országos mérnöki Hivatal minisztere. Vegyes kommentárok Amerika új kubai bevándorlói közül Washington, D.C.-ből jelentette az amerikai külügyminisztérium. A „United States Catholic Conference” kérésére a Castro kormány elhatározta, hogy 348 személy Amerikába történő bevándorlását engedélyezi. Amerika hajlandó az új bevándorló-jelölteket befogadni, mint politikai menekülteket. A kubai közlés szerint az új bevándorló-jelöltek között vannak jelenlegi és korábban elítélt politikai foglyok is. A dolog érdekessége az, hogy a „United States Catholic Conference” 204 nevet nyújtott át Fidel Castronak, aki váratlanul 348 személy szabadon bocsátását engedélyezte, azzal a feltétellel, ha azok szabadon bocsátásuk után nyomban Amerikába vándorolnak. Az Egyesült Államokban meglehetősen vegyes kommentárokkal fogadják Fidel Castro „engedékenységét”. A kétkedők utalnak arra, hogy évekkel ezelőtt Castro többszáz úgynevezett „politikai foglyot” Amerikába engedett vándorolni — nagyrészükről kiderült, hogy egyszerűen köztörvényes bűncselekményeket követtek el. Ezek még ma is amerikai börtönben vannak, mivel Castro — érthető módon — nem szándékozik őket visszavenni. ■Mtu FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Elliott Abrams, amerikai külügyi államtitkár, a kongresszus és a szenátus közös bizottsága előtt, amely az Irán-contra ügyben folytat meghallgatásokat. A keresztkérdések során Mr. Abrams elismerte, hogy az előzetes kongresszusi meghallgatások alkalmával, több ízben, nem mondott igazat. A fényképen látható férfi Gary Hart, Colorado állam egykori szenátora, az amerikai Demokrata Párt volt elnökjelölt aspiránsa. A karjában lévő csinos fiatal hölgy Dona Rice, 29 éves modell. Mindketten közölték az újságírókkal előzőleg, hogy kapcsolatuk pusztán barátság és politikai kampánykapcsolat volt. A fenti fénykép annak idején nem került nyilvánosságra és ma már alapjában véve semmi jelentősége nincs.