Chicago És Környéke, 1989 (84. évfolyam, 5-49. szám)
1989-08-26 / 34. szám
6. oldal Ausztriát felvették a Közös Piacba Haas György (Bécs) Az európai egység szempontjából Brüsszelben történelmi jelentőségű döntés született. Az osztrák kormány kérésére az Európai Közösség, megadta a hozzájárulását Ausztria Közös Piacba történő felvételéhez. A döntés megszületéséhez Brüsszelben nem kellett sok időnek eltelni, de részben osztrák belpolitikai okokból, másrészt a közösség egyes kormányai részéről felmerült aggályok miatt Bécs semleges politikája miatt, késleltette a végleges döntés megszületését. Az osztrákok régi titkolt vágya vált ezzel valóra, hogy az Európai Közösséghez történt csatlakozással véglegesen a nyugati demokráciák szoros családi kötelékébe került. Ezzel csökkent azoknak az aggodalma, hogy Ausztria kiesve a nyugati vérkeringésből, a szovjet blokk hatalmi körébe kerülve kiszolgáltatva lesz Moszkva imperialista hatalmi érdekeinek. A közös piaci tagság felé vezető úton, akkor kezdődött el a döntő változás, amikor dr. Alois Mock személyében kereszténydemokrata politikus került a külügyi tárca élére. Mock minden ellenvetést legyőzve, rendíthetetlenül dolgozott Ausztria felvételéért. Az osztrák külügyminiszter nemcsak hazája érdekeit tartotta szem előtt, hanem az Egyesült Európa érdekeit is. Ausztria első Közös Piac irányában megtett lépéseire Moszkva enyhe tiltakozással reagált. De ez a nemtetszés nyilvánítás nem volt olyan erélyes mint amilyen a korábbi évek folyamán többször előfordult. Alois Mock, Moszkva fellépését mindig viszszautasította, mondva, hogy Ausztria semlegességének interpretálására csakis a bécsi kormány jogosult. Ezzel egyidőben harcot kellett folytatni a szocialista koalíciós partner balszárnyával is, akik töretlenül azt igyekeztek bizonygatni, hogy az osztrák semlegességgel összeegyeztethetetlen a közös piaci tagság. A Fischer vezette szocialista balszárny méltó szövetségesekre talált az Osztrák Kommunista Pártban, aki propagandagépezetét mozgósította a belépés ellen. A közösség államai között először alig vetődött fel ellenvetés Ausztria semlegességi státuszával kapcsolatban. Csak két héttel ezelőtt hirtelen Eyskens belga külügyminiszter támasztott meggondolásokat az osztrák semlegességgel kapcsolatban. Eyskens kijelentette, hogy Brüsszelnek Moszkvával kellene tárgyalni, hogy a Kreml miképpen fogadja Ausztria közeledését a Közös Piachoz. Eyskens egyúttal felszólította a közösség vezető testületeit, hogy ismételten vizsgálják felül, hogy az osztrák semlegesség mennyiben gátolja az európai egyesülési törekvéseket. A belga vétó úgy látszott, hogy megakadályozza Brüsszelben 1990 januárja előtt döntés szülessen a felvételről. A belga külügyminiszter nemcsak Bécsben de jónéhány közös piaci tagban is meglepetést és értetlenséget váltott ki. Az osztrák diplomácia igyekezett visszafogottan reagálni Eyskens kijelentéseire. Dr. Alois Mock külügyminiszter Brüszszelben ugyanakkor leszögezte, hogy az osztrák semlegesség státuszán egy jottányit sem kívánnak változtatni. Jankowitsch az SPÖ külügyi szóvivője a belga lépés kapcsán kijelentette, hogy úgy látszik a nyugatiak keveset tudnak az osztrák semlegességről, ezért kellő felvilágosítással kell irányukba tennünk. Ermacora a Néppárt nemzetközi jogi szakértője megjegyezte, hogy a belgák valószínűleg az 1914-es német megszállásra gondolnak, amikor az osztrák semlegesség kapcsán kétségbe vonják Ausztria katonai felkészültségét. A Szabadság Párt vezére Jörg Haider, a belga vétó okát abban látja, hogy Brüszszel Ausztria Közös Piacban történő megjelenésével egy konkurens félt vélt felfedezni. A hágai kormány ugyanakkor teljes mértékben kiállt Ausztria felvételi kérelme mellett. A hollandok leszögezték, hogy örömmel üdvözlik egy nyugati parlamenti demokrácia szándékát és sokra értékelik Ausztria fejlett gazdasági életét. A belga vétó nem tudta sokáig fékezni, az osztrák felvételi kérelmet, és július utolsó napjaiban az Európai Közösség zöld jelzést adott Ausztriának, mellyel Európa egy újabb lépést tett az egyesülés felé. Hogyan fér meg a peresztrojka a nemzetiségi kérdéssel? Amióta Gorbacsov vette át a szovjet kommunista párt vezetését szakértők szakadatlanul jósolták, hogy hamarosan kiteszik Vladimir Serbitsky szűrét. Serbitsky Ukrajna kommunista vezetője. És egyben az utolsó Brezsnyev kinevezettek tagja a párt politikai bizottságának, leszámítva magát Gorbacsovot. Mindenki úgy vélte, hogy Serbitsky a Brezsnyev korszak túlélője hamarosan ki lesz söpörve, mint a Brezsnyev korszak ottragadt utolsó mohikánja. Ukrajna az ő uralma alatt megélt egyes mást. Csernobil katasztrófáját, a párt és Ukrajna értelmiségeinek egyre növekvő szakadékot és végül az általános elégedetlenséget a vezetőség iránt, amit a közönség a legutóbbi választáson is kimutatott. A rendszer jelöltjei ugyancsak csúfosan szerepeltek Ukrajnában is. Serbitsky éppen csak, hogy átcsúszott. Mindennek ellenére Gorbacsov nem találta szükségesnek Vladimir Serbitsky elmozdítását. Négy esztendő azonban éppen elegendő a feszült várakozásra és a különböző nyakatekert magyarázatok, hogy miért nem megy még Serbitsky, többé nem találnak hitelre sem Moszkvában, sem Ukrajnában. Az igazi magyarázat az egyre növekvő nemzeti lázongásban lelhető, ez kihatással jár a Szovjetunió nemzetiségi politikájára az uralma alatt élő több mint 100 nációval szemben. Maga Gorbacsov körvonalazta a problémát, legutolsó ukrajnai látogatásakor: ,,Képzeljék csak el mi történne, ha Ukrajnában is zavargás törne ki?” Itt 51 millió ember él, ha Ukrajna kiesne, ezzel az egész szovjet társadalom szétszakadna és a peresztrojka is kudarcot vallana. A szovjet vezető jól tudta, hogy mit beszél és azóta Serbitsky változatlanul marad a helyén. Erősödik az egy pártellenes mozgalom a Szovjetunióban Moszkvából jelenti a „The Washington Post” nevű amerikai napilap. A közelmúltban a „Moszkvai Este” nevű napilap felmérést készített a Szovjet Tudományos Akadémia szociológiai osztályának megbízásából. A felmérés eredménye arra mutat, hogy a Szovjetunióban erősödik az egy pártellenes mozgalom, íme, a legérdekesebb adatok: — A megkérdezetteknek több, mint a fele vélekedik úgy, hogy a Kommunista Pártot meg kellene fosztani attól az authoritástól, hogy mint az ország egyetlen politikai pártja, a Szovjetunió vezetője legyen. 69 százalék szerint a Kommunista Párt tekintélye az elmúlt évben csökkent. — A megkérdezettek 44 százaléka szerint viszont egy több pártos politikai rendszer önmagában nem garantálja a demokráciát — 36 százalék szerint a több párt rendszer önmagában biztosíték a demokráciára. Csupán a megkérdezettek 10 százaléka vélekedett úgy, hogy demokrácia lehetséges egypártrendszer mellett is. A megkérdezettek 46 százaléka támogatja a nemrégiben megalakult parlamenti képviselői csoportot, amelynek többek között tagja Boris Yeltsin és Andrei Sakharov is. Ez a csoport nem nevezi magát politikai pártnak, a parlamenten belül azonban a szervezett ellenzék szerepét szándékozik betölteni. Vezetője, Boris Yeltsin, jelenleg a legnépszerűbb politikus a Szovjetunióban, őt követi Sakharov, a Nobeldíjas tudós. Mihail Gorbacsov a Szovjetunió elnökének és a szovjet Kommunista Párt főtitkárának a nevét nem találhatjuk a legnépszerűbb politikusok között, tény azonban, hogy elnökké választásával a szovjet polgárok 94 százaléka egyetért. David Lange öröksége Új Zealandban Új Zealand potrohos szocialista vezetője David Lange miniszterelnök lemondott posztjáról, azzal az indokolással, hogy elvesztette pártja bizalmát, egészsége is megrendült, jobb ha távozik és most magára gondol. Ami egészségét illeti, noha alig 50 esztendős, egy szívinfarktust már elszenvedett és hogy súlyából veszítsen felvágatta magát és jócskán vesztett széles körfogatából. És a párt bizalmát illetően: nem is egy, hanem több szocialista elvtársa pályázik most helyére. Washington és Párizs nem fog könnyet ejteni Lange távozása felett. A franciákkal a délsziget tengeri atomrobbantási kísérletek miatt és a Green Peace nevű hajó elsüllyesztése miatt keveredett csúnya vitába. Az USA pedig azért okolja, mert ő robbantotta fel az ANZUS-t (USA — Ausztrália — Új Zealand) hármas védelmi szövetséget. Ez Lange miatt kettős szövetséggé szűkült, Amerika mellett most kizárólag Ausztrália lett a tagja. Lange azon erősködött, hogy nukleáris fegyverekkel felszerelt hajót nem bocsájt Új Zealand vizére. Védelmezője, az USA viszont kijelentette: ő nem hirdeti meg előre, hogy melyik hadihajója van ilyennel felszerelve. Ezzel Új Zealand kiesett a szövetségből. Úgy hírlik, hogy Lange utóda továbbra is tartja magát az előd álláspontjához, míg egyelőre az ANZUS továbbra is két tagból áll csak. Lange baloldali orientációja az államgazdaságban szerencsésebb következményekkel járt, éspedig azért, mert nem szocialista alapon politizált, hanem tanult a kapitalistáktól. Az elzárkózott és védővámoktól védett Új Zealandot jelentős anyagi áldozatokkal beolvasztotta a világgazdaság vérkeringésébe és ennek kedvező hatása most kezd mutatkozni, amikor a dunai balos vezér távozik, aki egyébként ezt valószínűleg nem tekinti végleges búcsúnak. Bush elnök néger tábornokot nevezett ki a vezérkari főnökök tanácsa vezetőjéül Washington hivatalosan — a múlt héten — bejelentette, hogy George Bush elnök Colin Powell 4 csillagos tábornokot nevezte ki a távozó és erősen intellektuális beállítottságú Crowe admirális utódjaként. Colin Powell, aki mindössze 52 éves és a legfiatalabb avagy 30 négycsillagos amerikai tábornokok sorában (ami az átugrottak féltékenységét okozhatja a Pentagonban) önmaga is erősen intellektuális hírben áll. Reagan elnök Nemzetbiztonsági Tanácsadója volt az Iráni Contra fiaskó után és a demoralizált tanács önbizalmát újjáépítette ebben a feladatkörében. Azelőtt Weinberger honvédelmi miniszter szoros munkatársaként dolgozott a Pentagonban. A Fehér Házba először 1972-ben került, majd a 85-ös évek közepe óta. Időközben Dél-Koreában szolgált parancsnokként és a vietnámi háborúban magas kitüntetéseket kapott vitézségéért. De ennek ellenére politikai tehetségével hívta fel magára a figyelmet. Mint a vezérkari főnökök tanácsának vezetője, ő az elnök legfontosabb katonai tanácsadója. Továbbá a honvédelmi miniszteré és a Nemzetbiztonsági Tanácsé is. Kiválasztását Dick Chaney az új honvédelmi miniszter lelkesen támogatta, hasonlóképpen Charles Powell (nem rokona) aki Margaret Thatcher brit miniszterelnök legfontosabb katonai tanácsadója. Powell kinevezése annak jele, hogy az amerikai hadsereg eljövendő feladata háborúskodás helyett főleg a hadsereg erejének politikai alkalmazása lehet. Ezt a taktikát folytatja most a Szovjetunió, amely Washingtonba küldte hadügyminiszterét a kongresszus megpuhítására, amelyett Acromeyer marshall brilliánsan végzett. Hasonló feladatkörben Powell veszélyes versenytársa lesz. A demokraták azt is szomorúan konstatálták, hogy egy fekete vezérkari főnökök tanácsának vezetője szavazatokat hozhat a republikánus kormánypártnak. De minden valószínűség szerint ez Powell kiválasztásában csupán egy mellékes meggondolás volt. Galgary, Alta. A „Canadian Press” nevű hírügynökség jelenti: itt tartózkodása alkalmával Donald Mazankowski, federális helyettes miniszterelnök, egy sajtóértekezleten a következőket mondta az újságíróknak: A federális kormány „Sürgős megfontolás” tárgyává tett egy olyan lehetőséget, amely szerint ősszel az igazságügy miniszter olyan törvényjavaslatot terjesztene a parlament elé, amely a „Young Offenders Act” nevű federális törvényt megváltoztatná. A leglényegesebb változás az lenne a törvényben, hogy a súlyos bűncselekménnyel vádolt fiatalkorúak ügyét nem a fiatalkorúak bírósága, hanem felnőttek ügyében ítélkező bíróság tárgyalná és amennyiben bűnösnek találják őket, büntetésük azonos lenne a felnőtt bűnözők büntetésével. Mr. Mazankowski utalt a sajtóértekezleten arra, hogy amennyiben például jelenleg egy fiatalkorú vádlottat bűnösnek találnak egyrendbeli, vagy többrendbeli gyilkosságban, maximális büntetése három éves börtönbüntetés lehet és ezt mind többen találják indokolatlannak és tarthatatlannak. Ottawa — Hetvenezer kanadai polgár fizeti federális adóját részletekben és a federális adóhivatal, a Revenue Canada a közelmúltban felfedezte, hogy computerei helytelenül számították ki ezeknek az adószázalékát és 6.500 közülük adóvisszatérítést kapott, holott ehhez nem volt joga. A Revenue Canada most ezektől az adófizetőktől visszaköveteli a számukra tévedésből kiutalt pénzt — összesen 1,6 millió dollárt. A felszólítások kiküldése folyamatban van és aki tartozását időben nem fizeti vissza, azt adóval terhelik meg és szükség esetén bíróság elé állítják. A federális adóhivatal arra hivatkozik, hogy saját tévedése nem mentesíti az adófizetőket az alól a kötelezettségük alól, hogy a megfelelő összegű adót fizessék. • Edmonton, Alta — Egy „Human Rights” bíróság utasította Terry Longot (Caroline, Alta.) hogy szüntesse meg azokat a telefon-üzeneteit, amelyek útján faji és vallási megkülönböztetést (discrimination) terjeszt. Mr. Long az „Aryan Nations” nevű csoport vezetője, amely antiszemita és ezenkívül a fehér faj felsőbbrendűségét hirdeti a színesbőrűekkel szemben. Terry Long úgy döntött, hogy a bírósági határozatot nem fellebbezi meg, hanem megvárja a Legfelsőbb Kanadai Bíróság döntését december 4-én. Ez a határozat a „Western GUARD” nevű politikai párt alapítójára és vezetőjére, John Ross Taylorra, fog hivatkozni. Mr. Taylort 1984-ben az alsófokú bíróság „contempt of court” magatartásban minősítette bűnösnek, mivel pártja nevében antiszemita telefon-üzeneteket közvetített. John Ross Taylor az alsófokú bíróság döntését megfellebbezte a Legfelsőbb Kanadai Bírósághoz. Toronto — Patrícia Starr ügyének tárgyalására szeptemberben kerül sor. Mrs. Starr, aki egy zsidó női szervezet jótékonysági osztályának az igazgatója, a legutóbbi választások alkalmával kisebb-nagyobb pénzösszegeket juttatott több liberális és néhány konzervatív politikusnak választási célokra, holott egy federális törvény értelmében jótékonysági szervezetek nem folyósíthatnak politikai hozzájárulást. Mrs. Starr tevékenysége válságot okozott az ontarioi Liberális Pártban: több minisztert leváltottak. Bush elnök a Fehér Házban számolt be kelet-közép európai útjáról Európából hazatérve Bush elnök július 21-én a Fehér Ház Rózsakertjében, mintegy 200 meghívott vendég jelenlétében emlékezett meg a rabnemzetek sorsáról, szenvedéséről, küzdelmeiről, reményeiről. Ezt az alkalmat használta fel arra, hogy beszámoljon Lengyelországban és Magyarországon tett látogatásáról. „A szabadság szeretete és az elnyomás megszüntetése a rabnemzetek hitvallása. Becsüljük őket ezért, velük vagyunk küzdelmükben és ígérjük, hogy sohasem hagyjuk cserben őket, sohasem adjuk meg magunkat az erőszak képviselőinek. Együtt siettetjük a Kossuth által oly találóan meghatározott csillagnak a szabadság esthajnal csillagának feljöttét. Annak a csillagnak, amely minden rab nép részére elérhetővé teszi azt az emberi méltóságot, amely mindannyiunkat szabaddá tesz.” — fejezte be beszédét Bush elnök. A meghívott vendégek között sok magyar volt. Király Károly a tavaly olimpiai bajnokságot nyert amerikai kézilabda csapat kapitánya az elnök mellett helyet foglaló hét díszvendég egyike volt. Jelen volt Király Károly édesapja, akit a televízió ernyőjén mindannyian megszerettünk bátor és elvi alapokon álló megjegyzéseiért, Benkő István a Nemzetbiztonsági Tanács tisztségviselője, Gulden Julika a Republikánus Nemzeti bizottság munkatársa, dr. Radványi Miklós, Christopher Cox kaliforniai képviselő külügyi tanácsadója és felesége. Nagytiszteletű Bertalan Imre, az Amerikai, Magyar Református Egyesület elnöke, Pulvári Károlyné, a Fehér Ház önkéntese, Hámos László és Latkóczy Emese a Magyar Emberi Alap munkatársai, valamint az Északamerikai Magyar Egyesületek Koordináló Bizottságának tucatnyi tagja, tanácsadója, közöttük Harkay Róbert, Szegedi Dénes, Szalay Lóránd, Katona Géza, Rupp Kálmán, Horváth Ernő és Gereben István. A jelenlevők megtekintették a kiállított Vasfüggöny darabot. Az elnöknek adott ajándék szegényes kivitelezése mellett, a rézlapba vésett angol kísérő szövegben levő helyesírási hiba (Europian) mérsékelte azt a felemelő érzést, amelyet Bush elnök beszámolója során megnyilvánult, a magyar nép történelmi szerepét jól látó, jelenlegi küzdelmét tisztelő magatartása keltett a résztvevő magyarokban. Baj van a szovjet tengeralattjárókkal „Az elmúlt 25 év során elvesztettük három atomtengeralattjárónkat”, — nyilatkozta Vlagyimir Csernyevin tengernagy a TASSZ hírszolgálati irodának, mintegy közvetett válaszként a legutóbbi norvég jelentésekre és egy nukleáris tudományokkal foglalkozó amerikai szaklapban megjelent cikkre. A cikk a washingtoni hírszerzőközpont, a CIA titkossági tilalom alól feloldott jelentésére alapulva számolt be a három tengeri katasztrófáról. „Az elveszett három atommeghajtásos búvárhajón kívül, ugyancsak az említett időszakban, volt egy negyedik súlyos szerencsétlenség, amelyről nem készült jelentés. A színhely a Csendes-óceán térsége volt és ahogyan ezt katonai szaknyelven minősítjük, a következmények minimálisak voltak. Egy ember meghalt, a tengeralattjárót azonban sikerült a felszínre emelni.” Csernyevin a három tengeralattjáróval kapcsolatban pontosította: valamennyi elsüllyedt. Részleteket nem közölt. Viszont kitért az úgymond „nehézségekre,” amelyek elégtelenségek, hibák formájában veszélyeztetik a hajózás biztonságát, elsősorban az atomtengeralattjárók esetében. Ismeretes, hogy az elmúlt hónapok során, a norvég partok közelében három esetben észleltek rendellenességeket a szovjet hadiflotta egy-egy búvárhajóján. Norvég felderítőrepülőgépek által megfigyelt füst esetében szovjet részről nem a nukleáris hajtómű meghibásodásáról hangzott el hivatalos nyilatkozat, hanem Diesel-motor füstjére való hivatkozással hárították el a feltételezett tűz gyanúját. Egy azonban beismert tény: ez év áprilisában, a Norvég-tengereken, valóban kigyulladt egy valószínűleg új fegyverrendszert kipróbáló szovjet tengeralattjáró, amelynek nukleáris hajtóművét kikapcsolták, mielőtt elsülylyedt. A szerencsétlenség során 42 matróz életét vesztette. Erről — a glasznoszty szellemében — moszkvai jelentések is elég részletesen beszámoltak. Nem így a tengernagy által most csak szűkszavúan említett másik két esetről. Az egyik a CIA-tól szerzett, tehát a titoktartás alól feloldott jelentés alapján 1968-ban történt, távolkeleti portyaútjáról nem tért vissza egy nukleáris meghajtású búvárhajó. Bázisa, Szeveromorszk, azaz a Kola-félsziget közelében, a tengerfenéken találták meg a hajótestet; teljes személyzete, 90 ember elpusztult. Nyugati katonai szakértők szerint a szovjet hadiflotta 372 tengeralattjáróval rendelkezik, többel mint az Egyesült Államok hadiflottája. A szovjet búvárhajók többsége atommeghajtású.