Szegő László (szerk.): Cigányok, honnét jöttek - merre tartanak? (Budapest, 1983)
Szegő László: A cigány irodalom
SZEGŐ LÁSZLÓ A cigány irodalom Láttuk már az előbbiekben: évezrednyi európai tartózkodása során a cigányságnak soha nem sikerült saját nemzeti államot létrehoznia - és említettük azt is, hogy ez nem utolsósorban abból következett, hogy a sajátszerű cigány termelési mód eredményeképpen a cigány népcsoporton belül nem formálódtak ki társadalmi osztályok, rétegek. Tovább is mehetnénk ennél: a hagyományos cigány termelési szerkezet nem tette lehetővé még annak a kezdetleges munkamegosztásnak a kialakulását sem, amikor a munkát végzők fizikai és szellemi dolgozók csoportjára különülnek el. (Tudott dolog, hogy a cigányság az európai társadalmakban egészen a legutóbbi időkig mindenkor a legnehezebb fizikai munkát végző kizsákmányolt osztálynak volt a része.) Így és ezért nem jött létre a cigány papi, írástudói stb. réteg - hiszen az efféle pályák, mesterségek felé vezető út a cigányok elől mindig el volt zárva. Még viszonylag későn, tehát a múlt század második felében is csak az a cigány válhatott értelmiségivé, aki családjától, elsődleges közösségétől eltávolodva beilleszkedett a környező, fejlettebb társadalmi struktúrájú, nem cigány etnikumok hierarchia-rendszerébe. A cigány néppel szemben érvényesülő hátrányos megkülönböztetés azonban a legtöbbjük elől ezt az utat is elzárta, s akinek mégis sikerült fölemelkednie, az általában cigány mivoltának megtagadására, hagyományos népi kulturális örökségének elhagyására, sőt az esetek többségében cigány anyanyelvének föladására kényszerült. (Az értelmiségi pályák felé való kitörés egyedüli lehetősége még századunk első felében is csak a muzsikus cigányok számára volt biztosított: ezek egy igen kicsiny hányada ugyanis eljuthatott a zenei képzést nyújtó felsőoktatási intézményekbe.) így magyarázható, hogy a cigányság szellemi kincse évszáza- 179