Szegő László (szerk.): Cigányok, honnét jöttek - merre tartanak? (Budapest, 1983)

Szegő László: A cigány irodalom

SZEGŐ LÁSZLÓ A cigány irodalom Láttuk már az előbbiekben: évezrednyi európai tartózkodása során a cigányságnak soha nem sikerült saját nemzeti államot létrehoznia - és említettük azt is, hogy ez nem utolsósorban ab­ból következett, hogy a sajátszerű cigány termelési mód ered­ményeképpen a cigány népcsoporton belül nem formálódtak ki társadalmi osztályok, rétegek. Tovább is mehetnénk ennél: a ha­gyományos cigány termelési szerkezet nem tette lehetővé még annak a kezdetleges munkamegosztásnak a kialakulását sem, amikor a munkát végzők fizikai és szellemi dolgozók csoportjára különülnek el. (Tudott dolog, hogy a cigányság az európai társa­dalmakban egészen a legutóbbi időkig mindenkor a legnehe­zebb fizikai munkát végző kizsákmányolt osztálynak volt a ré­sze.) Így és ezért nem jött létre a cigány papi, írástudói stb. réteg - hiszen az efféle pályák, mesterségek felé vezető út a cigányok elől mindig el volt zárva. Még viszonylag későn, tehát a múlt század második felében is csak az a cigány válhatott értelmisé­givé, aki családjától, elsődleges közösségétől eltávolodva beil­leszkedett a környező, fejlettebb társadalmi struktúrájú, nem cigány etnikumok hierarchia-rendszerébe. A cigány néppel szemben érvényesülő hátrányos megkülönböztetés azonban a legtöbbjük elől ezt az utat is elzárta, s akinek mégis sikerült föle­melkednie, az általában cigány mivoltának megtagadására, ha­gyományos népi kulturális örökségének elhagyására, sőt az ese­tek többségében cigány anyanyelvének föladására kényszerült. (Az értelmiségi pályák felé való kitörés egyedüli lehetősége még századunk első felében is csak a muzsikus cigányok számára volt biztosított: ezek egy igen kicsiny hányada ugyanis eljutha­tott a zenei képzést nyújtó felsőoktatási intézményekbe.) így magyarázható, hogy a cigányság szellemi kincse évszáza- 179

Next