Kalla Éva - Soproni Ágnes: "Írják le a sóhajtásomat!"Milyen lehet cigánynak lenni? Interjúk (Budapest, 1997)
Lengyel László
Lengyel László Van, aki úgy gondolja, hogy a cigánykérdést túlbeszélik, ugyanakkor maguk a cigányok azt gondolják, hogy nem történik semmi. Mit gondol erről? Én nem hiszem, hogy bármi is túl lenne beszélve, sőt, azt látom, hogy a sajtó - a politika meg különösen - ezt a kérdést egyértelműen zárójelbe tette, sőt, még a kérdés fölvetése elől is menekül. Nekem módom volt meghívni a legkülönbözőbb politikai pártok vezetőit és mindegyiknek föltettem a kérdést, hogy miért nincs a programjukban egy szó se a cigányokról, és tulajdonképpen majdnem mindegyik őszintén bevallotta, hogy egy cigány szavazó megnyerése az két nem cigány szavazó elvesztését jelenti. Azt válaszolták, hogy ebben az ügyben jobb csöndben maradni. Én úgy érzem, az együtt érző megnyilatkozásokon túl igazán még azt sem mérték föl, hogy milyen nagyságrendű is ez a probléma. E mögött az attól való félelem húzódik — amit meg is lehet érteni —, ha ezt komolyan fölveti valamelyik politikus, akkor a megoldást is meg kéne mondani. És amennyire én látom, nincsenek megoldási javaslatok, tehát úgy gondolják, hogy jobb inkább nem beszélni róla. Megmondom őszintén, nagyon nehéz is találni, hogy mi a teendő akkor, ha mondjuk a cigányok tömegei begettósodnak Borsod és Nógrád falvaiba, Budapest egyes részeibe, ahonnan alig van kiút, és ez a kizáró életforma és életmód mindkét oldalon tartóssá válik. A politikusok Borsod-Abaúj-Zemplén megye problémáit sem tudják megoldani, a nem cigány problémával sem tudnak mit kezdeni, akkor meg mi a fenét mondjanak? A magyar politikában ma sem húsz évre dolgoznak előre, hanem az a fontos, hogy három hónap múlva mi lesz? Ahelyett, hogy segélyeket osztogatnak, ami tökéletesen fölösleges. 166