Domán Imre: A szarvasi cigányok (Szarvas, 1984)
A cigány nyelv
A cigány nyelv E téren is tettem a körükben megfigyeléseket. Nem vagyok nyelvész, ezért csak arra vállalkozhatom és szorítkozhatom, hogy dilettásként lejegyezzem a Szarvason beszélt tájnyelv leggyakrabban használt szavait, kifejezéseit, rámutassak a szarvasi kiejtésre. Aki évtizedeket készül eltölteni az oláhcigányok között, annak ajánlatos elsajátítani némi cigány nyelvismeretet. Ezáltal jobban a bizalmukba tud férkőzni. Noha előre felhívom rá a figyelmet, hogy a cigánynyelvben „tegeződés” van. Mint az előbbiekben mondottam, itt az oláh (vlax) cigányok Lovára és Mására törzsének tagjai élnek - saját állításuk szerint - túlnyomórészt, akik a lovári dialektust beszélik. A cigány nyelvet a gyermekek - mint minden nyelvet - a szülőktől, nagyszülőktől, testvérektől, rokonoktól, játszópajtásoktól, szomszédoktól sajátítják el. Az öt éves oláhcigány gyermek nyelvtudása környezeti szinten jó, de kielégítő már a magyar nyelvtudása is. Érdekes, hogy sem a múltban, sem a jelenben ugyanakkor a szlovák nyelvet nem tették és teszik magukévá, pedig a Krakkóban szlovákok között éltek és élnek ma is. A gyermekek szlovák gyermekekkel játszanak. Ma már kevesebbet, de a múltban igen sok szlovák beszélgetést hallottak. Az olyan vegyes házasságban, ahol a férj vagy a feleség szlovák anyanyelvű, a szlovák nyelvet még a cigány házastárs sem tanulta meg, ugyanúgy a gyermekek sem, jóllehet nem 99