Horváth Rudolf: A magyarországi kóbor cigányok eredete, életmódja, szokásai (Szeged, 1979)
A czigány népről általában
rejtőzködése miatt megbízhatlan. Tegyük fel azonban, hogy tényleg ennyi él itt az országban, s ezek nagy része nem adózik, nem katonáskodik, nem vet - sem aratni munkára nem jár, s élni mégis csak kell, tehát az ország lakossainak kárára romlására kóborolnak s ragadoznak, zsákmányolnak. Ezért üdvös és hasznos leend mielőbbi letelepítésük, amiről könyvem végén bővebben értekezek.A czigány nagyon műveletlen, erkölcstelen és vad természetű nép. Életmódjuk inkább hasonlít az állatéhoz mint az emberekéhez. Egész teendőjük abból áll, hogy valahogy megszerzik a mindennapi szükségletüket, s midőn már csalásra lopásra kéregetésre a hely nem alkalmas, tovább mennek, de azért el nem csüggednek, sőt a legvidámabb nótázások mellett gyalogolnak apraja-nagyja egyformán mind.így telnek el napjaik, éveik s talán egész életük is, ha kellő éberséggel kikerülhetik a koronként fel-fel merülő gyanúsításokat. Megérkezve új sátorozási helyükre, nem hogy fáradtaknak éreznék magukat, hanem minden pihenés nélkül tánczva kerekednek, örvendezve dalolnak, nyelvükkel csettentenek ujjaikkal pattognak s lábszáraikat tenyereikkel veregetve vigadnak. Ha ilyenkor idegen, más nemzetbeli vetődik közelükbe, azt nem szivesen látják, sőt gúnyosan azt kérdezik tőle hogy: "tán nem látott még czigányt - hogy itt nézeget?" de ha valaki megajándékozza a legcsekélyebb értékű bármivel, azt szivesen tűrik meg maguk körül sőt el is beszélgetnek vele. A kis fiúk és leányok róka tánczot járnak és czigány kereket vetnek, az asszonyok sorba lekuporodva ülnek s pipáznak beszélgetnek, szóval egészen kedélyesen töltik el idejüket. Ha látogatójuk bőkezű adakozó,akkor mindenféle szívességgel vannak iránta, míg ha üres markú bámuló, akkor előtte zárkózottak. Lám a megboldogult József főherczeg tudott velük bán - 59 -