Horváth Rudolf: A magyarországi kóbor cigányok eredete, életmódja, szokásai (Szeged, 1979)

Czigány adomák

lábát a biró úrnak. B:- Hogy lehet azt elfeljteni? Cz:- Mert nagyon furcsa neve van. B:- Ültél-e már lovon? Cz: Dehogy ültem. B:- Hány éves vagy? Cz:- Azt nem tudom, mert nem jár­tam iskolába. Ennél többet asztán ha egyonütik se mond. Biró a czigányhoz: Hogy hivnak? Czigány:­ Lakatos Já­nos. B:- Hová való vagy?­­ Cz:- A hová a nyúl. B:- Hát hol születtél? Cz:- A híd mellett a sátorban. B:- Hány éves vagy? Cz:- Azt nem tudom. B:- Miért vagy itt? Cz:- Azt sem tudom. B:- Én tudom. Hát hová tettétek a kaszszát? Cz: A uram nem kell nekünk kasza. Minek nekünk a kasza? Nem tudunk mi kaszálni. B:- Nős vagy-e? Cz:- Á uram, nem növök én már. B:- Nem azt kérdem én, hogy nesz-e, hanem hogy feleséges vagy-e? Cz:- Igen uram, egészséges vagyok. Na most tessék vele ilyen feleletek mellett boldogulni. Hogy hívnak? kérdi a czigány menyecskét a biró. Menyecs­ke­­-Tudja az Isten. Biró: Hová való vagy? M:- A Krisztus tudja. B:- Hány éves vagy? M:- Tudja a Szűz Mária.­Köztudomású dolog, hogy József főherczeg kedvelte a kó­bor czigányokat. Egy alkalommal az alcsuthi kastélya körül, egy előtte ismeretlen czigány családdal találkozott. A meg­lepődött czigány zavarában "Főtisztelendő úr"-nak­ szólítot­ta.­­ A Főherczeg úr észre vette a czigány zavarát, és nyá­jasan mondá neki: "Ha reverendát viselek, akkor add ezt a titulust; most csak fenséges vagyok.­ És meg­ajándékozta a zavarban levő czigányt. A soproni fegyházban rá ismer egy főfegyör egy néhány évvel ezelőtt keze alatt levő czigányra.­­ A másik főfegyör - 79 -

Next