Álomtanya. Európai költők és írók művei cigányokról (Budapest, 1996)
Blaise Cendrars: Vérbosszú
BLAISE CENDRARS VÉRBOSSZÚ „ Még a Sebhelyes megválasztásának estéjén fölszedték sátorfájukat a kremlin-bicétre-i oláh cigányok. A király, a nagybátyám parancsot adott rá, hogy kövessem és kémleljem ki őket. Szemmel kellett tartanom a jövés-menésüket. Éjszaka indultam, harminckét legénnyel. Úgy találod talán, hogy túl sokan voltunk. De nem járőrbe indultunk, tizedes. Meg fogod érteni. Képzeld csak el, hogy több mint kétszáz utazókocsi indult útnak. De nem karavánban. Az oláh ciányok minden irányban szétfutottak. Inkább a mellékutakon, mint az országutakon. Mintha mindegyikük a saját szakállára cselekedett volna. Pontosan úgy, ahogy mi tettük volna ugyanilyen körülmények között és megtévesztésül. Szétküldtem hát a kémjeimet minden irányban, hogy megtudjam, melyik lesz majd az oláh cigányok vonulásának végleges iránya. Két-három nap múlva már mindent tudtam. Az összes jelentés egybehangzó volt. Az oláh ciányok a Loiret felé igyekeztek. Gyanítottam. A nagybátyám megjósolta. Ez a háborút jelentette. Talán nem tudod, hogy számunkra, cigányok számára, a Loiret a hagyományos csatatér. Mindig ott mérkőztünk meg a törzsek között. Persze, nem tudom, miért. De mindig így volt ez. Minden törzsek közötti viszályunk a Loiret-ban intéződött el mindig. Ez a mi csataterünk. Nem mintha sarjerdői különösen kedvezőek volnának a leshelyekre. Nem olyan ez, mint az emberenkénti civakodásaink, a törzsek közötti viszályok lojálisan intéződnek el. Más szóval tervszerűen, rendezett csatában. Ahogyan kell. Semmi köze ennek a személyes vérbosszúhoz, majd meglátod, és a mi többi csalafintaságunkhoz, elrablott nőkhöz, gyerekekhez, irigykedések 172