Cigányfúró, 1997. 2. szám, április
Ian Hancock: A romák indiai eredete és vándorlása Nyugatra
Ian Hancock A gypsy vagy gipsy (cigány) szó használata Indiában az elmúlt évszázadban terjedt el. Különböző vándor vagy bűnöző csoportok jelölésére szolgált, függetlenül attól, hogy valójában azok milyen etnikumhoz tartoztak. Gierson a „The Gipsy Languages of India” (Az indiai gypsy nyelvek) című nagyszabású munkájában olyan nyelvi rokonsággal nem rendelkező csoportokkal foglalkozik, mint a dravidai telugu nyelven beszélő bhamták és az indoárja dzsaipúri nyelven beszélő pendarik. A szó ilyetén alkalmazása Indiában Sir Denzil Ibbersonra vezethető vissza, aki 1881-ben elsőként használta azt a „Census Report for the Punjab” című munkájában. Ezt a szót az angol nyelv már a XVI. századtól használta és olyan népességet jelölt vele, amelynek egységét hasonló viselkedési mintái és nem azonos faji vagy kulturális gyökerei jelentették. Az európai ember cigányképében uralkodó zűrzavar már magában a cigányságot jelölő gypsy szó eredetében megnyilvánul. A gypsy szó eredetét tekintve az Egyptian, tehát „egyiptomi” szó rövidítése. A gypsy szó használata valószínűleg állandósult, annak ellenére, hogy a népcsoport, amely önmagát romának (egyes száma: rom) nevezi, nem nagyon kedveli. A romákat egyiptomiaknak hívják nemcsak angolul, hanem görögül ((ae)gyphtos), albánul (jevg, magjup), makedónul (gjupci), franciául (gitans), baszkul (ijitp) és spanyolul ((e)gitanos) is, sőt magyarul a Fáraó népeként is emlegetik őket. Ennek oka abban keresendő, hogy a cigányok Európába a Bizánci Birodalmat és Dél-Kelet-Európát elfoglaló oszmán törökökkel együtt bevándorló iszlám kultúrával érkeztek. A keresztény Európában akkoriban muzulmán-ellenes és Ázsia-ellenes pánikhangulat uralkodott, nem minden ok nélkül. A Dél-Nyugat-Európában (Portugália, Spanyolország, Franciaország egyes területein és a Nyugat Mediterránum szigetein) ugyanis a mórok, míg Keleten, Lengyelországban és a Havasalföldön pedig a Dzsingiszkán unokája, Batu kán vezette (nem muzulmán) mongolok vetették meg a lábukat. Így a Kelet felé vezető kereskedelmi utak Európa előtt gyakorlatilag elzáródtak, és újabb útvonalak feltárása vált szükségessé, ami egyúttal előmozdította az európai gyarmatosítást. A Szentföld is megközelíthetetlenné vált a keresztény zarándokok számára. Az európaiak képtelenek voltak különbséget tenni az egyik vagy másik mediterrán, illetve keleti nép között, és egyaránt nevezték őket hol törököknek, hol tatároknak, szaracéneknek vagy egyiptomiaknak. Így történhetett, hogy a XIII. század közepén Keletről Európába bevándorló romákat tévesen az egyiptomi névvel illették. Hasonló félreértésen alapszik Amerika őslakosságának indián elnevezése is, mert Colombus azt gondolta, Indiába jutott el. A romákat töröknek és tatároknak is hívták, illetve hívják helyenként még ma is, például Skandináviában és Amerikában. Hasonlóan téves megjelölés élt más nyelvekben is: a franciában bohém vagy szaracén, a németben és a hollandban pogány (azaz: muzulmán) és a spanyolban magyar (húngaros). Csak mostanság kezdik megtanulni Európában az igazi nevüket. Azokban az országokban, amelyek legközelebb estek a muzulmán területekhez, az emberek idővel rájöttek, hogy a romák teljesek különálló nép. Mivel sem keresztények, sem muzulmánok, európaiak, törökök, mongolok vagy szemiták nem voltak, azonosításuk komoly talányt jelentett az európai népek számára. Bőrük sötét, addig soha nem hallott nyelven beszélnek, és úgy tűnt, nincs hazájuk. A romák azonban tudták, hogy Indiából jöttek, és ezt hangoztatták is. A korabeli Európában élő népeknek, különösen pedig a középkor parasztságának India fogalma nem mondott sokat. Könnyebb volt azt hinniük, hogy a romák ősei a Bibliából ismert egyiptomiak, akik kiűzték Egyiptomból a zsidókat, vagy éppenséggel maguk a kiűzetett zsidók. További feltételezések szerint az Atlantiszról vagy a Holdról származtak, megint mások úgy gondolták, hogy a romák olyan egyének „összeverődött” (made up) közössége, akik diósével mesterségesen sötétítették bőrüket, és közösen kiagyalt tolvajnyelvet beszéltek. A romák indiai származása csak 1760 után vált az európai tudományos körök számára ismertté, mikor egy holland egyetem diákja tanúja volt néhány malabari (azaz: malajalam) diáktársa szankszrit nyelvről folytatott vitájának. A ROMÁK INDIAI EREDETE ÉS VÁNDORLÁSA NYUGATRA