Cigányfúró, 1997. 2. szám, április

Ian Hancock: A romák indiai eredete és vándorlása Nyugatra

Ian Hancock A gypsy vagy gipsy (cigány) szó használata Indiában az elmúlt évszázadban terjedt el. Különböző vándor vagy bűnöző csoportok jelölésére szolgált, függetlenül attól, hogy valójában azok milyen etnikumhoz tartoztak. Gierson a „The Gipsy Languages of India” (Az indiai gyp­sy nyelvek) című nagyszabású munkájában olyan nyelvi rokonsággal nem rendelkező csoportokkal foglalkozik, mint a dravidai telugu nyelven beszélő bhamták és az indo­árja dzsaipúri nyelven beszélő pendarik. A szó ilyetén alkalmazása Indiában Sir Denzil Ibbersonra vezethető vissza, aki 1881-ben elsőként használta azt a „Census Report for the Punjab” című munkájában. Ezt a szót az angol nyelv már a XVI. századtól használta és olyan népességet jelölt vele, amelynek egységét hasonló visel­kedési mintái és nem azonos faji vagy kulturális gyökerei jelentették. Az európai ember cigányképében uralkodó zűrzavar már magában a cigányságot jelölő gypsy szó ere­detében megnyilvánul. A gypsy szó eredetét tekintve az Egyptian, tehát „egyiptomi” szó rövidítése. A gypsy szó használata valószínűleg állandósult, annak ellenére, hogy a népcsoport, amely önmagát romának (egyes száma: rom) nevezi, nem nagyon kedveli. A romákat egyiptomiaknak hívják nemcsak angolul, hanem görögül ((ae)gyphtos), albánul (jevg, magjup), makedónul (gjupci), franciául (gitans), baszkul (ijitp) és spanyolul ((e)gitanos) is, sőt magyarul a Fáraó népeként is emlegetik őket. Ennek oka abban keresendő, hogy a cigányok Európába a Bizánci Birodalmat és Dél-Kelet-Európát elfoglaló oszmán törökökkel együtt bevándorló iszlám kultúrával érkeztek. A keresztény Európában akkoriban muzulmán-ellenes és Ázsia-ellenes pánikhangulat uralkodott, nem minden ok nélkül. A Dél-Nyugat-Európában (Portugália, Spa­nyolország, Franciaország egyes területein és a Nyugat Mediterránum szigetein) ugyanis a mórok, míg Keleten, Lengyelországban és a Havasalföldön pedig a Dzsingisz­kán unokája, Batu­ kán vezette (nem muzulmán) mon­golok vetették meg a lábukat. Így a Kelet felé vezető kereskedelmi utak Európa előtt gyakorlatilag elzáródtak, és újabb útvonalak feltárása vált szükségessé, ami egyúttal előmozdította az európai gyarmatosítást. A Szentföld is megközelíthetetlenné vált a keresztény zarándokok szá­mára. Az európaiak képtelenek voltak különbséget tenni az egyik vagy másik mediterrán, illetve keleti nép között, és egyaránt nevezték őket hol törököknek, hol tatároknak, szaracéneknek vagy egyiptomiaknak. Így történhetett, hogy a XIII. század közepén Keletről Európába bevándor­ló romákat tévesen az egyiptomi névvel illették. Hasonló félreértésen alapszik Amerika őslakosságának indián el­nevezése is, mert Colombus azt gondolta, Indiába jutott el. A romákat töröknek és tatároknak is hívták, illetve hívják helyenként még ma is, például Skandináviában és Ame­rikában. Hasonlóan téves megjelölés élt más nyelvekben is: a franciában bohém vagy szaracén, a németben és a hol­landban pogány (azaz: muzulmán) és a spanyolban ma­gyar (húngaros). Csak mostanság kezdik megtanulni Eu­rópában az igazi nevüket. Azokban az országokban, amelyek legközelebb estek a muzulmán területekhez, az emberek idővel rájöttek, hogy a romák teljesek különálló nép. Mivel sem keresztények, sem muzulmánok, európaiak, törökök, mongolok vagy szemiták nem voltak, azonosításuk komoly talányt jelen­tett az európai népek számára. Bőrük sötét, addig soha nem hallott nyelven beszélnek, és úgy tűnt, nincs hazájuk. A romák azonban tudták, hogy Indiából jöttek, és ezt hangoz­tatták is. A korabeli Európában élő népeknek, különösen pedig a középkor parasztságának India fogalma nem mon­dott sokat. Könnyebb volt azt hinniük, hogy a romák ősei a Bibliából ismert egyiptomiak, akik kiűzték Egyiptomból a zsidókat, vagy éppenséggel maguk a kiűzetett zsidók. További feltételezések szerint az Atlantiszról vagy a Holdról származtak, megint mások úgy gondolták, hogy a romák olyan egyének „összeverődött” (made up) közössége, akik diósével mesterségesen sötétítették bőrüket, és közösen kiagyalt tolvajnyelvet beszéltek. A romák indiai származása csak 1760 után vált az európai tudományos körök számára ismertté, mikor egy holland egyetem diákja tanúja volt néhány malabari (azaz: mala­jalam) diáktársa szankszrit nyelvről folytatott vitájának. A ROMÁK INDIAI EREDETE ÉS VÁNDORLÁSA NYUGATRA

Next