Cikádor, 1993 (3. évfolyam, 1-17. szám)

1993-01-06 / 1. szám

8 Cikádor 1993. január 6. Értünk szót a har A „Nemzetőr” a magyar szabad­ságharcos írók lapja, amelyet magyar emigráns értelmiségiek alapítottak 1956-ban, s hosszú évekig feketelis­tán volt hazánkban. A lapot olvasni, tovább adni, főben járó bűnnek szá­mított. Most már eljutottunk odáig, hogy a Tollas Tibor szerkesztette új­ság némi késéssel eljut hozzánk. Igaz még ma is „Népszabadságba” burkol­va viszik tovább az ismerősök, mert biztos ami, ami biztos ... Hátha mégis ... És talán nem is alaptalanok az ag­godalmak, hiszen a „Nemzetőr” ma is azok közé a lapok közé tartozik, amit úgymond nem nagyon szeretnek. En­nek a nemszeretemnek az a legfőbb oka, hogy kíméletlenül tárgyilagos. Rendre leplezik a kormányzó pártok és az ellenzékiek öncélú mesterkedé­seit. És ez a fajta „stílus” senkinek sincs ínyére. Főként a képviselő urak olvashatják ferde szemmel, mert idő­ről időre elmondja azt, mit és miért kellene megszavazni, vagy elvetni a honatyáknak. Sohasem utólag böl­­cselkednek, hanem döntéshozatal előtt! Ez roppant kínos, mert utólag beigazolódik, hogy a „Nemzetőrnek” volt igaza, így talán érthető, hogy ilyen újságra még nincs nálunk szükség. Sokkal jobb, ha az olvasók napi pletykák, házkörüli csetepaték után vetik magukat. Pedig az emigráció most is figyel­meztet. A decemberi számban döbbe­netes cikkben hívják fel a figyelmet a magyar föld védelmére. Fenn áll ugyanis a veszélye annak, hogy a magyar föld néhány évtized alatt külföldi érdekeltségek kezére kerülhet. A „Nemzetőr” értesülései szerint tudniillik, külföldi bankok­nak kívánják adni a magyar mező­gazdaság hitelezésének a jogát! Ez annyit jelent, hogy a külföldi bankár — amennyiben a magyar gazdálko­dók nem tudnak fizetni — árverezni fog! És hiába mondja ki azt a földtör­vény, hogy külföldi nem vásárolhat magyar földet, mégis egy jogi kerülő­vel idegen kezekbe kerülhet az ország jelentős része. Ennek azért is lehet nagy a valószínűsége, mivel a magyar termény árát külföldön állapítják meg. Sőt nagyon valószínű, hogy az a bankház fog diktálni, aki a kölcsönt folyósította. Ezek tükrében már nem nehéz belátni, hogy a gyanútlan vál­lalkozó, aki kölcsön felvételére kény­szerül, hurokba dugja fejét. Az emigrációs lap kíméletlen bírála­tot mond a magyar médiák felett is. Mint írják — „Mind a rádiót, mind a televíziót és a napi sajtót bűnös fele­lősség terheli, hiszen a lakosság — főleg a­ vidéki lakosság tájékozatlan­sága ijesztő méreteket öltött. Épp ezért követelik, hogy a kormányzat büntetőjogilag kötelezze a sajtót, a médiákat, hogy az aktuális, az át­alakulással kapcsolatos létfontos­ságú ügyekben türelmesen, ponto­san, érthetően és napi rend­szerességgel tájékoztasson! Figyelmeztetik a magyar bankokat is, hogy kezdeményezően lépjenek fel és tegyenek meg mindent a saját jól fel­fogott érdekükben a magyar mezőgaz­daság fejlesztésének finanszírozására. Felkérnek továbbá mindenkit, aki a haza és a jövő iránt felelősséget érez, hogy tiltakozzon a magyar föld kiáru­sítása ellen. A tiltakozó akciót a Ma­gyar Szellemi Védegylet koordinálja, így remény van arra, hogy az egysze­rű, gyalogjáró állampolgár hangja kellő súllyal eshet a latba. A tiltakozó leveleket Budapestre 1464, Pf. 1514 címre lehet eljuttatni. Itt állunk tehát egy igen súlyos probléma előtt, amiről megint mit sem tudtunk. Épp úgy, mint akkor, amikor Bős-Nagymaros munkálatait megkezdték. Emigráns barátaink ak­kor is figyelmeztettek. Akkor is tilta­koztak. Sajnos hangjuk nem jutott el mindnyájunkhoz. Most némiképp más a helyzet. Lehetőségünk van a szólásra, a tiltakozásra. Higgyünk tá­volban élő honfitársainknak, hiszen távolabbról nézve mindig jobban lát­szik az erdő. Ők jól ismerik azt a világot, ami most lopakodva közelít felénk! Egyelőre csak az Apajpusztai Állami Gazdaság van 99 évre „bérbe” adva! De mi lesz holnap? Mi lesz tíz év múlva? Sorsdöntő kérdések kerülnek tehát a parlament elé. Most fogják tárgyalni a földtörvény módosítását. Figyeljünk oda! Tartsuk nyitva a szemünket! Epilógus gyanánt álljon itt aggódó barátaink néhány gondolata. ” Az ország kifosztásának ezen utol­só stációján felszólítjuk a szabadon választott parlament tagjait, vesse­nek véget e mindent kiárusító irány­zatnak, s a földtörvény módosításá­nál vegyék figyelembe mindazt, ami ebben a tárgykörben egyébként a tör­vénynek maradéktalanul kell kifejez­ni. Országunk, hazánk, szülőföldünk csak egy van, s ezt senkinek, még a kormányzatnak sincs joga kockára tenni.” Barkuti Jenő 2 nap... Elnézést kérünk minden kedves olvasótól, előfizető­től, technikai probléma miatt késett az újság. Sajnos a nyomda ördöge nem alszik. Drapkó Tibor Idősekről - nem csak időseknek Egyensúlyzavar, szédülés, elesés Egyensúlyzavarról akkor beszé­lünk, ha állás vagy járás közben nem tudjuk fenntartani testhelyzetünket és el is esünk, hacsak nem tudunk valamibe erősen megkapaszkodni. Állás közben akkor vagyunk egyen­súlyi helyzetben, ha súlypontunk nagyjából függőleges, a két talp külső körvonala által bezárt területre esik. Aki „bizonytalanul áll a lábán” önkén­telenül is nem összezárt, hanem kissé szétterpesztett lábbal áll, esetleg kis­sé dülöngél is, ami annak a jele, hogy szabályozó rendszere érzékeli, hogy kibillen az egyensúlyból és azt azon­nal kijavítani, helyreállítani igyek­szik. Még nehezebb megtartani az egyensúlyt járás közben, amikor is egyik lábon kell állnunk, ha pillana­tokra is. Egyensúlyzavar jele lehet az is, ha valaki aprókat lépdel, tipeg, mert igyekszik megrövidíteni azt a kis időt is, amíg járás közben csupán Trabant eladó. Érdeklődni lehet egész nap a Szent István tér 6. alatt. Telefon: 2-52

Next