Confessio, 1991 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1991 / 3. szám - A MAGYAR REFORMÁTUSOK II. VILÁGTALÁLKOZÓJA - Békássy N. Albert: Hittel a magyar értelmiség jövőjéért Európában

HITTEL A MAGYAR ÉRTELMISÉG JÖVŐJÉÉRT EURÓPÁBAN 29 „Te benned bíztunk eleitől” ... zúg a dal lankadatlanul. Házak közt törpe templom szólít ismert fohásszal, — magyarul! Beismerem, ez a megtartás nem tőlünk van, minket sem a magunk, sem őseink érdemei, sem a múlt dicsősége, sem törvények és lelkipásztorok tartottak meg. Ez a megtartás a kegyelmes Isten ajándéka, az a kegyelem, amely nem cselekedetek­ből van, hogy senki ne kérkedjék (Ef 2, 8-9)! Lássuk hát a református felfogás teo­lógiai alapját. Krisztus királyi uralma Az egyetemes keresztyén teológia az értelem egyik megfogalmazását abban az általános keresztyén hitigazságban juttatja kifejezésre, hogy „egyedül hit által” iga­zulunk meg. Hozzátoldva a „kegyelemből” már a közös protestáns teológia alap­tétele. Hitünk szerint Jézus Krisztus a világmindenség célja és értelme. Ebben a gondolatban jut kifejezésre az, hogy a természet mindenestől fogva Krisztus szol­gája. Ezért van az, hogy a természet fennálló törvényeit kutatva és magyarázva mind mélyebben engedek helyet az élő Istennek, aki a teremtett világot kezdettől fogva igazgatva, alapzatot teremtett arra, hogy Krisztus megjelenjék, királyságát átvegye és ő legyen a kezdet és vég. A természetnek nem önmaga a célja, hanem hogy eszközzé váljék Krisztus számára. Testem minden csodálatos szerkezete mellett is nem öncél, hanem a krisztusi élet közege, vagy ahogy azt az apostol mondja, a Szentlélek temploma. A másik nagy tétel az, hogy Krisztus úr az erkölcsi világban is, mely az öntudato­san akaró emberek egymás közötti viszonyából épül fel. Az a tény, hogy Krisztust koronázzuk ennek a világnak urává azt jelenti, hogy az emberi együttélés lehetsé­ges módja a Krisztus törvénye, mely áthat minden viszonyt, családot, nemzetet és az emberiséget. Ez viszont csak akkor valósulhat meg, ha az én szívemnek is kirá­lya lett Jézus. Sok akadálya van ennek s talán éppen értelmiségi hovatartozásom akadályoz a hitben. Bár nem hiszem, hogy az eszem volna Krisztus előtt való meg­hódolásom akadálya, de hitre jutni mégis csak a kegyelem előtti alázatos lebomlás és engedelmesség útján lehet. Értelmiségemmel így békességet találok abban, hogy Krisztus élettársam lett. Felébreszti bennem a jóság és jótett szenvedélyét. Helyes ismeretre vezet az em­ber minősége és helye felől, ami társadalmi felelősségvállalást eredményez. Em­bert nem imádok, mert testvérem — le sem nézem, mert testvérem. Embert nem szolgálok, mert egyedül Istennek szolgálok. Emberen nem uralkodok, mert Isten uralkodik mindnyájunk felett. Nem választom el ezt a világot, és a másvilágot, hogy az egyiket a Sátánnak, a másikat az Istennek adjam, mert Isten mind a két világban Úr. De amilyen mértékben tudok ebben a világban a bűn és halál ellen harcolni, oly mértékben derül föl előttem a jövendő világnak dicsősége, szépsége, és Krisz­tus királyságának győzelme. Ebben különbözik a református teológia politikai­ és

Next