Corvina, 1889 (12. évfolyam, 1-35. szám)

1889-04-10 / 10. szám

38 CORVINA A magyar nyomdászat fejlődése a XIX. században. 1. A jelen század könyvnyomdászata a mindinkább terjedő tudománykedvelés, a folyton terjedő okta­tásügy által mindig nagyobb teret nyert működé­sére, különösen lendületet adott továbbá a nyomdá­szatnak az, hogy hírlapok nagy számban kelet­keztek. Elősegítette a nyomdászat terjedését az is, hogy a gépek tökéletesebbek voltak, gyorsabban tudták a megrendeléseket elvégezni, s a nyomatni akarónak nem kellett a külföldi nyomdászokhoz fordulni. Az ébredező hazai irodalom is lendületet adott nyomdászatunknak, csakhogy ott még a cenzúra ká­ros befolyása volt nagyon is észlelhető. Végre bekövetkezett az 1848-ik év és a sajtó szabad lett. Ez év március 12-én az «Ellenzéki kör»-ben tartott népgyűlés előtt felolvasott 12 pont élén «kívánjuk a sajtó szabadságát és a cenzúra eltörlését», a cenzúra jogtalan eljárása által feliz­gatott nép kívánsága volt. Március 15-én Petőfi és Jókai élén a néptömeg Landerer és Heckenast nyomdája felé vette útját, és ott fenyegetőleg köve­telte a 12 pont és Petőfi «Talpra magyar, hí a haza» kezdetű forradalmi költeményének kinyomatását. Landerer és Heckenast engedett a tömegnek; a két nyomtatvány kiszedetett és kinyomatva ez­rivel osztatott ki a nép közt. Az 1847—48-iki törvényczikk végre kimondta, hogy az előző vizsgálat eltöröltetvén örökre .... gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti. Ugyanezen évben létesíttetett a sajtó­törvény, melynek egyik pontja szerint «Nyomdát és kő­nyomdát felállíthat mindenki . . .»*) Függetlenségi harcunk idejében az ország minden részében aránylag nagy számmal támadtak ujabb nyomdák, melyek a bekövetkezett absolutismus alatt elmúltak ugy­szólván önmaguktól. A magyar irodalom, mely hazánkban igen rövid időszak kivételével, mindig leghatalmasabb éltetője volt nyomdászatunknak, az 50-es években földre súj­tatott­ íróink egy része emigrálva hazájából, az itthon maradtak keményen meglátogatva volt az újra be­hozott cenzúra vaskezétől. 1867-ben, alkotmányunk visszaállításakor, a nyomdászat is ismét lendületet vett, minek okozója egyrészt a folyton szaporodó hírlapok voltak. Ez idő után a nyomdák gomba módra kelet­keztek. Egyáltalán míg az előző időkben, a múlt és előbbi századokban, a nyomdászat művészetnek tekin­tetett, a jelen században már csak iparágnak tekin­tetik, miután szabaddá tétele után bárki nyithatott magának nyomdát, s ezek közül bizony számosan a művészetre s ízlésre kevés súlyt fektettek. Mielőtt a jelen században alapított nyomdákat felsorolnám, tárgyalom először azon nyomdákat, melyek a jelen században működtek, de még az előző században alapíttattak. A múlt században alapított nyomdák között fel­említendő első­sorban a Landerer-féle nyomda. Az 1795-ben elhunyt Landerer János Mihály pesti és pozsonyi nyomdákat fia Landerer Mihály vette át, ki ezen üzleteket erélyesen folytatta, egyedül Pozsonyban nyolc sajtóval működve. 1809-ben történt halála után fia Lajos nagy­korúságáig a pozsonyi nyomda Blösz József által vezettetett, míg 1824-ben Landerer Lajos nagy­korúságát elérte, mely időtől kezdve saját vezetése alatt működött a nyomda. Landerer ez időben pozsonyi sajtóit kettőre le­szállította, a többivel pesti nyomdáját gyarapítva. Mily kitűnő és számos munkák kerültek ki a Landerer-féle nyomdából, felemlíteni fölöslegesnek tartom. 1195-ben történt, hogy Landerer Mihály, mint Martinovits összeesküvésének részese Kufsteinba, majd Spielbergbe szállíttatott. Visszatérve a tömlőé­ből, munkaképtelen volt. Neje Landerer Katalin is veszélyeztetve volt ez eset által és csak miután be­bizonyította, hogy az egész dologról nem tud semmit, hagyták ismét békében. Landerer Katalin 1802-ben bekövetkezet haláláig vezette a pesti nyomdát, me­lyet Anna nevű leányának hagyott; a nyomdát Gyurián ügyvivő vezette 1833-ig, midőn Landerer Anna elhalt. A nyomda ezután is fennállott Gyurián és Bagó Márton vezetése, majd saját cégük alatt. 1847-ben Bagó különvált és alapított magának Budán egy nyomdát. * Az 1772-ben Paczkó Ferenc Ágoston által alapított nyomda Pozsonyban, a tulajdonosnak 1779-ben bekövetkezett halála után Paczkó Ferenc Jó­zsef fiára szállt, ki azt 1806-ban Károly öccsére ruházta. 1809-ben ezen nyomdát Schnischek, Károly Gáspár vette meg. Hogy Schnischek meddig birta a nyomdát, az bizonytalan. * Az Egri Érseki nyomdát gróf Barkóczy Ferenc egri püspök 1764 ben alapította, illetőleg megvette Bauer Károly akkori nyomdásztól és a lyceumban helyezte el. 1760-ban Mária Teréziától szabadalmat nyert. A nyomda sok ideig faktorok által vezettetett, néha egy-egy pap állott az élén és egy kanonok, mint praefectus. Az 50-es években bérelte a Szt-István-társulat, majd ismét Bartakovics átvette. Kilenc évig volt Stephanovszky Sándor igazgatója. 1872-től kezdve mai napig Luga László áll az intézet élén. Jelenleg két gyorssajtó működik öt szedővel és 8—10 tanonccal. (Folytatása következik.) *­ A cenzúráról bővebben lásd : I. rész 36—61. lapokat. Ifj. Hochmeister Márton örökösei. (1837—1843.) III. Ezután következik Steinhaussen terjedelmes körözvénye, melyben hivatkozva a Hochmeister­örökösök fenti kinyilatkoztatására, jelenti, hogy az üzletet az eddigi cég alatt, de saját számlájára folytatni fogja.­­ Hivatkozik 14 évi könyvárusi praxisára s miután kiemelné üzleti tőkéje ked­vező állását, conto-nyitásért folyamodik. Könyv­hirdetésekre a most már saját kiadásában meg­jelenő hetilapját, a «Siebenbürger Bote»-t ajánlja a 1889

Next