Criticai Lapok, 1996 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám
PÉNZ KELL, ÉS SZERELE. Shakespeare: A velencei kalmár Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház s juk, ,hogy i nylock kettős hangnemben írt szerep ■ írja a velencei uzsorás alakjáról Cs. Szabó László. Talán azt is mondhatjuk hogy A velencei kalmár kettős hangnemben írt darab. A belmonti mesejátékot a velencei zord drámával ötvöző „komoly vígjáték" úgy hat, mintha a velencei lagúnák piszkoszöld vizének komor fénytörésén keresztül figyelnénk egy durva commedia dell'arte talmi csillogását alakjait: a reménytelenül szerelmes bohóc Antóniát, akit mélabúja nem akadályoz meg abban, hogy időnként gorombán megalázza Shylock Pantalonét, kinek komikus szakálla itt őssze komorul; Portiát, akin szenvtelen szigorral feszül Cottore tréfásan lobogó jogtudósi köpönyege. A fodrozódó víz elmossa a karneváli maszkok festékét, a szenvedélyes bordót, az arany élvelegségét, a porcelánfehér közönyt. A fény és árnyék játéka élesen kettémetszi a sötétlő árnyakat, a megvillanó arcokat; a hullámtükörben minden bizonytalanná válik: a nemeslelkűnek tartott Bassanio személyes kapcsolatait üzleti számításaihoz igazítja; a lélek zenéjéről az a Lorenzo szaval, aki minden lelkiismeretfurdalás nélkül rabolja el Shylocktól lányát és dukátjait. A „régi Róma Erénye", Antonio könnyen feladja szilárdnak tűnő elveit, ha barátja szívének megőrzéséről, érzelmei bizonyításáról van szó, s belemegy olyan alkuba, amit korábban tüntetően elítélt. Portia reneszánsz ragyogása hideg fénnyé fagy, ahogyan mindenki fölött kíméletlenül ítélkezik és uralkodik. Shylock megalázottságának szánnivaló maszkja mögül az ördögi bosszú vicsorít. A jellemeket kifordító váratlan megnyilatkozások hátterében sérelmek, lelki hántolmuk - a sértések szilánkjai mindenkit megsebeznek, s mindenki vissza is vág. A zsidó uzsorás kirekesztettségét megbosszulandó életet követel. Antonio üzletemberre jellemző módon üt vissza: ellenfelét a keresztény vallás felvételére kényszerítve nemcsak hitétől, de az uzsoraszedés lehetőségétől, azaz üzletvitelétől is megfosztja, s ily módon eltünteti Velence üzleti életéből. Megtorolja az atyai szigort Jessica is. De nem kegyelmeznek egymásnak a szerelmesek sem: miután a tárgyalás és a gyűrűpróba bizonyítja, hogy Bassanio még mindig szorosabban kötődik barátjához, mint feleségéhez, Belmontba visszatérve Portia kíméletlenül számon kéri a férfi esküt. Úgy tűnik, most is ő kerül ki győztesen, de tud-e boldog szerelemben élni két egymást megalázó ember? A tréfák kétértelmű kacaja elröppenti a gondot, de most már bizalmatlan tekintetek fürkészik egymást - a szavak hitele hamar megrepedt. A gyűlölködés végül mindent beszenynyez. Irgalmazhatnak és megbocsáthatnak, de senki sem tudja megállni, hogy valahol, valamikor vissza ne üssön, így válnak áldozatokból bűnösökké. Mindnyájan elítélhetők és felmenthetők, de kapja meg bárki is a kegyelmet vagy a boldogulás lehetőségét, fizetnie kell. Ez egy veszteséges üzlet. A legtöbbet hirtelenjében Antonio és Shylock veszti el, mert a szenvedély őket viszi a legmesszebbre. Az egyik határtalan szenvedéllyel szeret, a másikban démonivá nő a gyűlölet. A kalmár akár a vértanúságot is vállalná, az uzsorás tébolyodottan készül a gyilkosságra. Mindent veszítve ölnének és szeretnének, de nekik kielégítetlenül kell távozniuk. Shylock örökre eltűnik a Ghetto Vecchio ködében, Antonio sötét árnyékként olvad be Belmont egének csillagos végtelenjébe. A nyíregyházi előadásban nincs karneváli forgatag, nincs szárnyas oroszlán, gondolás romantika. Menczer Róbert baljós, fekete díszletében csak a színpadot borító víz utal Velencére. Zeke Edit pedig XX. századi ruhákat adott a szereplőkre, de a divat ismétlődő jellege miatt nem köthetjük a jelmezeket egyetlen korszakhoz, így különös, modern időtlenséget tükröznek. Talán már ennyi is jelzi, hogy Telihay Péter rendezése nem egyszerűsíti le a művet derűs farsangi mesévé, de nem csinál belőle történelmi analógiákkal terhelt, aktuálpolitikai parabolát sem. A rendező az indulatok láncreakcióján, sérelmek és megtorlások kölcsönhatásán keresztül azt a kíméletlen folyamatot rajzolja meg, amelyben a kizárólagosságra törekvés, a diszkrimináció, a birtok- és bosszúvágy megfertőzi, ellehetetleníti az emberi viszonyokat. Mindeközben nem fekete-fehérre formáltatja a jellemeket, inkább hiteles emberi portrékat, körbejárható szituációkat teremt, ugyanakkor generációs falat emel a szereplők közé, tovább árnyalva a motivációkat, emberi viszonylatokat. Az aranyifjak huszadik évüket is alig betöltött sihederek, míg Antonio és Shylock középkorú férfiak. A két korosodó üzletemberrel egzisztenciája sem feledtetheti magánélete kudarcát. Antonio fiatal barátja iránti szokatlanul mély vonzódása miatt válik akaratlanul is kirekesztetté. Shylockot a gettólétbe szorítottság gyötri. Lelkük mélyén mindig is magányosak voltak, ám egyszeriben teljesen magukra maradnak, a valakihez tartozás látszata is szétfoszlik - egyiket lánya, másikat barátja hagyja faképnél. Ráadásként anyagi helyzetük is megrendül, teljes a csőd, a kifosztottság, a kisemmizettség. Egy élet, törekvéseik hiábavalóságával kell szembenézniük. Gazsó György állig begombolkozott puritánság mögé rejti Shylock érzéseit. Fegyelmezett testtartása a veszélyt figyelő kiszolgáltatottság és az indulatait fékező önmérséklet egyszerre. A szenvtelenséget hazudó, arcára kövült hideg mosoly hol látszólagos alázatosságba csúszik át, hol rideg iróniával sért. A „Hát a zsidónak nincs szeme?" kérdése megindító tiráda helyett szigorú kioktatás, amiből csak a bosszú hangjaira lehet váltani. Kétélű mosolya adja meg a szerződéskötés feszültségét: a baráti kéznyújtásnak tűnő játékos gesztus mögött megvillan az elvetemült szándék a visszafogottság álcája mögött a színész végig elementáris erővel érezteti a gyűlöletet, a visszavágásra várás elszántságát. Indulatai azonban csak két ponton szakadnak ki belőle: amikor hírt kap lánya pazarlásáról, majd amikor késével rárontana Antóniára. A végső ítéletet már újra fegyelmezetten, letérdelve, háttal a közönségnek hallgatja végig. Már-már szánnánk megtörtségét, amikor keresztény hitre térítésekor egy pillanatra megrázkódik, ökölbe szorított keze görcsösen megfeszül, benne kés villan - megsemmisítették, de a gyűlölet talán erősebb, mint volt. Gazsó alakításában a kisebbségi sorsba taszítottság, a megbélyegzettség sérelmei kegyetlenné keményítik a lelket. Dóczy Péter Antóniája szentimentális farmer helyett elszánt, nyers ellenfél, aki a zsidóval szembeni undorát rászorultságában sem leplezi, társainak kell visszafogni fröcsögő indulatát. Shylock alattomosságával szemben ő a nyíltan felvállalt, fennen hangoztatott gyűlölködés. Ugyanilyen nyílt szenvedélyesség, egyértelműségre törekvés jellemzi Bassanióval való kapcsolatát, ami láthatóan több volt barátságnál. Dóczy egykét ponton határozottan, de külsődlegességek nélkül érezteti a férfi homoerotikus vonzódását, ám a hangsúlyt a mélységes emberi kötődésre, az ebből fakadó kiszolgáltatottságra helyezi. Szeretete minden pillanatban kimondatlanul is követel. Egy elhagyott férfi szembesül előbb kapcsolata tarthatatlanságával, majd a visszafordíthatatlan magánnyal. A többiek a „most mindent" fiatalos akarnokságával vetik magukat a világba: pénz kell, és szerelem. Kezdetben mosolyogtató, ahogyan a maffiózó szerepet játsszák, aztán hamar kiderül, hogy valóban képesek uralni a sötét sikátorokat. S ők alakítják a nézőtérről a tárgyalás tömeghangulatát. A rendezés azonban őket sem értékeli le: ha a külvilág felé csak törtető, erőszakos ricsajuk hallatszik is, egymás közötti viszonyaikban már árnyaltabbak a jellemek. Meglepő tapintattal, érettséggel figyelik és segítik Antonio és Bassanio kapcsolatát. Őszinte kétségbeeséssel aggódnak barátjuk sorsáért. Telihay Péter nem kis merészséggel a színház stúdiósaira - hivatalosan előképzős növendékeire - osztotta a szerepek többségét, akik fiatalos elszánt .