Criticai Lapok, 2017 (26. évfolyam, 1-13. szám)

2017 / 1-2. szám

Novemberben, a Bataclan elleni terrortámadás első évfordulója előtt néhány nappal mutatta be Párizsban a Théátre du Soleil új előadását, az Egy szoba Indiában címűt. A társulat közös alkotását a 77 éves Ariane Mnouchkine rendezte. Célja nem kevesebb, mint a mai zavaros világ­ban a színház szerepének, nyelvének nagyívű összegzése. Ahogy a világhírű rendezőnő megfogalmazta, a színháznak minden lehe­tőségével küzdenie kell a káosz ellen. Ariane Mnouchkine és a Théátre du Soleil radikálisan új színházi nyelvét és történelem­­szemléletét a 70-es években Magyarországon az előadásukból készült 1789 című filmből ismer­tük meg. Az egyszerű emberek szemszögéből dolgozták fel a francia forradalmat, s közben az 1968-as diákmozgalmakra is rezonáltak. Az alkalmasint véres történelmi eseménye­ket harsány vásári jelenetekké alakították: a formabontó térben a közönség szabadon mozgott a színpadok között, amelyeken pár­huzamosan folyt az előadás. A folytatás sem késett soká: az 1973 című színházi előadás és a film. Mnouchkine következő rendezése, a Moliére című film szintén emlékezetes maradt számunkra, tudomásom szerint ez volt az utolsó műve, melyet Magyarországon bemutattak. A sok behozhatatlan magyar színházi adósság egyike, hogy élő előadásban soha nem jutott el a szimbolikus nevű Nap Színháza Magyarországra. Ariane Mnouchkine és barátai 1964-ben ala­pították a színházat, s 1970-ben találták meg „otthonukat” Párizsban egy éppen megszünte­tett katonai objektumban, a korábbi lőszergyár épületében. Azóta belakták a helyet, mindmáig ott működnek. Egyik első nagy sikerük a velük egy hullámhosszon gondolkodó angol „dühös fiatal”, Arnold Wesker Magyarországon is jól ismert drámája, A konyha előadása volt (1967). A Théátre du Soleil társulatának tagjai a franciák mellett mintegy 25 ország színészei, egymás között mindannyian franciául beszélnek. A nyitottság és a kitekintés mellett a társulat működésében alapvető a közös alkotás, a közös munka élménye: minden színész azonos fizetést kap, s az előadások előkészítésében, lebonyo­lításában igen sok egyéb munkát is magukra vállalnak. A kollektív alkotásra építő társulat a mai színház eszközeivel a Franciaországban nagy hagyományokkal rendelkező népszínház gondolatát viszi tovább. Firmin-Gémier már 1920-ban létrehozta az első francia nemzeti népszínházát, ennek későbbi nagy rendezője­­vezetője az Avignoni Fesztivált is megalapító Jean Vilar lett, aki olyan színészekkel dolgozott együtt, mint például Gérard Philipe. A Théátre du Soleil is magas művészi értéket kíván minél szélesebb közönséghez eljuttatni, a társulat sokfelé utazott, dolgozott, nemcsak Európában, hanem Ázsiában, Közép- és Latin-Amerikában is, ezek a színházi nyelvek is sajátjaikká váltak, s együttműködtek ottani helybeli színészekkel is. Afganisztánban például egy társulatot is létrehoztak. Sok színű, stílusú előadásaik egyi­két Kambodzsáról készítették, a diktatúráról, illetve Szihanuk hercegről. Néhányuk később egy kambodzsai menekülttábor lakóival újra színpadra állította, ezt a megrendítő előadást EGY HUMANISTA RÉMÁLMA Egy szoba Indiában - a Théátre du Soleil előadásáról PROLÓGUS E hasábokon nem egyszer esett már szó a művészet, a színház fel­adatáról a világban, legutóbb a K2 Színház Cájstükk című előadása kapcsán, melynek problémafelvetése lényegében éppen ez. Most a világhírű Ariane Mnouchkine vezette s a nyitottság, a kulturális és etnikai sokszínűség jegyében működő Théátre du Soleil tár­sulatának Egy szoba Indiában című, a párizsi terrortámadás első évfordulójához kötődő bemutatójáról beszámoló Fried Ilona írásában vetődik fel a kérdés, s bomlik ki a színház egyik vezető színészével, Maurice Durozier-vel készített interjújában - a beszélgetés ezzel összefüggésben a színésszé válás folyamatát is érinti. Erről, a színésszé válás folyamatáról és mibenlétéről is szól a Vári Éváról, pályájáról, művészemberi sorsáról Cseh Andrea Izabella készítette portré. Jóllehet Az imposztor című Spiró-dráma is színházban játszódik - egy orosz fennhatóság alatt működő lengyel színházban -, s kirajzolód­nak benne a színészlét, a vidéki színészlét sajátosságai, árnyoldalai, kiszolgáltatottsága, perspektívái, elsődlegesen mégis hatalom és művész, hatalom és színház viszonyát állítja a középpontba, rendkívül összetetten, társadalmi rendszerektől független érvénnyel. A Radnóti Színház Vecsei-átiratban játszott, ifj. Vidnyánszky At­tila rendezte Bulgakov-bemutatója, az Iván, a rettenet is próbálja kitágítani az eredendően a Szovjetunió, az államszocializmus közegében fogant és ahhoz kötődő komédia érvényességi körét máig, s az értelmiség, a tudósok felelősségének kérdését is felveti a világ értésében, értelmezésében. Ezt, a világ értését, értelmezését segítik, szolgálják Tar Sándor művei s a belőlük készült Horváth Csaba-rendezések - most éppen a Szürke galamb a Stúdió K-ban, amely két rendszer tapasztalatait sűríti a fizikai színház nyelvén megszólaló műbe. Brecht is mindkét világrendszert megtapasztalva dolgozta át Moliére egy legendás „imposztorral”, Don Juanról szóló drámáját 1954-ben­­ a Pesti Színház Kovács D. Dániel rendezte előadása ezt a verziót használja Ungár Júlia fordításában. S az átiratok és legendák sorát folytatva: Don Juanénál egy századdal korábbi legenda Bánk báné, akinek történetét ugyancsak számos irodalmi mű őrzi. Katona József drámáját a békéscsabai Jókai Színház Szabó K. István rendezte előadása Zalán Tibor „átvezeté­sében” vitte színre - e számunkban a szövegváltozatot is közöljük. A história egyik legnagyobb, legősibb története, a Biblia az alapja Thomas Mann József és testvérei című regényének, melyet Gáspár Ildikó írt színpadra az Örkény Színház számára - az előadást Ascher Tamás mellett rendezőként is jegyzi. A zsidó-keresztény összetartozás meghatározó eleme Ország Lili művészetének. Az Állami Bábszínházban vele hajdan együtt dolgozó rendező, Balogh Géza nemcsak az életmű-kiállításról osztja meg gon­dolatait e számunkban, de felidézi Ország Lili bábszínházi tervezéseit is. Korszakok vizuális ötvözője, „kibékítője” Nagy Fruzsina, aki Az év jelmeztervezője díjat vehette át a Fugában rendezett Látványtér 2016 című kiállításon - Józsa Ágnes ebből az alkalomból beszél­getett vele a más-más világú rendezőkkel való együttműködésről, nyitottságról, sokszínűségről... SZŰCS KATALIN ÁGNES

Next