Család és Iskola, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1964-05-01 / 5. szám
Cinizmus Serdülőkorú gyermekek szülei gyakran megdöbbenve tapasztalják fiúk vagy lányul cinikus megnyilatkozásait. A társadalom által megbecsült értékek, eszmények semmibevétele, a munka iránti felelőtlenség, a zabolátlan bírálgatás, a könnyelműség és a nagyképűség, a mesterkélt nemtörődömség és az öregesen ,,bölcs” megállapítások szajkózása csak úgy árad olykor a gyerekből. A cinizmus bizonyos életkori sajátosságokra is visszavezethető. A gyerek serdülőkorában kezd önálló véleményt formálni. Pontosabban veszi szemügyre környezetét, bírálni kezdi a felnőttek életét, magatartását és — tudjuk — van mit bírálnia. Csakhogy e bíráló készség és igény fejlődésével nem áll arányban a gyermek életismerete. Nem tudja még elválasztani a lényegest a lényegtelentől. A felnőttek magatartásának egyegy szeplőjéből hajlamos végletes ítéleteket fogalmazni. És nemtűr megalkuvást. Forrófejűség ez, ami túlzó ítéletekhez vezet. De ilyenkor születhetnek meg a gyermekben a saját felnőttkorára vonatkozó nagy elhatározások is. A felnőttek hibáit, a társadalmi élet elkerülhetetlen ellentmondásait látva a gyerek kétféle elhatározásra juthat: vagy arra, hogy ha majd ő felnőtt lesz, megmutatja, hogy különb lesz minálunk, vagy arra, hogy lám, nem érdemes a dolgokat komolyan venni, hiszen a felnőttek is csak a fiataloknak prédikálják a vizet, maguk meg bort isznak. A kamaszkodó gyerek eszményképet keres. Ha megtalálja a családban, az iskolában, az úszóegyesületben ahová edzésre jár, vagy akár csak könyvek hőseiben , akkor élete teljessé lesz és hányavetisége múló, életkori sajátosság. De ha nem talál eszményeket, ideált, akkor csa Barátság Mi a barátság? Kétségtelenül a rokonszenvi kapcsolat egyik formája. Aki iránt barátságot érzünk, azt minden bizonnyal szeretjük is. A barátság mégsem egyenlő a szeretettel. Elég csak arra utalnunk, hogy a szeretet lehet egyoldalú, a barátság nem. A barátság kölcsönösségen alapuló vonzalom. Bizonyos kölcsönösség, egymásnak való megfelelés ennek az érzelemnek egyébként is meghatározó vonása. Ha mélyebbre tekintünk, a legtöbb barátság alapját is ebben találjuk meg. A barátoknak rendszerint közös — vagy legalább megközelítően egyforma az életkoruk, hasonló az érdeklődésük. Meg szoktak egyezni a barátok a legalapvetőbb lelki tulajdonságaikban is. Rokon a vérmérsékletük, gondolkodásmódjuk és hangulataik. Általában közös a dolgokkal szemben való állásfoglalásuk. Csodálatos erő lakozik a barátságban. A belátás, a megértés, a részvét és áldozat valósággal hősies példái születtek belőle, és születnek napról napra ma is. A barátság látóbbá teszi a szemet, érzékenyebbé a fület mások értéke iránt. Fokozza az együttérzést mások bánatával. A szeretet és a barátság olyan érzelmek, amelyek az embertársaink között való életet széppé, kellemessé, boldoggá, életre érdemessé tudják tenni. Örüljünk tehát, ha gyermekünknek van barátja, még ha ez a barát nem is egészen olyan, mint amilyet szívünk szerint neki szánnánk, még ha a vele való kapcsolat nem is ígér közvetlen előnyöket. A barátságban — akárcsak a szerelemben — végső fokon mindig az válik gazdagabbá, aki ad. Ha nincs, igyekezzünk alkalmat teremteni baráti kapcsolatok kialakulására. Mindenképpen kezeljük azonban a kérdést kellő tapintattal. Szabályozni, egy ilyen bensőséges — Édesanyám, vasárnap elmennék uszodába... a moziba is úgy szeretnék elmenni. .. csak pénzt kérek ... Ilyenkor azután kiadagoljuk a vasárnapi ellátmányt. Hadd menjen a gyerek uszodába, a moziban neki való filmet játszanak, csak tanulhat belőle. Másnap meg azért nyúlunk a zsebünkbe, mert betelt a füzet, új ceruza kell. Kedden nagyapa névnapjára készül valami meglepetés és így tovább, a hét majd minden napján. Pedig mennyivel jobb, ha a gyerek idejében hozzászóltak a pénz kezeléséhez, megtanulja egyedül beosztani és okosan kezeli, még takarékoskodik is belőle. Az önállóságra nevelés kitűnő eszköze a zsebpénz. Apránként úgyis megkapja a pénzt a gyerek, sőt talán még többet is, mint amennyire feltétlenül szüksége van. Miért ne adjuk akkor úgy, hogy kettős haszna legyen. Mennyi legyen a zsebpénz? Ha túl sokat adunk, könnyen hozzászokik, hogy telhetetlenné, pazarlóvá, dicsekvővé váljon. De ha nagyon kevés a zsebpénze, akkor nincs miből beosztania. Az ajánlatos havi zsebpénz — 14 éven alul — 30—50 forint; megfelelő összeg ahhoz, hogy rendszeresen gazdálkodhasson belőle a gyerek. Ugyanakkor rá kell nevelnünk arra is, hogy meg tudja ítélni a hasznos és a haszontalan, a szükséges és a felesleges kiadásokat. Munka nélkül kapja-e a zsebpénzt, vagy a házimunkát díjazzuk vele? Mindenképpen helytelen ha a házimunkában a gyerek pénzért segít, hiszen ő is a család tagja, ki kell, hogy vegye részét a közös munkából. A zsebpénz legyen ettől független. De ha a szünidő egy részében a gyerek például valamilyen külön munkát vállal, kisebb iskolaitársát készíti elő pótvizsgára, rendszeresen bevásárol elfoglalt szomszédoknak és így tovább, akkor azért természetesen elfogadhat díjazást. Ezzel növelheti zsebpénzét , takarékoskodhat. A pénz értékét ugyanis igazán csak akkor érti majd meg (a pazarlásról, de a zsugoriságról is úgy szokik le, s akkor tanul igazi nagylelkűséget is), ha maga dolgozik meg érte. BOZÓKY ÉVA 24 lódik a világban, sértve érzi magát. Súlyos hiba, ha ilyesmivel akarjuk vigasztalni hogy: „Felnőtt korodban majd te is meglátod fiacskám, milyen bonyolult az élet, megtanulsz majd te ismegalkudni...” — Az olyan családokban, ahol az anyagi gyarapodás és az egyéni jólét az egyetlen eszmény, ott a cinizmus szinte „társadalmi” talajra talál. De ott, ahol a szülők erőfeszítései és gondjai túlnőnek a családi otthon falain, ahol az önös érdek helyébe nemegyszer más érdek kerül, ott nem igen rögződnek meg a gyerekekben a cinikus vonások. Ha tehát gyermekünk cinikusan viselkedik, akkor először a saját életünketkell végig gondolnunk, hogy a kivezető utat megtalálhassuk. Ha a mi életünk lényege, tartalma nem szolgáltat alapot a cinizmusra, akkor a türelem meghozza az eredményt. LORÁND FERENC kapcsolatot, kívülről belenyúlni amúgy is igen nehéz. Erre ügyeljünk akkor is, ha úgynevezett rossz baráttal akarjuk felvenni a harcot. Ellenkezés, tiltás ritkán vezet célhoz. Még ritkábban használ, ha a nem kívánatos barátot vagy barátnőt szidjuk, becsméreljük. Ahelyett, hogy őt próbálnék elűzni, inkább gyermekünket vonjuk szorosabban magunkhoz. Egyúttal pedig — az előbb mondottakkal főként ehhez kívántunk szempontokat adni — ápoljuk, fejlesszük benne az igazi barátság igényes szemléletét. ZIBOLEN ENDRE Zsebpénz