Család és Iskola, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-05-01 / 5. szám

Cinizmus Serdülőkorú gyermekek szülei gyakran megdöbbenve tapasztalják fiúk vagy lányul­ cinikus megnyilat­kozásait. A társadalom által megbe­csült értékek, eszmények semmibe­vétele, a munka iránti felelőtlenség, a zabolátlan bírálga­tás, a könnyel­műség és a nagyképűség, a mester­kélt nemtörődömség és az öregesen ,,bölcs” megállapítások szajkózása csak úgy árad olykor a gyerekből. A cinizmus bizonyos életkori sajá­tosságokra is visszavezethető. A gye­rek serdülőkorában kezd önálló vé­leményt formálni. Pontosabban veszi szemügyre környezetét, bírálni kezdi a felnőttek életét, magatartását és — tudjuk — van mit bírálnia. Csak­hogy e bíráló készség és igény fejlő­désével nem áll arányban a gyermek életismerete. Nem tudja még elvá­lasztani a lényegest a lényegtelen­től. A felnőttek magatartásának egy­­egy szeplőjéből hajlamos végletes ítéleteket fogalmazni. És nem­­tűr megalkuvást. Forrófejűség ez, ami túlzó ítéletekhez vezet. De ilyenkor születhetnek meg a gyermekben a saját felnőttkorára vonatkozó nagy elhatározások is. A felnőttek hibáit, a társadalmi élet elkerülhetetlen ellentmondásait látva a gyerek két­féle elhatározásra juthat: vagy arra, hogy ha majd ő felnőtt lesz, meg­mutatja, hogy különb lesz minálunk, vagy arra, hogy lám, nem érdemes a dolgokat komolyan venni, hiszen a felnőttek is csak a fiataloknak prédi­kálják a vizet, maguk meg bort isznak. A kamaszkodó gyerek eszményké­pet keres. Ha megtalálja a család­ban, az iskolában, az úszóegyesület­ben ahová edzésre jár, vagy akár csak könyvek hőseiben , akkor élete teljessé lesz és hányavetisége múló, életkori sajátosság. De ha nem talál eszményeket, ideált, akkor csa­ Barátság Mi a barátság? Kétségtelenül a rokonszenvi kapcsolat egyik for­mája. Aki iránt barátságot érzünk, azt minden bizonnyal szeretjük is. A barátság mégsem egyenlő a szere­tettel. Elég csak arra utalnunk, hogy a szeretet lehet egyoldalú, a barátság nem. A barátság kölcsönösségen ala­puló vonzalom. Bizonyos kölcsönösség, egymásnak való megfelelés ennek az érzelemnek egyébként is meghatározó vonása. Ha mélyebbre tekintünk, a legtöbb ba­rátság alapját is ebben találjuk meg. A barátoknak rendszerint közös — vagy legalább megközelítően egyfor­ma­­ az életkoruk, hasonló az ér­deklődésük. Meg szoktak egyezni a barátok a legalapvetőbb lelki tulaj­donságaikban is. Rokon a vérmér­sékletük, gondolkodásmódjuk és han­gulataik. Általában közös a dolgok­kal szemben való állásfoglalásuk. Csodálatos erő lakozik a barátság­ban. A belátás, a megértés, a rész­vét és áldozat valósággal hősies pél­dái születtek belőle, és születnek napról napra ma is. A barátság lá­­tóbbá teszi a szemet, érzékenyebbé a fület mások értéke iránt. Fokozza az együttérzést mások bánatával. A szeretet és a barátság olyan érzel­mek, amelyek az embertársaink kö­zött való életet széppé, kellemessé, boldoggá,­­ életre érdemessé tudják tenni. Örüljünk tehát, ha gyermekünk­nek van barátja, még ha ez a barát nem is egészen olyan, mint amilyet szívünk szerint neki szánnánk, még ha a vele való kapcsolat nem is ígér közvetlen előnyöket. A barátságban — akárcsak a szerelemben — végső fokon mindig az válik gazdagabbá,­­ aki ad. Ha nincs, igyekezzünk alkalmat teremteni baráti kapcsolatok kiala­kulására. Mindenképpen kezeljük azonban a kérdést kellő tapintattal. Szabályozni, egy ilyen bensőséges — Édesanyám, vasárnap elmennék uszodába... a moziba is úgy szeret­nék elmenni. .. csak pénzt kérek ... Ilyenkor azután kiadagoljuk a va­sárnapi­ ellátmányt. Hadd menjen a gyerek uszodába, a moziban neki való filmet játszanak, csak tanulhat be­lőle. Másnap meg azért nyúlunk a zsebünkbe, mert betelt a füzet, új ceruza kell. Kedden nagyapa név­napjára készül valami meglepetés és így tovább, a hét majd minden nap­ján. Pedig mennyivel jobb, ha a gye­rek idejében hozzászóltak a pénz ke­zeléséhez, megtanulja egyedül beosz­tani és okosan kezeli, még takaré­koskodik is belőle. Az önállóságra nevelés kitűnő eszköze a zsebpénz. Apránként úgyis megkapja a pénzt a gyerek, sőt talán még többet is, mint amennyire feltétlenül szüksége van. Miért ne adjuk akkor úgy, hogy ket­tős haszna legyen. Mennyi legyen a zsebpénz? Ha túl sokat adunk, könnyen hoz­zászokik, hogy telhetetlenné, pazar­lóvá, dicsekvővé váljon. De ha na­gyon kevés a zsebpénze, akkor nincs miből beosztania. Az ajánlatos havi zsebpénz — 14 éven alul — 30—50 forint; megfelelő összeg ahhoz, hogy rendszeresen gazdálkodhasson belőle a gyerek. Ugyanakkor rá kell nevel­nünk arra is, hogy meg tudja ítélni a hasznos és a haszontalan, a szük­séges és a felesleges kiadásokat. Munka nélkül kapja-e a zsebpénzt, vagy a házimunkát díjazzuk vele? Mindenképpen helytelen ha a házimunkában a gyerek pénzért se­gít, hiszen ő is a család tagja, ki kell, hogy vegye részét a közös munkából. A zsebpénz legyen ettől független. De ha a szünidő egy részében a gye­rek például valamilyen külön mun­kát vállal, kisebb iskolaitársát készíti elő pótvizsgára, rendszeresen bevásá­rol elfoglalt szomszédoknak és így tovább, akkor azért természetesen el­fogadhat díjazást. Ezzel növelheti zsebpénzét , takarékoskodhat. A pénz értékét ugyanis igazán csak ak­kor érti majd meg (a pazarlásról, de a zsugoriságról is úgy szokik le, s akkor tanul igazi nagylelkűséget is), ha maga dolgozik meg érte. BOZÓKY ÉVA 24 lódik a világban, sértve érzi magát. Súlyos hiba, ha ilyesmivel akarjuk vigasztalni hogy: „Felnőtt korodban majd te is meglátod fiacskám, mi­lyen bonyolult az élet, megtanulsz majd te is­­megalkudni...” — Az olyan családokban, ahol az anyagi gyarapodás és az egyéni jólét az egyetlen eszmény, ott a cinizmus szinte „társadalmi” talajra talál. De ott, ahol a szülők erőfeszítései és gondjai túlnőnek a családi otthon falain, ahol az önös érdek helyébe nemegyszer más érdek kerül, ott nem igen rögződnek meg a gyerekekben a cinikus vonások. Ha tehát gyerme­künk cinikusan viselkedik, akkor először a saját életünket­­kell végig gondolnunk, hogy a kivezető utat megtalálhassuk. Ha a mi életünk lényege, tartalma nem szolgáltat ala­pot a cinizmusra, a­k­kor a türelem meghozza az eredményt. LORÁND FERENC kapcsolatot, kívülről belenyúlni amúgy is igen nehéz. Erre ügyeljünk akkor is, ha úgy­nevezett rossz baráttal akarjuk fel­venni a harcot. Ellenkezés, tiltás rit­kán vezet célhoz. Még ritkábban használ, ha a nem kívánatos barátot vagy barátnőt szidjuk, becsmérel­jük. Ahelyett, hogy őt próbálnék el­űzni, inkább gyermekünket vonjuk szorosabban magunkhoz. Egyúttal pe­dig — az előbb mondottakkal főként ehhez kívántunk szempontokat adni — ápoljuk, fejlesszük benne az igazi barátság igényes szemléletét. ZIBOLEN ENDRE Zsebpénz

Next