Dudás Gyula: A bácskai nemes családok. Adalékul Bács-Bodrogh vármegye történetéhez (1893)
A bácskai nemes családok ábécé rendben
A bácskai nemes családok. I. Bács-Bodrogh vármegye történetét három nagy korszakra oszthatni, amelyek egyikét a mohácsi vész előtti, másikát a török hódoltság alatti időszak tölti be, míg a harmadik korszakot e vármegyének a török hódoltság kora után történt visszaállításától fogva egész napjainkig számíthatjuk. Mint általában az ország egész déli része, úgy vármegyénk is csak a múlt század eleje óta fejlődött azzá, a mi, jelenlegi politikai, társadalmi és közművelődési institutióink tehát csak rövid két század munkásságának eredményéül tekintendők. Ez pedig onnan van, mert a török hódoltság kora a mohácsi vész előtt létezett civilisatiót teljesen letarolta, s nemcsak a régi intézmények s régi családok pusztultak el, hanem a vármegye, mint országos politikai intézmény, maga is elenyészett. E vármegye életében tehát a török hódoltság kora mintegy másfél százados szünetet képvisel, s mint ilyen, határjelzője a régebbi és az újabbkori társadalmaknak. A mohácsi vész előtt e tájon már hatalmas gyökeret vert a nemzeti kultúra; a vármegyei élet egészen kifejlődött, s a folyók közein elterülő síkokon népes községek épültek. A vármegye előkelő lakosságát, a középkori értelemben vett közönséget, a nemesség képezte, mely részint állandóan itt lakott, részint pedig itt volt birtokos. Hires nemzetségek és családok, mint a Hunyadiak, Garaiak, Brankovicsok, Becseiek, Beriszlók, Maróthiak, Magyariak, Czoborok, Báthoriak, Csákiak, Révaiak, Perényiek stb. bírtak itt egyes domíniumokat, s még nagyobb volt azon nemes családok száma, a melyek vármegyénknek állandó lakosai, politikai jogrészesei s a megyei élet tényezői valának. Ezen, a mohácsi vész előtt itt élt családok történetével azonban e helyütt nem foglalkozunk. E családok a török hódoltság kora alatt teljesen kipusztultak, valamint elpusztult azon társadalom is, amelynek ők részesei valának. Vármegyénknek