Galgóczy Károly: Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája III. (Budapest, 1877.)
V. Kecskeméti felső járás
Birtok adás-vevés nem gyakori. Az árak, a fekvéshez és talajhoz képest nagyon különbözők. Közönséges ház 500—600 frt, belteleki kert 200—300, szántóföld fekete 140—200, homok 60—120, kiültetett szőlő 400 frt holdanként. 1876-ban némely kis birtok részletek ezen árakon adattak el. Vevők rendesen helybeliek. A homok legelő egy részét pándiak vették meg s szőlővel ültették be. Nagyobb zsidó birtokos van már öt, kik közöl a legnagyobb 500, a legkisebb 70 holdat bir. A tulajdonosok tulnyomólag maguk gazdálkodnak, de kisebb-nagyobb haszonbérletek is vannak. Szántóföldi évi bér holdanként fekete földtől 8—10, homoktól 4—5 frt. A feles mivelés a kukoriczánál és dohánynál szokásos. A feles dohányosok szabad lakáson, tüzelőn kívül, egy láncz kukoricza földet szoktak kapni. Ezek többnyire nagy-kátaiak, jászkisériek és t.-szeleiek. Helyből kevés dohányos kerül. Történelmi nevezetességet kölcsönzött e helynek az 1849-ben ápril 4-én itt vívott kemény csata, melyben előbb az osztrákok nyertek és egész II.Kátáig visszaverték Klapka támadó seregét, de végre Görgey és Damjanich nemcsak Bicskének Jellasics csapataitól egészen megtisztításával, hanem az ellenségnek Sághon túl kergetésével hódították meg a győzelmet. Szele-Farmos, kevés egészen elmagyarosodott tóttal vegyült magyar I. T.-Bicskétől s N.-Kátától keletre egyarántSzelétől, mely utolsó postája, északra létrni, a Jászság szélén. A török világ alatt elhagyott helykép lett 1690-ben összeírva. Ekkor az összeírás szerint, a Gyapay örökösök birtoka volt. Még 1737-ben Bél Mátyás idejében is puszta volt. A pusztaképen Jeszenák János birtokának mondja. Egy vallásfelekezetnek sincs benne, ma se anyaegyháza; tehát ebből se lehet utánkutatni uj megtelepítésének. A Mária Terézia-féle úrbéri összeírások közt 1770-ben még nem fordul elő. Azonban van a községnek egy régi pecsétnyomója, eke, felette korona, ezen körirattal : Possessio Farmos 1791; tehát annyi bizonyos, hogy uj telep, s már 1791-ben megvolt. Most népessége 1320. Ebből 246 ágostait, néhány reformátust és 8 zsidót kivéve, a többi mind róm. kath.; ezeknek, valamint az ágostaiaknak is helyben van templomuk és leányegyházuk, melyek a tápió-szelei anyaegyházakhoz tartoznak. A falu az épen alatta elcsavargó, és a Nagy-Tápióval a határon egyesülő Hajta mocsáros laposan homokos partos vidéken fekszik. Utszái rendetlenek ugyan, de az utóbbi időben történt módosítások által elég szélesek. A házak eleje nagy részt fákkal kiültetett. A szokott építkezés : vertfal, nádtetőre. Cserepes házak nincsenek. A határ nagyobb részben halmos és homokos, de a laposabb síkrészeken sűrűbb fekete