Bezerédy Győző: Dunaszekcső és Bár története (Dunaszekcső, 1975)
Dunaszekcső története - III. fejezet - A török uralom utolsó szakasza és a felszabadító háború
Általában szerb és boszniai területekről töltötték fel őket. — Hadtörténeti Közlemények, 1973/2. 341. p. 10 Urosevics Daniló: A magyarországi délszlávok története Bp. 1969. sokszorosított 91. p. 11 Sarosácz György: Magyarország délszláv nemzetiségei. Akadémiai Kiadó, 377. p. 12 Baranya múltja és jelenje, szerkesztette: Várady Ferenci, Pécs, 1896. II. 422. p. 13 Velics—Kämmerer: i. m. II. 256. p. 14 Velics—Kämmerer: i. m. II. 284. p. 14 Velics—Kämmerer: i. m. II. 256. p. és 312. p. 18 Velics—Kämmerer: i. m. I. 199. p. 17 Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai. Fordította és jegyzetekkel ellátta: dr. Karácson Imre. Bp. 1904. MTA 203—204. p. 13 Herman Egyed: Budáról Belgrádba 1663-ban. Ottendorf Henrik képes útleírása. Szövegét kiadta, magyarra fordította és bevezetéssel ellátta: H. E. Kiadja: Tolna vármegye községe Pécs, Dunántúl ny. 1943. 53—54. p. 19 Baranya megyei Levéltár. Pecsétgyűjtemények: Dunaszekcső. 29 Bezerédy Győző: Dunaszekcső 1710. évi pecsétje Baranyai Művelődés 1973/2 110—113. P-21 Gyimesi Sándor: Magyar gazdaságtörténet I./ Kézirat Tankönyvkiadó Bp. 1971. III. p. 22 Gyimesi i. m. 112. p. 23 Hernádfa 1671, Viszló 1607. évi pecsétjei bizonyítják ezt. 24 Meglepő az, hogy Somberek rác lakói is adófizetésre kötelezettek — az 1554. évi defter szerint szerb még nem lakja a falut — a régi, török alatti kötelezettség tehát nem vonatkozhatott rájuk. 25 Szigetvári várkapitányok levelezése. A Szigetvári Várbaráti Kör Kiadványai 4. sz. Szerk. Molnár Imre B. m. Tanács VB. nyomdája 1971. 93. p. 28 Somogy megyei Levéltár Jankovics-Bésán csal. levéltára sz. n. 27 Káldy—Nagy i. m. 7. p. 28 Velics—Kammerer i. m. II. 115. p. A defterek portákat említenek, de ezek valószínűleg családfőt jelentenek. 29 Ez az emelkedés még abban az esetben is reális, ha azt is számításba vesszük, hogy az adóegység később megváltozott és több családfőre vetették ki, mint 1551-ben. 30 Káldy—Nagy Gyula i. m. 69. p. Ma Szekcsőhöz tartozó területen volt Monyóka falu 14 adózóval. 31 Velics—Kammerer i. m. II. 393. p. A hitetlenek fejadója a szekcsői vilajetben a 978. évben (1570. jún. 4—1571. máj. 24-ig). 32 Káldy—Nagy i. m. 5. p. Káldy—Nagy Gyula kötete előtt levő tanulmányában közli is a szijákát írás olvasásának problémáit, és megemlíti azt, hogy a kiolvasásban jelentős eltérések is lehetnek. 33 Káldy—Nagy i. m. 6. p. 34 Velics—Kammerer i. m. II. 605. p. 35 Káldy—Nagy i. m. 6. p. 38 Dr. Andrásfalvy Bertalan: A Duna menti népesség. Baranyai Művelődés 1972. 1.90. p. 37 Acsády Ignác: A magyar jobbágyság története IV. kiadás Szikra Kiadó Bp. 1950. 258— 259. p. 38 Acsády: i. m. 259. p. 39 Acsády: i. m. 259. p. 40 Dr. Andrásfalvy Bertalan: Pekmez (Adatok a törökkori szőlőkultúránk ismeretéhez) Megjelent: Kisebb tanulmányok, Pécs: Dunántúli Tudományos Intézet 1961. 87—95. p. 41 Holovics Flórián: Baranya a XVII. század közepén i. m. 175—176. p. 42 Holovics Flórián: i. m. 171—172. p. 43 Baranya múltja és jelenje. Szerkesztette: Várady Ferencz Pécs, 1896. II. 474. p. 44 Acsády Ignác: A magyar jobbágyság története i. m. 260. p. Acsády természetesen kissé túloz akkor, amikor a pusztításokat kizárólag a császáriak nyakába varrja. Kétségtelen az, hogy a zsoldosok főleg a zsákmányért harcoltak, de a visszavonuló törökök, ha tehették s ha volt idejük rá, szintén pusztítottak, hisz ezzel is lassították a császáriak előrenyomulását.