Bezerédy Győző: Dunaszekcső és Bár története (Dunaszekcső, 1975)
Dunaszekcső története - III. fejezet - A török uralom utolsó szakasza és a felszabadító háború
erő gyengülésének olyan következményei voltak, hogy a portyázó szabad hajdúk, elbocsájtott végvári katonák pusztító hadjáratait nem tudták megakadályozni. Ennek pedig vagy rablás, vagy adózás volt a velejárója. A század második felében hatalmas katonai vereségek rázzák meg a birodalmat. (Szentgotthárdi csata, Bécs ostroma) Ezekből már nem tudott talpra állni, és 1683 után a bécsi vereség következményeként létrejött a törökellenes szövetség (1683. március 31.), majd a Szent Liga (1684. március 5.). Hazánk felszabadult a 150 éves török uralom alól. A hadjáratok során 1686. szeptember 2-án a szövetségesek elfoglalják Budát, október 22-én Pécs is elesik, s a következő évben 1687. augusztus 12-én a nagyharsányi csatában megpecsételődik a török sorsa Baranyában. Dunaszekcső 1686. szeptember körül esik el. A pécsi ostrom idején a hadak egy része a Duna felé kanyarodott, és foglalta el Szekcsőt. Ez a hadjárat a település teljes felégetésével, elpusztításával járt.43 Milyen volt az általános kép a török alóli felszabadító háborúk után? Acsády erről a következőket írja: ,,mikor a karlovici béke visszaadta a Szent Koronának, legnagyobb része pusztán, néptelenül, a falvak romokban, a föld műveletlenül került vissza. De ezt a romlást nem a török földesúri hatalom okozta. Béke idején e tájék fejlett anyagi, polgárosodás színhelye volt, melyet azonban az 1683—98 között folyó romboló háború csaknem teljesen megsemmisített, úgy hogy a magyarságnak elölről kellett a telepítés, polgárosodás munkáját kezdeni.44 JEGYZETEK 1 Follajtár Ernő: Baranya vármegye eltűnt helységei. Pécs, 1942. 14. p. 2 Follajtár: i. m. 14. p. és dr. Andrásfalvy Bertalan: A Duna menti népesség. Baranyai Művelődés 1972. 139. p. — Az 1559. és 1564. évi összeírások összevetése a környező falvak lassú apadását bizonyítja. Monyókia 1/2 portával, Bár 1 portával csökkent. Szekcső azonban változatlan, azaz nem csökkent. Sajnos azonban az 1564. évi összeírásból az emelkedés nem deríthető ki. (Országos Levéltár, E. 158. lajstromozatlan Fasc. 1. 15. p. és Horváth—Timár: i. m. 83. és 84. p.) A hűtlenség vádja miatt Keserű Istvántól elkobzott Felszekcsőt 1559-ben Szekcsőy Máté és Medvei Benedek kapták jutalmul a királytól. — Németh Béla: Szigetvár története. 275. p. A magyar lakosság legnagyobb része a szigetre menekült. Erre utal 1803-ban Szekcsőn lefolytatott úrbéri per tanúinak vallomása is. Az egyik tanú, a 75 éves Csányi József a következőket vallotta: „...az Attyátúl és más öreg emberektül eleget hallotta a Tanú, hogy mikor a Török itt a Szektsői Várban lakott, akkor a Szektsői Magyarok a Szigetben, hol most Angyalok Egyháza neveztetik, és most tsak kőrakások vagynak, laktak, de ideált Szektsőn Szántottak, ideált a Töröknek adóztak volna." 4 Velics—Kammerer: Magyarországi török kincstári defterek I. Bp. 1886. XXXIII. 5 Velics—Kämmerer: Magyarországi török kincstári defterek Bp. 1890. II. 393. p. —■ Akcse: kis ezüstpénz, értékét tekintve folyton változott, általában csökkent. A XVII. század végén értéke: 66. 1/2 akcse tett ki egy forintot. — Velics—Kämmerer: i. m. I. 414. p. 8 Velics—Kämmerer: i. m. 10. p. és 82—83. p. II. 347. p. 7 Velics—Kämmerer: i. m. II. 693. p. 8 Velics—Kämmerer: i. m. I. 431. p.J .,A magyarlakta területeken voltak magyar martalócok is, ezt a pesti, váci, pécsi stb. zsoldjegyzékek is bizonyítják. A pécsi várban 1557-ben 107 martalócból 20 magyar volt.' 65