Szokolay Hártó János: Szabadalmas Kecskemét városának történetirati ismertetése (Kecskemét, 1846.)

Imádott Hazám!

Imádott Hazám! Hozzád szólj föl egyik legkissebb gyerme­ked, Kedves Anya! teneked rebegi azt elő, mit e’ földi rövid pályán figyelmével maga is­meretéül sajátíthata. Bíbor nem díszlett böl­csőmnél, és igy egész éltedre kiható jeles intézkedéseket tőlem nem is várhatsz; azonban engem is boldogított szabad gyermekeidnek egyikét, bőven tápláló emlőd’ csepjeiből ha szinte kövérré nem hizlaltál is — a’ mit ugyan köszönök neked, mert (sértés nélkül legyen mondva) az elhízás rendszerint lomhává és tompult érzésűvé teheti az embert, — de mégis csakugyan részeltettél annyiban, hogy immár az élet t­estvérének rendszerinti korjele szür­kül fejemen. Az élet’ delének forrósága nekem is szülő szenvedéseim’ terhével tik­kasztó verejték cseppeket, komor gondok­kal feszült homlokomra’, igen, szenvedtem én is, de sokszor örvendettem is, egymást sze­rető nemesebb érzésű szülötteiddel. Le vagyok tehát neked kötelezve, és így fogadd legszívesebb hála­adómat; sírom’ közeledő szélén én is raktam egy kis oltárt, a’ mellyen te neked tömjénezek. Im áldozatul fölajánlom neked szerzett ismereteim’ cse­

Next