Kuntár Lajos - Szabó László (szerk.): Szentgotthárd. Helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok (Szombathely, 1981)
Szilágyi István: A városkép alakulása az 1800-as évektől
romszög megfelelő beépítése. Mindenképpen az a kívánatos, hogy az új épülettel a keresztezés hagyományos zártságát megőrizzék és igazodjanak a Hármashatár Étterem épületének kompozíciós szempontból irányadó négy emeletes magasságához. 83Javasolható a Mártírok útja északi oldalának egységesen zárt továbbépítése is. Az 1857-es várostérképen jól látható, hogy a Zsidára (Apátistvánfalvára) vezető út mentén három kis ház áll csak, a terület egyébként beépítetlen. Az egykori szedres kert, majd vásártér néven ismert nagy telket Vajda Ödön zirci apát előnyös feltételekkel engedte át a községnek, ezért a Szépítő Egylet javaslatára az újonnan kialakított nagy teret róla nevezték el. 84 Ma Szabadság tér a neve. Az új térhez úthálózat csatlakozik. A már említett Béke térre vezető út az Árpád út (régen Vásártér utca). Ezzel párhuzamosan a község egykori szélén is új utcát tűztek ki (Tompa Mihály u.), amely a mai Zsidára vezető főutat a Kossuth Lajos utcából egyszerűbben elérhetővé teszi. Ezekre nagyjából merőlegesen vezetnek a Vörösmarty és Arany János utcák, amelyeket az előzővel és az újtelepi Petőfi utcával együtt (a Vörösmarty u. folytatása) 1914. szeptemberében nevezte el a képviselőtestület. 85Jellemző a terület lassú kialakulására, hogy az Arany János utca végleges kitűzése csak 1927-ben hozott határozat alapján történt meg, 86 a Honvéd út helyén pedig csak egy árok volt még ekkor. A szélső, Bethlen utca szintén későbbi. Tőle délre még ma is láthatók az egykori Béka-tó maradványai. Az egész városrész beépítése vontatottan haladt és igen változó minőségű. Még az 1920-as években is meglehetősen zavaros összképet mutat. Főképp családi házak készültek itt, hiszen a világháború a nagyobb szabású építkezéseket lehetetlenné tette. Magán a téren az egyemeletes, volt Hangya-bérház és az 1906-ban készült, jóvonalú, szecessziós pénzügyőrségi laktanya (ma Arany János u. 1., községi bölcsőde) kelt figyelmet. Ez utóbbit a Szentgotthárdi Takarékpénztár RT. építtette igazgatói lakásnak. Egészen új itt egy 60 lakásos, kék-piros színű épülettömb Czeiner Gábortól. A teret keletkezése után hamar parkosították és mellette teniszpályákat létesítettek. A Széchenyi utcai üres tömb belső kihasználásával Vajda László 1958-ban készített tervei alapján az északi oldalon általános leányiskolát emeltek. Bár ez a zavaros összképet egyáltalán nem javította meg, maga a tér rendezettségével és gazdag növényzetével otthonos hatású. Itt áll a felszabadító szovjet katonák emlékműve és az elesettek sírjait is itt találjuk. Az emlékmű átlagos színvonalú, de szintén kárhoztatnunk kell a vele kapcsolatos kerítést. A Szabadság térről induló Honvéd utcában van a környék egyetlen nagyobb középülete, az általános iskola. Tagolt, magas tetős tömegével, szimmetrikus elrendezésével hívja fel magára a figyelmet. A vámőrség számára készült 1928 29-ben. 1954-től 1960-ig diákotthonként működött. A Kossuth Lajos utca vonalától délre, a Zsidába vezető útig, kelet felé a Zsida-patakig terjedően helyezkedik el az Újtelep, a gotthárdiak kedvelt „kertvárosa”. Az első világháború után, 1925-ben parcellázták fel a ciszterciek földterületének megszerzésével, valószínűleg Stef Vazul terve szerint. 87Derékszögű utcarendszerét a Dózsa György (Békefi Rémig), Petőfi Sándor, Táncsics Mihály (Vass József) és a rá merőleges Marx Károly (Mária-) utca alkotja. A jórészt azonos karakterű, kissé jellegtelen épületek között alig találni említésre méltót (Erzsébet villa, 1931.). Szép a növényzettel körülvett, 1909-ben állított Lourdesi Szűz Mária szobor. 88 Bár a 74 házhelyes parcellázás lassan épült be a nagy drágaság miatt, 1926-ban mégis újabb házhelymegváltási akció indult el. A száznál több kiosztott, de üres parcella jól látható dr. Gouth Béla 1928-ban kiadott átnézeti térképén. Nagy részük csak a felszabadulás után épült be, átlagos színvonalon. Szentgotthárd régi településrésze a Béke tér, Széchenyi utca és a Rába között helyezkedik el. Jellegzetesen keskeny tömbök vannak itt, amelyeknek rendszerint csak az egyik oldalát építették be, így a kertek külön megközelítése is rendszerint biztosítva volt. Az egykori leírások szerint a lakosság nagy része német ajkú iparos; földművelésből kevesen éltek, s azok is inkább zsellérek