Családi Kör, Ismeretterjesztő Füzetek, 1994 (6-19., 1-7. szám)
1994-05-19 / 18. szám
Földrajz I. 2 Ismeretterjesztő Füzetek (18.) A természeti földrajz, mivel a földrajzi burok egyes összetevőit (domborzat stb.) tanulmányozza, a természettudományokhoz tartozik. A gazdasági földrajz pedig, mivel az emberek gazdasági tevékenységével, a termeléssel és a lakosság földrajzi elterjedésével foglalkozik, a társadalomtudományhoz tartozik. A természeti és a gazdasági földrajznak tehát más-más a kutatási területe. Ezek a területek azonban szorosan összefüggnek, hatással vannnak egymásra. Ezért nevezzük a földrajzot egységes tudománynak, de olyan tudománynak, mely a földrajztudományok rendszeréből áll. A természeti földrajz szoros kapcsolatban áll a földtannal, az időjárástudománnyal (meteorológia), a talajtannal, az élettannal, a csillagászattal, a fizikával, s újabban a kémiával is. E tudományágak kutatási eredményeinek felhasználásával a természeti földrajz sok összetett természeti jelenséget, folyamatot magyaráz meg, s alapvető törvényszerűségekre derít fényt a földrajzi burokban. A természeti földrajz a jelenségeket nemcsak természeti, hanem társadalmi behatások alapján is magyarázza. Ezért áll szoros kapcsolatban a társadalmi és a műszaki tudományokkal. A természeti földrajz a világot mint egységes egészet tanulmányozza a mai emberi társadalom összes problémáival együtt. Ilyen problémák: az elsivatagosodás, a trópusi erdők kíméletlen irtása, az éghajlat rosszabbodása, a termőföldet károsító erózió, a nyersanyagok fogyatkozása, az élelem-, és főleg az ivóvízhiány. A FÖLD ÁLTALÁNOS TERMÉSZETI FÖLDRAJZI JELLEGZETESSÉGEI A Föld a világűrben A világűr, a kozmosz a bennünket körülvevő egész térség. A végtelen világűrben végtelenül sok égitest van. Legnagyobb részük csillag, s közülük a hozzánk legközelebbi a Nap, amely 150 millió km távolságra van tőlünk. Ezt a távolságot a Nap sugara 8 perc és 18 másodperc alatt teszi meg. A Nap után a legközelebbi csillag a Proxima Centauri, mely 4,3 fényévre van tőlünk. Ezt a távolságot a mai leggyorsabb rakéta is csak 120 ezer év alatt tenné meg. A csillagok, melyeket az égbolton látunk, néhány tízezer, sőt néhány millió fényévnyi távolságra vannak. Valamennyien egy csillagrendszerhez tartoznak, melyet Tejútnak, galaktikának nevezünk. A tudósok véleménye szerint a Tejút mintegy 200 vagy 300 milliárd csillagból áll. Sok közülük nagyobb és fényesebb a Napnál, de óriási távolságuk miatt csupán fénylő pontnak látjuk őket, vagy szabad szemmel nem is láthatók. A végtelen kozmoszban, mely a csillagok milliárdjaiból és csillagrendszerekből áll, magányosan lebeg és mozog a saját csillagát, a Napot követve a parányi kis Földünk. A Nap csillag, izzó gázgömb, a Föld pedig bolygó, kihűlt égitest. A Nap a „törpecsillagok” közé tartozik (mert vannak nálánál sokkal nagyobb napok is). Ez a „törpe” azonban akkora térfogatú, hogy 1 300 000 Föld férne el benne, s átmérője a Föld átmérőjének 109-szerese. S ez az óriási méretű égitest erős vonzóerejével (gravitációval) a bolygókat, aszteroidákat, az üstökösöket és a meteorokat maga körül keringeni kényszeríti. A FÖLD KELETKEZÉSE A Föld keletkezésének problémája kétségkívül igen régi. Mondhatnánk olyan régi, mint maga az emberiség, mint az emberi gondolkodás. Őseink nem tudták e kérdést megválaszolni, s a mai tudomány számára is ez bonyolult probléma. Sokáig az emberek a Föld keletkezését is, mint minden más megmagyarázhatatlan természeti jelenséget, az égi hatalmaknak, az isteneknek tulajdonították. Sokféle elmélet született a Föld keletkezéséről. Egyesek azt vallották, hogy a Naprendszer valamikor gáznemű halmaz volt, mely hűlés közben mind gyorsabban forgott a közepe körül, s a széleken alakult gyűrűből lettek a bolygók. Ezt a nézetet vallotta Kant német és Laplace francia tudós. Mások szerint a bolygók anyaga nem a Napból származik, hanem a Nap is, a bolygók is egy óriási csillagközi felhő anyagából keletkeztek, mely kozmikus porból és különféle gázokból állt. Ilyen felhős képződmények fellelhetők az egész világűrben. Ebben a felhőben az anyag nem rendeződött el egyenletesen. A sűrűbb helyeken a részecskék felhalmozódása olyan nagyfokú lett, hogy gravitációs központok keletkeztek, melyeknek globula a neve. A globulán belüli részecskék mindjobban összesűrűsödtek és örvényszerű mozgásba jöttek. A legnagyobb globulából lett az „Ősnap”, a kisebb globulákból pedig a bolygók. Az Ősnap középpontjában az anyag mindjobban sűrűsödött, ami óriási nyomással és hőmérséklettel járt együtt. Amikor ez a hőmérséklet elérte a 10 millió Celsius-fokot, elkezdődtek a termonukleáris reakciók, és a hidrogén héliummá kezdett átváltozni. A hőmérséklet növekedésével az egész napanyag izzásba jött s így keletkezett az új csillag, a Nap. A kisebb globulákban nem keletkezett sem nagy hőmérséklet, sem nagy nyomás. Belőlük lettek a sötét, kihűlt égitestek, a bolygók. Egy ilyen égitest a mi Földünk is. A Nap, a Föld és a Naprendszer összes többi tagja tehát egyazon csillagközi anyagból keletkezett, majdnem egyidejűleg. A tudósok a Napot kb. 5 milliárd évesnek tekintik, s szerintük a Föld 4,6 milliárd éve keletkezett. A Föld alakjának és mozgásainak földrajzi következményei Ma már senki sem kétli, hogy a Föld gömb alakú. Az űrrakéták és az űrhajók felvételei is ezt bizonyítják. Földünk azonban nem szabályos labda alakú. Rotációja (saját tengelye körüli forgása) következtében az egyenlítő mentén kissé kidomborodott, a sarkokon belapult. Az ilyen testet ellipszoidnak vagy szferoidnak nevezik. A Föld formája mégsem felel meg egy szabályos mértani testnek. Felülete hullámos, de a térképkészítésnél ezt a kis eltérést el lehet hanyagolni. A Föld alakjára vonatkozó bizonyítékok között már a régi időkben is szerepelt az a tény, hogy a Nap sugarai milyen szögben esnek a Föld felszínére, ezek a szögek a különböző földrajzi szélességeken más-más értékeket mutatnak. Az Egyenlítő táján merőlegesen érik a Föld felszínét, a sarkok felé ez a szög mind kisebb. Ennek következtében keletkeztek a Föld égövei, melyek nemcsak az átlagos hőmérsékletben, hanem az éghajlatban, növény- és állatvilágukban is különböznek. Különbség van még a talajok között, a felszínalakulás folyamatában, a vízrajzi körül- 1994. V. 19. • Családi Kör 20. szám