Családi Kör, 2000. október-december (11. évfolyam, 40-52. szám)
2000-11-02 / 44. szám
8 / 2000. NOVEMBER 2. Az egyesület nagyterme a délelőtti órákban megtelt a fejértelepi, sándoregyházi, debelyacsai, verseci, székelykevei, pancsovai és hertelendyfalvi művelődési egyesületek képviselőivel, pontosabban a dél-bánáti magyar művelődési élet legilletékesebb és legelhivatottabb szervezőivel. Voltak külföldi vendégek is. Az ifjúság felkarolásának újabb lehetőségeiről tárgyaltak az egybegyűltek, ez volt a tanácskozás fő témája, ám a vitaindító utáni felszólalásokban szükségszerűen terítékre került a dél-bánáti magyarság többi égető problémája is: a magyar tagozatok hiányának, a fiatalok elvándorlásának, az asszimilálódásnak,illetve a nemzeti identitás megőrzésének a kérdései. Találó és odaillő volt a tanácskozás mottója is: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán.” Mint Balassa Julianna pancsovai pedagógus, a tanácskozás elnöklője mondta, azért is jöttek össze a dél-bánáti magyar művelődési élet őrzői, hogy éberen vigyázzanak a strázsán. Mert a nyilvánvaló gondok ellenére még van mit óvni, van mit félteni, és ápolni a többezres dél-bánáti magyarság művelődési életében. Mint Rancz Károly, a pancsovai Petőfi Sándor ME elnöke megnyitó beszédében összefoglalta: „Mi itt, a szülőföldünkön akarunk élni és megmaradni. Ezért merül fel a kérdés: milyen úton, utakon járjunk a céljaink felé? Az iskoláink, templomaink és művelődési egyesületeink egyengethetik ezeket az utakat, de óhajtjuk, hogy irányt is mutassanak.” A tanácskozáson Erdei Ernő, a pancsovai Petőfi Sándor ME titkára mondott vitaindítót az ifjúság felkarolásának újabb lehetőségeiről. Beszámolójából kiderült, hogy a dél-bánátiak ezúttal tudományos eszközökkel láttak hozzá a problémák felméréséhez: körkérdést intéztek az ottani művelődési egyesületek szervezőihez, majd a kérdőívek begyűjtése után összegezték az eredményeket, melyeket Erdei ismertetett az egybegyűltekkel. Rámutatott, hogy a fiatalok a fejlődés letéteményesei, s ezért kell odafigyelni rájuk, figyelmesen meghallgatni őket, miként értelmezik a nemzeti önazonosság fogalmát, miként óhajtják azt megőrizni, erősíteni, hogyan és milyen formában képzelik el a hagyományok és az anyanyelv ápolását. Erdei szerint ezért kell átengedni a fiataloknak a döntés jogát arról, hogy miként és milyen szervezési formában szeretnék kulturális örökségüket megőrizni és népszerűsíteni. A körkérdés eredményeivel kapcsolatosan kiemelte, hogy a cél annak feltérképezése volt, vajon kell-e az eddigi gyakorlaton változtatni, és ha igen, hogyan. A válaszok feldolgozása után kiderült, hogy a nemzeti hovatartozás ténye az, ami szükségessé és elkerülhetetlenné teszi a változásokat, változtatásokat. Nyolcvan kérdőívet küldtek szét, hét-hét kérdéssel. Olyan kérdésekkel, amelyeknek válaszaiból következtetni lehet a tagság feladatvállalásának indítékára és módjára, áttekinteni tevékenységük szerkezetét, s megismerni a munkatervek változtatásának okait. A felmérés során megállapítást nyert, hogy a dél-bánáti művelődési egyesületek tagjai „egyszerű tagok", akik oda zömmel „a társalgás és a kortársakkal való együttlét" miatt léptek be, s hogy a fiataloknak több mint 90%-a javasolja az egyesületek tevékenységi terének kibővítését, módosítását. Tartalmi újításokat kérnek, időszerű formák alkalmazásával (pl. a sajtó, a rádió és a tévé bevonását a magyar kultúra és folklór bemutatásába, népművészeti boltok létesítését, magyar népi fesztivál szervezését), de multikulturális rendezvényeket és együttműködést is (pl. más nemzetiségű csoportokkal való együttműködést, közös fellépéseket, többnyelvű programok szervezését, többnemzetiségű folklórszemlét, közös színdarabokat). A felmérés eredményeinek elemzése még arra is fényt derített, hogy „az egyesületek fiataljai vonzzák magukhoz az új tagjelölteket”, hogy „az anyanyelvápolásnak sincs nagy szerepe abban, hogy valaki egyesületi tag-e vagy sem”, s hogy a tagság „jelzi az új technológiák (pl. Internet) elsajátításának fontosságát”. A vitaindítót több érdekes felszólalás követte. Dr. Tordé László, a nagybecskereki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy a magyarságot illetően Szerémség után Dél-Bánát a legveszélyeztetettebb régió. Elsősorban az ottani magyarság viszonylag kis létszáma miatt, amely zömmel Pancsován és Versecen összpontosul, meg néhány magyar „szigeten”: Székelykevén, Debelyacsán, Ürményházán, Sándoregyházán és Hertelendyfalván. Mint mondta, •• I // /<•# II •• I •• I • „Szülőföldünkön elni és megmaradni" Pancsova volt a házigazdája a dél-bánáti magyar művelődési egyesületek XI. szemléjének Nagyszabású művelődési rendezvény színhelye volt szombaton a pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. Az idén ugyanis ott tartották meg a dél-bánáti magyar művelődési egyesületek XI. szemléjét, amely ezúttal, úgy tűnik, több volt egyszerű szemlénél, inkább egyféle értelmiségi találkozó, amely voltaképpen egy problémafelvető és -elemző tanácskozásból meg egy bemutatkozó, reprezentáló dal- és táncszemléből állt, amelyet még két alkalmi tárlat tett színesebbé, ünnepélyesebbé. A TANÁCSKOZÁST A MŰVELŐDÉSI EGYESÜLETEK BEMUTATKOZÁSA KÖVETTE. VENDÉGKÉNT FELLÉPETT A KOLOZSVÁRI SZARKALÁB NÉPI TÁNCEGYÜTTES ERDEI ERNŐ, A PANCSOVAI PETŐFI SÁNDOR ME TITKÁRA VITAINDÍTÓJÁT OLVASSA A SZÉKELYKEVEI PETŐFI SÁNDOR MAGYAR MŰVELŐDÉSI EGYESÜLET VEGYESKÓRUSA MINT MINDIG, MOST IS SZÉP SIKERT ARATOTT