Családi Kör, 2000. október-december (11. évfolyam, 40-52. szám)

2000-11-02 / 44. szám

8 / 2000. NOVEMBER 2. A­z egyesület nagyterme a délelőtti órák­ban megtelt a fejértelepi, sándoregy­­házi, debelyacsai, verseci, székely­­kevei, pancsovai és hertelendyfalvi művelődé­si egyesületek képviselőivel, pontosabban a dél-bánáti magyar művelődési élet legilletéke­sebb és legelhivatottabb szervezőivel. Voltak külföldi vendégek is. Az ifjúság felkarolásának újabb lehetősé­geiről tárgyaltak az egybegyűltek, ez volt a ta­nácskozás fő témája, ám a vitaindító utáni fel­szólalásokban szükségszerűen terítékre került a dél-bánáti magyarság többi égető problémája is: a magyar tagozatok hiányának, a fiatalok elvándorlásának, az asszimilálódás­­nak,illetve a nemzeti identitás megőrzésének a kérdései. Találó és odaillő volt a tanácskozás mottó­ja is: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán.” Mint Balassa Julianna pancsovai pedagógus, a tanácskozás elnöklője mondta, azért is jöttek össze a dél-bánáti magyar művelődési élet őr­zői, hogy éberen vigyázzanak a strázsán. Mert a nyilvánvaló gondok ellenére még van mit óvni, van mit félteni, és ápolni a többezres dél-bánáti magyarság művelődési életében. Mint Rancz Károly, a pancsovai Petőfi Sándor ME elnöke megnyitó beszédé­ben összefoglalta: „Mi itt, a szülőföldünkön akarunk élni és megmaradni. Ezért merül fel a kérdés: milyen úton, utakon járjunk a céljaink felé? Az iskoláink, templomaink és művelődé­si egyesületeink egyengethetik ezeket az uta­kat, de óhajtjuk, hogy irányt is mutassanak.” A tanácskozáson Erdei Ernő, a pancso­vai Petőfi Sándor ME titkára mondott vitaindí­tót az ifjúság felkarolásának újabb lehetősé­geiről. Beszámolójából kiderült, hogy a dél-bánátiak ezúttal tudományos eszközökkel láttak hozzá a problémák felméréséhez: kör­kérdést intéztek az ottani művelődési egyesü­letek szervezőihez, majd a kérdőívek begyűj­tése után összegezték az eredményeket, melyeket Erdei ismertetett az egybegyűltek­kel. Rámutatott, hogy a fiatalok a fejlődés le­téteményesei, s ezért kell odafigyelni rájuk, fi­gyelmesen meghallgatni őket, miként ér­telmezik a nemzeti önazonosság fogalmát, miként óhajtják azt megőrizni, erősíteni, ho­gyan és milyen formában képzelik el a hagyo­mányok és az anyanyelv ápolását. Erdei sze­rint ezért kell átengedni a fiataloknak a döntés jogát arról, hogy miként és milyen szervezési formában szeretnék kulturális örökségüket megőrizni és népszerűsíteni. A körkérdés eredményeivel kapcsolato­san kiemelte, hogy a cél annak feltérképezé­se volt, vajon kell-e az eddigi gyakorlaton változtatni, és ha igen, hogyan. A válaszok feldol­gozása után kiderült, hogy a nemzeti hovatartozás ténye az, ami szükségessé és elkerülhe­tetlenné teszi a változásokat, változtatásokat. Nyolcvan kérdőívet küldtek szét, hét-hét kérdéssel. Olyan kérdésekkel, amelyeknek vála­szaiból következtetni lehet a tagság feladatvállalásának indí­tékára és módjára, áttekinteni tevékenységük szerkezetét, s megismerni a munkatervek vál­toztatásának okait. A felmérés során megállapítást nyert, hogy a dél-bánáti művelődési egyesületek tagjai „egyszerű ta­gok", akik oda zömmel „a társalgás és a kor­társakkal való együttlét" miatt léptek be, s hogy a fiataloknak több mint 90%-a javasolja az egyesületek tevékenységi terének kibővíté­sét, módosítását. Tartalmi újításokat kérnek, időszerű formák alkalmazásával (pl. a sajtó, a rádió és a tévé bevonását a magyar kultúra és folklór bemutatásába, népművészeti boltok létesítését, magyar népi fesztivál szervezé­sét), de multikulturális rendezvényeket és együttműködést is (pl. más nemzetiségű cso­portokkal való együttműködést, közös fellé­péseket, többnyelvű programok szervezését, többnemzetiségű folklórszem­lét, közös színdarabokat). A felmérés eredményeinek elemzése még arra is fényt de­rített, hogy „az egyesületek fia­taljai vonzzák magukhoz az új tagjelölteket”, hogy „az anya­­nyelvápolásnak sincs nagy sze­repe abban, hogy valaki egye­sületi tag-e vagy sem”, s hogy a tagság „jelzi az új technológiák (pl. Internet) elsajátításának fon­tosságát”. A vitaindítót több érdekes felszólalás követte. Dr. Tordé László, a nagy­­becskereki Petőfi Sándor Mű­velődési Egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy a magyarságot illetően Szerémség után Dél-Bánát a legveszélyeztetettebb ré­gió. Elsősorban az ottani magyarság vi­szonylag kis létszáma miatt, amely zömmel Pancsován és Versecen összpontosul, meg néhány magyar „szigeten”: Székelykevén, Debelyacsán, Ürményházán, Sándoregy­­házán és Hertelendyfalván. Mint mondta, •• I // /<•# I­I •• I •• I • „Szülőföldünkön elni és megmaradni" Pancsova volt a házigazdája a dél-bánáti magyar művelődési egyesületek XI. szemléjének Nagyszabású művelődési rendezvény színhelye volt szombaton a pancsovai Petőfi Sán­dor Művelődési Egyesület. Az idén ugyanis ott tartották meg a dél-bánáti magyar művelődé­si egyesületek XI. szemléjét, amely ezúttal, úgy tűnik, több volt egyszerű szemlénél, inkább egyféle értelmiségi találkozó, amely voltaképpen egy problémafelvető és -elemző tanácsko­zásból meg egy bemutatkozó, reprezentáló dal- és táncszemléből állt, amelyet még két al­kalmi tárlat tett színesebbé, ünnepélyesebbé. A TANÁCSKOZÁST A MŰVELŐDÉSI EGYESÜLETEK BEMUTATKOZÁSA KÖVETTE. VENDÉGKÉNT FELLÉPETT A KOLOZSVÁRI SZARKALÁB NÉPI TÁNCEGYÜTTES ERDEI ERNŐ, A PANCSOVAI PETŐFI SÁNDOR ME TITKÁRA VITAINDÍTÓJÁT OLVASSA A SZÉKELYKEVEI PETŐFI SÁNDOR MAGYAR MŰVELŐDÉSI EGYESÜLET VEGYESKÓRUSA MINT MINDIG, MOST IS SZÉP SIKERT ARATOTT

Next