Családi Kör, 2002. október-december (13. évfolyam, 40-52. szám)
2002-10-31 / 44. szám
Milosevic a hágai bírák előtt (29.) Fegyverek Szerbiából Keresztkérdések előtt a védett tanúk Október 21. A hágai nemzetközi törvényszék előtt - a boszniai vádirat alapján folytatott tanúkihallgatás ötödik hetének kezdetén - Slobodan Milosevic vádlott keresztkérdéseket tett fel a C1141 jelzést viselő védett tanúnak. A tanú korábban már elmondta, hogy a szerb erők 1991 októberében Hrvatska Dubica faluban megöltek 43 idősebb személyt, akikkel együtt korábban őt is fogva tartották. Milosevic azt állította: a tanú nem látta a fogva tartottak meggyilkolását. A tanú ezt megerősítette, mondván, hogy éppen menekült, de kitartott amellett, hogy fogolytársait megölték. „Én velük voltam, s ők most már nincsenek" - mondta a tanú, aki szerint a gyilkosságok a Krajinai Szerb Autonóm Körzet rendőrsége tagjainak önkénye számlájára írhatók. „Hihetetlen konstrukció, hogy valaki öregembereket és öregasszonyokat terel egy tűzoltóotthonba, majd lelövi őket" - mondta Milosevic, majd megkérdezte, mi lehetett a gyilkosságok indítéka, ha az áldozatok között szerbek is voltak.' A tanú azt mondta, ez számára is felfoghatatlan. A tanú megerősítette, hogy 1997-ben részt vett egy tömegsír feltárásánál, de cáfolta, hogy ő azonosította volna azok tetemét, akikkel együtt volt fogságban. Végül elmondta: falujában szerbiai katonai egységeket nem látott. A C1141 jelzésű tanú után a C060 jelzésű tanú keresztkikérdezése következett, akiről annyit lehet tudni, hogy horvátországi szerb, aki tagja volt a Szerb Krajina parlamentjének is. A tanú elmondta: Nyugat-Szlavóniában Szerbiából érkezett önkéntesek is harcoltak, akik a helyi területvédelmi egységek parancsnoksága alá tartoztak, melynek élén egy bizonyos Trbojevic ezredes állt, aki ottani születésű volt, de Újvidéken élt, s Vajdaságból magával hozott egy önkéntes egységet, amely a Szerb Radikális Párt tagjaiból állt. A tanú elmondta, hogy magát Vojislav Seseljt, az SZRP elnökét is látta Vocinban egy hónappal azelőtt, hogy a faluban mészárlás történt, és mintegy 40 horvát civilt meggyilkoltak. A tanú cáfolta, hogy a területvédelmiek a Jugoszláv Néphadsereg parancsnoksága alatt álltak volna, ám tényként megemlítette, hogy a banjalukai hadtest bizalmasától kapták a fizetést, melyet a „katonai gyakorlatért” vehettek át. A tanúvallomás során többször is kizárták a nyilvánosságot. Október 22. A 0060-as jelzésű tanú kihallgatása a nyilvánosság kizárásával történt a tanú azonosságának védelme érdekében. Milosevic kérdésére, tudja-e pontosan, ki követte el a horvát civilek elleni bűncselekményt Vocin faluban, a tanú tagadólag válaszolt. Vallomásában a tanú korábban azt mondta: szemtanúktól hallotta, hogy ezt szerb önkéntesek követték el, akik közül néhánynak a nevét is említette. A C060 elmondta, hogy mozgósították a területvédelmi egységek nyugat-szlavóniai parancsnokságába, és hogy a JNH látta el a területvédelmi egységeket, de azok nem voltak a JNH-nak alárendelve. Megerősítette, hogy a háború után Horvátországban letartóztatták és fegyveres lázadás bűncselekménye miatt vádat emeltek ellene. Milosevicnek arra a kérdésére, minek alapján állítja, hogy hiteles a Szerbiából Nyugat-Szlavóniába érkezett önkéntesek listája - amelyet az ügyészség a bizonyítási anyaghoz csatolt - a tanú azt válaszolta, hogy ezt nem állította, hanem csak lehetségesnek tartotta. A tárgyalás első másfél órájában az ülésről négyszer kizárták a nyilvánosságot, egyebek között Milosevicnek a tanúhoz intézett azon kérdése után is, hogy találkozott-e Slavko Degoricija akkori horvát miniszterrel. Milosevic a tanútól azt is megkérdezte: Szerbiának és neki személyesen milyen köze van a nyugat-szlavóniai eseményekhez, a tanú azt válaszolta, hogy azokról az emberekről és eseményekről beszél, amelyek ismeretesek előtte, és hogy „senkit sem vádolt". A tárgyalás folytatásában az ügyészség 2020-as jelzésű védett tanúja a hágai nemzetközi törvényszék tanácsa előtt kijelentette, hogy 1991 nyarán a Borovo Selóban tartózkodó területvédelmi egység, amelyhez ő is tartozott, Szerbiából kapta a fegyvert, és hallotta, hogy a fegyverszállítást a szerbiai Állambiztonsági Szolgálat szervezte. „Az automata és félautomata puskák ... nagyobb része Szerbiából érkezett a területvédelem vagy a JNH tartalékából. A fegyvereket csónakkal szállították át a Dunán, mert ez volt az egyetlen út, amelyen közlekedni lehetett Szerbia és Borovo Selo között. Mesélték, hogy a fegyvert a szerbiai Állambiztonsági Szervezettől és az újvidéki rendőrségtől kapjuk”, mondta a tanú, akinek az alakját a TV-közvetítés alatt eltorzították. Geoffrey Nice ügyész követelésére a C020-as tanú vallomásának nagy része a zárt tárgyaláson hangzott el, majd az ügyész mintegy tíz percig a nyilvánosság előtt kérdezte ki. A tanú elmondta, hogy 1991 augusztusában Borovo Selóban voltak „máshonnan jött" önkéntesek: „Itt volt 12 ember Mirko Jovic csoportjából, akiket a prigrevicai Jovo Ostojic vezetett. A zászlójukon fehér sas volt." A JNH szerepéről a C020-as azt mondta, hogy „Dálya eleste után” a JNH a területvédelem oldalán állt, amelyben szerbek voltak, és közös akciókat hajtottak végre. Elmondta még, hogy „az erdődi híd elleni támadás” után e helység és Dálya között volt elhelyezve a JNH pancsovai egysége. A tanú elismerte, hogy a parancsnoki lánc végén a JNH tisztjei, alattuk pedig a területvédelmi egységek tisztjei voltak, majd a többi csoport következett. Elmondta, hogy 1991 áprilisában részt vett annak a mítingnek a biztosításában, amelyet Milan Paroski és Mirko Jovic tartott, hozzátéve, hogy ebben az időben „Baranyában járt Vojislav Seselj". Kijelentette, hogy 1991 szeptemberében és októberében Borovo Selóban létezett börtön, és hogy a fogva tartottakat „mind megverték". Milosevic a tanút „közönséges gyilkosnak, bűnözőnek és rablónak” nevezte. Október 23. Slobodan Milosevic vádlott megkezdte a C020 jelzést viselő védett tanú keresztkikérdezését. Ezt megelőzően kifogásolta a gyakorlatot, hogy a tanúk zárt tárgyaláson tegyék meg vallomásukat, mondván, hogy ez a „múltbéli titkos pörökre" emlékeztet. Richard May tanácselnök azt válaszolta a vádlottnak, hogy a tanúk ilyen módon való kihallgatása nem az ő kárára van, mivel lehetősége van keresztkikérdezésükre. Erre Milosevic azt válaszolta, hogy a tanúkat azért kérdezi ki, hogy „a közvélemény megismerje a teljes igazságot". A tárgyalás azon részeiben, amelyek nyilvánosak voltak, a C020-as tanú elmondta, hogy a vörössapkás egység tagjaként 1994-ben Franko Simatovic, a szerbiai Állambiztonsági Hivatal helyettes vezetője és Milorad Ulemek parancsnoksága alatt Nyugat-Boszniában harcolt. Kijelentéseiből arra lehet következtetni, hogy ezt megelőzően Zeljko Raznatovic Arkán szerb önkéntes gárdájának tagja volt. A C020 jelzést viselő védett tanú vallomása szerint a vörössapkás egység tagjai, akik 1994- ben Bosznia nyugati részében harcoltak, fizetésüket a szerbiai belügyminisztériumtól és Zeljko Raznatovic Arkantól kapták. Arra a kérdésre, hogy az október 22-i tanúvallomása során (mely nagyrészt a nyilvánosság kizárásával zajlott), megemlítette-e a Frenki fedőnevű személy valódi nevét (akivel egyszer találkozott), a tanú tagadó választ adott. Az ügyészség vádiratában és más dokumentumaiban a Frenki fedőnevet Franko Simatovic, a szerbiai Állambiztonsági Szolgálat helyettes vezetője viselte. A tanú a továbbiakban elmondta: a helyi vörössapkások vezetője kapcsolatban állt a Belgrád melletti, a lipovicai erdőben lévő kaszárnya parancsnokával, ahonnan ez az egység hadba indult. „Azt beszélték, hogy a vörössapkások, akikhez én is csatlakoztam, a szerbiai Állambiztonsági Szolgálat tagjai voltak" - mondta a tanú. Milosevic keresztkérdései során azonban a tanú megerősítette azt, amit a vádlott állított, hogy „szerbiai reguláris egységek nem vettek részt boszniai harci cselekményekben". A keresztkérdések zöme ugyancsak zárt ajtók mögött hangzott el. A tanú elmondta: 1993-ban Zeljko Raznatovic szerb önkéntes gárdájának tagjaként harcolt Knin környékén. Megerősítette Milosevic állításait, hogy az önkéntes gárda tagjai nem követtek el bűncselekményeket a horvát lakosság ellen, majd hozzátette: csak a fronton harcoltak, ahol nem is voltak civilek. „Ez volt a harctér legfegyelmezettebb és legfelelősségteljesebb hadserege” - mondta a tanú, Milosevic pedig hozzátette, hogy ő is így gondolja. Milosevic kérdésére, hogy Raznatovic emberei kapcsolatban álltak-e a Jugoszláv Néphadsereggel és a szerbiai hatóságokkal, a tanú tagadó választ adott, de elmondta: a kérdéses egység tagjainak zöme szerbiai volt. A tárgyalást október 29-én folytatják - közölte Richard May bíró, a Milosevic felett ítélkező nemzetközi bírói tanács elnöke a tárgyalás berekesztésekor. Összeállította: BOZÓKI Antal 2002. október 31. 19