Családi Kör, 2002. október-december (13. évfolyam, 40-52. szám)

2002-10-31 / 44. szám

Milosevic a hágai bírák előtt (29.) Fegyverek Szerbiából Keresztkérdések előtt a védett tanúk Október 21. A hágai nemzetközi törvényszék előtt - a boszniai vádirat alapján folytatott tanúkihallgatás ötödik hetének kezdetén - Slobodan Milosevic vádlott keresztkérdéseket tett fel a C1141 jelzést viselő védett tanúnak. A tanú korábban már elmondta, hogy a szerb erők 1991 októberében Hrvatska Dubica faluban megöltek 43 idősebb személyt, akikkel együtt ko­rábban őt is fogva tartották. Milosevic azt állította: a tanú nem látta a fogva tartottak meggyilkolását. A tanú ezt megerősítette, mondván, hogy éppen menekült, de kitartott amellett, hogy fogolytársait megölték. „Én velük voltam, s ők most már nincse­nek" - mondta a tanú, aki szerint a gyilkosságok a Krajinai Szerb Autonóm Körzet rendőrsége tag­jainak önkénye számlájára írhatók. „Hihetetlen konstrukció, hogy valaki öregem­bereket és öregasszonyokat terel egy tűzoltóott­honba, majd lelövi őket" - mondta Milosevic, majd megkérdezte, mi lehetett a gyilkosságok in­dítéka, ha az áldozatok között szerbek is voltak.' A tanú azt mondta, ez számára is felfoghatatlan. A tanú megerősítette, hogy 1997-ben részt vett egy tömegsír feltárásánál, de cáfolta, hogy ő azonosította volna azok tetemét, akikkel együtt volt fogságban. Végül elmondta: falujában szerbi­ai katonai egységeket nem látott. A C1141 jelzésű tanú után a C060 jelzésű ta­nú keresztkikérdezése következett, akiről annyit lehet tudni, hogy horvátországi szerb, aki tagja volt a Szerb Krajina parlamentjének is. A tanú el­mondta: Nyugat-Szlavóniában Szerbiából érke­zett önkéntesek is harcoltak, akik a helyi terület­­védelmi egységek parancsnoksága alá tartoztak, melynek élén egy bizonyos Trbojevic ezredes állt, aki ottani születésű volt, de Újvidéken élt, s Vaj­daságból magával hozott egy önkéntes egysé­get, amely a Szerb Radikális Párt tagjaiból állt. A tanú elmondta, hogy magát Vojislav Seseljt, az SZRP elnökét is látta Vocinban egy hónappal az­előtt, hogy a faluban mészárlás történt, és mint­egy 40 horvát civilt meggyilkoltak. A tanú cáfolta, hogy a területvédelmiek a Ju­goszláv Néphadsereg parancsnoksága alatt áll­tak volna, ám tényként megemlítette, hogy a ba­­njalukai hadtest bizalmasától kapták a fizetést, melyet a „katonai gyakorlatért” vehettek át. A ta­núvallomás során többször is kizárták a nyilvá­nosságot. Október 22. A 0060-as jelzésű tanú kihallgatása a nyilvá­nosság kizárásával történt a tanú azonosságának védelme érdekében. Milosevic kérdésére, tudja-e pontosan, ki kö­vette el a horvát civilek elleni bűncselekményt Vocin faluban, a tanú tagadólag válaszolt. Vallomásában a tanú korábban azt mondta: szemtanúktól hallotta, hogy ezt szerb önkénte­sek követték el, akik közül néhánynak a nevét is említette. A C060 elmondta, hogy mozgósították a terü­letvédelmi egységek nyugat-szlavóniai parancs­nokságába, és hogy a JNH látta el a területvédel­mi egységeket, de azok nem voltak a JNH-nak alárendelve. Megerősítette, hogy a háború után Horvátországban letartóztatták és fegyveres láza­dás bűncselekménye miatt vádat emeltek ellene. Milosevicnek arra a kérdésére, minek alap­ján állítja, hogy hiteles a Szerbiából Nyugat-Szla­­vóniába érkezett önkéntesek listája - amelyet az ügyészség a bizonyítási anyaghoz csatolt - a ta­nú azt válaszolta, hogy ezt nem állította, hanem csak lehetségesnek tartotta. A tárgyalás első másfél órájában az ülésről négyszer kizárták a nyilvánosságot, egyebek kö­zött Milosevicnek a tanúhoz intézett azon kérdé­se után is, hogy találkozott-e Slavko Degoricija akkori horvát miniszterrel. Milosevic a tanútól azt is megkérdezte: Szer­biának és neki személyesen milyen köze van a nyugat-szlavóniai eseményekhez, a tanú azt vála­szolta, hogy azokról az emberekről és esemé­nyekről beszél, amelyek ismeretesek előtte, és hogy „senkit sem vádolt". A tárgyalás folytatásában az ügyészség 2020-as jelzésű védett tanúja a hágai nemzet­közi törvényszék tanácsa előtt kijelentette, hogy 1991 nyarán a Borovo Selóban tartózkodó terü­letvédelmi egység, amelyhez ő is tartozott, Szer­biából kapta a fegyvert, és hallotta, hogy a fegy­verszállítást a szerbiai Állambiztonsági Szolgálat szervezte. „Az automata és félautomata puskák ... na­gyobb része Szerbiából érkezett a területvéde­lem vagy a JNH tartalékából. A fegyvereket csó­nakkal szállították át a Dunán, mert ez volt az egyetlen út, amelyen közlekedni lehetett Szerbia és Borovo Selo között. Mesélték, hogy a fegyvert a szerbiai Állambiztonsági Szervezettől és az újvi­déki rendőrségtől kapjuk”,­­ mondta a tanú, aki­nek az alakját a TV-közvetítés alatt eltorzították. Geoffrey Nice ügyész követelésére a C020-as tanú vallomásának nagy része a zárt tárgyaláson hangzott el, majd az ügyész mintegy tíz percig a nyilvánosság előtt kérdezte ki. A tanú elmondta, hogy 1991 augusztusában Borovo Selóban vol­tak „máshonnan jött" önkéntesek: „Itt volt 12 em­ber Mirko Jovic csoportjából, akiket a prigrevicai Jovo Ostojic vezetett. A zászlójukon fehér sas volt." A JNH szerepéről a C020-as azt mondta, hogy „Dálya eleste után” a JNH a területvédelem oldalán állt, amelyben szerbek voltak, és közös akciókat hajtottak végre. Elmondta még, hogy „az erdődi híd elleni támadás” után e helység és Dálya között volt elhelyezve a JNH pancsovai egy­sége. A tanú elismerte, hogy a parancsnoki lánc végén a JNH tisztjei, alattuk pedig a területvédel­mi egységek tisztjei voltak, majd a többi csoport következett. Elmondta, hogy 1991 áprilisában részt vett annak a mítingnek a biztosításában, amelyet Milan Paroski és Mirko Jovic tartott, hoz­zátéve, hogy ebben az időben „Baranyában járt Vojislav Seselj". Kijelentette, hogy 1991 szep­temberében és októberében Borovo Selóban lé­tezett börtön, és hogy a fogva tartottakat „mind megverték". Milosevic a tanút „közönséges gyilkosnak, bűnözőnek és rablónak” nevezte. Október 23. Slobodan Milosevic vádlott megkezdte a C020 jelzést viselő védett tanú keresztkikérde­zését. Ezt megelőzően kifogásolta a gyakorlatot, hogy a tanúk zárt tárgyaláson tegyék meg vallo­másukat, mondván, hogy ez a „múltbéli titkos pö­­rökre" emlékeztet. Richard May tanácselnök azt válaszolta a vádlottnak, hogy a tanúk ilyen módon való kihall­gatása nem az ő kárára van, mivel lehetősége van keresztkikérdezésükre. Erre Milosevic azt vá­laszolta, hogy a tanúkat azért kérdezi ki, hogy „a közvélemény megismerje a teljes igazságot". A tárgyalás azon részeiben, amelyek nyilvá­nosak voltak, a C020-as tanú elmondta, hogy a vörössapkás egység tagjaként 1994-ben Franko Simatovic, a szerbiai Állambiztonsági Hivatal he­lyettes vezetője és Milorad Ulemek parancsnok­sága alatt Nyugat-Boszniában harcolt. Kijelenté­seiből arra lehet következtetni, hogy ezt megelőzően Zeljko Raznatovic Arkán szerb ön­kéntes gárdájának tagja volt. A C020 jelzést viselő védett tanú vallomása szerint a vörössapkás egység tagjai, akik 1994- ben Bosznia nyugati részében harcoltak, fizeté­süket a szerbiai belügyminisztériumtól és Zeljko Raznatovic Arkantól kapták. Arra a kérdésre, hogy az október 22-i tanú­­vallomása során (mely nagyrészt a nyilvánosság kizárásával zajlott), megemlítette-e a Frenki fedő­nevű személy valódi nevét (akivel egyszer találko­zott), a tanú tagadó választ adott. Az ügyészség vádiratában és más dokumentumaiban a Frenki fedőnevet Franko Simatovic, a szerbiai Állambiz­tonsági Szolgálat helyettes vezetője viselte. A tanú a továbbiakban elmondta: a helyi vörössapkások vezetője kapcsolatban állt a Belgrád melletti, a lipovicai erdőben lévő ka­szárnya parancsnokával, ahonnan ez az egység hadba indult. „Azt beszélték, hogy a vörössap­kások, akikhez én is csatlakoztam, a szerbiai Ál­lambiztonsági Szolgálat tagjai voltak" - mondta a tanú. Milosevic keresztkérdései során azonban a tanú megerősítette azt, amit a vádlott állított, hogy „szerbiai reguláris egységek nem vettek részt boszniai harci cselekményekben". A ke­resztkérdések zöme ugyancsak zárt ajtók mö­gött hangzott el. A tanú elmondta: 1993-ban Zeljko Raznatovic szerb önkéntes gárdájának tagjaként harcolt Knin környékén. Megerősítet­te Milosevic állításait, hogy az önkéntes gárda tagjai nem követtek el bűncselekményeket a horvát lakosság ellen, majd hozzátette: csak a fronton harcoltak, ahol nem is voltak civilek. „Ez volt a harctér legfegyelmezettebb és legfelelős­­ségteljesebb hadserege” - mondta a tanú, Milosevic pedig hozzátette, hogy ő is így gon­dolja. Milosevic kérdésére, hogy Raznatovic em­berei kapcsolatban álltak-e a Jugoszláv Néphad­sereggel és a szerbiai hatóságokkal, a tanú tagadó választ adott, de elmondta: a kérdéses egység tagjainak zöme szerbiai volt. A tárgyalást október 29-én folytatják - közöl­te Richard May bíró, a Milosevic felett ítélkező nemzetközi bírói tanács elnöke a tárgyalás bere­kesztésekor. Összeállította: BOZÓKI Antal 2002. október 31. 19

Next