Családi Kör, 2002. október-december (13. évfolyam, 40-52. szám)

2002-12-05 / 49. szám

Milosevic a hágai bírák előtt (33.) Kölcsönös vádaskodás Ki csapta be, illetve hagyta cserben a krajinai szerbeket? November 25. A hágai törvényszék úgy döntött, hogy a bíró­ság barátjaként Slobodan Milosevic perében Timothy MacCormack ausztráliai ügyvéd foglal­kozik majd a nemzetközi jog felvetődő kérdései­vel. Ő váltja fel Mih­ail Vladimiroffot, akit a volt jugoszláv elnök tárgyalásáról adott sajtótájékozta­tója miatt visszahívtak. A kinevezés érdekessége, hogy akkor történt, amikor a bíróságnak a per folytatásáról kell dönte­nie, hiszen azt mind gyakrabban kell megszakíta­ni a vádlott rossz egészségi állapota miatt. A tör­vényszék követeli, hogy hivatalból rendeljenek ki védőügyvédet Milosevic mellé. Ugyanakkor a har­madik „amicus" kinevezését az ENSZ büdzséje megterhelésének tartják. A kinevezést Hágában úgy magyarázzák, hogy a bírák mégis ezt az utat választották a kirendelt védők helyett. A volt jugoszláv elnök ugyanakkor megkezdte keresztkérdéseit a C-061 jelzésű védett tanúhoz intézve, akivel az első szembesítése hétfőn volt, de mindez a közvélemény kizárásával történt. Milosevic megvádolta a tanút, hogy annak ide­jén becsapta a krajinaiakat, azt állítva, hogy Belg­rád támogatását élvezi. A tanú válaszként kijelen­tette, hogy nem ő, hanem Milosevic volt az, aki eljátszadozott a krajinaiak sorsával, hiszen az ot­tani vezetők vakon követték a volt elnök eszméit és utasításait. Ezután Milosevic a nevén nevezte a vádlottat, annak ügyvédei pedig felhívták az újság­írók figyelmét, hogy semmi sem utalhat kliensük kilétére, mivel maga is hágai vádlott. A keresztkérdések előtt a tanú még egy nyi­latkozatot tett, amelyben elmondta, 1991 novem­berében Milan Martic „terroristái" - Ratko Mladic tábornok, a JNH knini hadtestjének akkori pa­rancsnoka parancsára - több faluban betörtek a horvátok házaiba, elüldözték őket, vagyonukat széthordták, házaikat pedig felgyújtották. A tanú szerint Frank Simatovic Frenki csapatai ugyanab­ban az időben más horvát falvakban garázdálkod­tak és kegyetlenkedtek. November 26. A C-061-es védett tanú meghallgatása során Slobodan Milosevic igyekezett kétségbe vonni azt az állítást, hogy ő személyesen irányította a felfegy­verzett krajinai szerbeket a szerbiai állambiztonsá­gi szolgálat és Milan Martic rendőrei révén. A túlnyomórészt zárt ajtók mögött zajló tárgya­láson Milosevic cáfolta, hogy a szerbiai állambiz­tonság belekeveredett volna a krajinai ügyekbe, és felszólította a tanút, hogy nevezzen meg tíz olyan állambiztonságit, akik 1991 és 1995 között leg­alább 5 percig Krajinában tartózkodtak. A tanú többeket megnevezett azok közül, akik önkénte­seket vittek Krajinába. Milosevic horvátországi di­­verzáns akciókkal vádolta a védett tanút, aki erre zárt ajtók mögött válaszolt, akárcsak arra a kér­désre, miért kellett három nappal Krajina eleste előtt családostul Szerbiába költöznie. A védett tanú meghallgatása - az előzetes be­osztás szerint - ötnapos szünet után december 2- án folytatódik. November 28. Branko Ruzic, a Szerbiai Szocialista Párt szó­vivője kijelentette: az SZSZP hat egykori és jelen­legi tisztségviselője kapott idézést Hágából, hogy az ügyészség tanúiként jelenjenek meg a Slobo­dan Milosevic elleni perben. Idézést kapott Zoran Andelkovic, Veljko Odarovic, Milomir Minic, Gorica Gajevic, valamint Dusan Matkovic és Dragan Tomic. Ruzic szerint Gajevic kijelentette, hogy nem hajlandó tanúskodni Milosevic ellen, s hasonló véleményen van Minic, Odaiovic és Andelkovic is. A hágai idézések már három hónap­pal ezelőtt megérkeztek, de november elején „vál­tak aktuálissá” - magyarázta Ruzic. November 30. A Slobodan Milosevic és Radovan Karadzic között lefolytatott telefonbeszélgetéseket a bosz­niai állambiztonsági szolgálat lehallgatta, s ezek a felvételek döntő bizonyítékok a hágai ügyészség kezében, írja a Slobodna Bosna. A lap szerint a boszniai állambiztonsági szolgálat eljuttatta Hágá­ba azokat a bizonyítékokat, amelyek egyértelmű­en arra utalnak, hogy Milosevic irányította a Hor­vátország és Bosznia elleni agressziót. Ezzel egy időben a szarajevói médiában megkezdték a Milosevic és Karadzic, valamint Bozidar Vucure­­vic és Jovica Stanisic (egykori állambiztonsági főnök) között folyt telefonbeszélgetések gyorsírói jegyzetének közlését. Munir Alibabic, a biztonsági szolgálat akkori egyik vezetője szerint a lehallgatást 1991. május 4-én kezdték, és csaknem 5000, Milosevic és a boszniai szerb vezetők közötti beszélgetést rögzí­tettek. Elmondta azt is, hogy a lehallgatás legális volt, hiszen jóváhagyta Alija Izetbegovic boszni­ai elnök is. December 2. Slobodan Milosevic folytatta a C-061-es védett tanú keresztkikérdezését. A „bennfentes" tanú és Milosevic kölcsönösen egymást vádolta a horvát­országi szerbek azon törekvésének tragikus kime­neteléért, hogy megoldják nemzeti kérdésüket. Milosevic tagadta a védett tanú állítását, hogy há­borút kezdett Horvátországban, és hogy abban az általa bevont JNH egységeit vezényelte. A vádlott követelte annak a telefonbeszélgetésnek a meg­hallgatását, amelyhez hozzájutottak a védelmében segítők. A felvétel azt szuggerálja, hogy 1991 vé­gén a jugoszláv hadsereg nem támadóan lépett fel, hanem a horvát csapatok állandó támadásai­nak volt kitéve. A szalag megörökítette Franjo Tud­­man akkori horvát elnök és Veljko Kadijevicnek, a JNH akkori vezérkari főnökének beszélgetését. Utóbbi követelte a jugoszláv katonaság kaszárnyái zárlatának a feloldását, és a horvát erők JNH elle­ni támadásainak a megszüntetését, az igalói béke­tárgyalásokkal összhangban, amelyeken Lord Carrington is részt vett. A horvát elnök azon kísérletére, hogy elkerül­je a vállalt tűzszüneti kötelezettség teljesítését, Radijevic figyelmeztette: „ha nem tudunk béké­sen megegyezni, akkor visszatérünk a háború­hoz". A szalag azt is rögzítette, hogy a volt vezér­kari főnök tisztelettel szólt a „bölcs, öreg lordról", de kevésbé választékosan beszélt Ante Markovic akkori jugoszláv kormányfőről, elmondva Tud­­mannak Markovic állítólagos kijelentését, hogy Ju­goszlávia kérdése megoldható lenne, ha „azt a kettőt" (vagyis Szerbia és Horvátország elnökét) likvidálnák. A C-061-es védett tanú megmaradt állításai mellett, hogy a Jugoszlávia megőrzéséért való nyilvános kiállása ellenére Milosevic valójában a szétrombolásán dolgozott. A védett tanú kereszt­kikérdezésének java része Milan Babicnak, a Krajinai Szerb Köztársaság egykori elnöke politi­kai karrierjének elemzésével telt el. Milosevicnek a kérdésére, hogy Milan Babic „minden eszközzel a krajinai hatalom megőrzésére törekedett-e", a tanú így válaszolt: „Ismereteim szerint Babic a po­litikában akart maradni.” Milosevic a tárgyalóteremben idézte Marko Dobrijevic, a Krajinai SZK egykori képviselője és a Szerb Demokrata Párt (SDS) volt titkára levelé­nek részleteit, amelyet a védett tanú tanúvallomá­sa után intézett hozzá. Dobrijevic levelében arról ír, hogy a C-061 a saját krajinai sikertelenségét más emberek rovására akarja írni, és hogy ő saját maga alakította és irányította azokat az egysége­ket, amelyeket most párhuzamos struktúráknak nevez. Dobrijevic azt írja, hogy a C-061 Krajinában önkényeskedett, és hogy 1990. augusztus 17-én - a munkatársai közül senkivel sem tanácskozva - döntést hozott a hadiállapot kihirdetéséről. En­nek a horvátországi szerbnek a tanúskodását Milosevic „salto mortale”-nak (halálugrásnak) ne­vezte, korábbi álláspontjaihoz viszonyítva, mond­ván azt is, hogy neki „ez a bennfentes” soha nem mutatott be egyetlen békekezdeményezést sem azok közül, amelyekről most az állítja, hogy kiállt értük. Az elnöklő Richard May bíró nem engedé­lyezte Milosevicnek az olyan kérdések feltevését, mint például: igaz-e az, hogy Jovan Raskovic a C-061-es védett tanúnál annak idején a „tudatha­sadásos narcizmus” tüneteit észlelte. May bíró ezt a kérdést „meglehetősen olcsó kommentárnak” jellemezte. Jim Landale, a hágai nemzetközi törvényszék sajtóképviselője kijelentette, hogy Slobodan Milosevic egészsége „ebben a pillanatban" elég­gé jó ahhoz, hogy folyatódjon a tárgyalás. Milose­vic kérésével kapcsolatban, hogy engedjék sza­badon gyógykezelés végett, a bírói tanács a döntéshozatalkor átnézi az orvosi jelentéseket, de figyelembe veszi a médiák nyomását és azt a ha­tást, amelyet az egész tárgyalás kivált. „A bírák megvitatják az előttük lévő dokumentációt, min­den jelentést, és eldöntik, hogy a továbbiakban mit tesznek" - mondta Landale. Azt is elmondta, hogy Milosevic kardiológusa állandó kapcsolat­ban van a volt elnök belgrádi orvosával, aki enge­délyezte a folyamatban lévő gyógykezelést. Összefoglalta: BOZÓKI Antal 18 2002. december 5.

Next