Családi Kör, 2008. január-március (19. évfolyam, 1-13. szám)

2008-03-06 / 10. szám

Nád a házam teteje Egy délután Darázs Imre temerini mesternél éppen-nyomom tapasztaljuk, hogy környezetünket egyre in­kább elárasztják a különböző műanyagokból készült tárgyak és eszközök, de szerencsére újból divatba jönnek a vesszőből font székek, asztalok, lámpaernyők, gyé­kénykosarak, rongypokrócok... Hogy lelkünk mélyén mennyire vágyunk a természetes anya­gokból készült tárgyakra, azt mi sem bizonyít­ja jobban, mint hogy a műanyagok - formá­jukban, színükben - a természetest próbálják utánozni. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Jól emlékszem, amikor életemben először jártam Nyugaton, az életre szóló élményeim egyike éppen ez volt: az itthoni doboz formájú, behemót, égbetörő családi házak után Auszt­riában és Németországban tájba illő, kecsesen megformált családi otthonokkal találkozhat­tam. Szépségüket többnyire az igényes famun­kák, a kellő fantáziával megtervezett tetők és tetőterek, a szépen megmunkált gerendák még jobban kiemelték. Ott láttam először, hogy egy-egy terasznak, kerti pihenőnek, nyári laknak mennyire bensőségessé válik a hangulata, ha náddal fedik. Szép is, jó is kevés az olyan ember, akiben egy szépen elkészített nádtető látvá­nya ne keltene nosztalgikus érzelmeket, hiszen vidékünkön a tetőfedés e fajtájának hagyománya évszázadokra nyúlik vissza. Míg régen a nád­tetőt a paraszti világ jelképeként tartották számon, ma a tetőfedésnek ezt a formáját azok választják, akik hétvégi házukat, kerti pihenőjüket, udvari napernyőjüket még hangulatosabbá szeretnék tenni.­­ A nádfedés számos előnye közül kiemelhető, hogy bármilyen kör­nyezetbe beleillik, teljesen környezetbarát, megfelelő klímát biztosít, ami azt jelenti, hogy télen meleg, nyáron hűvös, szigetelést ugyanis nem igényel. Tíz-tizenkét évenként tanácsos ugyan kijavítani, de 150 évig is szavatos. A felrakásához szükséges tető nem igényel erősített faszerkezetet, a megfelelő dőlésszög alkalmazásával pedig teljesen vízzáró - a fentieket a temerini Darázs Imrétől, azon kevés vajdasági mesterek egyikétől tudom meg, aki nádtetőépítéssel foglalkozik. - Régen a falunkban nagy hagyománya volt a nádfedeles házaknak, sőt a környező falvakban is a temeriniek építették ezeket. A híres mesterek család­jában nemzedékről nemzedékre szállt a szakma. A ha­gyományokkal ellentétben én nem az őseimtől tanul­tam a mesterséget, a helyzet kényszerített rá, hogy ezzel foglalkozzak - kezdi beszélgetőtársunk vállalko­zása előzményeinek ismertetését. Miután kitanultam a fémesztergályos szakmát, el­helyezkedtem a helybeli csapágygyárban. A '90-es évek elején azonban egyre rosszabbul állt a vállalat szénája, a nagy infláció idején megcsappant a mun­ka, a munkásokat rövidebb-hosszabb időre gyakran kényszerszabadságolták. A keresetem nem volt ele­gendő a család eltartására, valami pluszjövedelem­forrás után kellett néznem. Éppen tél volt, amikor Ma­joros Pali bácsi munkásokat keresett a nádvágáshoz. Jelentkeztem. Sejtettem, hogy ez nem lesz egy leány­álom, de mi mást tehettem? Amikor kitavaszodott és megkezdődtek az építkezések, Pali bácsinak ismét ki­segítőre volt szüksége, így hozzá szegődtem. Akkor még korántsem volt ennyire divatban a nádtetők ké­szítése, mint manapság. Elvétve lehetett találni olyan régi, nádfedeles házat amelynek gazdája áldozott a felújítására. Majd miután nyugati hatásra Magyarországon is elterjedt a tetőfedésnek ez a módja, itthon is egyre több lett az érdeklődő. Dolgoztam, közben állandóan reménykedtem, majd csak jobbra for­dul a helyzet a gyárban, de ahogy múltak az évek, semmi sem változott, sőt még kilátástalanabbá vált a helyzet. Mivel kénytelen voltam két he­lyen helytállni, kezdtem kissé belefáradni. 2002-ben aztán úgy döntöt­tem, otthagyom a gyárat, szakmát váltok és csak a nádtetők készítésé­vel foglalkozom, így lettem vállalkozó. A tető a ház kalapja Nádvágóként kezdtem, ami nagyon jó, mert megismertem a szak­mának ezt a részét is. A nádvágás általában december elejétől március végéig tart, ekkorra érik be a nád; miután megkeményedik és lehullik a levele, akkor kész a vágásra. Csikorgó hidegben, jégen állva kell dolgoz­ni, ami nem kellemes, de még mindig jobb, mint a dermesztő hideg víz­ben tocsogni. Az idén megtréfálta a nádvágókat az időjárás, elmaradt a jegesedés, ráadásul a meleg előrehozta a sarjadást, vagyis a vártnál ros­­­szabb évre lehet számítani. Temerin környékén kevés a nádas, amennyit a Jegricska mentén learatok, az nem elegendő. A terület egyébként a Duna-Tisza-Duna Víz­gazdálkodási Vállalat tulajdonát képezi, a nádvágóknak az előírás sze­rint bérbe kellene venniük. Tíz évvel ezelőtt valaki próbálkozott is, de úgy tudom alaposan ráfázott. Ezek után az vágja, aki éri, illetve amen­­­nyire szüksége van. Amit a közelben begyűjtök, az a szükségleteimnek csupán a 10-20 százalékát fedezi, a többit Vajdaság-szerte szerzem be. A Duna árterületein rengeteg nád terem, az egyik leggazdagabb lelő­hely Beocsinnál található. Bánát alacsonyan fekvő területein is sok a ná­das, de a Ludasi-tó, Kispiac, Apatin környéke is aranybánya számunkra. A szép tetők a vékony szálú, apró nádból épülnek, a vastag szálú stu­katúrnak való, és abból készítik a préselt táblákat is, amit szigetelőként használnak. A mester udvarában több száz kéve nád áll raktáron, arról érdeklő­döm, mi lesz a sorsa? - Ahogy fogy a nyersanyag, úgy pótolom a készletet, ami azt jelenti, egész éven át folyamatosan vásárolom. Évente 3000-5000 kévét hasz­nálok fel. A régi tetők javításánál a nádat elvagdossuk 60-70 cm hosszú­ NÁDTETŐS HÁZAK EGYIKE, AMELYEKET DARÁZS IMRE ÉPÍTETT 12 2008. március ().

Next