Családi Kör, 2008. január-március (19. évfolyam, 1-13. szám)
2008-03-06 / 10. szám
Nád a házam teteje Egy délután Darázs Imre temerini mesternél éppen-nyomom tapasztaljuk, hogy környezetünket egyre inkább elárasztják a különböző műanyagokból készült tárgyak és eszközök, de szerencsére újból divatba jönnek a vesszőből font székek, asztalok, lámpaernyők, gyékénykosarak, rongypokrócok... Hogy lelkünk mélyén mennyire vágyunk a természetes anyagokból készült tárgyakra, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a műanyagok - formájukban, színükben - a természetest próbálják utánozni. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Jól emlékszem, amikor életemben először jártam Nyugaton, az életre szóló élményeim egyike éppen ez volt: az itthoni doboz formájú, behemót, égbetörő családi házak után Ausztriában és Németországban tájba illő, kecsesen megformált családi otthonokkal találkozhattam. Szépségüket többnyire az igényes famunkák, a kellő fantáziával megtervezett tetők és tetőterek, a szépen megmunkált gerendák még jobban kiemelték. Ott láttam először, hogy egy-egy terasznak, kerti pihenőnek, nyári laknak mennyire bensőségessé válik a hangulata, ha náddal fedik. Szép is, jó is kevés az olyan ember, akiben egy szépen elkészített nádtető látványa ne keltene nosztalgikus érzelmeket, hiszen vidékünkön a tetőfedés e fajtájának hagyománya évszázadokra nyúlik vissza. Míg régen a nádtetőt a paraszti világ jelképeként tartották számon, ma a tetőfedésnek ezt a formáját azok választják, akik hétvégi házukat, kerti pihenőjüket, udvari napernyőjüket még hangulatosabbá szeretnék tenni. A nádfedés számos előnye közül kiemelhető, hogy bármilyen környezetbe beleillik, teljesen környezetbarát, megfelelő klímát biztosít, ami azt jelenti, hogy télen meleg, nyáron hűvös, szigetelést ugyanis nem igényel. Tíz-tizenkét évenként tanácsos ugyan kijavítani, de 150 évig is szavatos. A felrakásához szükséges tető nem igényel erősített faszerkezetet, a megfelelő dőlésszög alkalmazásával pedig teljesen vízzáró - a fentieket a temerini Darázs Imrétől, azon kevés vajdasági mesterek egyikétől tudom meg, aki nádtetőépítéssel foglalkozik. - Régen a falunkban nagy hagyománya volt a nádfedeles házaknak, sőt a környező falvakban is a temeriniek építették ezeket. A híres mesterek családjában nemzedékről nemzedékre szállt a szakma. A hagyományokkal ellentétben én nem az őseimtől tanultam a mesterséget, a helyzet kényszerített rá, hogy ezzel foglalkozzak - kezdi beszélgetőtársunk vállalkozása előzményeinek ismertetését. Miután kitanultam a fémesztergályos szakmát, elhelyezkedtem a helybeli csapágygyárban. A '90-es évek elején azonban egyre rosszabbul állt a vállalat szénája, a nagy infláció idején megcsappant a munka, a munkásokat rövidebb-hosszabb időre gyakran kényszerszabadságolták. A keresetem nem volt elegendő a család eltartására, valami pluszjövedelemforrás után kellett néznem. Éppen tél volt, amikor Majoros Pali bácsi munkásokat keresett a nádvágáshoz. Jelentkeztem. Sejtettem, hogy ez nem lesz egy leányálom, de mi mást tehettem? Amikor kitavaszodott és megkezdődtek az építkezések, Pali bácsinak ismét kisegítőre volt szüksége, így hozzá szegődtem. Akkor még korántsem volt ennyire divatban a nádtetők készítése, mint manapság. Elvétve lehetett találni olyan régi, nádfedeles házat amelynek gazdája áldozott a felújítására. Majd miután nyugati hatásra Magyarországon is elterjedt a tetőfedésnek ez a módja, itthon is egyre több lett az érdeklődő. Dolgoztam, közben állandóan reménykedtem, majd csak jobbra fordul a helyzet a gyárban, de ahogy múltak az évek, semmi sem változott, sőt még kilátástalanabbá vált a helyzet. Mivel kénytelen voltam két helyen helytállni, kezdtem kissé belefáradni. 2002-ben aztán úgy döntöttem, otthagyom a gyárat, szakmát váltok és csak a nádtetők készítésével foglalkozom, így lettem vállalkozó. A tető a ház kalapja Nádvágóként kezdtem, ami nagyon jó, mert megismertem a szakmának ezt a részét is. A nádvágás általában december elejétől március végéig tart, ekkorra érik be a nád; miután megkeményedik és lehullik a levele, akkor kész a vágásra. Csikorgó hidegben, jégen állva kell dolgozni, ami nem kellemes, de még mindig jobb, mint a dermesztő hideg vízben tocsogni. Az idén megtréfálta a nádvágókat az időjárás, elmaradt a jegesedés, ráadásul a meleg előrehozta a sarjadást, vagyis a vártnál rosszabb évre lehet számítani. Temerin környékén kevés a nádas, amennyit a Jegricska mentén learatok, az nem elegendő. A terület egyébként a Duna-Tisza-Duna Vízgazdálkodási Vállalat tulajdonát képezi, a nádvágóknak az előírás szerint bérbe kellene venniük. Tíz évvel ezelőtt valaki próbálkozott is, de úgy tudom alaposan ráfázott. Ezek után az vágja, aki éri, illetve amennyire szüksége van. Amit a közelben begyűjtök, az a szükségleteimnek csupán a 10-20 százalékát fedezi, a többit Vajdaság-szerte szerzem be. A Duna árterületein rengeteg nád terem, az egyik leggazdagabb lelőhely Beocsinnál található. Bánát alacsonyan fekvő területein is sok a nádas, de a Ludasi-tó, Kispiac, Apatin környéke is aranybánya számunkra. A szép tetők a vékony szálú, apró nádból épülnek, a vastag szálú stukatúrnak való, és abból készítik a préselt táblákat is, amit szigetelőként használnak. A mester udvarában több száz kéve nád áll raktáron, arról érdeklődöm, mi lesz a sorsa? - Ahogy fogy a nyersanyag, úgy pótolom a készletet, ami azt jelenti, egész éven át folyamatosan vásárolom. Évente 3000-5000 kévét használok fel. A régi tetők javításánál a nádat elvagdossuk 60-70 cm hosszú NÁDTETŐS HÁZAK EGYIKE, AMELYEKET DARÁZS IMRE ÉPÍTETT 12 2008. március ().