Családi Kör, 2015. október-december (26. évfolyam, 40-53. szám)
2015-11-12 / 46. szám
E hadjáratok ideje alatt több keresztény fejedelem, élükön Zsigmond királyunkkal szövetséget kötött a félhold ellen, és 1396 tavaszán tekintélyes számú lovag vonult az Al-Duna vidékére. A seregben francia, lengyel és német vitézek sorakoztak a magyarok mellett. Zsigmond a bolgár Nagy-Nikápolyt vette ostrom alá. A nikápolyi csata végül szeptember 28-án a keresztények teljes vereségével ért véget. A francia lovagok - akiknek elhamarkodott támadása okozta a vereséget - majdnem mind odavesztek vagy foglyul estek. Bajazid hadi sikereinek a mongol hadvezér, Timur Lenk (Tamerlan) támadásai vetettek véget. A kettejük közötti sorsdöntő ankarai csatában 1402. július 20-án a szultán döntő vereséget szenvedett. Maga Bajazid is fogságba esett, akivel Timur eleinte nemeslelkűen bánt. Azonban egy szökési kísérlet után szigorú őrizet alá helyezte a szultánt, aki mély depresszióba esett, és a következő évben önkezével vetett véget életének. Fiai megosztoztak birodalmán, így bekövetkezett a 10 esztendeig (1412-ig) tartó oszmán interregnum. A testvérharcból végül I. Mehmed (1374-1421) került ki győztesen, aki egyesítette és újjászervezte az Oszmán Birodalmat. Minden bizonnyal kegyetlen természetű ember volt, hiszen a történetírás Kiriscinek is nevezi, ami Hóhért jelent. Fővárosát Bursából Adrianopoliszba tette át, majd gyorsan elfoglalta Albániát és Kilikiát. Ismét hűbéresévé tette Havasalföldet, de flottája vereséget szenvedett Velencétől. Miután kilencévnyi uralkodást követően I. Mehmed elhalálozott, a trónra II. Murád (1404-1451) került, akinek uralkodását a keresztényekkel és az anatóliai török emirátusokkal való hosszas háborúskodás határozta meg. II. Mánuel bizánci császárral 1424-ben békét kötött, aminek értelmében a hajdani nagyhatalom adófizetésre kötelezte magát. Hamarosan a velenceiek ellen fordult, moreai és a szigettengeren lévő gyarmataikat 1423-ban tűzzel-vassal elpusztította. Miután 1425-ben Tesszalonikit is elvette tőlük, a Signoria békét kötött vele. Harcolt Albánia hőse, Kasztrióta György (Szkander bég) ellen. A délszláv népekkel könnyebben bánt volna el, ha a magyarok nem segítették volna őket. 1428-ban azonban a Galambóc várának visszafoglalására vállalkozó Zsigmond magyar király hadát is legyőzte. E vereség hírére II.Tvrtko bosnyák király és II. Dán havasalföldi fejedelem újra meghódolt Murád előtt. A magyarokkal még jó néhányszor megütközött. Murád 1437-ben ostrom alá vette Szendrőt. Hunyadi János a vár segítségére sietett, és sikerült az ostromló törököket a vár alól elűzni. Két évvel később a budai rendek - arra gondolva, hogy Murád ismét Szendrő ostromára készül - tetemes segítséget szavaztak meg, és maga Albert király (az első Habsburg a magyar trónon) indult a haddal az Al-Dunához. Azonban a titekévi haditáborban olyan hatalmas vérhasjárvány tört ki, hogy a magyar seregek jelentős része belehalt, köztük Albert király is. 1442-ben Murád ismét sereget indított Magyarország ellen. Ezúttal Hunyadi jórészt parasztokból összeverbuvált „seregével" a Vaskapuban mért döntő vereséget az oszmán hadakra. A következő évben a magyar had I. Ulászló király és Hunyadi János vezénylete alatt egészen Szófiáig nyomult előre. Murád békekötésre kényszerült: hajlandónak mutatkozott lemondani Szerbiáról és Havasalföldről, a magyarok által foglyul ejtett sógoráért pedig 70 000 aranyat ajánlott fel. A magyarok azonban már a következő évben megszegték a békét, és újra hadat indítottak Murád ellen, aki trónját éppen Mehmed fiának akarta átengedni, és már Magnesiát ki is szemelte lakóhelyének. Az esküszegés hírére azonban sietve visszatért. A döntő ütközet 1444. november 10-én Várnánál zajlott le. A csatában Ulászló és a magyar sereg magva elesett, Hunyadi pedig csak nagy nehezen tudott elmenekülni. 1448-ban Hunyadi Kasztrióta György segítségére indult abban a reményben, hogy az albánok, bosnyákok és Brankovics György szerb despota közreműködésével nagy csapást mérhet a törökökre. A koalícióból azonban jóformán semmi sem lett: Brankovics ezúttal sem küldte el segélyhadát, Boszniából sem érkezett senki, és így Hunyadi mindössze 30 000 magyarral és 8000 oláhhal érkezett délnyugat Szerbiába. Murád Rigómezőn olyan oldalról támadta meg Hunyadit, ahonnan senki sem várta. A három napig tartó ütközetben az oláhok átszöktek a törökökhöz, és a magyarok teljes vereséget szenvedtek. Ez volt Murád utolsó, alighanem legfényesebb diadala. Miután a szultánnal egy meghűlés következtében fellépő tüdőgyulladás végzett, a trónra fia, II. Mehmed került. (Folytatjuk) Dr.CELLER Tibor 2015. november 12. ()§(329 I. MURÁD SZULTÁN MAUZÓLEUMA PRISTINA KÖZELÉBEN (ITT CSAK A BELSŐ SZERVEI VANNAK ELTEMETVE) TIMUR LENK FOGLYUL EJTI BAJAZID SZULTÁNT (STANISLAW CHLEBOWSKI ALKOTÁSA, 1878)