Családi Kör, 2015. október-december (26. évfolyam, 40-53. szám)
2015-11-12 / 46. szám
Az Oszmán-ház 36 tagja több mint 600 éven át 21 generáción keresztül uralta az Oszmán Birodalmat 150 éven keresztül Magyarországot is, míg a korabeli Szerbia félezer éven át nyögte a török rabigát. Szultánjai közt nagy formátumú, elszánt világhódítók, tudatos birodalomszervezők és gyönge, élvhajhász, az őrület határán egyensúlyozók egyaránt voltak. A dinasztia alapítója, I. Oszmán (1259- 1326) Bithüniában, Kis-Ázsia északnyugati részén született egy turkoman főnök fiaként. Édesapjától mindössze egy falut örökölt, de ő hamarosan több környékbeli falut és törzset is meghódított, és 1299-ben már fölvette a szultáni címet. Halála évében (az uralkodóval köszvény végzett) sikerült két jelentős bizánci várost is elfoglalnia: Bursát és Nikaiát. Halála után a ghazi (szent iszlám harcos) címet kapta. A trónon fia, Orhán (1281-1362) követte. Megerősítette Bursát, ahol magának díszes palotát épített. A palota kapuja fölé a „magas porta" feliratot vésette. Ezzel a névvel ettől kezdve országuk fővárosát jelölték az ottománok. Orhán kiterjesztette birodalmának határait Kis-Ázsiában, majd 1356-ban - Gallipoli erősségét elfoglalva - Európa földjére lépett, így az Oszmán Birodalom egy nagyon fontos hídfőhöz jutott, amelynek segítségével átjárhattak Európába. Orhán egyik legnevezetesebb tette az állandó hadsereg megalapítása volt (Európában ekkortájt ilyenről még nem beszélhetünk), amelynek katonáit a keresztény fiúgyermekek szolgáltatták. E hadtestet alapítója „jenicseri" azaz „új csapatnak" nevezte el. A janicsárság volt a szigorúan fegyelmezett, jól begyakorolt gyalogság magva. A hadsereg másik részét a szpáhik, a rendes lovasok alkották, akik szolgálatát a meghódított területeken jobbágyi javadalmak élvezetével jutalmazták. Ebben a szervezett állandó hadseregben gyökerezett az oszmánok hatalmának túlsúlya ellenségeik fölött. Orhán hadi sikereit és igazi uralkodóként való elismertségét jelzi az a tény is, hogy többek között IV. István, Uroš szerb cár és VI. János bizánci császár is hozzáadta egyik lányát feleségül. A 81 évesen végelgyengülésben elhunyt Orhánt fia, I. Murád (1319-1389) követte a trónon, mint az Oszmán Birodalom harmadik szultánja. Hüdávendigárnak is nevezték, ami Istenit jelent. Egyike volt a legnagyobb oszmán hódítóknak, és uralkodása korszakot nyitott országa történetében. 1363-ben elfoglalta Drinápoly városát, és ide - tehát európai földre - helyezte át székhelyét. Hamarosan egész Trákia is a kezére került. 1366 körül egyes portyázó török csapatok már a Balkán-hegységen is átnyomultak, és egy magyar csapattal is megütköztek. Ez volt a magyarok és törökök első „mérkőzése"; a csata színhelyét és részleteit ugyan homály fedi, a diadal azonban a Nagy Lajos király által Mariazellbe küldött ajándékok alapján ítélve - a magyaroké lehetett. Mialatt Murád 1371-ben Kis-Ázsiában volt elfoglalva, az egymással szövetkezett szerbek és oláhok Trákiára törtek. A feldühödött szultán meg akarta leckéztetni ezeket a keresztény fejedelmeket. A döntő ütközetre 1371. szeptember 26-án a Marica folyó mellett (a ma is „a szerbek veszedelme" nevű helyen) került sor. A törökök teljesen szétverték a szerb sereget, a csatában VukaSin Mrnjavdevic szerb despota is elesett. A vereség hatására Iván Sisman bolgár cár is meghódolt Murád előtt. Az ütközet sorsdöntő jelentőségűnek bizonyult, a törökök végleg megvetették a lábukat a Balkán-félszigeten. A Sar-hegységtől délre eső szerb területek török kézre kerültek, a térség uralkodó dinasztiái a szultán vazallusaivá váltak: adót fizettek és fegyveres csapatokkal tartoztak támogatni a hadjáratokban. Lazar Hrebeljanovic szerb fejedelem 1387- ben tett még egy kísérletet, hogy lerázza Szerbiáról a török igát, és Iván Sismannal szövetkezve Toplica környékén lemészároltak egy török csapatot. Ezzel viszont végérvényesen kihívták maguk ellen a sorsot. Murád előbb Iván Sismanra tört, a cárt elfogatta és börtönbe záratta, emellett véget vetett Bulgária függetlenségének. A szerb uralkodó segítségére Tvrtko bosnyák király és Garai Miklós nádor vezérlete alatt néhány magyar csapat sietett. A döntő ütközetre a híres Rigómezőn (Kosovo poljén) került sor 1389. június 15-én. A rettenetes csata a törökök győzelmével ért véget. A diadalt azonban Murád már nem érhette meg: egy Milos Obilic nevű szerb ifjú a szultánt a csata előestéjén megölte. A török táborba úgy hatolt be, hogy megadást színlelt (a lándzsája hegyét a föld felé fordítva tartva lovagolt). Ott közölte, hogy fel akarja venni az iszlám hitet, és hódolni szeretne a szultánnak, ám amikor annak sátrába vezették, egy mérgezett tőrrel hasba szúrta az uralkodót. A szultán holttestét vezérei elrejtették a sátrában, hogy a harci morál ne csökkenjen, így a csatát sikerült megnyerniük. Milos Obilic az egyetlen európai ember a történelem folyamán, aki megölt egy török szultánt. Murád halála után örökébe fia, I. Bajazid (1347-1403), a negyedik oszmán szultán lépett. Legendásan gyors csapatmozdulatairól katonái Villámnak (jilderim) nevezték. Kiváló hadvezér volt, amíg a sorozatos sikerek elbizakodottá nem tették. Első uralkodói cselekedetei közé tartozott, hogy megbosszulja apja halálát - ezért minden szerb foglyot lemészároltatott, ugyanakkor tulajdon öccsét is megfojtatta, tettét azzal indokolván, hogy hiszen Allahnak sincsen versenytársa. 1394-ben Havasalföldet is meghódította, valamint befejezte Thesszália és Makedónia elfoglalását. Bajazid ezután seregének egy részét Boszniába küldte - azonban ez a hadtest Zsigmond magyar királytól vereséget szenvedett. Hasonló történt a Szerémséget pusztító török csapattal is. Históriai ínyencségek Az Oszmán Birodalom tündöklése és bukása (3. rész) Orhán, a második szultán Állandó ÉS SZERVEZETT HADSEREGET HOZOTT LÉTRE (ISMERETLEN KÖZÉPKORI FESTŐ OLAJFESTMÉNYE) II. MURAD NAGYON SOK HADJÁRATOT VEZETETT A MAGYAROK ELLEN - VÁLTOZÓ SIKERREL 28 2015. november 12.