Családi Kör, 2015. október-december (26. évfolyam, 40-53. szám)

2015-11-12 / 46. szám

A­z Oszmán-ház 36 tagja több mint 600 éven át 21 generáción keresztül uralta az Oszmán Birodalmat­­ 150 éven keresztül Magyarországot is, míg a korabeli Szerbia félezer éven át nyögte a török rabigát. Szultánjai közt nagy formátumú, elszánt világhódítók, tudatos birodalomszer­vezők és gyönge, élvhajhász, az őrület határán egyensúlyozók egyaránt voltak. A dinasztia alapítója, I. Oszmán (1259- 1326) Bithüniában, Kis-Ázsia északnyugati ré­szén született egy turkoman főnök fiaként. Édesapjától mindössze egy falut örökölt, de ő hamarosan több környékbeli falut és törzset is meghódított, és 1299-ben már fölvette a szul­táni címet. Halála évében (az uralkodóval kösz­­vény végzett) sikerült két jelentős bizánci vá­rost is elfoglalnia: Bursát és Nikaiát. Halála után a ghazi (szent iszlám harcos) címet kapta. A tró­non fia, Orhán (1281-1362) követte. Megerő­sítette Bursát, ahol magának díszes palotát épített. A palota kapuja fölé a „magas porta" feliratot vésette. Ezzel a névvel ettől kezdve or­száguk fővárosát jelölték az ottománok. Orhán kiterjesztette birodalmának határait Kis-Ázsiában, majd 1356-ban - Gallipoli erős­ségét elfoglalva - Európa földjére lépett, így az Oszmán Birodalom egy nagyon fontos híd­főhöz jutott, amelynek segítségével átjárhat­tak Európába. Orhán egyik legnevezetesebb tette az állandó hadsereg megalapítása volt (Európában ekkortájt ilyenről még nem be­szélhetünk), amelynek katonáit a keresztény fiúgyermekek szolgáltatták. E hadtestet alapí­tója „jenicseri" azaz „új csapatnak" nevezte el. A janicsárság volt a szigorúan fegyelmezett, jól begyakorolt gyalogság magva. A hadsereg másik részét a szpáhik, a rendes lovasok alkot­ták, akik szolgálatát a meghódított területeken jobbágyi javadalmak élvezetével jutalmazták. Ebben a szervezett állandó hadseregben gyö­kerezett az oszmánok hatalmának túlsúlya el­lenségeik fölött. Orhán hadi sikereit és igazi uralkodóként való elismertségét jelzi az a tény is, hogy töb­bek között IV. István, Uroš szerb cár és VI. Já­nos bizánci császár is hozzáadta egyik lányát feleségül. A 81 évesen végelgyengülésben elhunyt Orhánt fia, I. Murád (1319-1389) követte a tró­non, mint az Oszmán Birodalom harmadik szul­tánja. Hüdávendigárnak is nevezték, ami Istenit jelent. Egyike volt a legnagyobb oszmán hódí­tóknak, és uralkodása korszakot nyitott orszá­ga történetében. 1363-ben elfoglalta Drinápoly városát, és ide - tehát európai földre - helyezte át székhelyét. Hamarosan egész Trákia is a kezére került. 1366 körül egyes portyázó török csapatok már a Bal­kán-hegységen is átnyomultak, és egy magyar csapattal is megütköztek. Ez volt a magyarok és törökök első „mérkőzése"; a csata színhelyét és részleteit ugyan homály fedi, a diadal azonban­­ a Nagy Lajos király által Mariazellbe küldött ajándékok alapján ítélve - a magyaroké lehetett. Mialatt Murád 1371-ben Kis-Ázsiában volt elfoglalva, az egymással szövetkezett szerbek és oláhok Trákiára törtek. A feldühödött szul­tán meg akarta leckéztetni ezeket a keresztény fejedelmeket. A döntő ütközetre 1371. szep­tember 26-án a Marica folyó mellett (a ma is „a szerbek veszedelme" nevű helyen) került sor. A törökök teljesen szétverték a szerb sereget, a csatában VukaSin Mrnjavdevic szerb despota is elesett. A vereség hatására Iván Sisman bolgár cár is meghódolt Murád előtt. Az ütközet sorsdöntő jelentőségűnek bizo­nyult, a törökök végleg megvetették a lábukat a Balkán-félszigeten. A Sar-hegységtől délre eső szerb területek török kézre kerültek, a tér­ség uralkodó dinasztiái a szultán vazallusaivá váltak: adót fizettek és fegyveres csapatokkal tartoztak támogatni a hadjáratokban. Lazar Hrebeljanovic szerb fejedelem 1387- ben tett még egy kísérletet, hogy lerázza Szer­biáról a török igát, és Iván Sismannal szövet­kezve Toplica környékén lemészároltak egy török csapatot. Ezzel viszont végérvényesen kihívták maguk ellen a sorsot. Murád előbb Iván Sismanra tört, a cárt elfogatta és bör­tönbe záratta, emellett véget vetett Bulgária függetlenségének. A szerb uralkodó segítségére Tvrtko bos­­nyák király és Garai Miklós nádor vezérlete alatt néhány magyar csapat sietett. A döntő üt­közetre a híres Rigómezőn (Kosovo poljén) ke­rült sor 1389. június 15-én. A rettenetes csata a törökök győzelmével ért véget. A diadalt azon­ban Murád már nem érhette meg: egy Milos Obilic nevű szerb ifjú a szultánt a csata előes­téjén megölte. A török táborba úgy hatolt be, hogy meg­adást színlelt (a lándzsája hegyét a föld felé fordítva tartva lovagolt). Ott közölte, hogy fel akarja venni az iszlám hitet, és hódolni szeretne a szultánnak, ám amikor annak sátrába vezet­ték, egy mérgezett tőrrel hasba szúrta az ural­kodót. A szultán holttestét vezérei elrejtették a sátrában, hogy a harci morál ne csökkenjen, így a csatát sikerült megnyerniük. Milos Obilic az egyetlen európai ember a történelem folya­mán, aki megölt egy török szultánt. Murád halála után örökébe fia, I. Bajazid (1347-1403), a negyedik oszmán szultán lé­pett. Legendásan gyors csapatmozdulatairól katonái Villámnak (jilderim) nevezték. Kiváló hadvezér volt, amíg a sorozatos sikerek elbiza­­kodottá nem tették. Első uralkodói cselekedetei közé tartozott, hogy megbosszulja apja halálát - ezért min­den szerb foglyot lemészároltatott, ugyanak­kor tulajdon öccsét is megfojtatta, tettét az­zal indokolván, hogy hiszen Allahnak sincsen versenytársa. 1394-ben Havasalföldet is meghódította, valamint befejezte Thesszália és Makedónia el­foglalását. Bajazid ezután seregének egy részét Boszniába küldte - azonban ez a hadtest Zsig­­mond magyar királytól vereséget szenvedett. Hasonló történt a Szerémséget pusztító török csapattal is. Históriai ínyencségek Az Oszmán Birodalom tündöklése és bukása (3. rész) Orhán, a második szultán Állandó ÉS SZERVEZETT HADSEREGET HOZOTT LÉTRE (ISMERETLEN KÖZÉPKORI FESTŐ OLAJFESTMÉNYE) II. MURAD NAGYON SOK HADJÁRATOT VEZETETT A MAGYAROK ELLEN - VÁLTOZÓ SIKERREL 28 2015. november 12.

Next