Családi Kör, 1864 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1864-02-14 / 7. szám
147 mint volt, s mégis szeretetreméltóan lépett ki az ajtón, karján tiszta pofákban burkolt kisdedével. A gyermeket lefektette a kocsiba, melynek mennyezetéről egy fonálra erősített tarka szövetbojt függött le; azzal a csecsemő rögtön játékba elegyedett, s a fiatal anya kényelmesen elfogadhatta vendégeit. A nagyobbik fiú előhordta játékszereit, bizalmasan megmutogatva azokat a vendégeknek, s minden jele nélkül az idegenkedésnek, beszélve nagy folyékonysággal mindenféle érdekes dologról, melyeket a velem érkezett hölgyek nem győztek eléggé hallgatni. A gyermekek ilyes közlékenysége a legjobb nevelés eredménye, tanúsága annak, hogy a szülőkben van szellem, s hogy gyermekeiket alapjától kezdve szoktatták a tárgyak és fogalmak bővebb és bővebb ismeretére. Rögtön feltűnő volt, hogy a gyermek játékszereik nem hevertek szerte a szobában, székeken és padlón, mint ahogy az számos gyermekszobában történni szokott; csak az építőkoczkákat, melyekkel épen foglalkozott, láttam a kis asztalon, a többi játékszer szépen fel volt katulyákba téve, vagy összecsomózva, külön arra rendelt helyre rakva. Midőn a gyermek a szolgáló kezén a kertbe távozott, kifejeztem az atyának elismerésemet nevelési rendszere fölött. Különösen kiemeltem a fiúcska ész- revehető rendszeretetét. s — Nem is lehet máskép cselekednie, — viszonzás az okos atya,— mert legifjabb gyermekkorától kezdve ahoz van szoktatva, hogy mindig csak egy játékszert használjon egyszerre, s a melyet megunt, szépen helyre- tegye! E szavaknál önkénytelenül körültekintek a szobában, és pillantatom az atya íróasztalán s az anya dől- ragozó-asztalkáján akadt meg. Rendben volt azokon minden. Az íróasztalon a könyvek, irományok és írószerek a legkimértebb pontossággal voltak elhelyezve, a dolgozóasztalon pedig, bár látszott, hogy a munka csak úgy volt odatéve, hogy a folytatás következett, mégis oly csinosan, rendben volt minden, ami különönös érzéket árult el a szép és ízletes iránt. Az egész szobában rend és csin honolt; mindennek megvolt a maga helye, és semmi sem hevert szélyivel, habár épen akkor volt is használatban. A házigazda észrevette vizsgálódásomat, s mosollyogva szólt: — Igen bizony! A gyermek a legszigorúbb ta-ínitó és fegyelmező a szülőkre nézve. Megvallom, e szavakban több nevelési bölcsesé- ■ get és szülei szeretetet láttam, mint tíz nevelési érte- kezésben és a leggyöngédebb kényeztetésben. A kosár-kocsi kis lakója (illetőleg: fekvője, ez-8 alatt nyugtalan lett. Látszott, hogy megunta az ingó lapdát és unta magát. \ (Folyt, köv.) ^ ----------1 00QOOQQQr»-—-------- 148 A megtért lator. *) Legenda, Pájer Antaltól. Hattyu-szárnyon fényes angyal Szállt Józsefnek ablakára, A fülébe súgott halkkal, Aztán eltűnt, messze jára. S még a hajnal sem piroslék, Útban látjuk im’ a szent párt; Csalta őket illatos jég, Hegy-völgy nekik kebelet tárt. Pálmák lombos erdejében, Harmatos fán ösvényt vertek; Az anyának szűz ölében, Nyugovók az istengyermek. Kis csalogány azt hangozta, Melyik út visz Názárethbe ; Bár az égi fényes posta Azt megsúgni nem feledte. Hah, de a bűbájos dalba, Rablók rémes hangja vágott; S tőreikkel kört szabdalva, Feltárták a szent családot. „Minekünk pénz, arany s gyöngy kell, Melytől a napfény meghökken, Ide azzal a sok gyöngygyel; Ide mindjárt, mert különben. . . Mert különben . .. mert... azaz,... hogy“, És nem mozdul átkos nyelve ; Bátorsága ing, haboz, fogy, Szent varázszzal el van telve. Épen ébredt a kis gyermek, Szive dobbant, vére forra; Épen rászállt a szemeknek Első fénye a latorra, S e ragyogó csillagpárnak, E szemeknek fényessége, Ez volt, a mi a betyárnak Behatott a rész lelkébe. Küzdött, vívott önmagával, A rablástól elment kedve ; S egy pár hosszú perczen által Nézett állva és reszketve. Azután, mert addig nézett, A kicsinkét fogta lágyan; S mint erős lomb füge fészket, Úgy ringatta a pólyában: „Ki s mi vagy te? honnan jöttél? Ki az apád, csodagyermek ? Vagy talán nem is születtél, Csak valami rózsa termett ? Rózsabokrot angyal ápolt, Bajta hármat s fény ömölt szét, És hozott ily dús virágot, Téged, ékes egy gyümölcsöt. Oh, mi szép vagy ! Oh, eszem, száj ... Mind azt mondja, hogy nagy ur léssz. Hanem akkor emlékezz’ rám, Kegyeidből ugye jut rész ? *) Forrás: S. Anselmi meditatio XY. Liber precum, in quo variao et multae egregiae preces ex oporibus SS. Patruin desumptao continentur. Lutetiae. Apud Ludovicum Vives Bibliopolam editorom, in via Casotte 23. 1857. 271. lap. P. A.