Családi Kör, 1864 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1864-10-23 / 43. szám
^ ...... . "? A nőről. E mn ii a tó I. (Folytatás.) Mi egészen más, ha a leány alapos nevelésben részesül, és közhasznú munkásságot kifejthet! Nem kell akkor az anyának aggódnia jövőjén, és abbeli aggodalmában piaczra vinni szivét! Nyugodtan várhatja be azt az időt, mikor megjelenik az, „akit Isten neki rendelt.“ És bizonyosan hamarább megjelennék is, mert akkor az a nagy félelem: miből tartsa el családját ? mely most annyi fiatal embert a házasságtól visszariaszt, nem létezik! Most — elég sajnos, de úgy van! — a házasulandó ifjú első kérdése: mennyi pénze van a leánynak ? és ha nincs, az ifjú udvarol ugyan neki és megzavarja a szegény, tapasztalatlan főt; mert hisz fájdalom, mai nap a csélcsap szépelgés a „hon ton“-hoz tartozik! de vajmi messze van a nősülési szándéktól! Természetes! A nő csak teher a szegény embernek! Nos tehát, nem nógató szükség, azon törekedni, hogy ne legyen teher, hanem maga is tudjon keresni, hogy az ő egyénisége is értéket képviseljen, és aki igazán szereti és igazán boldoggá tehetné, ne legyen kénytelen elfojtani tiszta, nemes szerelmét! Mennyivel több házasság köttetnék akkor és mennyivel boldogabbak és szentebbek volnának e házasságok, mint mostanában! Igenis, szentebbek , mert akkor a leány menten minden külső és anyagi kényszertől, követhetné szive tiszta vonzalmát. Ahoz menne, akit igazán szeret; fiatalkori izgalom és pillanatnyi fellobbanás, amint támadnak, épen olyan gyorsan szétfoszlanának ismét; mert gondolkodni, komolyan ítélni tudna és mert önállóságának nemes tudata nem engedné, hogy a legelső jött-ment izgalomnak eszeveszetten karjaiba rohanjon. Az a tudat, hogy neki magának is értéke van, becsessé tenné őt önönmaga előtt és a szülők előtt; nem úgy, mint a szépség tudata; os nem! mert ennek nincsen valóságos értéke, ez csak luxusczikk és csak hiúvá képes tenni. Aki hamis pénzzel nagy urat játszik, az minden áron igyekszik túladni rajta; a szépség pedig ha nem is egészen hamis pénz, de mindenesetre olyan, amelyen az áll, hogy „minden órán ezüsttel beváltható,“ de amelyről az egész világ tudja, hogy ez csak aphrázis! Csak a valóságos érték tudata kelt igaz önérzetet és csak az képes egyszerre melegen érezni és hidegen ítélni, azaz helyesen választani hozzá valóban méltó élettársat. Hogy ha pedig nem talál olyant, az sem igen nagy baj; így is munkás, hasznos tagja lehet a polgári társaságnak; nincsen reászorulva senki kegyelmére, és nevetni való szintén nem lesz rajta ; aki hasznos munkásságban tölti életét, az csak a korlátolt szív vagy korlátolt elme előtt lehet nevetség tárgyává. Íme tehát a czél- és korszerű nevelés eredménye, mely ahelyett hogy ártalmas volna a családi életre, még beláthatlan haszonnal jár reá nézve. 85