Családi Lapok, 1856. július-december (5. évfolyam, 17-42. szám)

1856-09-11 / 27. szám

*H~---­m 822 hát minden könyörület nélkül nem tiprom el ? Jelenleg úgy tetszem magamnak, mintha száz röfnyi magas volnék, s lábaim mindegyike egy-egy hold földet borítana. Nem szabad innen mozdulnom, mert meg vagyok győződve, miszerint minden léptemmel számtalan életet­­ rombolok szét. íme, már is vérpatakok folynak lábaim alatt. Az aggastyán mosolygva mondá : — Hah, te hegy magasságú óriásnak véled magad ! Úgy van, fiam ; a kicsiny borzasztó nagy a nálánál kisebbek közt. Mindazáltal kö­­nyörületed a számtalan állatkák iránt, mellyeket látsz, alaptalan. Midőn te azoknak ezreit eltaposod, a Teremtő akaratát teljesíted. Ne feledd, hogy a lények alakváltozása főkelléke az átalános jólétnek. Lám itt lábad mellett mint csusz­mász renyhény és lassatlan egész cso­portja az állatoknak; a természet nem ajándékozá meg azokat serény tagokkal, s mégis arra rendelték, hogy más fürge állatokat faljanak föl. Minden pillanatban százankint vesznek el ehhel. Emeld föl lába­dat, s a többit mind megmented a bizonyos haláltól Nézzed csak, most az eltiprott állatkák felé másznak s jóllaknak azoknak hulláin; most ellátvák táplálékkal életük végéig, melly tán nem terjedend napnyugtáig. Tehát te mozgalmaid által sok állatot megfosztasz éle­tétől , és szintannyinak visszaadod azt. Mély ijedelem lepé el arczulatomat, s alig hallám, mit az aggas­tyán mondott, mit ő észrevéve megérinté kezével homlokomat, — az ázalagvilág eltűnt, s én mit sem látok többé. Tanmesterem egy pillanatig hallgatott, hogy időt engedjen az álmélatból magamhoz térhetni, azután igy folytatá . Igenis, eltaposhatod a férgeket habozás nélkül, csakhogy ezt soha gonoszságból ne cselekedjed; óvakodjál azonban magaddal elhi­tetni, mintha valamelly állatka, bármi parányi legyen is az, nem tartoznék mint öszhangzati rész a teremtéshez. Istentelenség volna azt vélni, hogy a láb­atlan szalagférgecske, mellynek teste tökélyesb a legértelmesb emberi műnél, rendeltetés nélkül alkottatott. Ellenke­zőleg, minden lény szükséges gyűrű a természet lánczolatában. Ha valamelly nem, mielőtt hasztalanná vált, rögtön elenyésznék, úgy ez nagy zavart idézendene elő. Látod, miszerint a legkisebb állatka táp­szere egy más nagyobb állatkának, s ez viszont más még nagyobb ál­*) Az olvasó, ki netán csodálkozik az eszközön, mellyet az agg férfin itt hasz­nál, hogy az ifjúnak az úgy nevezett második szemvilágot kölcsönözze vagy tőle elvegye, legyen szives meggondolni, miszerint az aggastyán rendkivü­l nagyitó górcsőt ad tanonczának kezébe s ezt veszi el ismét tőle. r ■»»!

Next