Családi Lapok, 1856. július-december (5. évfolyam, 17-42. szám)
1856-09-11 / 27. szám
*H~---m 822 hát minden könyörület nélkül nem tiprom el ? Jelenleg úgy tetszem magamnak, mintha száz röfnyi magas volnék, s lábaim mindegyike egy-egy hold földet borítana. Nem szabad innen mozdulnom, mert meg vagyok győződve, miszerint minden léptemmel számtalan életet rombolok szét. íme, már is vérpatakok folynak lábaim alatt. Az aggastyán mosolygva mondá : — Hah, te hegy magasságú óriásnak véled magad ! Úgy van, fiam ; a kicsiny borzasztó nagy a nálánál kisebbek közt. Mindazáltal könyörületed a számtalan állatkák iránt, mellyeket látsz, alaptalan. Midőn te azoknak ezreit eltaposod, a Teremtő akaratát teljesíted. Ne feledd, hogy a lények alakváltozása főkelléke az átalános jólétnek. Lám itt lábad mellett mint csuszmász renyhény és lassatlan egész csoportja az állatoknak; a természet nem ajándékozá meg azokat serény tagokkal, s mégis arra rendelték, hogy más fürge állatokat faljanak föl. Minden pillanatban százankint vesznek el ehhel. Emeld föl lábadat, s a többit mind megmented a bizonyos haláltól Nézzed csak, most az eltiprott állatkák felé másznak s jóllaknak azoknak hulláin; most ellátvák táplálékkal életük végéig, melly tán nem terjedend napnyugtáig. Tehát te mozgalmaid által sok állatot megfosztasz életétől , és szintannyinak visszaadod azt. Mély ijedelem lepé el arczulatomat, s alig hallám, mit az aggastyán mondott, mit ő észrevéve megérinté kezével homlokomat, — az ázalagvilág eltűnt, s én mit sem látok többé. Tanmesterem egy pillanatig hallgatott, hogy időt engedjen az álmélatból magamhoz térhetni, azután igy folytatá . Igenis, eltaposhatod a férgeket habozás nélkül, csakhogy ezt soha gonoszságból ne cselekedjed; óvakodjál azonban magaddal elhitetni, mintha valamelly állatka, bármi parányi legyen is az, nem tartoznék mint öszhangzati rész a teremtéshez. Istentelenség volna azt vélni, hogy a lábatlan szalagférgecske, mellynek teste tökélyesb a legértelmesb emberi műnél, rendeltetés nélkül alkottatott. Ellenkezőleg, minden lény szükséges gyűrű a természet lánczolatában. Ha valamelly nem, mielőtt hasztalanná vált, rögtön elenyésznék, úgy ez nagy zavart idézendene elő. Látod, miszerint a legkisebb állatka tápszere egy más nagyobb állatkának, s ez viszont más még nagyobb ál*) Az olvasó, ki netán csodálkozik az eszközön, mellyet az agg férfin itt használ, hogy az ifjúnak az úgy nevezett második szemvilágot kölcsönözze vagy tőle elvegye, legyen szives meggondolni, miszerint az aggastyán rendkivül nagyitó górcsőt ad tanonczának kezébe s ezt veszi el ismét tőle. r ■»»!