Dr. Komáromy András és Pettkó Béla (szerk.): Nagy Iván családtörténeti értesítő 1. (1899)

I. Értekezések és önálló czikkek - Dr. Komáromy András (r. r.). Markosfalvi Sipos család

289 holta napjáig papi hivatalt viselt. Közönségesen Márkosfalvi-nak nevezte és irta magát, de általában tudták róla, hogy a kézdi-széki Siposok törzsökös székely nemes család­jából való. Az 1750-ben kihallgatott tanuk vallomása szerint, Bonyhán szép udvar­házat és birtokot szerzett, melyet azonban fiai gróf Bethlen Elekkel bizonyos bányáni jószágért elcseréltek. Négy fia maradt, nevezetesen : I. József, II. Sámuel, III. Pál és I. .János, a ki a nevezett grófnak bonyhai tiszttartója volt és a jobbágyok által ifjú legénykorában agyonveretett. III. Pálról azt állítják a tanuk, hogy vissza­ment lakni Márkosfalvára, de nyilván összetévesztik őt a másik ágon álló Mihály unokája II. Pállal, a kiről alább fogunk szólani. I. Józsefnek egy fia maradt, II. Gábor, a ki Bonyháról Kóród-Szent-Mártonba költözködött, a­hol 1754-ben osztályos rokonaival együtt 6 egész jobbágytelket antiqua sessio) és 3 örökös jobbágyot birt s ezen kivül magának különösen is volt Oláh-Solymoson egy telkes jobbágya. Kóród-Szent-Márton adózó közönsége ellen nemes­ség-igazoló pört kezdvén, a marosvásárhelyi kir. tábla által 1755-ben birtokos nemes­nek ítéltetett [Causae Product. J. 7 lit. K.p. 82), mely Ítélet 1784. november 29-én legfelsőbb helyről is jóváhagyatott. (Kir. könyv 53. k. io3. I.) Meghalt 1800-ban, feleségétől, Nagy Máriától gyermekei nem származtak. (Ors­. levéltár. Erd. osztály.) II. Sámuel Bonyhán lakott; fia Mójes csizmadia mesterséget tanult és 12 esztendeig vándorolt külső országokban. Annak utána Kolozsvárra telepedett, hol közönségesen bécsi csizmadiának hivták. Két fia maradt: III. Gábor és IV. Sámuel, meg egy leánya Zsuzsánna Matolcsy Lászlóné. III. Gábor Szőnyi Erzsébetet vette nőül. Utódjait nem ismerjük. Özvegye 1863-ban még élt. IV. Sámuel, kolozsvári hites polgár volt, különben atyja mesterségét folytatta, de sokat tartott nemes származására. Gyakran emlegette, hogy csak azért nem keresi ki a nemességét, mert annak mostani állapotában úgy sem venné hasznát. 1863-ban még életben találjuk. Fia III. János, szintén kolozsvári polgár és haszonbérlő volt. Nemességét 1824-ben igazolta. Ezen ág további leszármazásáról adataink nincsenek. Mihály ága. A nemességszerző markosfalvi Sipos Bálint idősebb fia I. Mihály, utolszor 1658-ban említtetik, mely esztendőben a márkosfalvi határban fekvő bizonyos földjét Török Jánosnak adta cserébe. Négy fia volt, nevezetesen: Péter, Mihály, Pál és Gábor. Péter először és utoljára az 1635. évi lustralis könyvben említtetik. Ugy látszik mag nélkül halt el, mert a testvérek 1661. évi márczius 5-én kelt osztály­levelében sem ő, sem maradékai nem fordulnak elő. II. Mihály, Pál és Csábor testvérével együtt 1677. julius 25-én Sidó Istvánnal és feleségével Sára asszony­nyal a markosfalvi határban Dálnok felöl való mezőben levő szántóföldeken egyezkedik. Maradékait nem ismerjük. I. Gábornak egy fiát, I. Sámuelt, 1750-ben Nagy-Enyeden találjuk. Két fia maradt, nevezetesen : III. Sámuel, a ki családjának czimeres levelét 1766-ban a marosvásárhelyi kir. táblán átíratta, és György, a kinek fiai József és János, nagy-enyedi lakosok 1794—1865 között nemesség igazoló pört folytattak. Nagy-Enyed város elöljárósága 1864. május 8-án bizonyítványt adott arról, hogy markosfalvi ifj. Sipos János csizmadiamester igaz nemesi szabadságban élő ember. E bizonyítvány hátlapjára János följegyezte, hogy Terés nevü leánya 1865. okt. 14., Zsuzsánna pedig 1807. augusztus 5-én született. Orsz. Levéltár, Erd. osztály. I. Mihály, középső fia I. Pál, a mint láttuk az oklevelekben, 1661 és 1677 között szerepel. Maradt egy fia II. Pál, a­ki az ősi fészekben Márkosfalván lakott Nagy Iván. 37

Next