Dr. Komáromy András és Pettkó Béla (szerk.): Nagy Iván családtörténeti értesítő 1. (1899)
I. Értekezések és önálló czikkek - Dr. Komáromy András (r. r.). Szluha család (ikládi gróf, vebói nemes. Czímerrel)
Salgó várát és uradalmát Hont és Nógrád vármegyében, valamint a Komárom megyei Babona Bábolna pusztát. III. Károly király 1728. márczius 16-án ikládi praedikátumát megerősítvén, neki és törvényes utódjainak a »Salgó és Babona örökös ura« czímet adományozta. Ugyanezen a napon még kétrendbeli kitüntetés érte. Nevezetesen pallos joggal ruházta őt fel a király, s egy másik oklevélben az uradalmaihoz tartozó egyházak kegyurává tette. Meghalt Bécsben, 1729-ben. (Liber Regius XXXV. 444., XXXVI. 91 — 94. Magyarország Családai X. 767.) Négy gyermeke maradt: György, Nepom, János, a ki a jezsuita szerzetbe lépett, Kata Eleonóra báró Babocsay Ignácz hitvese és III. Ferencz, a kiről a bárói diplomában nincs szó, tehát 1726 után született és úgy látszik mag nélkül halt el. II. György, kir. tanácsos, az osztrák örökösödési háborúban mint Komárom, Fejér, Győr, Veszprém, Somogy, Baranya, Tolna és Zala vármegye felkelt nemességének vezére a csehországi csatatéren, különösen Prága ostrománál tüntette ki magát és ezért, de legfőképen atyja érdemeiért Mária Therézia királyasszonytól Bécsben, 1743. ápril 13-án grófságot kapott. Feleségével Zinzendorff Rozália grófnővel Bécsben fényes házat tartott, hol a vasvármegyei atyafiakat is szívesen látta. 1769. márczius 4-én bizonyítványt adott arról, hogy ifjú rokona Szluha János oldala mellett jó erkölcsökben és hasznos tudományokban neveltetett; Vasvármegye levéltárából 1790-ben még életben volt. Az általunk ismert adatok csak az egy Alajos nevü fiáról emlékeznek, de a régi Nagy Ivánban közölt leszármazási tábla szerint volt még egy másik fia is: Károly, és ettől származott II. Károly nevü unokájában ágazatának magva szakadt. — A dúsgazdag grófi család a század első felében már nagyon lehanyatlott és elszegényedhetett, mert I. Károly 1820—1835) állítólag Veszprémben sópénztárnok, fia pedig 1844-ben a m. kir. udvari kamaránál számtiszt volt. (Magyarország Családai X. 768. II. Nemesi ág. Szluha Istvánnak Bóka Katalintól származott. Miklós nevü fia Nyitravármegyében Brunócon lakott és 1688. junius 23-án sógorának Balogh Györgynek egy tőle 17 frton megvásárolt ló ára fejében egy hold szántóföldet zálogba vetett. Ugylátszik, szorult helyzetben lehetett, vagy talán tékozló ember volt, mert ilyen módon apródonként 12 darab szántóföldje került Balogh uram birtokába, — s a jószágot gyermekei nemhogy kiváltották volna, de atyjok halála után, — 1695. február 14-én — többnyire mind kiskorú árvák lévén — még auciót is vettek reá. Miklósnak feleségétől, Szennyessy Dorottyától 5 gyermeke származott. Nevezetesen: 1. Mária, 1695-ben Sándor György, 1714-ben Györy Pál hitvese. 2. István, a kiről alább szólunk. 3. Zsuzsánna, meghalt mint hajadon. 4. Erzsébet, 1714-ben Sándor Miklósné. 5. János, a ki úgy elveszett, hogy a hírét se hallották. A testvérek 1714. julius 31-én édes anyjuktól örökölt és Zsuzsánnáról rájuk szállott jószágukat 170 frtért eladták, a pénzt pedig egymás között felosztották, kikötvén, hogy ha nyomtalanul eltűnt János öcscsüket az Úr Isten meghozza, a neki járó portot kamatostól együtt visszafizetik. II. István még jóformán gyermek volt, midőn a szülei hajléktól búcsút véve, elindult a világba szerencsét próbálni. Oskoláit elvégezvén, az esztergomi bibornokérsek Keresztély Ágost szász herczeg udvarába került, és a győri püspökség Vasvármegyében fekvő jószágának igazgatója lett. Szombathelyen lakott, de felesége Darás Erzsébet jogán már 1708-ban Felső-Patyon is földesúr volt s mint afféle prókátor ember, a vármegyénél helyettes tiszti ügyészi hivatalt viselt. Huszonnégy évet töltött már a győri püspökség szolgálatában, midőn a saxoniai Cardinalis, mint a püspökség administratora, 1718. május 6-án, kiváltképen a kurucz világban tanúsított hűségéért, egy Veszprém vármegyében Vecse praedialis székben fekvő és 46 év óta elpusztult malomhelyet adományozott neki a hozzátartozó halastóval