Dr. Komáromy András és Pettkó Béla (szerk.): Nagy Iván családtörténeti értesítő 3. (1901)
Értekezések és önálló czikkek - Kis Bálint. (Baczkamadarasi) Ábránfalvi Ugron család (czímerrel)
Négyest paizs, 1. és 4. vörös mezőben négy habos pólya, az egészen befelé fordult s a legalsó ezüst pólyára hágó arany oroszlán. 2. és 3. kék mezőben csukott kapus három ormós bástya." Sisakdísz: két fekete sasszárny között könyöklő páncélos kar kardot tart. Takarók: vörös-arany, kék-ezüst. Bugányi mindhárom fia katona: Mihály a Ferdinánd főherczeg-ezredben hadnagy, Károly az erdélyi ezredben mint tiszt szolgált, József pedig mindkét nemesi felkelésben szintén mint tiszt vett részt. Kancz, 1864. No. 5651. Kir. LXI. 436. Báró Beleznay Sámuel s feleségétől Barsy Zsuzsálnétól született gyermekei Sámuel, János, Zsuzsánna, Erzsébet és Klára I. Ferencztől Bécsben, /ceco. okt. 2.-én grófságra emeltetnek a következő czímerbővítéssel: Vágott s ötször hasított paizs s ez által vörössel és ezüsttel váltakozó színű 6 czölöp első és hatodikában a vörösben szarvas, az ezüstben arany koronás sas, mind befelé fordulva, a 2. és 4. czölöpben az ezüstben vörös, a balban ezüst liliom. Egyébként a grófi koronától eltekintve, teljesen azonos a már leírt bárói czimerrel. Beleznay családja a grófi diplomában már II. András korában 1200 körül szereplőnek állíttatik. A többi már felsorolt érdemeken kívül újabb érdemei: 10,000 frtot adott a Ludovicára, 4oo frtot a váczi siketnéma intézetnek, 1000 frtot a pesti vármegyeházára, 2000 frtot az olasz hadjáratban elesett tisztek özvegyeinek, 5oo mérő zabot a katonaság számára, 10,000 frtot a Szolnok melletti Duna-Tisza csatornára, hat lovast állított a már felajánlottakon kivül teljes felszereléssel. Kancz. 1865. No. 10,654. KK. LXI. 793. Közli: Pettkó Béla. Magyarország családai. 74. Ábrámfalvi Ugrón. A genealogusok kedvenczei a viszálykodó s mindenkivel hadi lábon álló s vérrokonok közt is szüntelen torzsalkodásban élő családok. Az ilyenekről, ha saját leveleik el is kallódtak, nyilvános levéltáraink mégis annyi oklevelet őriznek s annyi perben elmondja hol egyik, hol másik családtag magának és rokonainak ötöd-hatodikig terjedő leszármazását s megőrizteti örök emlékre, hogy a genealógus könnyen tisztában lehet minden ága-bogával az ily családok nemzedékrendének. Sajnos, hogy az Ugronok nem örököltek vérekben ily háborúskodást, mert őseik egymással s atyafiságuk és szomszédságukkal igen jól megférő és senkire nem támadó, de senki által nem is bántott derék férfiak lehettek, kik békességben birták székelyföldi szép örökségeiket s viselték ottani tisztségeiket; úgy hogy csak a XV-ik század közepétől kezdve tudjuk meg egyik-másikuknak nevét, de "anélkül, hogy nemzedékrendjükhöz még adatot találnánk. Sőt még egy további évszázad folytánis csak alig egy-két családtag nemzedékrendi viszonya felől találunk oklevelet, a többi pedig inkább csak tradíczió útján került a régi genealógiai táblákba. A teljesen oklevelekre alapítható összefüggő nemzedékrend csak az 1600 táján élt Ugrón Pálig megy föl. ' 6 5 Pedig sok Ugrón élt már az azelőtti időkben is. S ezekre nézve nehezíti a genealogus feladatát az a körülmény, hogy e családnév eredetileg keresztnév volt. küönbözo s egymással rokoni összeköttetésben nem álló Ugrón keresztnevü törzsekből támadhattak tehát — közel vagy távolabb helyeken — különféle Ugrón