Csili, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

A­z új év egész társadalmi, gaz­dasági életünkben új szakaszt jelent. A gazdaságirányítási reform bevezetésé­nek első, kísérleti éve lesz ez, és most, az év kezdetén még nem mondhatjuk, hogy a reform beve­zetése zökkenőmen­tesen történik, s hogy 1968, általában a nagy sikerek éveként kerül be társadal­munk krónikájába. Ugyanígy kísérleti évnek szánjuk 1968- at művelődési há­zunk munkájában is. Vállaljuk a kísérle­tezések kockázatát annak az érdekében, hogy a kerület mű­velődési tevékenysé­ge a lakosság színvo­nalas szórakozásá­nak lehetőségei te­rén megfontoltan, az újítás ésszerű mér­tékét nem tévesztve szem elől, új, von­zó kezdeményezése­ket tegyünk. Tevékenységünk körét mindenekelőtt a kerület üzemeinek mind nagyobb részé­re kívánjuk kiter­jeszteni. Úgy látjuk, hogy lehetőségeink jelenleg még megha­ladják az üzemi dol­gozók eddig feltárt művelődési igényeit. Persze jól tudjuk, hogy olvasóinkat el­sősorban az érdekli: művelődési házunk a városszerte jól ismert és népszerű Csili, mi újat, vonzót, érdeke­set nyújt számára az új évben. Előre kell bocsájtanunk: nem az a legfőbb törek­vésünk, hogy látoga­tóinknak minden­áron valami soha nem hallottat, soha nem látottat nyújt­sunk. Mindenekelőtt biz­tosítani kívánjuk az otthonos, kulturált környezetet. Ezzel saját munkánk és a kerület dolgozói szó­rakozásának, műve­lődésének keretét kí­vánjuk megterem­teni. Tudjuk, bár­mennyire is a kultu­rális szolgáltatások tartalma határozza meg azok értékét, a megfelelő keret nél­külözhetetlen. Nincs mód felso­rolni művelő­dési házunk vala­mennyi tevékenysé­gi területét, melye­ken az elmúlt évek során sikeres munka folyt, csupán a leg­fontosabbakat kí­vánjuk felvillantani. A színházi előadá­sok, a hangverse­nyek, táncestek, bá­lok, a könnyebb szó­rakozást keresőknek nyújtottak élményt. A különféle hobbyk kedvelői a szakkö­rökben és a klubok­ban áldozhattak ne­mes szenvedélyük­nek. A műkedvelő művészetek amatőr művelői a művészeti csoportokban to­vábbképzést, szak­mai segítséget kap­hattak. Zenetanfo­lyamunk hét tansza­kán majdnem 300 növendék tanult, könyvtárunk 20 000 kötettel, folyóirattá­runk, olvasótermünk több mint Ц00 újság­gal, képeslappal fo­gadta az olvasókat. A továbbképzést igénylők valamennyi világnyelvet magas színvonalon, kitűnő módszerrel tanulhat­ták. A gyermekek ré­szére a szakkörök nyújtotta foglalkozá­si lehetőségek még gazdagabbak. A nyújtott ismeretek elsősorban az iskolai tananyagot egészítet­ték ki, tették telje­sebbé, de sok példa bizonyítja, hogy a gyermekek pályavá­lasztásához egyéni adottságuk kibonta­kozásához is nagy segítséget adtak. Az ismeretterjesztő elő­adások tucatjait tar­tották az érdeklődők számára a művésze­tek, a társadalom és természettudomá­nyok különböző té­máiból, kitűnő elő­adók közreműködé­sével. Munkánk sokféle­ségét, gazdag tartal­mát a fentiek jól szemléltetik. Mégis azt hisszük, hogy a fejlesztés lehetőségei jelentősek. A követ­kező években prog­­­ramunk s ezzel mun­kánk fejlesztésének fő módszere nem az „új dolgok” kitalá­lása lesz. Mindazt, amit a kerület la­kosságának, az üze­mek dolgozóinak ed­dig is nyújtottunk, szervezettebbé, szín­vonalasabbá, na­gyobb hatásúvá kí­vánjuk tenni. Az a véleményünk, hogy a rendezvények kul­turáltságán, szerve­zettségén, a színházi előadások körülmé­nyein van mit javí­tanunk. Tudjuk, hogy a szakköri munka tartalmi és technikai feltételeit tovább kell fejlesz­tenünk. Nyilvánvaló, hogy a klubélet át­gondoltabb, rendsze­resebb programmal, nagyobb gonddal szervezve haszno­sabb, vonzóbb lehet az ezt igénylőknek. A könyvtár forgal­ma, a nemesebb tar­talmú könyvek olva­sóinak száma bizo­nyára növekedne, ha róluk rendszeresen ajánlójegyzékeket készítenénk, ha kü­lön ajánló polcon tá­rolnánk a gyermek és felnőtt diákok ta­nulmányaihoz állan­dóan szükséges könyveket. Nyelv és egyéb tanfolyama­ink hatásfoka feltét­lenül növekedne, ha a technika vívmá­nyait az oktatás szol­gálatába tudnánk ál­lítani. A tennivaló­kat még tovább so­rolhatnánk, hiszen eddig csupán a mű­velődési házon be­lüli feladtokról szól­tunk. A­z üzemekben ránk váró teen­dők közül legfonto­sabb, a dolgozók ál­talános és szakmai műveltségének nö­velése, az ehhez való hozzájárulás, az üze­mi népművelők segí­tése az ebben való aktív közreműködés, mind a tervek készí­tésében, mind a ki­vitelezésben. Az üze­mi dolgozók részére jelentős lehet az is, hogy a művelődés, a szórakozás számukra legmegfelelőbb for­máit, alkalmait segí­tünk­­ kiválasztani. Sokat tehetünk azért is, hogy az üzemen belüli művelődési alkalmak vonzób­bak,, kulturáltabbak legyenek ."Így gondoljuk,­­ hogy hivatá­sunkat itt a XX. ke­rületben akkor tölt­jük be jól, ha prog­ramunk nem csak az igényes közönség, a műveltség szélesebb alapjaival rendelke­zők számára nyújt szórakozást, élményt, további fejlődésük­höz, tanulásukhoz segítséget. Számíta­nunk kell program­jaink készítésénél a legkülönbözőbb tár­sadalmi rétegekre, tehát azokra is, akik különféle tényezők hatására csak fel­­ SZÁMADÁS és PROGRAM A Művelődési Ház aktivistái, a kerületi üzemek dolgozói­nak képviselői november 24-én választották újjá a Művelődési Ház társadalmi vezetőségét és számvizsgáló bizottságát. A veze­tőség és a számvizsgáló bizottság a választás után megtartotta első ülését, és elnökévé ismét vadász Károlyt, a XX. kerületi Szakmaközi Bizottság elnökét, a munkásmozgalom veterán vezetőjét, illetve Sedlacek Sándort, a régi számvizsgáló bizott­ság elnökét választotta meg. A vezetőség közgyűlési beszámoló­jában a négy év során végzett munka értékelése mellett nagy vonalakban vázolta a következő időszak fő feladatait is. E fel­adatokat az új vezetőség is magáévá tette, hiszen a népművelési tevékenység folyamata a választás aktusával nem szakadt meg. Mégis a k­övetkező években céltudatosabb, a helyi és az üzemi — elsősorban a sajátos vasas üzemi — igényekre jobban reagáló tevékenység kell, hogy kibontakozzék. A jövő évi munka ter­veiből már ez világlik ki. Erről adunk az alábbiakban előzetes tájékoztatást. A leköszönt vezetőség tagjainak ezúton is kö­szönjük áldozatos munkájukat.

Next