Csillag, 1956. április-június (10. évfolyam, 4-6. szám)

1956-04-01 / 4. szám - Bernáth Aurél: Kaposvári képek

BERNÁTH AURÉL KAPOSVÁRI KÉPEK* Egy katonafestőnél Mesterem szellemében cselekszem, ha e kis fejezet bevezetőjét pe­dagógiával kapcsolom össze. Az olvasó így nemcsak Brandt festőmű­vésszel, a kaposvári császári és királyi 44. gyalogezred főhadnagyával ismerkedik meg, hanem Vermeer van Delff­el is, a XVII. század Hol­landiájának ragyogó festőjével. Mesteremtől tanultam ezt a módszert. Ha a Turulban valaki az asztalunkhoz ült, s ha netán éppen akkor tél volt, s vendégünk a hideg miatt sopánkodva és kezét dörzsölve ereszkedett le székére, mesterem esetleg így kapcsolódott a társalgásba: —• Tél ii hó.. . hideg... no persze ... Egyébként erről jut eszembe, ismeri-e maga Brueghel: „Tél” című képét? A sopánkodó megkönnyebbülve a terem langy lebétől, kellő fi­gyelemmel nézett Ödön bácsira. — Brueghel?... Brueghel?.. . ki az? A válasz ilyenkor nemcsak — mint ahogy ezt már Goldner eseté­ben leírtam —, a lexikon forgatására szóló buzdítás lehetett, hanem az említett festőnek rövid jellemzése, sőt tüzetes képleírás is. — Tudja... nagy télen, hóban indul pár ember vadászni... Ku­tyák, egy egész falka a nyomukban ... Háttérben, a mélyben a falu látszik, és egy befagyott tavacska korcsolyázó gyerekekkel... — így kezdte esetleg mesterem.­­— A Vermeer kép pedig, amelyről beszélek, egy festőműtermet áb­rázol — így kezdem ezúttal én. (Brandté némileg másfajta volt.) A festő háttal ül a nézőnek, arcát nem látjuk. (Ahogy én sem láttam Brandt­ét munka közben.) Remekbeszabott díszes ruhája van, zekéje hátán a szövet sok szeletre vágott, valamilyen hódító divat­ lelemény­ként. (Brandton zsandárkék, fényes lüszter anyagból készült nyári ka­­tonazubbony feszült.) A festő mélyen elmerül munkájában. Előtte, az állványon látjuk megkezdett képét, melyen a bunfordi hollandus leányka-modell fejdísze kibontakozik. (Brandtnál majd virág-csendé­­letet találunk.) * Részletek egy készülő önéletrajzból.

Next