Csillag, 1956. április-június (10. évfolyam, 4-6. szám)
1956-04-01 / 4. szám - Bernáth Aurél: Kaposvári képek
BERNÁTH AURÉL KAPOSVÁRI KÉPEK* Egy katonafestőnél Mesterem szellemében cselekszem, ha e kis fejezet bevezetőjét pedagógiával kapcsolom össze. Az olvasó így nemcsak Brandt festőművésszel, a kaposvári császári és királyi 44. gyalogezred főhadnagyával ismerkedik meg, hanem Vermeer van Delffel is, a XVII. század Hollandiájának ragyogó festőjével. Mesteremtől tanultam ezt a módszert. Ha a Turulban valaki az asztalunkhoz ült, s ha netán éppen akkor tél volt, s vendégünk a hideg miatt sopánkodva és kezét dörzsölve ereszkedett le székére, mesterem esetleg így kapcsolódott a társalgásba: —• Tél ii hó.. . hideg... no persze ... Egyébként erről jut eszembe, ismeri-e maga Brueghel: „Tél” című képét? A sopánkodó megkönnyebbülve a terem langy lebétől, kellő figyelemmel nézett Ödön bácsira. — Brueghel?... Brueghel?.. . ki az? A válasz ilyenkor nemcsak — mint ahogy ezt már Goldner esetében leírtam —, a lexikon forgatására szóló buzdítás lehetett, hanem az említett festőnek rövid jellemzése, sőt tüzetes képleírás is. — Tudja... nagy télen, hóban indul pár ember vadászni... Kutyák, egy egész falka a nyomukban ... Háttérben, a mélyben a falu látszik, és egy befagyott tavacska korcsolyázó gyerekekkel... — így kezdte esetleg mesterem.— A Vermeer kép pedig, amelyről beszélek, egy festőműtermet ábrázol — így kezdem ezúttal én. (Brandté némileg másfajta volt.) A festő háttal ül a nézőnek, arcát nem látjuk. (Ahogy én sem láttam Brandtét munka közben.) Remekbeszabott díszes ruhája van, zekéje hátán a szövet sok szeletre vágott, valamilyen hódító divat leleményként. (Brandton zsandárkék, fényes lüszter anyagból készült nyári katonazubbony feszült.) A festő mélyen elmerül munkájában. Előtte, az állványon látjuk megkezdett képét, melyen a bunfordi hollandus leányka-modell fejdísze kibontakozik. (Brandtnál majd virág-csendéletet találunk.) * Részletek egy készülő önéletrajzból.