Csillagászati Évkönyv 1961 (Budapest, 1960)
Cikkek - Nagy István György: A csillagászat újabb gyakorlati alkalmazása
vagy menetrendvezérlés módszerével irányítják. A programirányított rakétában vagy pilóta nélküli repülőgépen egy olyan vezérlőszerkezet van, mely az előre pontosan meghatározott menetrend szerint megszabott sorrendben, az adott időpontban és helyen az irányításhoz szükséges elektromos jeleket szolgáltatja. A programot valamilyen formában fel kell jegyezni, tárolni kell, hogy a szerkezet innen megkaphassa az utasításokat, amint az irányításra sor kerül. Ezt a célt a rendszer emlékező- vagy memóriaegysége szolgálja. Általában az adatokat elektronikus számítógépek technikájában használt módszerekkel, pl. mágneses szalagon vagy dobon rögzítik. A programirányítás másik egysége a navigációs vagy helymeghatározó készülék, mely megállapítja a rakéta vagy a pilótanélküli repülőgép pillanatnyi helyzetét . A memóriaegység, valamint a navigációs egység adatait elektromos jelek formájában egy számítógépbe táplálják be. Ez összehasonlítja a kapott adatokat s ezek alapján a szükséghez képest kialakítja azokat a helyesbítő jeleket, amelyek a közbeiktatott szervoberendezés útján gondoskodnak a szükséges irányítási műveletek elvégzéséről. Navigációs célokra itt igen elterjedtek a csillagászati módszerek. Az ilyen módszerrel irányított rakétákon vagy más eszközökön két szextánst helyeznek el, mindegyik egy-egy erős fényű csillagra van irányítva. A pörgettyűs stabilizálású műszersíkon elhelyezett szextánsokat fotosokszorozóval vezérelt szervoberendezés tartja a beirányzott csillagon. Az elindítás előtt a pályaadatokat a rendszer emlékezőegységébe beprogramozzák. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy a szóban forgó pályaszakaszra nézve program formájában adott, hogy az egyes pontokban a szextánsoknak a stabilizált síkkal milyen szöget kell bezárniuk. A számítógép az esetleges eltéréshez képest az irányítási parancsokat kidolgozza. Hosszabb úton olyan módszer is alkalmazható, hogy a pálya egy későbbi szakaszán a programegységtől kapott utasításra a navigációs rendszer más csillagok figyelésére vált át. Meg kell jegyeznünk, hogy nagyobb magasságon a berendezés nappal is megbízhatóan használható. Az ismertetett módszert újabban az úgynevezett tehetetlenségi navigációval együttesen használják. Az ilyen rendszereket csillagászati tehetetlenségi (asztromerciális) navigációnak nevezik. A szokásos tehetetlenségi navigáció rendszer három, egymásra merőleges tengely irányában elhelyezett gyorsulásmérő segítségével folyamatosan méri a rakéta vagy pilóta nélküli repülőgép gyorsulásait, s ezekből egyszeres, illetve kétszeres integrálás által kapja a sebességet és a megtett utat, amelyet azután a memóriában tárolt programmal egyeztetnek. Itt nem térhetünk ki a különben meglehetősen bonyolult rendszer részleteire. A csillagászati navigációval olyan módon egyesítik, hogy a csillagkövető