Csongrád Megyei Hirlap, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-18 / 296. szám
Szerda, 1957. december 18. A kommunistáktól még többet vár pártunk és népünk Megkezdődött a párttagsági könyvek átadása Pártszervezeteink a közelmúltban fejezték be a párttagok összeírását. Ebből az alkalomból a vezetőségek tagjai elbeszélgettek minden kommunistával, s e beszélgetésekben közösen mérték fel egy év eredményeit, hibáit, s a jövő tennivalóit. S most értünk ahhoz a naphoz, amikor ünnepélyes keretek között sor kerül a párttagsági könyvek kiosztására. Ünnep ez a nap, minden kommunista számára — ünnep nemcsak azért, mert mindannyian megkapják a párthoz való tartozásuk írásos jelképét, az új tankönyvet, hanem ünnep azért is, mert ez az esemény új munka kezdetét jelenti pártunkban. Ezért nem szabad a tagkönyvcserét, s az új tankönyvek kiosztását egyszerű formaságnak tekinteni, hiszen soraink újjászervezése, egységünk szilárdítása is ez egyben. Most új időszak kezdődik, új munka, új feladatok —, s legyen azon minden párttag, hogy a legjobb tudásával segítse vártunk, népünk országépítő munkáját. Az új tagkönyvek kiosztásának ünnepélyes pillanata legyen ennek a jobb, eredményesebb munkának kezdete, útnak indítója. A Kopárcsi Állami Gazdaság kommunistái is megértették a pártmunka fontosságát A taggyűléseknek mindig valami ünnepélyes komolyságuk van. Kommunisták tanácskoznak és őszinte szóval véleményt mondanak saját munkájukról, magatartásukról, embertársaikról. A hétfői taggyűlés azonban az eddigieknél is ünnepélyesebb és meghatóbb volt a vásárhelyi Kopáncsi Állami Gazdaságban, mert ekkor vették át új tagkönyveiket a gazdaság kommunistái. Vaskó András nyitotta meg a taggyűlést, majd Szécsényi Lajos párttitkár tarttott beszámolót. Szécsényi elvtárs megemlékezett a leg-fontosabb külpolitikai ese-ményekről, így elsősorban a moszkvai békekiáltványról. — Gazdaságunkban már több helyen röpgyűléseket tartottunk — mondotta —, de még mindig vannak fel-adataink. A kommunisták- nak beszélgetniük kell az emberekkel a békenyilatkozatról. A beszámolóból is kitűnt, hogy ezen a taggyűlésen új tagkönyveiket kapják majd meg a kommunisták, mert Szécsényi elvtárs szólt a párt vezető szerepéről, a kommunisták jogairól és kötelességeiről. Ezzel kapcsolatban hangoztatta a párttitkár: — Alapszervezetünkben minden kommunistának pártmunkát kell végeznie, mert nem helyénvaló, s hogy valaki csak azért legyen tag, hogy a tagköny-vét a zsebében hordja és havonta kifizesse a tagdíjat. A tagösszeírások során a pártvezetőség a kommunisták többségével elbeszélgetett. Akkor a párttagok párt- munkát vállaltak és a tag- i gyűlésen Szécsényi elvtárs fel is sorolta, hogy például Ócsai elvtárs a pártoktatás kérdésével, Csehó elvtárs a KISZ létrehozásával, Hajdú Ferencné a nőmozgalom el indításával foglalkozik. Nagyon sok elvtárs olyan párt- munkát kapott, hogy foglal-kozzék az olyan becsületes pártonkívüliekkel, akik közül majd a leendő párttagok kikerülnek. Azonban azt is elmondotta, hogy egyesek-kkel — mivel nagy volt az el-foglaltságuk — a pártvezető- ség még nem beszélgetett, de a közeljövőben erre is sor kerül és szintén pártmunká- val bízzák meg őket. A taggyűlés ünnepélyessé- j ge abban is megnyilvánult, hogy a pártszervezet egyévi munkáját értékelték. Meg- állapították azt, hogy a pártmunkában komo-lyabb javulás ezután vár- ható, mert eddig a gazdaságban történt Mérai-féle bűncselekmény befolyásolta munkájukat és a pártszervezet nem tudott kellően foglalkozni a termelési kérdésekkel, valamint a dolgozók problémáival, politikai nevelésével. Szécsényi elvtárs azonban hangsúlyozta azt is, hogy a tagkönyvkiosztás fellendülést hoz a pártszervezet munkájában. A beszámoló után ünnepélyes keretek között megkezdődött az új tagkönyvek kiosztása. Elsőnek Annus Béla palai brigádvezető vette át a piros könyvecskét. Majd a párttitkár elvtárs egymásután adta át a kommunistáknak, Apró Antal brigádvezetőnek, Baricsa Imre molnárnak, Borda János traktorosnak és másoknak a Magyar Szocialista Munkáspárthoz való tartozás dokumentumát — a tagkönyvet. Ezután kezdődött meg a vita a beszámoló felett. A felszólaló kommunisták szavaiból érződött, hogy érzik felelősségüket mindazért, ami a gazdaságban történik. Égető Imre raktáros a fiatalokról, Csehó Péter gépészmérnök a moszkvai békekiáltvány jelentőségéről beszélt. Csehó elvtárs azonban elmondotta azt is, hogy a gazdaságban körülbelül kétezer holdnyi terület szántatlan és elsősorban a kommunisták akaratán, példamutatásán múlik az, hogy ahol még lehetséges, teljes erővel folytassák az őszi szántást. Apró Antal a megalakuló üzemi tanács összetételéről, majd Fehér Péterné az oktatás jelentőségéről szólt. Ugyanis a gazdaságban különösen a marxizmus-leninizmus tanfolyamon nagyon gyenge az oktatás. A Kopáncsi Állami Gazdaságban igen jó taggyűlést tartottak a kommunisták és ebből arra lehet következtetni, hogy a jövőben még eredményesebb politikai munkát végeznek. A mérleggyári pártszervezet ünnepi estje ünnepélyes megbeszélésre gyűltek egybe hétfőn este a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár kommunistái. Az új párttagsági könyv kiosztására került sor. Ilyenkor szokás, hogy a kommunisták számot adnak végzett munkájukról, megbeszélik az elvégzett munkát, megszabják a jövő feladatait. Vági Ferenc elvtárs pártvezetőségi tag számolt be az alapszervezet egyéves munkájáról, a kommunistáknak a termelésben való helytállásáról. A beszámoló áttekintést nyújtott az ellenforradalom leverése óta eltelt tizenhárom hónap harcáról, pártunk és kormányunk intézkedéseiről. Különös hangsúllyal beszélt az előadó a kommunistákkal való foglalkozásról, a párt és a tömegek kapcsolatáról. Szó esett a szakszervezet munkájáról, a munkaverseny kiszélesítéséről és megszilárdításáról is. A taggyűlés legünnepélyesebb aktusa az új párttagsági könyvek kiosztása volt. A kommunisták érezték a taggyűlés ünnepélyességét. Ez érződött szavukon s azt mutatta, hogy a párttagok őszintén és tiszta szívből vetették fel a problémákat, úgy, ahogyan azt, a párt, az alapszervezet elvárja tőlük. Tolnai István elvtárs, az alapszervezet titkára a kommunistapártok harcairól, a párt vezetésével elért eredményekről beszélt. — Itt az, alkalom — mondotta —, hogy minden kommunista fogadalmat tegyen, hogy a marui —lenini tanítástól nem tér el. És ne csak fogadjuk, de tettekkel is bizonyítsuk be pártunkhoz való ragaszkodásunkat. — Alapszervezetünk vezetősége az egy év alatt komoly eredményeket ért el. Munkája nem volt, nem is lesz könnyű, de a kommunisták összefogása minden akadályt képes leküzdeni — mondotta CsakmagGyörgyné elvtársnő. A továbbiakban arról szólt Csakmag elvtársnő — és ezt többen is felvetették —, hogy a jövőben több pártmegbízatást kell adni a párttagoknak. — Én fél éve dolgozok az üzemben — mondotta —, de két héttel ezelőtt kaptam első pártmegbízatásomat. Magam részéről több és még több munkát kérek a jövőt illetően. Többen arról szóltak, hogy egyes párttagok a taggyűlésen hangzottakat elmondják a pártonkívülieknek is. Egyik elvtárs megemlítette, hogy a legutóbbi taggyűlésen megbírálta pártonkívüli vezetőjét. És másnap már tettekben érezte, hogy főnöke tudomást szerzett a dolgokról és azóta ahol tud, árt neki, gátolja feladata végzésében. Borsodi Mihály elvtérs jogosan vetette fel: — Már érezzük a hó-, illetve év végi hajrát. Megkezdődött a tömeges túlórázás. S amikor megkérdeztem a művezetőt, hogy ez miért van, így válaszolt: »Ez így volt eddig és így lesz a jövőben is«. Ezzel nem lehet egyetérteni. Paksi, Székely, Dobsa elvtársak és még többen megemlítették, hogy gyakori jelenség a társadalmi tulajdon pocsékolása, rongálása. Székely Sándor például elmondotta, hogy több esetben nyitva hagyják a műhelyek ajtajait, s 2—3 villany helyett tíz is ég, hogy éjjel-nappal feleslegesen jártatják a ventilátort, ami havonta s évente több ezer forint ablakon való kihajítását jelenti. A városi pártbizottság nevében H. Szabó Sándor elvtárs üdvözölte a taggyűlést. Hozzászólásában elmondotta, hogy az előző taggyűlésekhez képest a mostani nagy fejlődést jelent az üzemi alapszervezetben. Az elvtársak őszintén, tiszta szívből felvetették a hiányosságokat, ami azt mutatja, hogy a kommunisták nyitott szemmel járnak, magukénak érzik a gyárat és mindent elkövetnek, hogy a fennálló hiányosságokat mielőbb megszüllessék. Ezután került sor az új, piros tagkönyvecskék kiosztására. Az MSZMP hívei Szentesen az I. kerületi pártalapszervezet december 21-én, szombaton tartja ünnepi tagköyvkiosztó taggyűlését a volt Kaszinó épületében. A taggyűlést teaest követi, majd a párttagok és munkásőrök gyermekeinek karácsonyi ajándékokat adnak. júsági Akadémia Csütörtökön este 6 órai kezdettel előadás hangzik el Hódmezővásárhelyen az Ifjúsági Házban (Zrínyi u. 3.), a KISZ ifjúsági akadémiája előadássorozatának keretén belül. Az előadás címe: »Barátság, szerelem, család". Előadó: Ózdi Béla, a Szegedi Tanítóképző Intézet tanára. | Ülésezik az MSZBT | megyei elnöksége | A Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksége | Hódmezővásárhelyen decemb i Iber 24-én„ kedden ülést tart. A napirendi pontok között | j szerepel a kommunista és j I munkáspártok moszkvai nyi- j nilatkozatának, valamint a béj | bekiáltványnak a megtárgya- lása. Beszámoló hangzik el i s az országos titkári értekezlet I . határozatairól és megvitatás iiorra kerülnek az 1958. első ne- negyedévi munkaterv fő irányelvei. __3__ Súlyos felelőtlenség történt a Hírlap december 17-i, keddi számának előállításakor. A lap 5. oldalán, a vásárhelyi anyakönyvi hírek végén kegyeletgyalázó, sajtófestéket nem tűrő, négysoros megjegyzés jelent meg. A lapot előállító Szegedi Nyomda Vállalat fegyelmi bizottsága megállapította, hogy a párt lapját kompromittáló szöveget Csúri László szedte abból a célból, hogy korrektor kollegáit megtréfálja. A nyomdai korrektor észrevette a súlyos hibát, s a lapból való kidobást írta elő. Még meg nem állapított ok miatt ez a szöveg mégis belekerült a lapba. A Szegedi Nyomda * Vállalat Csúri Lászlót azonnali hatállyal elbocsátotta, más személyek ellen is fegyelmi vizsgálatot rendelt el, s a pártnak, a vállalatnak, a szerkesztőségnek súlyos erkölcsi kárt okozó személyek ellen rendőrségi feljelentést tett. A Hírlap szerkesztősége és a Szegedi Nyomda Vállalat mélyen fájlalja, hogy önhibáján kívül kegyeletsértést követett el az anyakönyvi hírekben szereplő elhaltak ellen, s a maga részéről is megtette a szükséges intézkedéseket, hogy a jövőben nehogy előfordulhasson a párt lapját súlyosan kompromittáló hiba. A legrátermettebbeket az Üzemi tanácsokba! A DOLGOZÓK többsége megyénkben is helyesléssel és megelégedéssel fogadta az üzemi tanácsok, megalakításáról szóló rendeletet Sok helyen hallunk olyan véleményt, hogy helyes az üzemi tanácsok megalakítása, mert ezután még inkább a munkásokkal együtt döntenek az őket érintő kérdésekben. Mások viszont azért helyeslik az üzemi tanácsok megalakítását, mert a párton kívüliek és a szervezetlen munkások is közvetlenül részt vehetnek a vezetésben. A különböző helyeslő vélemények mellett vannak ellentétes, vagy várakozó álláspontra helyezkedő vélemények is. Egy azonban kétségtelen, a munkások új képviseleti szervük révén több beleszólási lehetőséget várnak a termelés irányításába. Az üzemi tanácsok széles kiterjedésű ellenőrzési és döntési jogköre megkívánja, hogy olyan emberek legyenek a tagjai, akiket munkatársai szeretnek és tisztelnek erkölcsös magatartásukért, szorgalmukért, s akik leginkább járatosak az üzem vezetésével és a gazdaságos termeléssel járó sokrétű feladatok megoldásában. Éppen ezért már most, jóval a választások előtt vitassák meg a műhelyekben csoportos be- s szélgetés formájában, vagy egyéb módon az üzemi tanác s csok szerepét, feladatkörét,s lehetőségeit, az üzemi demokrácia fejlesztésében. Az üzemi bizottságok mindenre kiterjedően ismertessék a jelöltek eddigi munkáiét, magatartását és a dolgozók együtt döntsenek kik a legalkalmasabbak az üzemi tanácsba. S HA RÁTERMETT, a munkások érdekeit, s a népgazdaság erősödését szívükön viselő emberek kerülnek be az üzemi tanácsokba, akkor azok jól is működnek. Csak a íav érhető el, hogy a dolgozók kollektív bölcsessége hozzájáruljon a jobb gazdasági eredmények eléréséhez, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javulásához. Az üzemi párt- és szaksszervezetek egyes munkaterületeken még nem elég mozgékonyak, nem kielégítő a " felvilágosító munkájuk". Ezen a lehető legrövidebb időn belül változtatni kell, ha azt akarják, hogy az üzemi demokrácia náluk is jobban érvényesüljön az eddiginél. Elssősorban maguik az üzemi párt- és szakszervezetek tagjai ismerkedjenek meg az üzemi tanácsok választásával kapcsolatos rendelettel, hogy azután választ tudjanak adni a munkások ilyenirányú kérdéseire. A rendelet ugyanis alapos részletességgel foglalkozik az üzemi tanácsok jogaival és kötelességeivel. Ennek ismeretében látják majd, hogy az üzemi tanácsok működése nemhogy ellentétes volna a szakszervezetek működésével, hanem éppen ellenkezőleg: segítik azok munkáját. De nem sérti az igazgató egyszemélyi felelősségét sem, hanem a több szem többet lát elvén segít a nehéz feladatok megoldásában, s amennyiben valamilyen intézkedést helytelennek talál, igyekszik annak a végrehajtását helyes irányba terelni. HA AZ ÜZEMI TANÁCS jól működik, tág teret fog majd adni a dolgozók aktivitásának és érdeklődésének, elmélyíti a munkások felelősségét és elősegíti a gazdasági vezetés további demokratizálásának megjavítását. Egyaránt érdeke tehát munkásnak, vezetőnek, hogy az üzemi tanácsok tagságának öszszetétele jó legyen, mert ez a legfőbb biztosítéka eredményes működésének. EGY KÉSZÜLŐ JÓZSEF ATTILA-KÖNYV ÍRÓJÁNÁL Az irodalom iránt érdeklődők már régóta tudnak arról, hogy a Makón élő Saitos Valéria könyvet ír a költőről. Saitos munkája nemcsak a költő makói tartózkodásának eseményeit ölelné fel, hanem lényegében 1936-ig kísérné figyelemmel József Attila életét, s ennek az életnek Makóval és a könyv írójával való vonatkozásait. A közelmúltban arról értesültünk, hogy Sajtos Valéria eléggé lassan halad könyve írásával — aztán tudomást szereztünk arról is, hogy lakásgondja akadályozta eddig a folyamatos munkában. De most végre kapott egy szoba-konyhás — bár nem egészen rendbehozott — lakást a Kossuth utca 4. szám alatt, s mihelyt berendezkedik, mindjárt hozzálát a munkához ismét. Amikor felkerestük Sajtos Valériát, bizony még eléggé a feje tetején állt minden a lakásban, ahol jelenleg villany sincs még, s miközben ebédjét főzte, váltottunk néhány szót könyvéről. — Eddig száznál több oldal készült el belőle — mondja a könyv írója —, de úgy érzem, mire eljutunk a befejezésig, eléri a terjedelem a 3—400 oldalt is. Jelenleg 80 oldal dr Szabolcsi Miklósnál van Budapesten, s e könyvrészlet álítólag meg is jelenik egy József Attila-emlékkönyvben. Majd kis szünet után újra megszólal: — Sajnos, eddig elég lassan haladtam az írással — és körülmutat a rendetlenségben —, de mihelyt valamennyire rendbejövök itthon, hamarosan be tudom fejezni. S meg is mutatja az elkészült rész kéziratát addig, hogy az újságíró az egyik legérdekesebb részt el is tudja olvasni hirtelen — azt a részt, melyben Sajtos Valéria eeyik találkozását rekonstruálja a költővel. A rövid részből egy érzelmes és bőbeszédű József Attilát ismerünk meg, aki egy szentimentális lovagként imádta Sajtos Valériát... De nincs időnk a további olvasásra, mert a könyv írója régi könyveket, lapkivágásokat hoz elénk, sőt egy fényképfelvétel két negatívját is. A két kidolgozásra váró kép rendkívül érdekes, ugyanis mindkettő a bestiális módon meggyilkolt Vásárhelyi Kálmán népbiztos temetéséről készült. Aztán sok mindenről szó esik még. Sajtos Valéria méltánytalanságokat említ meg, úgy érzi, hogy József Attila életében elfoglalt helyét nem értékelik kellőképpen és igyekeznek elhallgatni a vele való kapcsolatát. Versekről beszél, melyeket a költő hozzá írt, s most az Irodalomtörténészek más múzsát vélnek felfedezni a verssorok mögött. Bár ő, mint mondja, mindent bizonyítani tud és fog is. A költő, ki egykor Makó utcáin sétált, húsz éve halott immár. S mint minden nagy embert, nagy alkotót, az ő életét is sok titok fonja körül. Titkok, melyek valamikor tán messze álltak a titoktól mint égtől a tenger, de a halhatatlanság titokká sűrítette őket mégis. A cikkíró is csak épp a beszélgetést követő estén értesült arról, hogy román és magyar kutatóknak sikerült megtalálniok József Attila apjának, József Áronnak utolsó tartózkodási helyét. József Áron nem vándorolt ki Amerikába, hanem végül sok vándorlás után Temesváron telepedett le, megnősült, s két hétteg fia öngyilkossága előtt halt meg. Felesége és fia — Attila testvére — ma is él. Ki tudja, nem vetnek-e titkokra fényt majd Saitos Valéria könyvének sorai? Erre is gondolt a cikkíró a beszélgetés köjzben. Hisz oly sok minden tisztázatlan még. Nem tudni, mennyiben és miben van igaza Saitos Valériának — nem tudni, hogy egyszer elkészülendő könyvében mennyi a reális mag és mennyi a húsz év távlatából hozzászűrődött utánérzés rekonstrukciója —, de egy dolog bizonyos: a költő a fontos A költő, aki állhat húsz évvel halála után személyi viták középpontjában, lehet élete tévedések és titkok oka —, de életműve már a halhatatlanság magasságába emelkedett. S ez véleményem szerint eleve feleslegessé tesz néhány apró filológiai vitát. Mert József Attila elsősorban a népé és a néphez van köze. 10(11)