Csongrád Megyei Hirlap, 1958. január (3. évfolyam, 2-26. szám)

1958-01-03 / 2. szám

2__ Az ázsiai és afrikai népeknek nagy szerepük van az emberiség békéjének és jólétének biztosításában — hangsúlyozza a szerdán véget ért kairói értekezlet közös nyilatkozata Negyvenkét ázsiai és afri­kai ország több, mint 500 kül­dötte vett részt Kairóban. Egyiptom fővárosában az 1957. december 26-án meg­kezdett és 1958. január else­jén befejezett szolidaritási kongresszuson. 1955-ben az indonéziai Bandungban már lezajlott egy tanácskozás, amelyen 29 ázsiai és afrikai ország kül­döttei vettek részt a minisz­teri színvonalon. A kairói ér­tekezlet ugyan nem egy mi­niszteri szinten lefolyt ta­nácskozás volt, de ennek el­lenére is feladatai között sze­repelt a bandungi szellem megerősítése, másrészt pe­dig egy további lépés megté­tele, pontosabban az, hogy megvitassák a küldöttségek által képviselt államok prob­lémáit, s azt, miképpen le­het e problémákat mielőbb megoldani. Az eredménye® tanácskozá­sok biztosítására a részvevő küldöttek öt bizottságot ala­kítottak, amelyek részletesen megvitatták az egyes kérdé­seket és előterjesztéseket tet­tek a plenáris ülés számára. A tanácskozás részvevői rész­letesen tanácskoztak a nem­zetközi helyzetről és annak az ázsiai—afrikai országokra gyakorolt hatásáról, állást­­foglaltak a leszerelés mellett, az atom- és hidrogénbomba­­kísérletek mielőbbi megszün­tetése érdekében. Áttekintet­ték az algériai helyzetet, va­lamint az ázsiai—afrikai or­szágok közötti technikai és gazdasági együttműködés le­hetőségeit, majd foglalkoztak az imperializmus elleni ösz­­szefogás és harc kérdésével. Tiltakoztak a faji üldözés el­len, követelték a katonai szerződések és támaszpontok megszüntetését és a Kínai Népköztársaságnak az ENSZ- be történő mielőbbi felvéte­lét. Az értekezlet, amelynek hi­vatalos nyelve az arab, a francia és az angol volt, éle­sen állást foglalt a Dulles amerikai külügyminiszter ál­tal nemrégen kifejtett „korlá­tozott atomháború” elmélete ellen. A japán küldött rámu­tatott, hogy ez a terv lénye­gében a színesbőrű népek el­len irányul, mivel először el­lenük alkalmaznák az atom­­os hidrogénbombákat. E „tak­­tikai’­'-na­k minősített fegy­verek ereje ugyanis elérheti, sőt meghaladhatja a Hirosi­mát elpusztító bomba erejét. „Még ha e konfliktusok el­szigeteltek lesznek is — álla­pította meg az értekezlethez intézett üzenetében Joliot- Curie, a világhírű francia atomtudós —, akkor sem­ en­gedhetők meg, mert ki merné azt állítani, hogy nem fenye­getnének a világháború ki­robbantásával és a­ tömeg­pusztító fegyverek egész arze­náljának igénybevételével”. Az értekezlet legjelentő­­sebb mozzanata kétségtelenül az a bejelentés volt, amelyet Saraf Rasidov, a Szovjetunió küldöttségének vezetője tett í­­eg. „A Szovjetunió — mon­dotta többek között Saraf Ra­sidov — gazdasági lehetősé­gein belül pénzügyi és tech­nikai­ támogatást ajánl f­el minden olyan afrikai és ázsiai országnak, amely ezt óhajtja és úgy ajánlja ezt, mint ahogy testvér tenné a testvérnek majd hozzátette: ..a támogatás nem párosulna semmiféle politikai feltétel­lel”. A kairói értekezlet szer­dán este egy nyilatkozat el­fogadásával ért véget. A szer­dai ülésen az értekezlet ha­tározatot hozott a leszerelés­ről, az algériai kérdésről, a faji megkülönböztetésről, a nukleáris fegyverek elleni közös akcióról, majd egy fel­hívást fogalmazott meg, ame­lyet az ENSZ-hez juttattak el. Végül az értekezlet üzenetet intézett a világ népeihez, amelyben az értekezlet rész­vevői kijelentik: feltétlenül támogatják azt a tíz elvet,­­ többek között az alapvető emberi jogok tiszteletben­­tartását, valamennyi nemzet szuverenitásának és területi sérthetetlenségének tisztelet­­bent­artását­. más nemzetek belügyeibe való be nem avat­kozást, a nemzetközi jog és a nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartását —, ame­lyet népeik már az elmúlt évek során is támogattak. Az üzenet a következő sza­vakkal fejeződik be: „Az afrikai—ázsiai népek egységet kívánnak, hogy együttműködjenek, hogy se­ A külpolitika ------hírei------­ r ö v i de n Stockholm. A Svéd Kom­munista Párt XVIII. kong­resszusa december 31-én be­fejeződött A kongresszus utolsó napján megválasztotta a párt vezető szerveit. A párt elnökévé ismét egy­hangúlag Hilding Gangberget választották meg. A határo­zat rámutat, hogy le kell lep­lezni a burzsoá propagandá­nak a NATO »békeszerető jellegéről­« szóló hazug állítá­sait . Dzsakarta: Kedden további, húsz, holland vállalatot he­­l­­yeztek hivatalosan a dzsa-­­­kartai katonai hatóságok el- * * lenőrzése alá. Az indonéz kor- l mány, amióta a dzsakartaii katonai hatóságok bejelentet-* ték, hogy valamennyi hol­ s­­and vállalatot ellenőrzés alá­ helyezik, 43 holland vállalatot­­ vett saját kezelésébe. A leg-­­közelebb újabb hat holland­­ vállalat átvétele várható. 1 * 1 New York: A Christian 1 Science Monitor című ameri-­­kai lap washingtoni jelenté­­­sében kommentálja Dulles­­ közelgő részvételét a bagdadi­­ tömb tanácsülésén és azt írja, « hogy Dulles »teljes mérték-­­ben bevonni szándékozik azt Egyesült Államokat a bagda­­­di tömbbe«. Az Egyesült Ál-* lamok — állapítja meg a lap­ — »fokozatosan csatlakozott| a bagdadi tömb különböző bi­* zottságaihoz, úgyhogy ma* már, ha formálisan nem­ is. | tagja a tömbnek, gyakorlati-­­­ag az«. * Párizs: Január 1-én lépett | életbe a közös piacról és az­­ euratomról szóló közös szer-r ződés. E szerződésben részt-1 vevő hat országban — Fran-­ ciaország, Nyugat-Németor-­­ szág, Olaszország, és a Bene- X lux-államok — legkésőbb 151 év alatt meg kell szüntetni­ minden korlátozást, amely azt árucikkek, a tőke és a mun­­­kaerő szabad forgalmának út-j jában áll. * $* London: Hugh Folt. Ciprus* sziget nemrégen kinevezett* kormányzója szerdán tovább* tárgyalt Londonban az angol* gyarmatügyi minisztérium­­ vezetőivel Ciprus problémái-­­ról. Tájékozott körök szerint a­ti tanácskozáson főleg arról * volt szó, hogy a kormányzat érintkezésbe lépjen-e Maka-1 b­osz érsekkel?­­ * ♦ New York: Japán szerdán,­­ egy évvel és 13 nappal az­­ ENSZ-be történt felvétele * után, a Biztonsági Tanács­­ tagjává vált. Japánt Kanada-­ val és Panamával együtt váá­­­lasztotta meg kétévi időtar-­ tavira az EN­SZ-közgyűlés 5 legutóbbi ülésszaka a bizott-­­s­ág nem állandó tagjává.2 Kanada, Panama és Japán * most Kuba, Ausztrália és a * Fü­löp-szigetek helyét foglalja* elé­­­gítsék egymást, hogy küzdje­nek az afrikai—ázsiai népek, valamint az egész emberiség jólétéért. Lankadatlan erővel fogunk küzdeni a világ tar­tós békéjének megvalósításá­ért. A béke bizonyára győzni fog. Az emberiség remény­nyel és bizalommal tekinthet a jövőbe. Az afrikai—ázsiai népek kairói szolidaritási ér­tekezlete ezt az újévi üzene­tet intézi az egész világhoz”. Eisenhower és Macii!!» jókívánságai a Szovjetunió vezetőihez iliszterektől, és Hruscsov úr in­tézett hozzám. Remélem, hogy a Szovjetunió népeinek az új esz­tendőben békében és abban a boldog életben tesz majd ré­szük, amely felé az emberiség törekszik. Őszintén hiszem, hogy az új esztendő jobb megértést teremt majd a Szovjetunió pol­gárai, az amerikai nép és más országok népei között. Biztosak lehetnek afelől, hogy az Egye­sült Államok minden erőfeszí­tést megtesz ebben az irány­ban­. Harold Macmillan mi­­iszter­­elnök ugyancsak válaszolt Vo­­rosilov, Bulganyin és Hruscsov h­ozzáintézett jókívánságaira és a következő táviratot küldte a szovjet vezetőknek. »Köszönöm kedves üzenetüket. Miniszter­társaim és magam nevében jó­kívánságaimat küldöm Önöknek, reméljük, hogy 1958. több bé­két és boldogságot hoz a világ minden népe számára, köztük a Szovjetunió népei számára is«. Eisenhower elnök a szovjet vezetők újévi üzenetére küldött válaszában a következőket ír­ja: »Az amerikai nép nevében viszonzom azokat a jókívánsá­gokat, amelyeket Bulganyin mi­ Péntek, 1958­ .január 3. Ez év január 15-én hatályba lép a kettős állampolgárságú személyek állampolgárságának rendezéséről szóló magyar-szovjet egyezmény . Állampolgársági jogunk —­­ amelynek alapvető forrása az­­ 1957. júniusában az ország­­­­gyűlés által alkotott új ál­­l­­ampolgársági törvényünk — , az 1957. évi V. törvény —, s azon elvi alapon áll, hogy a­­ kettős állampolgárok körét­­ lehetőleg szűkíteni kell. Közö s tudomása ugyanis az, hogy vannak olyan magyar ál-­­ honpolgárok, akik egyben más államoknak is állam­polgárai. Mind az államnak, mind az­­ érintett állampolgárnak azon­ban érdeke fűződik ahhoz, hogy ez a kettősség megszűn­jék és minden személyt ki­zárólag egy állam állampol­gárának tekintsenek. A kettős állampolgárság kérdésének rendezése terén nagy horderejű az az egyez­mény, amely e tárgyban 1957. augusztus 24-én Magyaror­szág és a Szov­jetunió között jött létre. Magyarországon és a Szov­jetunióban — bár nem nagy számban — élnek olyan személyek, akik, mind a két államnak állampolgárai. Az egyezmény — amely például szolgálhat más ál­lamokkal kapcsolatosan felmerülő hasonló problé­máink rendezéséhez — le­hetővé teszi, hogy a kettős állampolgársággal rendel­kező személyek saját elha­tározásuk alapján döntse­nek afelől, hogy a jövőben melyik állam állampolgá­rai maradnak.­­ Az egyezmény legfontosabb­­ rendelkezései — a Magyaror­­­­­zágon lakó magyar—szovjet kettős, állampolgársággal ren­delkező személyek tekinteté­ben — a következők: 1. A Magyarország terüle­tén élő magyar és, szovjet kettős állampolgárságú sze­mélyek, ha 1959. január 15-ig nem nyilatkoznak afelől, hogy szovjet állampolgársá­gukat ak­arják megtartani, hallgatólagos magatartásuk­kal a magyar állampolgársá­got választották. 2. Azoknak a magyar és szovjet kettős állampolgársá­gú személyeknek, akik a szovjet állampolgárságot kí­vánják megtartani, erről az elhatározásukról 1959. január 15-ig nyilatkozatot kell be­­nyújtaniuk a budapesti szov­jet nagykövetséghez. Amennyiben nyilatkozatuk alapján megállapítást nyer, hogy a hatályos szovjet jog­szabályok alapján valóban szovjet állampolgároknak, te­kinthetők, kizárólag szovjet­­állampolgársággal fognak rendelkezni. Ha a nyilatkozat alapján azonban az nyer megállapí­tást, hogy a nyilatkozatot té­vő a hatályos szovjet jogsza­bályok alapján szovjet állam­polgárnak nem tekinthető (tehát csak feltételezte, hogy szovjet állampolgár, illetőleg tévedett), akkor őt úgy kell tekinteni, mintha a nyilatko­zatot be sem nyújtotta volna. Amennyiben az egyezmény rendelkezései következtében az együtt élő szülők azonos állampolgárságúvá lesz­nek, a kiskorú gyermekeik a szülők állampolgárságát kö­vetik­. Ha az­­ egyezmény alapján az egyik szülő az egyik, a má­sik szülő pedig a másik szer­ződő fél állampolgára lesz, megegyezhetnek abban, hogy kiskorú gyermekeik melyik szülő állampolgárságát kö­vessék. Azok a kiskorú gyermekek, akiknek szülei nem élnek, vagy ismeretlen helyen tar­tózkodnak, annak az állam­nak az állampolgárai marad­nak, amelynek területén 1953. január 15-én laktak. Azok, akiknek szovjet ál­lampolgársága fennállását megállapították, továbbra is Magyarország területén él­hetnek. Természetes azonban, hogy rájuk nézve a külföldi állampolgárokra vonatkozó szabályok lesznek az irány­adók. Az egyezmény teljes szöve­gét a Magyar Közlöny pénte­ki száma tartalmazza. 11 diplomáciai testület jókívánságai Dobi István, a Magyar Népköztársaság­ Elnöki Taná­csának elnöke január elsején délben fogadta a Budapesten akkreditált diplomáciai kép­viseletek vezetőit, akik az új év alkalmából jókívánsá­gaikat fejezték ki. A fogadáson jelen volt Nagy Dániel, az Elnöki Ta­nács elnökhelyettese, Kristóf István, az Elnöki Tanács tit­kára és Csatorday Károly, a Külügyminisztérium proto­­koll-osztályának vezetője. Meghódítják a szűzföldeket ► Oroszországban egyik nem­► zedék a másiknak mesélt a ► fekete földek dús gazdaasá­► gáról, rendkívüli termékeny­► ségéről. Szibéria zord, de jó­­►tékonv természetéről, s az ► ország többi keleti vidékeiről.­­Sok parasztcsalád az éhhalál [küszöbéről indult el keletre, [hogy megtalálja az „ígéret [földjét”. [ A telepesek áradata külö­nösen az 1905—1907-es for­radalmat követő években nö­vekedett. A földbártoborok és [a tőkések félve a parasztok [haragjától, igyekeztek Szibé­ria minél távolabbi részére [űzni a nyugtalan földművese­iket. Marhavagonokban indul­tak el az emberek a szer­en­­­cse felkutatására. Nem volt­­határa gyötrődésüknek. Az egyik cári hivatalnok 1913-ban azt írta, hogy a te­lepeseknek „darabonként ad­ták a földet, azt, amely leg­először szeme elé került, csakhogy minél hamarabb szabaduljanak az elcsigázott, megkínzott arcoktól”. Ilyen ,.rendszeres” telepí­tés mellett persze nem min­denki kapott művelésre al­kalmas földet. Akinek sze­rencséje ..volt, meggyőződött, hogy a szűzföld valóságos kincs. Csak hát erről a kincs­ről kiderült, hogy „elvará­zsolt kincs”, nem lehet az, puszta kézzel birtokolni Megjegyzendő, hogy a forra­dalom előtti Oroszországban mintegy 8 millió faeke és ko­rona volt. Ilyen „technika felszereléssel” az ember te­hetetlenül állott szemben az évszázados szűzfölddel. Só­­telepes végül is tönkrement s visszatért előbbi helyére Az első világháború előtt erő­sen aláhagyott a telepesek vándorlási hulláma, s mennö­vekedett a visszatérők szá­ma. Az októberi forradalom győzelme után Lenin nem egyszer hívta fel a figyelm­t a távoli földekre. Sajnálata írta, hogy a rengeteg­e­s osztályú föld egyelőre elérhe­tetlen a technika fejletlensé­ge miatt. Lenin olyan trakto­ros osztagokról­­ álmodozott, amelyek feltörik majd az iV földet. Az évek teltek? A pártnak az ország iparosítását célzó politikája győzedelmeskedett. A mezőgazdaságot a legkor­szerűbb gépekkel és gépi be­rendezésekkel látták el. Ez lehetővé tette, hogy állandó­an új földeket vegyenek mű­velésbe. 1956-ban a Szovjet­unió vetésterülete majdnem 195 milli­ó hektár volt, tehát 1913-hoz képest több mint másfélszeresére növekedett. Az SZKP Központi Bizott­sága 1954 évi febr­uár-márci­­usi teljes ülésén határozatot hoztak több millió hektár szűzföld felszántásáról. Ami­kor a szovjet emberek ehhez hozzáfogtak, még sokan ké­telkedtek a sikerben. Például Douglas Johnson amerikai geográfus is megjósolta a szűzföld-akció kudarcát. De a jól „vallott’ kudarcot... A párt hívó szavára több mint 350 ezer fiatal hazafi indult a szűzföldekre. Nem puszta kézzel látta!-: hozzá di­csőséges munkájukhoz, mert az ország sok ezer traktorral, kombájnnal, gépkocsival lát­ta el őket. A szűzföldeken megjelentek azok a „trakto­ros osztagok”, amelyekről Lenin, a szovjet állam meg­alapítója álmodozott. S a szűzföld megadta ma­­gát. Három esztendő alatt 35,9 millió hektár szűzföldet szántottak fel. Míg a forrada­lom előtt Kazahsztánban a vetésterület alig haladta meg a 4 millió hektárt, addig az elmúlt esztendőben már 27,5 millió hektár volt, ugyanak­kor a búza vetésterülete az Egyesült Államokéval azonos nagyságú volt. A szűzfölde­ken 425 ú­i szovhozt létesítet­tek. A szűzföld százszorosan megjutalmazta azokat, akik megszelídítették. Az elmúlt esztendőben több mint 2 mil­liárd pud (1 púd ■= 16,38 kg) kenyérgabonát takarítottak be a szűzföldekről, tehát majdnem ugyanannyit, mint amennyit országosan takarí­tottak be­ az új földek fel­törése előtt. Mint ismeretes, a forradalom előtti Oroszor­szág 1300 millió pad áruga­­­bonát termelt, vagyis az­­ el­­­­múlt esztendőben a szűzföl­­dekről másfélannyi gabonát küldtek az állami raktárak­­b­a, mint amennyit a forrada­lom előtti Oroszország egy­­ év alatt termelt. A Szovjetunióban a kom­munizmus építésének jelen­legi szakaszában a szűz- és parlagföldek birtokba vétele az egyik legfőbb feladat. A helyi szervek hozzávetőleges számításai szerint az Orosz­­Föderáció délkeleti terüle­tein, az Uralban és Szibériá­ban az elkövetkezendő 2—3 év alatt körülbelül 12—15 ,2rillió hektárnyi újabb terü­letet vesznek művelés alá. E­­ területek évente több száz­millió pad gabonát teremhet­nek. Az új földek birtokbavéte­lének ilyen tömegmérete és rndkívül gyors üteme isme­retlen a világtörténelemben, csak szocialista országban le­hetséges, amely határtalan­­ távlatokat nyitott a mező­gazdákéi termelés előtt. Térképünk azt mutatja,­­­ogy hol terülnek el a nem­­ -közefüggő területű szűzfel­­f­ek. Az alsó térkép összeha­sonlításként mutatja, hogy akkora területről van szó, mint Ausztria, Svájc, Anglia, Írország, Belgium, Hollandia és Dánia egész területi é !

Next