Csongrád Megyei Hirlap, 1958. január (3. évfolyam, 2-26. szám)
1958-01-03 / 2. szám
Péntek, 1958. január 3. Nagy lehetőségek és amit meg akarnak valósítani két községi KISZ-szervezetben Eszközök és módszerek garmada áll a KISZ-szervezetek rendelkezésére, amelyek segítségével megvalósíthatják a szocializmus építésében reájuk váró feladatot: egységbe tömöríteni és a szocializmus felépítésére vezetni az ifjúság tömegeit. Sportmunka,népművelés, kultúrmunka, színjátszás, tánc és más eszközök, módszerek közül kell kiválasztaniuk azokat, amelyek az egyes fiatalok kedvének, tehetségüknek és fejlődésüknek leginkább megfelelnek és amelyek egyben a KISZ erősítését is elősegítik. Mit végzett és mit tervez e téren két községi KISZ-szervezet. MINDSZENT ü gy" községi KISZ-titkár és Huszka Mária, a KISZ helyi népművelési felelőse szerint a mindszenti KISZ-szervezet nagy lehetőségekkel rendelkezik feladatainak megvalósításához. A lehetőségek valóraváltása lassan, de fokozatosan halad Csak hónapok teltek el a szervezet létrejötte óta, s ma 44 tagja van. Kultúrgárdájában, amely az ■ünnepek során két egész estét betöltő előadást tartott, 20—22 fiatal dolgozik. Beneveztek a makói színjátszó fesztiválra. Hetenként klubestet tartanak, ide eljár jónéhány szervezeten kívüli fiatal is. Megalakították az ifjúsági érdekvédelmi bizottságot, segítették a helyi úttörő szervezetet anyagilag is, néhány fiatal figyelmét elhódították a kocsmázás szenvedélyétől. Az is igaz, hogy a fiatalság többségét még nem nyerte meg a mindszenti KISZ, de létében, sikereiben, erősödésében és a község ifjúságában megvan a továbbhaladás reális lehetősége. Hogyan akarják megteremteni ennek feltételeit? A válasz nem olyan magabiztos, mint az eredmények sorolása. Látszik, hogy maga a vezetőség sem tekintett eddig annyit előre, amennyit kellett volna. — Nincs kész elgondolás a jövőt illetően, s valljuk be, ez hiba — mondja Farkas Mihály, s ezzel egyetértünk. Persze, mint kiderül, érdekes gondolatok azért vannak, amelyek egy terv, vagy munkaprogram alapját képezhetik. Ilyen gondolatok: sportversenyek (asztalitenisz) szervezése, a művelődési otthon udvarán kuglipálya létesítése, új színdarab betanulása, előadások más községekben és ezek segítségével további harc az italozás szenvedélye ellen. Szép gondolatok. Készítse el tehát amindszenti KISZ mielőbb az egységes évi munkaprogramot, s abban a politikai munka, viták, • előadások és oktatás is kapjon helyet. Adjon ehhez segítséget a helyi pártszervezet is... ! FÖLDEÁK 1 ^Szervezet a jól működő falusi KISZ-szervezetek közé számít. Több mint 30 fiatalt tömörít soraiba. Kevés KISZ- szervezet dicsekedhet ekkora taglétszámmal a makói járásban, de még a megyében is. A tagság nem passzív, mert a földeáki KISZ-szerve- fizet abban a szerencsés hely- érzetben van, hogy ifjúsági i házzal rendelkezik, amely jben mindent megtalálnak a jó fiatalok, ami a szórakozásu- j Irat, tanulásukat és kényel- ■ I műket szolgálta, ezért nem- i i csak esténként, hanem téli: I időszakban nappal is tömege-sen keresik fel az ifjúsági házat. A KISZ-szervezet vezető-j sége igyekszik foglalkoztatni ezt a népes tagságot. Az őszi I elején megszervezték az ifi júsási akadémiát, amelynek során 60—70 főnyi hallgató-iség kísérte figyelemmel az előadásokat. A 25—30 leány részére megszervezték a leánykoszorút, és külön szó-bát rendeztek be a lányok- nak. Most a lányok részére kézimunka-tanfolyam szer-vezését tervezik. A KISZ-nek külön zene- kara van. A tél folyamán énekkart is akarnak szervez- jeni. A szervezést, egyik taní-jtónő vállalta, aki a KISZ-ve-szetőségnek is tagja. Egy másik nevelő, akit szintén bevá! ! lasztottak a vezetőségbe, a j i fiatalok sportolását akarja | j kézbe venni. ! Mindez azonban kevés. A | j földeáki KISZ-szervezet is j felhasználhatja a téli időszak iokat arra, hogy a színjátszó | csoport megalakításával, a | tánccsoport kibővítésével, politikai beszélgetések, szakmai ] előadások szervezésével nem-csak a KISZ-tagokat, hanem a KISZ-en kívüli fiatalokat is bevonja a munkába. " (Kaczúr—Tamási) "• Szövetkezeti és egyéni parasztok összefogása Állandó mozi a vásárhelyi tanyavilágban öreg este van. A sűrű köd miatt inkább csak a léptek kopogásából lehet fej térd, hogy innen is onnan is emberek közelednek a batidai iskola felé. Hódmezővásárhelynek ez a része messzire van a várostól. Mintegy 16 kilométerre. A határánál a marosicki földekig több, mint 160 család lakik, ebben a tanyavilágba. Művelő elégi, szórakozási lehetőség bizony alig valami. Aki moziba akar menni, az 16 kilométert gyalogolhat, míg a városba ér. Télvíz idején pedig megfontolja mindenki, hogy megtestte-e ezt az utat. Ezért határozta el nemrégiben a batidai földművesszövetkezet tagsága, hogy mozit létesít itt a tanyavilágban. Földházi István négy és fél holdas dolgozó paraszt elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt még italboltot akartak nyitni a földművesssével kezelt tagság anyagi hozzájárulásával, de nemrégben azután másként döntöttek. — Először mozink legyen, azután jöhet az italbolt is mondták. Szeptemberben kezdődött a célrészjegy jegyzés, s ma már túl vannak a nyolcezer forinton! A hódmezővásárhelyi földművesszövetkezet igazgatósága látván a balidaiak szép kezdeményezését, szintén hozzájárult jelentős pénzösszeggel a mozigép megvásárlásához. A hátidai földművesszövetkezetnek mozihelyisége, vagy kultúrterme nincsen, ezért az ottani iskolaépületben tartják meg ideiglenesen a mozi-előadásokat. A moziavatásra egyik szombaton este került sor. Este 6 órára már zsúfolásig megtelt nézőközönséggel az iskolaterem. Mivel a batidai iskolában nincs villanyáram, azért a földművesszövetkezeti tagság a vetítőgép mellé áramfejlesztő berendezést is vásárolt. A gépeket a földművesszövetkezeti tagság sorából megválasztott öttagú bizottság gondjaira bízták, ők szervezik meg a mozielőadásokát, ők kezelik a gépet, s ők vették azt át szocialista megőrzésre. Most a téli hónapokra hetenként két mozielőadást ütemeztek be: egyet szombaton este, egyet pedig vasárnap. Az előadás előtt Horváth Imre elvtárs, a Vásárhelyi Földművesszövetkezet igazgatósági elnöke néhány keresetlen szóval méltatta a kálidus földmívesszövetkezeti tagság követendő kezdeményezését, majd oldalon megjelent a batidai mozi első filmjének címe: »Dollárpapa Az előadás után minden egyes nézőnek az volt a véleménye: érdemes volt összeadni a forintokat, mert ez a mozi nagyszerű szórakozási és művelődési lehetőséget ad majd minden egyes batida dolgozó parasztnak a hosszú téli estéken. Ugyanakkor ez a mozi tovább fejleszti a termelőszövetkezeti parasztok és az egyénileg gazdálkodók jóbarátságát, a közösen nézett mozielőadások, a rendszeres találkozások révén. A batidai földművesszövetkezeti tagoknak persze még más terveik is vannak. A városi tanács segítségével megszerzik az egyik elhagyott közeli tanya épületet s ott kisebb átalakítással kultúrházat létesítenek. A Vásárhelyi Földművesszövetkezet kőműveseket, küld majd a kultúrház építéséhez, azanyagszállítást és a segédmunkát a batidai földművesszövetkezet tagsága vállalja, a kultúrterem berendezéséhez szükséges faanyagot pedig a szomszédban gazdálkodó Viharsarok Tsz tagsága díjtalanul bocsátja redelkezésükre. Amikor majd elkészül ez a kultúrház, az iskolából átköltözik a mozi is ebbe az épületbe. A batidaiak példáját más tanyarészek lakói is követhetnék. (v. gy.)„ (7.) A levegő forró volt. Mindenre elszánt kemény arcok, a szemekben égő tűz és egyre nagyobb lárma.. Aki tehát azt gondolta, hogy a munkásokat csendőrséggel meg lehet félemlíteni, az nagyon tévedett. A Viharsarok népével nem jó ujjat húzni. Ahogy a csendőrök a bejárat felé mentek, a tömeg úgy fordult mindig feléjük. Egyszerre morajlás hangzott fel, s a tömeg megmozdult. Lassan, de félelmetesen. A küldöttség is, meg a csendőrség is hátrálni kezdett. Még volt ugyan távolság a két ellenfél között, de egyre fogyott. A tömeg ment előre. Az elülsők tétováztak, de hátulról nyomták őket, kénytelenek voltak lépkedni. A csendőrök a gyár kapujához értek, ott megálltak. Már alig volt tíz méternyi a távolság. Ennek nem lesz jó vége ... A helyzetet egy ember változtatta meg. Senki nem ismerte, új mérnök volt a gyárban. Fiatal, lányosképp kedves, csengőhangú. Megállt a tömeg előtt és beszélni kezdett. Tehetséges szónok volt, nagyon szépen tudott beszélni. Egyeseket rögtön levett a lábukról. Azt mondta, nem kell kiabálni, hiszen az emberek megértik egymást szép szóval is. — Dolgozni kellett volna és nem abbahagyni a munkát. Nem kellett volna lázítókra hallgatni, mert így csak kárt csináltak. Ha az igazgatóság inkább maguknak adta volna, amit most elmulasztottak. Az igazgatóság megérti magukat, de maguknak is meg kell érteni, hogy ez nem olyan egyszerű. Az igazgatóság ilyen kérdésekben nem dönthet egyedül, ezt meg kell beszélni a vezérigazgató úrral. Én azt javaslom maguknak, menjenek dolgozni, mi az ügyet felterjesztjük. »No, megette a fene az egészet« — gondolta magában Varga, mert voltak, akik helyeselték és olyanok is, akik elindultak dolgozni. De akkor megszólalt Novak: — Ne hagyjuk magunkat félrevezetni. Vagy már elfelejtettük, mi volt két héttel ezelőtt? Akkor is azt ígérték, megbeszélik. És mi lett belőle? Semmi! A tömeg újra helyeselni kezdett. Érdekes, hogy milyenek az emberek. Egy Novak kell ahhoz, hogy észretérítse őket. — Mi tiszteljük és becsüljük az igazgatóság jóakaratát — fordult Novák a küldöttség felé —, de addig dolgozni nem megyünk, míg a harminc százalékos béremelést szerződésben nem írja alá. Azt mondják, az a biztos, ami a mellényzsebben van. Mi is élni akarunk — mondta inkább a tömeg felé —, nekünk is jogunk van az élethez. De ilyen fizetés mellett, tisztelt igazgatóság, nem élhetünk. Hiszen többet koptatunk, mint amennyit keresünk. Hívják fel a vezérigazgató urat, vagy táviratozzanak neki, mi addig várunk. Munkába állni ilyenkor veszélyes. Hátha a vezérigazgató úr nem járul hozzá a fizetésemeléshez. Azt mondja majd, hogy »ha dolgoznak, csak dolgozzanak tovább«. És akkor luccs a béremelésnek. Nem uraim, mi így nem játszunk... Novák Mátyás győzött. Mindenki ott maradt. A fiatalok, Varga Zvara, Kovács, Muresán nem győzték csodálni bátorságát és erejét. — Hogy tud ilyen bátor lenni? — kérdezte Murcsár. Varga odahajolt és a fülébe súdta: — Kommunista! — A tűzbe is elmennek vele, mondta Muresán határozott hangon s szén fekete szeme úgy csillogott, mint két tűzgolyó. A küldöttség tagjai visszamentek az irodába, mert a vezérigazgató állítólag Svájcban tartózkodott és nélküle nem dönthettek. — Hát akkor gyerünk haza. A vezérigazgató urat meg ott egye a fene —, kiabálták az asszonyok, de már akkor indult is az egész tömeg. Mire a csendőrök kszheztértek és bementek az irrl-'ba megkérdezni, sem mit i -gyének, a műnk '•■ •k )■> - -■*szire elmentek. De mit csinálhattak volna a csendőrök, hiszen nyolc községből dolgoztak a gyárban, tehát mindössze egy-két csendőr .jutott egy községre. (Folytatása következik.) A MEGYE MUNKÁSMOZGALMÁNAK MÚLTJÁBÓL A cukorgyárban megállunk a gépek... Most husi esztendeje, hogy sikerrel fejezdört ölt be a nagyért, csanádalberti, csanádpalotai, kövegyi battonyai, pitvaros, cukorgyári munkások sztrájkja, hogy a tőkés nyomorúságból összefogással egy kicsit kiemelkedjenek. Sokan azok közül, akik már ebben az időben is dolgoztak a Mezőhegyesi Cukorgyárban, megfeledkeztek a múlt nyomorúságáról, nem beolitik eléggé, amit. a. munkáshatalok részükre adott. Számukra és más könnyen felejtőknek szól Bernuta Mihály elbeszélése. Gépállomás' dolgozók jutalmazása A Földművelésügyi Minisztérium gépállomási és gépesítési főigazgatósága a múlt év elején országos versenyt hirdetett a gépállomási igazgatóságok, brigádvezetők és traktorosok között az éves terv túlteljesítésére. A most lezárt értékelés szerint a versenyfeltételeket 19 gépállomás, 23 brigádvezető és 83 traktoros teljesítette. A gépállomások közül a legjobb eredményt a vámosmikolai gépállomás érte el, a tervtúlteljesítésben, az üzemanyag és alkatrész megtakarításban, valamint az önköltség csökkkentésében.A győztes gépállomás dolgozói 15 ezer Ft jutalmat kaptak. A második, illetve a harmadik helyre került kecskeméti és keszthelyi gépállomás, egyenként 12 ezer, a szentendrei és a solti gépállomás 10—10 ezer Ft jutalmat kapott. 1 pillanatkép •: a szegedi villamoson s . Rókusról a nagyállomás- ra megyek, azaz hogy megyünk rengetegen. A peronon állok, csak éppen , hogy ki nem lógok az ajtón. A következő megállónál még fellép egy asszony,a. Nagyon csinos és nagyon vékony. Világosbarna műbőrkabátot visel, a haja is olyan világosvöröses. • Rettenetesen tolakodik. • Könyökét a hátamba fúrja, de úgy, hogy belefájdul. (A • hátam.) Mindhiába. Nem tudok előrébb menni egy • fél centit sem, de ő csak nyom. • — Ne tessék haragudni . — mondom neki csak úgy, a fejemet fordítva feléje —, nem tudok beljebb menni. Mintha nem is szóltam volna, nyomott tovább. De ,hogy nyomott! Egy ideig mosolyogtam, gondoltam, majd csak belefárad és abjábahagyja. De nem, úgy is látszik, nem. Erőlködik, szinte belepirosodott az arca és nyilván a hátam közepe is. (A nyomástól.) Újra feléje fordulok — már ahogy lehetett. i — Ugyan, mit erőlködik ! — mondtam neki —, ha egyedül volnék, sem bírna feltolni. ‡ — Szemtelen — sziszegte ! dühösen. · Letette a könyökét és előfordult... I (k. m.) I f 3 Egy fénykép margójára kifejezhet-e egyetlen fénykép történelmi jelentőségű eseményeket, belesűríthető-e egyetlen fényképbe egy nemzet küzdelme a nemzeti önállóságért? Vannak ilyen fényképek, amelyek megragadják a nagy történelmi folyamat egyetlen epizódját és ebbe az epizódba belesűrítik az egész folyamatot. A napokban egy ilyen képet közölt a Népszabadság. Az asztal egyik oldalán finoman őszült fehérbőrű úr ül, mellette nyúlánk, nyakkendős úr ál. Arcuk nagy pillanatokra jellemző figyelmet és megdöbbenést árul el. Az asztal másik oldalán alacsonytermetű, barnabőrű, európai ruhás férfi áll, s egy iratot olvas. A kép aláírása a következő: »Indonéz megbízottak közlik a holland KPM hajózási vállalat vezetőivel az állami ellenőrzés alá vételt«. Ezért a megdöbbenés a holland volt gyarmatosító urak arcán. Hirtelen nem is tudják elképzelni, hogyan történt mindez? Hogyan történhetett, hogy az a nép, amelyet a gyarmatosítók soha nem tekintettek az európai emberekkel egyenrangúaknak, mégha képviselőik a legjobb európai egyetemen is nevelkedtek, azok az emberek, akik mindig az asztal túlsó, külső oldalán álltak és állva voltak kénytelenek végighallgatni a hollandusok parancsait, utasításait, most az asztal belső oldalán állnak és ők diktálják a feltételeket. Ez a fénykép az Ázsiában viharos gyorsasággal terjedő nemzeti ébredés, s a gyarmati rendszer összeomlásának nagyszerű szimbóluma. Az ő humanizmusuk . . . »Hazaküldik Ausztriából a beteg és munkaképtelen disszidenseket« — olvasom egy távirati közleményből. Az ICEM, az úgynevezett európai kivándorlási bizottság a napokban befejezte az Ausztriában levő magyar diszszidensek összeírását, amit orvosi vizsgálat előzött meg, hogy megállapítsák munkaképességüket. A disszidensek között — az egy esztendei lágerélet és a gyenge táplálkozás következtében — sok a tüdő- és csonttuberkulotikus beteg. Márpedig ezek a személyek semmiképpen nem kaphatnak beutazási vízumot a nyugat-európai és tengerentúli államokba. Az ICEM és az osztrák rendőrség most ezeknek azt tanácsolja: keressék fel a bécsi magyar konzulátust és kérjék hazatelepítésüket. Ez a hír már minden kommentálás nélkül is leleplezi atőkés humanizmusát. A világtörténelemben párját ritkító hazugságáradattal és mételyezéssel csaltak ki az országból a magyarok tízezreit, fűt-fát, gondtalan életet, autót és luxus villát ígérgetve a hiszékenyeknek. De a rideg kapitalista valóság hamar elsöpörte a hazug illúziókat, ma máig a kutya sem törődik a magyar menekültekkel, akiknek nagy része ma is osztrák lágerekben tengődik, kitéve a disszidensek között levő fasiszták terrorizálásának, hazug, bolondító agitációjának. Az egészségesek még reménykedhetnek, bár a disszidensek nem kisebb »jótevője« (s tegyük hozzá: a bolondításukért nagyban felelős személyiség) Eisenhower kijelentette, hogy december 31-ével lezárult az a magyar menekültek befogadására kidolgozott program. Nyugati lapjelentések szerint 68 ezer magyar kapott csak letelepedési engedélyt eddig a több mint 30 ezer közül, a többi sorsa ma éppen olyan bizonytalan, mint az hazájuk hűtlen elhagyásakor volt... S az osztrák lágerek tüdőbajos disszidensei? Számukra nincs ma már Nyugaton egy parányi bíztatás sem. Ha egészségesek lennének, ha bírnák esetleg a trópusi klíma megpróbáltatásait, az Idegen Légió szenvedéseit, vagy a nehéz fakitermelést a kanadai őserdőkben — talán. De nekik már elpetyhüdt az izmuk, zihál a tüdejük, emésztő kór pusztítja csontjukat, ők már csak teher lennének, hasznot nem hajtanának a tőkének, ezért ők vagy pusztuljanak el, vagy kérjék hazatelepítésüket ... Ezek a beteg emberek már nem jó médiumok a népi Magyarország elleni ellenséges politikai hírkeltésre, ők már nem "politikai személyiségek". Vagy talán igen? Igen! A nyugati hazug hírkeltés áldozatai: szenvedésük leleplezi, milyen is valójában az a "tőkés humanizmus". (R. L.)