Csongrád Megyei Hirlap, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

Szerda, 1958. október­­ 2 __. NAPLÓ !Szüreti népünnepély Csongrádon ................................................................................................................* hordók, ■ a mennyezetre akasztott rudak meg csak úgy roskadoznak a hatalmas szőlőfürtök, no meg az oldal­­szalonnák súlyától. — Igyunk még egy pohár­ral, s ne törődjünk a világ­gal — emeli fel poharát Deák-mama. De mivel látja vonakodásunkat, Tóth Ist­­vánnénak, a megyei nőta­nács titkárának kezébe nyom egy poharat, hogy leg­alább ő igyák az egészségé­re. Nincs mit tenni, s hogy mentse a mi tekintélyünket is, Tóthné újra iszik Deák­mama hosszú életére... Indulunk a szőlőhegyre. Itt-ott dalolgató emberekkel találkozunk. Ki régi szere­tőjét, ki az akácillat levegő­jét érzi a városban — már ahogyan a dal szövege kí­vánja ... — Látták volna reggel, hogy mennyien mentek ki ezen az úton a szőlőhegyre. A félegyházi út feketéllett az embertömegtől — meséli Fekete Lajos, akinek kocsi­ján folytatjuk az utat. — Higgyék el, a szüret nálunk valóságos népünnepély — teszi hozzá elkomolyodva. De ime, már itt is van a »szőlőhegy«. A zöld levelek mögül elővül annak a nap sugaraitól feketére érlelt kadarszemek. Amott a kövi­dinka rózsaszín, s az ezerjó majdnem krémszínű fürtjei várják a szüretelőket. Az időjárás nemcsak eddig ked­vezett a szőlősgazdáknak, hanem most is kedvükben jár: az őszi nap már bá­gyadt, de azért délfelé még elég jól melegítő sugarai, jó­kedvre derítik a szőlőtőkék körül forgolódó asszonyokat, lányokat. A kis kunyhók előterében hol állvonyra, hol éppen egy kettőslétrára he­lyezett bográcsban fő a birkapaprikás. A szőlő és a must édes mé­zával együtt terjeng a leve­gőben a jövő pörkölt sza­ga... A távoli toronyban már a delet harangozzák, mire Pin­térék szőlőjében beállunk a sorba, hogy ebédig valamit »pótoljunk« az elmaradás­ból. Nagy a jókedv, hiszen nemegyszer hangzik el cso­dálkozó kiáltás egy-egy ha­talmas fürt láttán. — Nem panaszkodhat a gazda, mert nézzétek, egy egész kosárral szdtem le er­ről a tőkéről — mutat az ezerjó egyik tőkéjére Forgó Istvánné. — Nem is panaszkodunk, mert ilyen jó termés már régen volt — jelenti ki elé­gedetten Pintérné, aki hol az egyik, hol a másik asz­­szonyt irányítja a sorba, s közben maga is fog egy sort, hogy minél előbb hordóba kerüljenek a szőlőfürtök. A csöbrösök — mert az asszonyok férjüket is elhoz­ták a szüretre — alig győ­zik hordani a darálóhoz a teli kádakat. Itt a munkát Pintér Ist­ván irányítja. — Hatszáz szögöt szőlőnk van, de most lesz vagy 16 hektó a tiszta termét — nyilatko­zik elégedetten a gazda. A kocsin lévő 10—5—3 hektós hordók lassan megtelnek zú­zott szőlőfürtökkel. Innen a városba viszik, hogy otthon lepréseljék, s azután hordó­ba rakják. A szőlőtábláról kacagást, víg nevetést hoz a szél — az egyik asszonyt, Szegedi Ferencnél, a városi nőta­nács titkárát »fürdetik« ép­pen a homokban, mert az »ellenőr« — ezt a szerepet éppen Viglási István elv­társ vállalta a csöbrök hor­dása mellett — egy fürtöt talált a már megszedett tő­kén. Az elmaradó fürtöket szinte kutatják a férfiak, hogy hol az egyik, hol a má­­sik szedőt lehessen a ho­mokban megfürdetni, így kerek a szüret, ha ka* cagás tölti be a­­szőlőbe e gyet­! A nap már a látóhatár mögé bukik, amikor az utol­­só szőlőtőkét is megfosztják termésétől. A városba vezető utat ismét ellepik az embe­rek, de most már hangos nótaszóval, no meg szőlővel, hordóval felpakolva igyekez­nek hazafelé. — Mi kedden szüretelünk, remélem ott lesztek — bú­csúzik Zentai Gézánk a gazdasszonytól. — Persze, hogy elme­gyünk, mi is segítünk — ígéri Pintérné. A nóta pedig betölti a holdvilágos éjszakát. Lassan a szőlőhegy elcsendesedik, hogy másnap ismét megele­venedjék szüretelő csoportok vidámságától, hiszen még hetekig tart, amíg a szőlő­hegy idei bő termését beta­karítják a csongrádiak... LANTOS ANNA­ rrrr­FfTTmmTmmmmmTTfttTTTTTTffffTTfTTfTy'IMTTTTTTTTfTTTTTTTTT A Rúzsától jónéhány kilométerre levő úgynevezett„ Ilonkáik szőlője kint Ruki II. tréfás hangzású nevű iskolában bizony szomorútv°n a kecskeméti ut ma ön­­állapotok uralkodnak. A rendelkezésre álló egy tante-b­en ~ b­azit útba bennin­­nemben százhúsznál több gyerek tanul. Hogyan? — kér-Xket Csongrádon Deak-mama,­dezheti az olvasó. Három csoportban. Az V—VIll. osztá­lysín^eT Istvanek szomszéd­­lyosok délelőtt 8—12-ig, az I. és a III., valamint a II. és­­ asszonya. Néhány perc alat a IV. osztályosok pedig felváltva a délután korai, vagy*már közrefognak bennünket későbbi óráiban, így történhetik meg azután az, hogy­ az asszonyok, hiszen az út­félen például az idő- és a helyhiány miatt rövidített teában csak három idős asz­órákon 25 perc alatt kell megtanulniuk az itteni gyerek iszony maradt otthon, meg kernek azt, amit a központi iskolában, sokkal jobb és kegyetlen férfiember. Szíve­­rendezettebb körülmények között, 50 perc alatt tanul-isen segítenének rajtunk, de halnak meg. A közelebbit nem tudnak mon-A helyzet súlyos és megoldásra vár. A központi is­t dani. Pedig jó lenne, mert kora igazgatója, aki megszakításokkal tiz év óta tanít.Pintérné meghívásának ille­mát ebben a községben, elmondja, hogy harmadszorra­ne eleget tennünk, mert ott próbálkoznak a második tanterem felépítésével S hozzá-­szüretelnek a városi nóta­teszi, hogy talán, talán most sikerül Eddig kivezettekanács tagjai, s meghívták a tizenhatezer vályogot, amit a szülők társadalmi munká-a megyei nőtanács képviselőit ban szállítottak el a tett színhelyére. Emellett, a község­i is szüretre, fejlesztési alapból tudnak valamennyi pénzt biztosítani. _ Valamikor vasárnap erre a célra ebben, meg a következő évben is. * senki sem szüretelt most Ennek ellenére eléggé nehezen haladnak előre az megvalósítás útján. Miért? Több segítség kellene -thatárban — folytatja a szót fentről Ha megkapnák, mindjárt könnyebben menne a­ Deák-mama mint aki nincs dolog, — könnyebben menne az anyagbeszerzés és köny-X ., , ' nyebben láthatnának az építés munkájához is. Ugyneve­lTM^*?TM HrJ rLáron tett saját -rezsis- alapon szeretnének építkezni. Azzal módszerrel, ahogyan nekiláttak a községi óvoda építésé­n szó­hoz is. S ezzel a módszerrel 271 ezer forint költséggel* wekeznek. *»•'* “ építik fel azt a szép nagy óvodát, ami különben talán X.f..De u*P,JátSZÍ*’ i,**—, éppen a kétszeresébe került volna, ha nem »saját rezsis«­­ multba-pomdolás csak alapon látnak hozzá. Mindenesetre az óvodában mártodllalM**0 tart, mert ismét fenn a tető, s ha minden jól halad, december elsején 35 m­egszólaló gyermek kényelmes otthonát avathatják fel Rúzsán.­­ — Ne menjenek még, ked- S ha így haladna a tanteremépítés is, nem lenne fveseim, inkább jöjjenek be hiba. Sajnos, nincs így. Még nincs vége a kilincselésnek,*hozzám, megkínálom maga­­még nem dőlt el végső soron az ügy, s ezért nem dönt-that egy kis korcossal — s hették el azt sem, hogy hozzáfoghatnak-e egyáltalán, vagy 183 éves kora ellenére még mikor foghatnak hozzá az építéshez, ők pedig azt sze­t kacsint is szemével. Tényleg rem­éli, ha a következő tanév szeptember elsején már két* tanteremben taníthatnák e tanyavilág százhúsznál több f finom a narcos, gyerekét.­­s Deák-mama újra teletöltö-Mi bízunk benne, hogy amit szeretnének, sikerülni fog,égeti a poharakat. Szemhu- Sikerülni fog, ahogyan sikerült az óvoda is, — csak több*nyarsd­íj nélkül issza a bort segítség kell. Azok az emberek, akik időt, fáradságot nem*a decis pohárból, s mind­kímélve futkosnak ebben az ügyben, megérdemlik. És­­ inkább jókedvre derül. Meg­­megérdemlik a gyerekek is.,, Xmutatja kamráját, amelyben (zol­én) * sorban állnak a borral teli Ma: megyei kereskedelmi aktíva értekezlet Megyei kereskedelmi ak­tívaértekezletet tart a Csongrád megyei tanács v. b. kereskedelmi osztá­lya a szocialista kereskede­lem 10 éves évfordulója al­kalmából ma, október 1-én, Hódmezővásárhelyen a KISZ Zrínyi utcai épületé­ben. A beszámolót Deák Ferenc elvtárs, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­nak vezetője tartja. Fürdőszobás házakat építenek Mindszenten A felszabadulás előtt a mindszenti főjegyző így vá­laszolt, mikor egy küldött­ség arra kérte, hogy épít­tessen a községben népfür­dőt: »A parasztnak teknő való, mert abba nem fullad bele.« Mondanunk sem kell, hogy a parasztokat mé­lyen sértő kijelentés után a népfürdő ügye sem haladt előre egy tapodtat sem. Az elmúlt tízegynéhány esztendő alaposan megvál­toztatta a világot nálunk is. Többek között azt is bebi­zonyította: a parasztembe­rek nem félnek attól, hogy belefulladnak a fürdőkádba. Mindszenten az utóbbi évek­ben — különösen mióta a tanács kezébe vette az ügyet — nagyot haladt elő­re a községben levő vízve­zeték bővítése. A felszaba­dulás előtt csak 476 házban volt vízvezetékcsap, most már 1304-ben van. A lakosság nagy lelkese­déssel dolgozik a községi vízvezeték bővítésén, mert mindenki azt szeretné, hogy a saját udvarában, konyhá­jában legyen vízvezeték. Az elmúlt évben és az idén a lakosság összesen 380 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a vízveze­ték építésében. Napjaink­ban már több olyan házat építettek, vagy építenek, il­letve alakítanak át, amely­ben fürdőszobát is rendez­nek be és mind többen fog­lalkoznak azzal a gondolat­tal, hogy ők is fürdőszobás házat építenek. Ilyen rohamléptekkel ha­lad előre az élet a falvak­ban! Az óföldeáki húsellátásról Óföldeák község lakosai már régóta panaszolják, hogy helyben nincs állandó húsüzlet és Földeákra kell átmenniök, ha húst akar­nak vásárolni. Egyéb hen­tesárut is ritkán lehet kapni a községben és éppen ezért kellene a földművesszövet­kezetnek ezzel a problémá­val foglalkozni. Kezdetnek az is megfelelne, hogy szom­bat és vasárnap délelőtt áru­sítanának húst Óföldeákon. Nem valószínű, hogy a föld­művesszövetkezet rajtavesz­tene a vállalkozáson, mert a község lakóinak igen nagy az érdeklődése a húsvásárlás iránt. Fehér József Képünkön a Kínai Népköztársaság Lungsu­i Mezőgazdasági Termelőszövet­kezetének dolgozóit láthatjuk, amint munkahelyükön, a szántóföldön megvitatják, miként kell dolgozniok a továbbiakban, hogy az elkövetkező esztendőben bőséges termést takarítsanak be, miként azt ebben az évben, a Kínai Népköztársaság kiki­áltásának kilencedik évében is tették. A tudás fegyver a dolgozó nép kezében Az osztályellenség állandó harcot folytat ellenünk, kommunisták ellen. Ez a harc most főleg eszmei sí­kon folyik. A tudásban akarnak felülkerekedni. Mit kell hát tenni ez ellen? Ta­nulni, tanulni, és harmad­szor is tanulni. Kimagasló eredményeket értünk el, de még mindig nem tettünk eleget. Van még sok vezető elvtárs, aki ké­nyelemből, vagy hanyagság­ból nem tanul. Azok pedig, akik nem tanulnak, lema­radnak. Főleg a pártvezetők tartják szem előtt a tanulás fontosságát. Nagyon sokszor előfordul, hogy vállalatoknál vagy üzemekben még meg­levő ellenséges elemek ke­resztülnéznek a munkás­igazgatón, ha az valóban munkásigazgató, nem is be­szélve a párttitkárról, akit­­legtöbbször tudatlan, kap­pa­n módjára berugatott szaj­­kózónak tartanak, aki "nem lát az orránál tovább«. Eb­ből következik tehát, ha a párt vezető súlyát minden téren érvényesíteni akarjuk, akkor legyen elsőrendű fel­adatunk, hogy képezzük ma­gunkat. Egyébként a párt szervezeti szabályzata köte­lez is erre minden kommu­nistát. Nem könnyű a termelő- és a mindennapi pártmunka mellett a tanulás, de ennek éppúgy az élethez kell tar­toznia, mint egy falat ke­nyérnek. Az a jelszó, hogy minden hatalom a dolgozó népé, csak akkor válik majd élő valósággá, ha majd a tudás frontján is megnyer­jük a csatát az osztályellen­­séggel szemben. Serki László, Szentesi Községgazdál­kodási Vállalat Drágák a gyermekjátékok Örömmel olvastam a Csongrád megyei Hírlap szeptember 20-i számában -A legifjabbak védelmében«­­ című cikket. Legdrágább kincsünk, a gyermek életé­nek és egészségének védel­méről gondoskodik az egész­ségügyi miniszter a játékáruk előállításáról és forgalomba hozásának közegészségügyi szabályairól szóló rendelete, amiért nagyon hálásak va­gyunk. De van még egy, a gyer­mekjátékokkal kapcsolatos probléma, ugyanis nagyon drágák ezek a kis csecse­becsék, ötéves kislányom szíve már régóta fáj egy szép hajasbabáért. De sajnos­­ nem tudom teljesíteni kíván­ságát, mert a szebb babák ára 40 forintnál kezdődik és ki tudja hol végződik. Ez áll a többi játékokra is. Ha az ember egy­­komolyabbat­ akar venni, ki kell nyitnia a bukszát. A túl magas ára­kat a havi keresetből élő szülők nemigen tudják meg­fizetni. Az a kérésem nagyon sok édesanyával együtt, hogy az illetékes szervek ezt a kér­dést is tegyék szívügyükké és varázsoljunk még több mosolyt gyermekeink édes kis arcára. Szabó Imréné ! Börtönbüntetést kapott a csekkhamisító Lapunk július 26-i számá­ban részletesen közöltük, hogy Kanyó Julianna, 22 éves ma­kói lány, a földeáki községi tanács járlatkezelője a laza ellenőrzés következtében so­rozatos csekkhamisítások ré­vén 45 700 forintot sikkasz­tott. A pénzt divatos ruhák­ra költötte és bútort vásá­rolt. A makói járásbíróság Ka­nyó Juliannát sikkasztásért ötévi börtönbüntetésre ítélte és kötelezte a kár megtérí­tésére. umm­iTita­ml 3 fin I A Közösség vagyonáról Uram a vásárhelyi műve­lődési ház mellett visz el naponta, így kénytelen va­gyok állandóan és mindig újra észrevenni az alább említett szépséghibát, ami nem csupán a szépérzék megsértése miatt hiba. Hogy stílusával, vagy­­stílustalan­­ságával, művészileg hogyan illeszkedik be a város képé­be, azt nem vagyok hivatott szakszerűen elbírálni. De nem erről akarok írni, hanem külsejének elhanya­golt, gondozatlan faburkola­téról. Ha az illetékesek he­lyesnek találták a — nem olcsó — faburkolat elkészí­tését, gondolniuk kellett vol­na arra is, hogy annak rend­szeres és nem kis költségbe kerülő karbantartására is szükség lesz. Ma már, az időjárási behatásoktól szín­telenedő, feketedő, több he­lyen repedezett faanyag ép­pen nem szolgál az épület díszéül, amit — gondolom — annak szántak tervezői. Az első és második emeleti ab­lakok elé elhelyezett hatal­mas virágládákból is hiány­zik az épület díszítését szol­gáló virág. Vagy nem vált be a láda a virágültetésre — más években, úgy emlék­szem, láttam ott nyíló virá­gokat —, vagy elfelejtettek most oda virágot ültetni. Ha nem vált be, akkor miért nem szerelik le azokat, mi­ért éktelenkednek most is fent, üresen? A szépségtől eltekintve köztudomású dolog, hogy a szükséges festés, illetve lak­kozás elmaradása miatt a faanyag sokkal hamarbb tönkremegy. Nem bővelke­dünk annyira faanyagban, hogy ezt a szempontot ne kellene tekintenünk. A mű­velődési ház is a közösség vagyona, annak megóvása is az illetékesek feladata és kö­telessége lenne. H. E. népi ellenőr

Next