Csongrád Megyei Hirlap, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

Veresházi pusztán jú a szél­ napból ! Csetrek-botlok rebökényi kövesútról le­térve, csúszkálok a ke­­ményre fagyott, nagyon rö­gös dűlőúton befelé a ta­nyák világába. Az egyik tanya bejáró út­járól — előttem vagy száz lépésnyire — kifordul egy rövidkekecses, kucsmás em­ber. Utolérem. — Mi újság errefelé? — Megvolnánk. Csakhát fújdogál a szél. Tudja járt itt egy időben olyan nóta, hogy: Veresházi pusztán fú a szél. Szegény legény itten búsan él... Most meg más­féle szél fúdogil és a sze­gény legény is másképpen él, vagy legalábbis szeretne! — A nóta hova lett? — Megvan. De kinek, mi­nek daloljuk, ha már egy­szer csak a fele igaz. — A fele? — Az. A szél fúvósa! A szövetkezet felől fú,­osztón a Szegénységet is egyszer csak elfújja. És amikor újdonsült isme­rősöm ezt mondja, kacsint rám egyet, füttyent is hoz­zá, a kezével meg­mutatja, hogy milyen hirtelen fújja el a szél innen a tanyák világából a szegénységet, mármint: a szegény embe­rek gondját-baját... Meg­emeli a kucsmáját, kezet­­nyújt és az én emberem el­indul egy szép akácfás ta­nya felé. Nem érdeklődöm tőle mélyrehatóbban a ve­resházi határ dolgai felől, mert járásából, beszédéből egyaránt látszik, hogy rend­kívül disznótoros, vagy név­napi hangulatba keveredett e nap délutánjáig. Borzol-e, pálinkától-e? — nem érez­tem meg. De hogy dűlőúti ismerő­söm szavai igaznak bizo­nyultak, arról pár óra alatt meggyőződtem. Szerdán este 1ó új termelőszövetkezet ala­kult Cserebökénynek ezen a veresházi határrészén. Az it­teni olvasókörben vagy har­mincan gyűltek össze erre a szövetkezet-alapításra. Csor­ba András, meg még néhány parasztember vitte a szót, mígnem 11 taggal megala­kult a szövetkezet. És kü­lönösen figyelemre méltó, hogy az új tsz tagjainak több mint a fele tanyai fiatalem­ber. Papp Istvánék a 135-ös ta­nyában laknak. A tanyai ta­nító igazít útba, ő ajánlja, hogy keressem csak meg Pappékat, akkor megtudom én töviről-hegyire minden lényegét ennek a szövetke­zet-alapításnak. A Papp-csa­­lád három tagú. Feleségével, hároméves kislányával él itt ez a 26 éves fiatalember. A tanya nem az övé. J. Tóth Lajos öcsödi embertől bérli a körülötte lévő hat hold földdel együtt. Két év óta munkálja ezt a koromfekete, esős időben nagyon ragadós, jól termő földet. — Megúntam az eddigi életet — magyarázza Papp István. — Kevés benne az öröm. Pedig nem panasz­­kodhatom. Munkáltam ezt a hat holdat, időnként még elmentem a gépállomásra, vagy a rizstelepre is dolgoz­ni s előteremtettem a meg­élhetést. Csak kevés. Nem az élelem, meg a ruházko­­dás kevés, hanem valami más. Nem is tudom ponto­san, hogy micsoda. Talán az élet. Az a kevés nekem, hogy csak mindig ilyen kis földön gazdálkodjam. Érti ugye? — Magyarázza csak ... — Nézze, az én apám itt lakik a szomszédban. Ta­nyája, hat és fél hold földje van. Azon gazdálkodik és művel még haszonbérbe má­sik hat holdat. A 22 éves öcsém is vele van. Nem szólok én semmit az apám­ra, de az életmódban nem egyezünk vele. Ő csak a tá­mlát, a földet tartja valami­re, én meg azt mondom: ne­kem az élet mindennél fon­tosabb. És hat holdon én nem vagyok boldog. Inkább nehezteljen rám, akkor is a szövetkezet­be állok. Majd meglátja ő is, hogy nekem van igazam. Végighallgatom ezt a jó­­vágású, szép fekete hajú fiatalembert, még a felesé­gét is megkérdezem, hogy ő így vélekedik-e? Azt mondja a fiatalasszony: ket­tőjük szülei oly nagyon kü­lönböznek egymástól, mint­ha nem is itt élnének ebben a tanyavilágban. A fiatal­­asszony édesapja ugyanis hosszabb ideje a Petőfi Tsz tagja, szóval szövetkezeti ember. Más a kapcsolatuk tehát a fiataloknak velük és más idős Papp Istvánékkal. Lassanként így tudom meg, hogy micsoda ellenté­tek bontakoznak ki még eb­ben az eldugott tanyavilág­ban is a parasztfiatalok és az idősebbek, nemegyszer szülők és fiuk között. Az újonnan alakult tsz-be is belépett néhány fiatal, aki évszázados előíté­lettel, régimódi gazdálko­dással szakítani tudott. Mislatovszki János e fia­talok egyike. Nős ember már ő is, egy ideig a gépállomá­son dolgozott s édesapja a szomszédos határrészen sa­ját földön gazdálkodik. A fiú jött föld nélkül , az apa maradt a földön. Kiss Béla még nincsen 20 éves. Édesapjának nyolc hold körüli földje van, azon gazdálkodik. Ez a fiatal pa­rasztlegény is egyedül jött a közösbe. Nem hozott magá­val semmit, csak fiatalsá­gát, dolgos két kezét. És va­lami nagy-nagy reménysé­get, hogy ő már nem lesz a nyolc hold rabja, nem éli le egész életét a kisparcella kö­zepén lévő tanyán. Más a helyzete Kertész Jánosnak, az itteni KISZ- titkárnak. Legényember még, bár letöltötte a kato­naságot és özvegy édesanyjá­val él együtt. Földjük nin­csen, alkalmi munkából tar­tották fenn magukat. Megint más a helyzete ifj. Gránicz Jánosnak, aki édesapjával együtt szánta rá magát a szövetkezésre. Ál­lami tartalékföldet béreltek eddig, de most ettől a szö­vetkezettől remélik sorsuk, életük jobbrafordulását. Nem folytatom tovább a sort, ennyiből is látszik, hogy a veresházi tanyavilágban nagyrészt fiatalok, új életre vágyó, a régit már nem tűrő ifjak kezdeményezték ennek a szövetkezetnek a megala­kulását. De mi lesz belőlük? — ez a kérdés mindig felvetődik és mindig jogos, amikor az­ ember az újnak valami tö­­­rekvésével találkozik. Ho-­­gyan gazdálkodnak, mire vi­í­szik majd? Saját föld­e­stte­rül a közösbe. Kétszázötven­ hold állami tartalékföldet­ kapnak, már beépített 30 ■ holdas rizsteleppel. Érdemes efölött gondolkodni. Rend- [ ben van: kézbeveszik ezt a[ tartalékföldet, munkához! látnak; s ha ügyesen gazdál-­ kodnak hamarosan pénzel-­­ hetnek is a közösből. Az­ állam segítségével, támoga-| tásával belecsöppennek va-! lamibe. Azám, de itt az el-­­szórt tanyákon laknak 6—10­ —15—18 holdas gazdák is.« Ők vajon mit szólnak a szö-‘ vétkezéshez? Daróczi István azzal fo­‘ gad szép gyümölcsössel és" szőlővel körülvett tanyáján:« — Félek. Nagyon félek,­ hogy így nekiindult a szö-g vétkezés. — Mitől? A szövetkezet-■ től? — Nem. Inkább a megpró­ g báltatásoktól, mert én egy-* szer jártam már kálváriát.­­ És Daróczi — ez a nagyon* tapasztalt, józan gondolko-J dású, jól gazdálkodó 18 hol­g­­as gazda — elsorolja, hogy* ő egyszer már volt szövet-» kezeti tag. Nem kényszerí-S tette senki, a saját jószán-! tából lépett be annak idején.­ Dolgozott, sok munkaegysége­ volt, ámde egyszer kimond-! ták rája, hogy kulák. Kizár-! ták a szövetkezetből, el kel-! lett mennie a tanyából. Nem! sok idő múltával visszacsi-» náltak mindent. Megáll­api-« tották: Daróczi nem kulák,■ hanem középparaszt, vissza-­ mehet a tanyájára, gazdál­ g­kodhat. — Azóta érte-e magát i’a­ g­lami igazságtalanság, bántó-* dús? — érdeklődöm tőle?­­ — Senki nem bánt, nem" háborgat. Almával, szőlővel­ bíbelődök itt a tanya körül! s ebből szépen megélek. — Nem lehetne ezen a ré-­ szén nagyobb területen ker-" tesiteni? — A vágyamat, minden­ álmomat találta ki! Nézem Daróczi István ar­ í­cát, szemének villanását,­ ahogy körüljáratja tekinte-­ tét a lassanként téli alko-­ nyatba boruló tájon, miköz-'* ben a kert sarkánál búcsúz­­kodunk. Két zsebre való al­mát adott ajándékba Daróczi István, én csak egy tanácsot tudnék adni neki ebben az írásban: félre kellene ten­ni végre mindenféle múlt­beli esetlegesen rossz emlé­ket, sértődést, emberi kicsi­nyességet, mert az ilyen gaz­da tudása, akarata, hasznára válna a most szárnyat bon­togató szövetkezetnek s a szövetkezés is hasznára vál­na neki. Egy másik tanyán Csorba Andrással, az újdon­sült szövetkezet elnökével is erről beszélgetünk. Arról, hogy össze kell itt fogni eb­ben a tanyavilágban a föld­nélkülieknek és a földes gaz­dáknak. És hogy az összefo­gás megtörténjék, ez elsősor­ban a most megalakult új szövetkezet tagjain múlik. Mert a kommunistáké, a szö­vetkező embereké az igaz­ság, az erő a cserebökényi­­ tanyákon is ... H. L. ! yyyywvyvyywywwtywywyytyt g fi magjai sajtu uapjav i £ ünnepeljük február elsején. [­­* Az emlékezés napja az el- [ S­sősorban: emlékezés a né-1 ! pet szolgáló, mindig a nép-1 ! pet tartó újságírókra, kö-1 f­zöttük elsősorban a mun- j j kásosztáy, a nép felszabadí-1­­­ tásáért folytatott harc már­ j­á­tír­jaira, emlékezés a ma­­j­­ gyár újságírás legszebb ha­­j­gyományaira, Rákóczi, Kos­­­­­­suth, Táncsics lapjára, 1919 [ * vörösújság írására, a Horthy- [­­ fasizmus ellen, a háború [ ' ellen küzdőkre, — a mai j­ó magyar újságírás hősi pél­­­­­­daképeire. Emlékezés a [ ! kommunista bátorság és [ J küzdeni tudás szerény hősé­! J re, Rózsa Ferencre. Minden ünnepnap a gon-!­­ dolatok napja is egyben.; 5 Gondolatoké, amelyek a j i múltba néznek, arra, ami * ! volt és a gondolatoké, • í amelyek előre röpítenek a­z S jövőbe. A ma magyar új-« ■ ságírói, amikor e napon • ■ felelevenítik a múltat, ezt j ■ azért teszik, hogy világosab- « ! ban, tisztábban lássák a jö- * ! vöt s azért, hogy minden g | eddiginél nagyobb hittel, g | bizalommal, optimizmussal g | mutassák meg a népnek:! j mit jelent a szocializmus, a ■ [ kommunizmus? A néppel tartó újságírás ■ [ mindig nagy ügyet szolgált, • , s ez nagy tisztesség. Ma a g­ [ sajtó minden eddiginél ha­­g [ talmasabb ügy harcosa, ” [ mert országunk közel más­ g I fél évtizede azon az úton g I jár, amelyen új társadalmi g I rendszert alkot diadalmas g I vörös zászlók alatt az em- g I beriség. A ma leghaladóbb g I sajtójának kommunista saj- g I tó a neve, és ez a mai nap g I is a párt útmutatására em-!­­ lékeztet; váljék az újság- k­i írás minden ízében valóban S I a munkásosztállyal, az I I egész dolgozó népnél ősz-ö­­­szeforrott, kommunista új-­­ságírássá. Ilyenkor, ünnennanokon ! ígéretek is gyakran elhang-­ zanak. Mi nem ígérettel,* hanem kívánsággal köszönt- « jü­k e napot: kívánjuk a ■ szocializmus építőinek, hogy » a kommunisták párt­jának­­ vezetésével minél nagyobb g sikereket ér­jenek el. S ■ kívánjuk, hogy népünk eb- ” ben a munkában mindi«* g jobban érezze sajtójának jó támogatását. 3 Tanácstagok továbbképzése (Tudósítónktól) Kiskundorozsmán dr. Gyi­­mesi Dezső, a megyei tanács titkárságának dolgozója tar­tott előadást a tanácstagok jogairól és kötelességeiről. A tanácstagok nagy figye­lemmel hallgatták szavait, és kérték, hogy a jövőben is tájékoztassák őket az idő­szerű kérdésekről, mert ez segítséget nyújt további fel­adataik megoldásához. TIT-el­tadás »A talaj termékenységé­nek fokozása és az okszerű műtrágyázás« címmel Ábra­hám Lajos tudományos kuta­tó tart előadást február 3- án, kedden a TIT Agrártudo­mányi Szabadegyetemen. Az előadás helye: Hódmezővá­sárhely Sztálin u. 22. Az előadást filmvetítés követi. VYYYYYYYYVYrVYYWWVTYYYYTVYY HÍDÉPÍTÉS — ELŐREGYÁRTOTT ELEMEKBŐL A hároméves terv időszakában 140 millió forintot fordítunk új hidak építésére, a meglevők korszerűsítésére. Ebben az évben kerül befejezésre a 210 méter hosszú, 10 méter széles, több mint 1400 tonna vasanyagot igénylő tokaji Tisza-híd. A 20 millió forintos beruházással épülő hidat nagyrészt állványok nélkül, előregyár­tott elemekből állítják össze. Az épülő hídon halad előre a daru és maga előtt rakja le a szerkezeteket. Vasárnap, 1959. február 1. Felhívás az állami gazdaságok és a gépállomások ifjú traktorosaihoz! Fiatalok! Kiszisták! Állami gazdaságok és gépállomások fiatal traktor­­­ai, kik ezrével dolgoztak a szántóföldön, mindennapos, becsületes munkával harcoltak a magasabb terméshozamok léréséért! — Hozzátok szóluak: a KISZ Központi Bizott­­ága, a MEDOSZ Elnöksége és az FM Gépállomásai és G­épesítési Főigazgatósága meghirdeti az 1959-as évre »Az állami gazdaságok ifjú traktorosainak országos egyéni ver­­enyét«, valamint »A Gépállomások ifjú traktorosainak országos egyéni versenyét.« I A verseny célkitűzései az | állami gazdaságok ifjú ' traktorosai részére: ■J — A traktoros a részére | megállapított gépi munka [tervet teljesítse; | — kifogástalan minőségű munka; j — a kisebb teljesítményt [elérők, a szakmailag kép­zetlenebbek segítése új 'munkamódszerek átadásá­­­val;­­ — a traktoros a rábízott­­gépet vegye át szocialista­­megőrzésre; a gépkarban­tartási utasításokban fog­laltak pontos betartása; — üzemanyagfogyasztás, alkatrész-megtakarítás ész­szerű felhasználása, a gépi munka önköltségének csök­kentése. A verseny célkitűzései a gépállomások ifjú trakto­rosai részére: — Géptípusra való te­kintet nélkül — 1959. ja­nuár 1-től december 31-ig a legtöbb műszaknorma — kifogástalan minőségű munka; — kisebb teljesítményt el­érők, a szakmailag képzett­­lenebbek segítése új mun­kamódszerek átadásával; — kenő- és tüzelőanyag­normák betartása; — gépjavítási költségelő­irányzat csökkentése; — az előírt karbantartá­sok szakszerű elvégzése oly módon, hogy a gépkiesés a teljesített műszakok 3 százalékát ne haladja meg* A verseny jutalmazása: — A három országos első helyezett 2000—2000 Ft-ot; — az öt országos máso­dik helyezett 1500—1500 Ft­­ot; — az öt országos harma­dik helyezett 1000—1000 forint jutalomban részesül. A versenyben részt vehet minden 30 éven aluli trak­toros, aki a fenti verseny célkitűzéseit elfogadja és annak megvalósításáért dol­gozik. Fiatalok! Kiszisták! Ifjú traktorosok! Jelentkezzetek az ifjú traktorosok országos egyéni versenyére. Szerezzetek még nagyobb megbecsülést a trak­toros névnek, állami gazdaságotoknak, gépállomásotoknak. A termelési tervek túlteljesítésével segítsétek elő az »Éh­­tszem« és a »Kiváló dolgozó« cím elnyerését. A munka­verseny, amelyre hívunk benneteket, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését, erősítését szolgálja, — ez ifjú trak­­torosaink legnemesebb feladata. Állami gazdaságok és gépállomások kiszistái! Szer­vezzétek és vigyétek győzelemre az ifjú traktorosok or­szágos egyéni versenyét. FM Gépállomási- és KISZ MEDOSZ Gépesítési Főigazgatósága Központi Bizottsága Elnöksége Üzemi dolgozók javasolják... Baleset elhárítása Albert József, a Vásárhe­lyi Mérleggyár lakatosa. Olyan ezermester, aki ál­landóan fúr-farag. És sok esetben nem is hiába. Leg­utóbb például az alumíni­um-maró módosítását java­solta. Elgondolásának lé­nyege: olyan védőburkolat­tal ellátni a marógépet,, hogy a munka végzése tel­jesen balesetmentes legyen. Eddig ugyanis a marógép hengere szabadon forgott és számos balesetet és egyéb kellemetlenségeket idézett elő. Albert József lakatos javaslatának megvalósításá­val a védőburkolat tökéle­tesen eltakarja a megmun­kálandó anyagot és meg­akadályozza a balesetet. Az újítást február első felében próbálják ki. S mi az érté­ke? A munkások egészsé­gének megvédése, a bal­esetmentes munkahely biz­tosítása, amely minden pénznél többet ér. Könnyebb lesz a mérlegszállítás A Mérleggyárban dolgo­zik Varró Károly, a ko­vácsműhely MEO-ja is. Az üzem gazdasági vezetőinek sok gondot okozott a na­gyobb mérlegek elszállítá­sa, illetve azok kocsira ra­kása. Eddig nyolc-tíz em­bert kellett igénybe venni több óra hosszára egy-egy mérleg elszállításakor, ami rengeteg munkaidő-kiesést okozott és ez megérződött a munkások keresetén is. Varró Károly sokat gon­dolkozott e probléma meg­oldásán. Az elektromos meghajtású targoncára két kart szerkesztett és szerelt fel, melynek segítségével a legnagyobb méretű mérle­geket daru segítségével, emberi erő igénybevétele nélkül, könnyen, kényel­mesen tudnak egyik hely­ről a másik helyre szállíta­ni, vagy akár gépkocsira felrakni. A karokat bármi­kor, percek alatt le tudják szerelni az elektromos meg­hajtású targoncáról. Neon-feliraattal látnák el a csanádpalotai és kisteleki földműves­szövettkezeti bojtokat Új szín jelenik meg rö­videsen két Csongrád­ me­gyei községben: Kisteleken és Csanádpalotán neon-fel­irattal látják el a földmű­­vesszövetkezeti boltokat. Csanádpalotán a főtéren el­helyezett vendéglő, cukrász­­da, ruházati bolt, a most létesített gyorskiszolgáló bolt, a bútorszaküzlet, az üveg-, edénybolt, a hentes és a vasnyiszaki bolt kap neon­feliratot. Kisteleken a fűutcában elhelyezett boltokra kerül neonfelirat. Külön érdekes­ség lesz a mostani nagyáru­­s­ház neonvilágítása, s mire­­ erre sor kerül, az áruházat is átszervezik. A földszin­ten kap helyet a konfekció- és cipőrészleg, az emeleten a fehérneműosztály. Ennek megfelelően látják el fel­irattal az áruház homlok­zatát. Érdeklődésre tarthat még számot majd az új kultúr­­cikküzlet, amelyben óraj ékszer, és bizsukészítménye­ket árulnak majd. Létesíte­nek egy bútorbemutató ter­met is, a mostani bútorrak­tár helyén. E két községben magas szintre akarják emelni a kereskedelmi kultúrái.

Next