Csongrád Megyei Hirlap, 1961. augusztus (6. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-01 / 179. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! !. A MAGYAR SZOCIAL­IST­A M­UN­KÁS­PÁRT MEGYEI LAPJA XVIII. évfolyam, 179. szám Ara: 50 fillér Kedd, 1961. augusztus 1. A magyar-ghanai közös közlemény Jó úton halad-e a csongrádi Petőfi Tsz szarvasmarhatenyésztése ? Bírósági jegyzetek A Szovjetunió Kommunista Pártja új programjának tervezete A kommunista társadalom felépítésének programját széleskörű vita után terjesztik az SZKP XXII. kongresszusa elé Moszkva (TASZS 35). Július 30-án közzétették a Szovjetunió Kommunista­ Pártja programjának tervezetét. Az SZKP Központi Bizottságának júniusi plénuma egyhangúlag jóváhagyta a program tervezetét. A plénum határozatának értelmében a programtervezetet a Szovjetunió minden kommunistája, valamennyi dolgozója elé terjesztik széleskörű megvitatása végett, s végső megtárgyalásakor figyelembe veszik a vita eredményeit. A párt új programját az SZKP XXII. kongresszusa elé terjesztik megvitatás és jóváhagyás végett. A programtervezet bevezetésből és két részből áll. A programtervezet bevezetése elöljáróban hangsúlyozza: a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom új korszakot nyitott az emberiség történetében: a kapitalizmus pusztulásának és a kommunizmus megszilárdulásának korszakát. A tervezet bevezető része a továbbiakban rámutat, hogy a nemzetközi forra­dalmi mozgalom középpontja a XX. század elején Oroszországba tevődött át. Orosz­ország hősi munkásosztálya a Vlagyimir Iljics Lenin vezette bolsevik párt irányítá­sával e mozgalom élcsapatá­vá vált. A tervezet ezzel összef­ü­ggésben kiemeli: az 1903. évi II. pártkongresszuson el­fogadott első program, amely Oroszország munkásosztályát és valamennyi dolgozóját harcba hívja a cári önkényuralom megdöntéséért, majd pedig a burzsoá rendszer megszüntetéséért és a proletárdiktatúra megteremtéséért, megvalósult. Ugyancsak valóra vált a párt 1919. évi VIII. kongresszusán elfogadott második program is, amely kitűzte a szocialista társadalom felépítésének feladatát. A Szovjetunió Kommunista Pártja napjainkban fogadja el harmadik program­ját: a kommunista társadalom felépítésének programját. A kommunizmus történelmi hivatást teljesít: mentesít minden embert a társa­dalmi egyenlőtlenségtől, az elnyomás és kizsákmányolás minden formájától, a háború szörnyűségeitől, s a földön békét, munkát, szabadságot, egyenlőséget és boldogságot teremt minden nép számára. I. A kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet — az emberiség fejlődésének útja Az emberiségnek világtörténelmi jelen­tőségű fordulata a kapitalizmustól a szo­cializmus felé, amelyet az októberi forra­dalom indított el, a társadalom fejlődésének törvénysze­rű eredménye. A tervezet első része hangsúlyozza: a kapitalizmus belépett utolsó szaka­szába: a monopolkapitalizmus, az im­perializmus szakaszába. Az imperializmus rothadó és haldokló kapitalizmus, a szocialista forradalom elő­estéje. A kapitalista világrendszer egészben véve megérett a proletariátus szocia­lista forradalma számára. A tervezet ezután taglalja az októberi forradalom világtörténelmi jelentőségét, mélyrehatóan elemzi azt az utat, amelyet a szovjet nép a szocializmus győzelméig a Szovjetunióban megtett, s levonja az út legfőbb tanulságait. A tervezet meg­állapítja: a Szovjetunió tapasztalata bebi­zonyította, hogy a népek csupán a szocialista forrada­lomnak és a proletárdiktatúra meg­valósításának eredményeként juthat­nak el a szocializmusba. A Szovjetunió tapasztalata teljesen iga­zolta azt a marxista-leninista tanítást, amely a kommunista pártnak a szocia­lista társadalom megteremtésében és épí­tésében betöltött döntő szerepről szól. A tervezet ezután leszögezi: a Szovjetunió a kommunista építés fel­adatait nem egyedül, hanem a szocia­lista országok testvéri családjában oldja meg. A német fasizmus és a japán milita­­rizmus szétzúzása a második világhábo­­rúban a Szovjetunió döntő szerepével — kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy sok európai és ázsiai ország népei meg­­döntsék a kapitalisták és földesurak ha­talmát. A szocializmus építésének útjára léptek Albánia, Bulgária, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Kí­na, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság, Lengyelország, Románia, Csehszlo­vákia, s még korábban a Mongol Nép­­köztársaság népei, s a Szovjetunióval együtt megalapították a szocialista tábort. A szocializmus útjára lépett Jugoszlávia is. A jugoszláv vezetők azonban revizio­nista politikájukkal szembeállították Ju­goszláviát a szocialista táborral és a nem­zetközi kommunista mozgalommal, s elő­idézték azt a veszélyt, hogy a jugoszláv nép elveszti forradalmi vívmányait. Az európai és ázsiai országok szocia­lista forradalmai újabb hatalmas csapást mértek az imperializmus állásaira. Különösen nagy jelentőségű volt a for­radalom győzelme Kínában. Az európai és ázsiai országok forradalmai 1917 októbere után a világtörténelem leg­nagyobb eseményét alkotják. A társadalom politikai szervezetének új formája keletkezett: a népi demokrácia, a proletárdiktatúra egyik formája. Ez a szocialista forradalom fejlődésének sajá­tosságát fejezte ki olyan viszonyok kö­zött, amikor az imperializmus meggyen­gül, az erőviszonyok a szocializmus javá­ra változtak meg, kifejezésre jutottak ben­ne az érdekelt országok történelmi és nem­zeti sajátosságai is. Kialakult a szocialista világrendszer, a szocializmus és a kommunizmus út­ján haladó, a közös érdekek és célok egységében összeforrt, a nemzetközi szocialista szolidaritás szálaival szoro­san összefűzött szabad és független népek társadalmi, gazdasági és poli­tikai együttműködése. A szocializmus építésének elszigetelt, a szocialista országok világméretű együtt­működésétől elkülönülő irányzata elmé­leti tekintetben nem helytálló, mert elle­ne mond a szocialista társadalom objek­tív fejlődési törvényeinek. Gazdasági te­kintetben káros, mert a társadalmi mun­ka tékozlására, a termelés növekedési ütemének csökkentésére, s az országnak a kapitalista világtól való függőségére vezet. Politikai tekintetben reakciós és veszélyes, mert nem összeforrasztja, ha­nem elválasztja egymástól a népeket az imperialista erők egyesített frontjával szemben, táplálja a burzsoá­ nacionalista irányzatokat s végső soron a szocialista vívmányok elvesztésére vezethet. A szocialista világrendszer magabizto­san halad a döntő győzelem felé a ka­pitalizmussal vívott gazdasági verseny­ben. Már a legközelebbi időszakban biztosítja felsőbbségét a kapitalista világrendszer­rel szemben a teljes ipari és mezőgazda­­sági termelés tekintetében. Még fokozot­tabban megnövekszik a szocialista világ­­rendszer hatása a társadalmi fejlődésnek, a béke, a demokrácia és a szocializmus érdekében való menetére. A tervezetben fontos helyet kap a je­lenkori világkapitalizmus válságának elemzése. Az imperializmus a hanyatlás és a pusz­tulás időszakába lépett — állapítja meg a tervezet. — A bomlás feltartóztathatat­lan folyamata tetőtől talpig úrrá lett a kapitalizmuson, kiterjed gazdasági és ál­lami rendszerére, politikájára és ideoló­giájára. Az imperializmus végérvényesen elve­szítette hatalmát az emberiség több­sége felett. Az emberiség történelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irányát és fő sajátosságait a szocialista világrendszer, azok az erők ha­tározzák meg, amelyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakítá­sáért harcolnak. Az első világháború és az októberi for­radalom előidézte a kapitalizmus általá­nos válságát. A második világháború és a szocialista forradalmak során számos eu­rópai és ázsiai országban kibontakozott a kapitalizmus általános válságának máso­dik szakasza. A világkapitalizmus most e válság új, harmadik szakaszába lépett. Ennnek az új szakasznak az a legfontosabb sajá­tossága, hogy nem világháború foly­tán bontakozott ki. A tervezet a továbbiakban megállapítja, hogy az imperializmus korszakában az ál­lami monopolkapitalizmus nagyarányban kifejlődik, majd elemzi a kapitalizmust marcangoló legmélyebb ellentmondásokat, rámutat, hogy az állami monopolkapitaliz­must hallatlanul fokozza a militarizmus. A militarizmus, miközben a monopolisz­­tikus burzsoázia egyes csoportjait gazda­gítja, ugyanekkor a nemzetek kimerülésé­re, a népek elnyomorodására vezet. Napjainkban a nemzetközi reakció fő pillére az Egyesült Államok monopo­­lisztikus burzsoáziája, amely a kapita­lizmus­­megmentőjének a szerepét vál­lalta. A tervezet ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy a monopolisztikus­­ burzsoázia még nukleáris fegyverrel sem képes szembe­­szállni a történelmi fejlődés megmásítha­tatlan menetével. Az emberiség nem akar és nem fog megbékülni a kapitalizmus történelmi­leg elavult rendszerével. A tervezet első részének következő feje­­zete a munkásosztály nemzetközi forradal­mi mozgalmával foglalkozik. A munkásosztály nemzetközi forradal­mi mozgalma világtörténelmi jelentőségű győzelmeket aratott. Fő vívmánya a szo­cialista világrendszer. A győztes szocializ­mus a maga példájával forradalmi befo­lyást gyakorol a tőkés világ dolgozóinak értelmére, harcra buzdítja őket az impe­rializmus ellen és roppant nagy mérték­ben megkönnyíti e harc feltételeit. A munkásosztály világtörténelmi külde­tésének teljesítése szempontjából fontos feltétel, hogy megszüntesse soraiban a sza­kadást. Az akcióegységben fellépő, összefor­rott munkásosztállyal szemben az im­perializmus egyetlen bástyája sem tud helytállni. Ugyanekkor a kommunisták bírálják a szociáldemokrácia ideológiai álláspontjait és jobboldali opportunista eljárását lelep­lezik a szociáldemokrácia jobboldali vezé­reit, akik nyíltan a burzsoázia mellé áll­tak, s lemondtak a munkásosztály hagyo­mányos szocialista követeléseiről. A kommunista mozgalom a különböző opportunista irányzatok ellen vívott harc­ban növekszik és edződik. A mai viszonyok között a kommunista mozgalomban a fő veszély a revizio­­nizmus, a jobboldali opportunizmus, mint a burzsoá befolyás visszatükrö­ződése. A revizionisták tagadják a szocialista for­radalom és a proletárdiktatúra történelmi szükségességét, a marxista-leninista párt vezető szerepét, kikezdik a proletár inter­nacionalizmus pilléreit, a nacionalizmus­hoz szegődnek. A másik veszély a dogmatizmus és a szektásság, amely kibékíthetetlen el­lentmondásban van a forradalmi el­mélet alkotó fejlesztésével, a kommu­nistáknak a nagy tömegektől való el­szakadására, elszigetelődésére vezet, a kommunistákat passzív várakozásra kár­hoztatja, vagy a forradalmi harcban ba­los, kalandos akciókba sodorja, akadá­lyozza a változó helyzet helyes értékelését és az új lehetőségeknek a munkásosztály, valamint az összes demokratikus erők ér­dekében való kihasználását. A dogmatiz­mus és a szektásság egyes pártok fejlődé­sének bizonyos szakaszában szintén fő ve­széllyé válhat, ha nem harcolnak követke­zetesen ellene. (Folytatás a 2. oldalon.) Hatalmas sikerrel mutatták be a Kővirág című balettet A Moszkvai Állami Aka­démiai Nagyszínház száz­húsz tagú együttese vasár­nap mutatta be Prokofjev Kövirág című balettjét, ha­talmas sikerrel. A szovjet együttes Galina Ulanova, a világhírű balett­művésznő irányításával ké­szült fel Prokofjev Kővirág című mesebalettjének elő­adására. E balett koreográ­fiáját Lavrovszkij és M. Prokofjeva készítette. A lib­rettót P. Bazsov meséinek motívumaiból M. Prokofje­va és Lavrovszkij írta. Ba­­lettmester-rendező: J. Gri­gorovics volt. A zenekart J. Fajer vezényelte. A főbb szerepeket V. Vasziljev, J. Makszimova, M. Kondratye­va és V. Ljevasov táncol­ták. A nézőteret teljesen meg­töltő közönség hálás tap­sokkal jutalmazta a kitűnő szovjet művészek nagy él­ményt jelentő előadását. A Kővirág egyik első felvonásbeli szép jelenete (Somogyiné felv.)

Next