Csongrád Megyei Hirlap, 1961. október (6. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKA­SPA­rT MEGYE­ LAPJA XVIII. évfolyam, 232. szám Ára: 70 fillér Vasárnap: 19 M01. október 1. Elvhűség és magatartás (R. írj.) Kit nevezünk elvhűnek? Aki nemcsak szajkózza az elveket, hanem egész munkájával, emberi magatartásával, magánéletével bebizonyítja a társadalom előtt: életét a­ kommunizmus magasztos el­vének szolgálatába állította. Sőt, ennél is többet jelent: jelenti, hogy nemcsak maga él és munkálkodik ezen elvek szerint, de másokat is erre nevel. A kommunistákat az elvhűség jel­lemzi. Ezer és ezer példáját említ­hetnénk megyénk üzemeiből, szö­vetkezeteiből, vállalataiból, hogy a kom­munisták a legjobbak a munkában, leg­­szorgalmasabbak a tanulásban, hirdetik és bárkivel szemben, bármilyen helyzetben megvédelmezik a kommunista eszmét. Családjukat is ebben a szellemben neve­lik, azon a poszton, ahol állnak, megva­lósítják a párt politikáját és azért harcol­nak, hogy mások is megvalósítsák. Me­gyénkben elvtársaink többsége ilyen em­ber és ennek bizonyítéka, hogy állandóan növekszik a pártonkívüli dolgozók között pártunk politikai befolyása, a párt politi­káját magukénak tekintik és azoknak szá­ma is mind több lesz, akik noha nem tag­jai a pártnak, de egyéni és társadalmi éle­tük minden vonatkozásában kommunis­táknak vallják magukat. Ez természetes folyamat, hiszen a marxizmus-leninizmus nagyszerű eszméje mind több dolgozó em­bert hódít meg. A szocializmus építésének megragadó tényei pedig mind több dolgo­zó embert győznek meg a szocializmus, a kommunizmus igazságáról. Világos tehát, hogy, az elvhűségnek a magatartásban is kifejezésre kell jutnia, különben arra az emberre, aki nem eszerint él, joggal mondhatnák, amit egyes papokkal kapcso­latban a népi vélemény így alakított ki: vizet prédikál és bort iszik. Aki csak szó­val ismételgeti »elvhűségét«, magatartásá­val viszont megsérti a kommunista elve­ket, sarat dob az igazi emberi magatar­tásra. Sajnos, megyénkben is átadnak, akik valójában csak szavakban elvhűek, ma­gánéletükben, a rájuk bízott köztulajdon védelmében és felhasználásában, az embe­rekkel való bánásmódjukban viszont a kis­polgár színvonalán ragadtak. Arra a volt vállalati igazgatóra sem lehet azt monda­­ni, hogy teljesen elvhű, aki azt a helyes elvet, hogy az ország ma a miénk, a dol­gozóké, kispolgári módon úgy értelmezte, hogy az irányítása alá rendelt vállalat az a sajátja is és így joga van a vállalati szo­bafestőkkel munkaidő alatt kifestetni a la­kását, joga van részegnek, csavargónak szidni beosztottjait, miközben maga is gyakran nézett a pohár fenekére, hamis vállalati mérleggel nagy összegű jogtalan prémiumot bezsebelni. És azt a kommu­nista munkást, aki sok selejtet csinál, rosszul dolgozik, nem teljesíti a­z üzem tervfeladatából reá jutó részt, szintén nem lehet teljesen elvhűnek nevezni, hiszen az a politikánk, az az elvünk, hogy mindenki tudása és tehetsége maximumával segítse a szocialista építést és ebben a kommu­nisták járjanak élen. Az említett munkás viszont nem ilyen magatartást tanúsít. Ha ezeknek az embereknek valaki azt mon­dotta volna: »Elvtárs, én kételkedem a te elvi­ységedben, mert nem eszerint élsz«, ak­kor vérig sértődtek volna, kikérték volna maguknak, hogy bárki is kétségbe merte vonni kommunista meggyőződésük szilárd­ságát. Valójában ténylegesen megsértették elveinket és elvesztették erkölcsi jogalap­jukat ahhoz, hogy másokat is a szocialista köztulajdon védelmére és gyarapítására ösztönözzenek. Mert hiába akarja bárki kisebb-nagyobb törvénytelen ügyleteit »su­ba alatt« elintézni, minden napvilágra ke­rül. Beszélhet a kommunista munkás a köztulajdon védelméről, de szava nem so­kat ér, ha közben maga is »fusizik«,a vál­lalati anyagok és szerszámok felhasználá­sával. Ideig-óráig ezt lehet csinálni, nem azért, mintha erről senki nem tudna, leg­feljebb — különösen ha vezetőről van szó — az emberek nem szólnak. , .B és itt jutottunk el egy másik fontos kérdéshez: aki következetesen elv­hű, mindenkivel szemben védelmez­zi a párt politikáját. Az előbb, azt mondot­tuk, hogy egyes emberek azért követhet­tek el sorozatosan — és egyre súlyosabb és súlyosabb — szabálytalanságokat, mert ha vezetők voltak, akkor beosztottjaik idő­ben nem figyelmeztették őket, ha pedig nem vezetők voltak, akkor hiányzott a ve­zetők részéről a rendszeres és átfogó el­lenőrzés. Az említettek esetében a vállala­toknál vannak kommunisták, van pártszer­vezet, működik szakszervezet. Látták a hibákat — és hallgattak! Sajnos, bármi­lyen erőteljesen harcol a párt azért, hogy a jogos bírálat semmiféle hátrány ne érje kritikája miatt, mégis előfordulhat meg­torlás. Lehet, hogy nem azonnal, lehet, hogy majd csak fél év múlva, esetleg va­lami jutalmazás kapcsán éri hátrány a jo­gos bírálót. Emberileg tehát érthető, hogy vannak, akik inkább a »ne szólj szám, nem fáj fejem« opportunista politikáját választják. De választhatja-e ezt a politi­kát elvhű kommunista? Nem választhatja! Meg kell harcolnunk azt a csatát, amely­nek eredményeképpen egészséges lesz min­denütt a kritikai légkör. Ez elengedhetet­len a további eredményes munkához. Csak a fogyatékosságok bátor, elvszerű és párt­szerű bírálata vihet közelebbre bennünket nagy feladataink megoldásához. Ez dolgo­zó embertársaink segítése és a helytelen úttól való megóvása érdekében is a leg­célravezetőbb eszköz. Az a vendéglátóipari igazgató, aki a legdurvább módon vissza­élt a nála alkalmaztatást kereső nőkkel és emiatt, most majd a bíróság előtt felel tet­teiért, sem jutott volna idáig, ha már az első kisebb vétke idején szigorú figyel­meztetést kapott volna akár felsőbb szer­veitől, akár a vállalatnál működő párt­­szervezettől. A­z emberek azonban csak ott mond­ják el őszintén mindenkiről véle­­nyüket, ahol ilyen a légkör, ahol a vezető maga is kezdeményezi önbírálattal az elvi-kritikai légkör megteremtését. Ahol azonban többek között azért, mert hízelgő, talpnyalókkal veszi körül magát, a fejébe száll egy-egy vezetőnek az igazgatói meg­bízatás és azt kezdi hinni, hogy csak ő az egyetlen okos ember a vállalatnál, ráadá­sul pedig csak egyedül ö a nélkülözhetet­len, ott meghonosodik a dolgozókkal való rideg — néha embertelen —, goromba bá­násmód, nem alakul ki harmonikus vi­szony vezető és beosztottak között, ami pedig elengedhetetlen az­ eredményes munkához. Itt nem alakulhat ki olyan légkör, amelyben a vezető szigorúan megköveteli ugyan a rend és a fegyelem betartását, de még az ilyen intézkedésben is meleg emberséget éreznek a beosztott dolgozók A gőg veszé­lyes betegség, ráadásul nagyon ragályos és könnyen terjed. Egyik gazdaságunkba nemrégiben ifjú gépésztechnikus került, aki úgy akarta »tekintélyét« megszerezni, hogy nem kö­szönt­ az­ idős munkásoknak, amikor reg­gel belépett a műhelybe. Amikor szól­tak neki, legazember­el­ te az egyik idős szeretőt. Az ilyen embernek az­tán ahogy mondani szokás, hamar kitelik az ideje, nem veszi be a munkáskollektíva. Pedig a munkáskollektíva szeretete, ragaszko­dása, segítése és szolidaritása nagy dolog, aki ezzel szembe kerül, magára marad és nagyon nehéz lesz boldogulnia. Hibás volt az említett fiatal technikus is, de bizo­nyára még hibásabb rossz tanítómestere, akitől az­ ilyen magatartást tanulta. Még két kérdésről szólunk, amikor az elvhűség és a magatartás összefüggését boncolgatjuk. Az­ egyik a politikai, a másik a magánélettel kapcsolatos. Két­ségtelen, hogy nálunk még nem mindenki meggyőződéses híve a szocializmusnak. Sokan elfogadják, élvezik ennek vívmá­nyait, de még nem vált minden ember meggyőződésévé ez a­z életforma. Még akadnak aztán ellenséges megnyilvánulá­sok is. Nem következetesen elvhű az a kommunista, aki vonaton, utcán, társa­ságban és bárhol, ahol emberek össze­gyűlnek, olyat hall, ami támad­ja elvein­ket, támadja rendszerünket és közben hallgat, n­em száll vitába. A kommunis­ták politikai erkölcse azt kívánja, hogy mindenütt és minden körülmények között hirdessük és védelmezzük ügyünk igazsá­gát. Az­ ellenforradalom idején ezer és ezer kommunista olyan körülmények kö­zött is l:'Uran hitet tett elvei mellett, mi­kor az élete forgott veszélyben. Most is terménk m meg, amikor meggyőződtünk igazunkról és ezt az igazságot a nép nagy többsége is magáénak vallja? A másik kérdés a magánélet. A kom­munista közéleti ember még akkor is, ha semmilyen köz­megbízatása nincs, csak — ahogy mondani szokták — egyszerű párt­tag. Egyszerű párttag, de a párt egyik katonája, aki magatartásával is nevelhet. Ha nem él példás családi életet, ha úgy vál­, lógatja a feleségeket, mint más ember a ruháit szokta, ha részeges, kicsapongó, adósságot adósságra halmoz és közben el­hanyagolja a gyermekeit, akkor maga­tartásával rosszra nevel. Nem él a családi élet kommunista elvei szerint, tehát hiba van az­ elvhűsége körül is.» A családi élet tisztaságának megóvása, a gyermekek szocialista szellemben történő nevelése általános elv országunkban. De kétszere­sen súlyos, ha ezeket az elveket kommu­nisták sértik meg. »Elhagyta a feleségét, pedig kommunista volt« — amikor ezt mondják az emberek valakiről, akkor eb­ben az jut kifejezésre, hogy el nem vár­ták egy kommunistától. Az emberek a kommunistákat úgy­ ismerik, mint akik példám, utazóak és fájdalmas csalódniok egy-két párttag nem elvszerű magánélete miatt. A párt mindig akkor ért el nagy si­kereket, akkor volt legszorosabb kapcsolata a pártonkívüli milliók­kal, amikor a legerősebb volt soraiban az egység. Az egységet szüntelenül erősítjük ideológiai, szervezeti és a cselekvés egyöntetűsége tekintetében, de erősíte­nünk kell a magatartás tekintetében is. Politikánkkal szemben nem tud az ellen­ség semmi elfogadható érvet felhozni, hogy­ ezzel a népet a politikától eltánto­rítsa. Miért szolgáltatnánk okot magatar­tásunkkal arra, hogy ezen keresztül kár "származzék pártunkra és népünkre. Ha a kommunizmus elvei szerint élünk és dol­gozunk, ha ezek az elvek következetesen áthatják magatartásunkat is, még erőseb­bekké válunk, még eredményesebben meg­oldhatjuk a második ötéves tervben, az ország továbbépítésében, a béke megőrzé­sében és az új ember arculatá­nak formá­lásában előttünk álló nehéz, de szép fel­adatokat. A Szenti-brigád nem hagyja magát... A Szenti-brigádot Hódmezővásárhelyen jól ismerik az építtetők, de jó hírnevet szerzett magának az Építőipari Vállalat vezetői előtt is. Szenti Sándor, a brigád ve­zetője olyan szellemet honosított meg a brigádon belül, amelynek légkörében jól érzi magát minden brigádtag. Felkarolja a tapasztaltabb kőművesekkel együtt az átképzős fiatal szakembereket és befogadja a brigádba, ahol jól össze tudnak dol­gozni és kiváló eredményeket érnek el. A brigád tagjai jelenleg: Szenti Sándor, Szűcs József, Varga P. István, Pölös János, Karsai Ferin, Orosz Imre, Somogyi Lajos és Csongrádi Péter, akik már többször dicséretet kaptak jó munkájukért. A november 7-i versenybe is bekapcsolódtak, s különösen az anyagtakarékosságban je­leskednek kiemelkedő minőségi munkájuk mellett (Siflis ferv.) Kinevezés A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány Mód Péter rendkívüli és megha­talmazott nagykövetet a kül­ügyminiszter első helyette­sévé, Vályi Pétert, az Or­szágos Tervhivatal elnökhe­lyettesét az Országos Terv­hivatal elnökének első he­lyettesévé nevezte ki. (MTI) Amerikai nagyiparosok budapesti tárgyalásai Eredménnyel végződtek az ifj. Cyrus Eaton, valamint a W. R. Daley amerikai nagy­iparosokkal Budapesten, a Magyar Kereskedelmi Ka­marában folytatott tárgyalá­sok. Tipró Antal, a Miniszter­­tanács­ elnö­khet-vetese szep­tember­ 21­-én fogadta az amerikai vendégeket és va­csorán látta őket vendégül. Újabb Gromiko—Rusk- találkozó Szombaton, magyar idő szerint 15 óra 30 perckor Gromiko szovjet és Rusk amerikai külügyminiszter újabb megbeszélésre ült ösz­­sze. Tíz napon belül a­­ két politikus már harmadszor találkozik. Eddig nyolc és fél órát tárgyaltak már a német kérdésről és más nemzetközi problémákról. Megfigyelők szerint az esz­mecsere-sorozat döntő sza­kaszához érkezett. Gromiko újságíróknak­­válaszolva ki­jelentette: »Ha mindkét fél óhajtja a megegyezést, v van ok a derűlátásra«. (MTI) Lin Sao-csi fogadta a magyar parlamenti küldöttséget Liu Sao-csi, a Kínai Nép­­­­köztársaság elnöke szomba­ton délelőtt fogadta a Vass­­ Istvánnénak, az országgyűlés­­ alelnökének vezetésével Kí­nába érkezett magyar parla­menti küldöttség tagjait és szívélyes, baráti beszélgetést folytatott velük. ­ Magyar államférfiak üdvözlő távirata kínai államférfiakhoz MAO CE-TUNG elvtársnak,­­ a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökének, LIU SAO-CSI elvtársnak, a Kínai Népköztársaság elnökének, CSOU EN-LAJ elvtársnak, a Kína­i Népköztársaság Államtanácsa elnökének, CSU TE elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Országos Népi Gyűlése állandó bizottsága elnökének, PEKING A Kínai Népköztársaság kikiáltásának 12. évfordulója­­ alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a­­ Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a for­ I­radalmi munkás-paraszt kormány, az egész magyar nép, valamint a­ magunk, nevében forró testvéri üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek és a kínai népnek. A hős kínai nép dicsőséges forradalmi harcának világ­raszóló győzelme óta, tápokét,pétája és kormánya veze­­tő étjét,­él, nagyszerű alkotó mu­nkájával hatalmas eredménye- s két, ért él a szocializmus építésében. A Kínai Népköztár­saság léte és nagyszerű fejlődése jelentős része a szocialis­ta tábor legyőzhetetlen erejének. A kínai és a magyar nép együtthalad a szocializmus felépítésének ragyogó útján. Népeinket a­­ proletárnem­zet­­köziség és a testvéri barátság széttéphetetlen szálai fűzik szoros egységbe az imperializmus és a háború sötét erői ellen folytatott harcukban. A magyar nép és a­ forradalmi munkás-paraszt kor­mány elismeréssel adózik annak a nagy küzdelemnek, amelyet a Kínai Népköztársaság kormánya az elnyomott és szabadságukért harcoló népek, függetlensége és a­ világ bé­kéje biztosításáért folytat. Népünk és kormányunk felemeli tiltakozó szavát minden, a Kínai Népköztársaság ellen irá­nyuló imperialista mesterkedés ellen és követeli, hogy ál­lítsák helyre a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az Egyesült Nemzetek Szervezetében és minden nemzetközi szervezetben. Nagy nemzeti ünnepükön további kiemelkedő sikereket kívánunk önöknek és a kínai­ népnek, a szocializmus győ­zelmes felépítéséért, a világbéke megőrzéséért folytatott küzdelmükben. Őszinte szívből kívánjuk, hogy tovább erősödjék a kí­nai és a magyar nép örök barátsága, népeink, valamint a szocialista tábor egysége és az egyetemes emberi haladás javára. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke . A Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Péter János külügyminiszter üdvözlő táviratot küldött Csen Ji külügyminiszternek. Molnár Erik, a Magyar— Kínai Baráti Társaság elnö­ke táviratban üdvözölte a nemzeti ünnep alkalmából Csü Vu-t, a­­ Kínai—Magyar Baráti Társaság elnökét. A Kínai Népköztársaság megalakulásának 12. évfor­dulója alkalmából a­­ Szak­­szervezetek Országos Taná­csának elnöksége táviratban üdvözölte a szakszervezetek összkínai szövetségét. Az üdvözlő táviratot a SZOT elnöksége nevében Brutyó János­ főtitkár írta alá. (MTI)

Next