Csongrád Megyei Hirlap, 1961. október (6. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

Vasárnap, 1961. október 1. Helyzet jelentés Szíriából A szíriai kormány programja • Nasszer újabb tárgyalásai Nagyarányú tüntetés Kairóban Dr. Mamimn Kuzberi, a szí­riai forradalmi parancsnok­ság által létrehozott kor­mány vezetője ismertette kormányának programját és ígéretet­ tett arra, hogy négy hónapon belül visszaállítja az országban a közigazgatás alkotmányos formáját. A damaszkuszi rádióban közzétett nyilat­kozatában d­r. Kuabepi ismertette a kor­mány programjának egyes pontjait: 1. Az alapvető szabadság­­jogok visszaállítása és rend­kívüli törvények haladékta­lan eltörlése. 2. A hadsereg »«tökéletesítése«. 3. Szakszer­vezeti szabadság, a munká­sok részvétele az üzemek igazgatásában és részesedés a jövedelemből. 4. A gaz­dasági felvirágzás megvaló­sítása a pénz és az árak sta­bilizációja útján, az életszín­vonal emelése, a termelé­kenység növelése és a tör­vényes profit tiszteletben tartása. 5. Intézkedések a munkaképes államapparátus megteremtésére. A nyilatkozat hangoztatja, hogy Kuzberi kormánya együtt fog működni az ösz­­szes arab államokkal “az arabok szabadságon és egyenlőségen alapuló reális és teljes egységének megva­lósítása céljából­“. A kormány támogatni fog­ja a palesztínai arabok har­cát,­­ az algériai harcot, és tiszteletben tartja majd az arab liga alapokmányát Szína tiszteletben fogja tar­tani a nemzetközi szerződé­seket, az ENSZ alapokmá­nyát és arra fog törekedni, hogy “megjavítsa kapcsola­tait mindazokkal az álla­mokkal, amelyek baráti ke­zet nyújtanak felé«. Kuzber­ fogadta a Da­­maszkuszban működő kon­zulátusok képviselőit és kér­te őket, tájékoztassák kor­mányaikat a damaszkuszi kormány megalakulásáról. Az új damaszkuszi kor­mány érintkezésbe lépett a libanoni hatóságokkal. Enge­délyt kért, hogy Libanonon keresztül visszaszállítsák Kairóba a Latakiánál elfo­gott százhúsz egyiptomi ej­tőernyőst. Engedélyezték to­vábbá, hogy az a kilencven egyiptomi tisztviselő és hiat, aki az EAK északi tartomá­nyában teljesített szolgála­tot, elhagyhassa Damasz­kuszt. Ezt a lehetőséget — hírügynökségi jelentések sze­rint — megadják azoknak a­­ tisztviselőknek és egyiptomi állampolgároknak is, akik­­ hivatalos küldetésben vagy ideiglenes tartózkodásra ér­keztek Kairóból Damasz­kuszba­ A szombaton reggel Bei­­rutból érkező értesülések szerint a távíró- és telefon­összeköttetés reggel óta hely­reállt Beirut és Damaszkusz között. Szombaton reggel a da­maszkuszi események kirob­banása óta első ízben nagy­arányú tüntetés volt Kairó­ban az Egyesült Arab Köz­társaság mellett — jelentette a kairói rádió. A város élete továbbra is normálisan zaj­lik-Nasszer elnök szombaton újból tárgyalt a damaszku­szi fejlemények miatt elő­állt helyzetről legfőbb taná­csosaival, köztük Abdel Ha­kim Amep marsal­gi. A damaszkuszi rádió dél­ben megszakította műsorát és bejelentette, hogy minden kormányépületre kitűzték a­­szíriai arab köztársaság­lobogóját. A bejelentés után a rádió a szíriai köztársa­sági himnuszt játszotta. Vége de Gaulle teljhatalmának... „Árnyékkormánya Franciaországban A francia hivatalos lap­ban szombaton reggel meg­jelent de Gaulle tábornok aláírásával a rendelet, amely véget vet az alkotmány 16. szakasza alkalmazásának. Mint emlékezetes, az áprilisi algíri katonai puccsot követő napokban ennek a paragra­fusnak alapján ragadott a kezébe minden hatalmat a köztársasági elnök. Annak­idején a nemzetgyűlés több­sége — beleértve a szocia­lista pártot is — jóváhagyta az államfő teljhatalmát. A kommunisták ellene szavaz­tak, élve az alapos­­ gyanú­val, hogy az elnök hatalmá­nak növelése nem a fasisz­ták ellen, hanem a mun­kásság és a demokratikus erők rovására történik. Az események igazolták a Fran­cia Kommunista Párt maga­tartásának helyességét. A kommunisták által meg­kezdett akcióval párhuza­mosan a polgári pártok is egyre erőteljesebben köve­telték a nyár végén az al­kotmány 16. szakasza alkal­mazásának feladását. A mind szélesebb körű ellenzék fellé­pése végül is rákényszerí­­tette de Gaulle tábornokot, hogy lemondjon teljhatalma, cél. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának a napokban tartott ülésén Raymond Guyot, a Politikai Bizottság tagja referátumá­ban hangsúlyozta, hogy a kommunisták, a szocialisták és a köztársaság más hívei­nek egy irányba ható maga­tartása tette lehetővé ezt a nagy sikert. Pénteken Guy Molett, a Szocialista Párt főtitkára találkozott Mendes-France volt miniszterelnökkel. Pá­rizsi politikai megfigyelők valószínűnek tartják, hogy egy “árnyékkormány” kiala­kításáról is szó eshetett tár­gyalásuk során. A francia politikai körök­ben továbbra is rendkívüli visszhangja van a Francia Kommunista Párt állásfogla­lásának. A párt Központi Bizottságának Ivry-i ülésé­ről kibocsátott ünnepélyes felhívás, Raymond Guyot­­nak a politikai helyzetről előterjesztett jelentése, ame­lyet szombaton teljes terje­delmében tett közzé az Hu­­manité , egyformán alá­húzza a pártnak ezt az állás­pontját: “készek vagyunk megadni hozzájárulásunkat a közös akcióhoz­"­. Az Harpanité vezércikké­ben hangsúlyozza: sürgősen szükséges, hogy a kommu­nisták felhívása visszhangra találjon az országban, hogy a kommunisták és a szocia­listák sürgősen egyesítsék erőfeszítéseiket, míg nem késő. A reakció sajtójának kom­mentárjai azt mutatják, hogy a francia nagytőke mitől sem fél jobban, mint a kommunisták és szocialisták egységének kialakításától. A burzsoá lapok hírmagyarázói sietnek is megnyugtatni ol­vasóikat: Mendes-France el­lenségesen foglal állást olyan megoldással szemben, hogy »a kommunisták is be­hajózzanak a baloldali erők tömörülésébe“ — “Guy Mel­lett nem fog leparolázni Thorezgel“. Ugyanekkor a »bázison« az alapszervezetek, az egy­szerű szocialista dolgozók mind több helyen vállalják az akcióegységet a kommu­nistákkal. Példa erre St. Étienne és Montpellier is, ahol a Francia Kommunista Párt­ és a Siio helyi szerve­zetei közösen álltak ki a fasiszta veszéllyel szemben. St. Étienne-ben 23 baloldali szervezet adott ki felhívást, s ebben elítélte a béke és a demokrácia ellenségeit. Montpellier­-ben pedig 13 szervezet közös felhívása szólította fel a város lakóit, alakítsanak minden városne­gyedben antifasiszta bizott­ságokat. (MTI) Befejeződöt a Korányi Sándor Társaság nagygyűlése A Korányi Sándor Társa­ság háromnapos nagygyűlé­se szombaton szabadon vá­lasztott tárgyú előadásokkal ért véget. A fő előadók töb­bek között az öregedés vizs­gálatának klinikai és labo­ratóriumi módszereivel, a lép hiányával és pótlásával, valamint az agyi vérkerin­géssel kapcsolatos kérdések­kel foglalkoztak. A nagysikerű tudományos tanácskozás az elnöklő Ba­bics Antal akadémikus zár­szavával ért véget. (MTI) A berlini Brunner utca a Bernauer utcánál keresztezi a zónahatárt. Az utca é­za­­ki része Nyugat-Berlinhez tartozik. A városnak ezen a részében a kapitalista üzleti világ sajátságos névjegyet hagyott hátra. Hullámpapír­ból készült bódék, földszin­tes elárusítóhelyek. Jelszó: »A keletieknek ez is jó.« Az elárusítóbódék valósá­gos­­aranybányát jelentettek tulajdonosaiknak. Akinek nem volt elég pénze a be­rendezéshez, az itt bérelhe­tett egy bódét és azoknak a szenvedélyéből, vagy sznob­ságából, akik minden áron méregzöld zoknit­, vagy pet­­halbőr talpú cipőt akartak viselni, nagyszerűen megél­hetett. Itt még azokat az árukét is el lehetett adni, amelyeket a kutya sem vett meg, még a »nyári kiárusí­­tás« után sem. Ma halotti csend uralko­dik ebben az utcában. * “Paulnál« árván állnak a játékautomsták, elnémultak a Wurlitzerek A krupié unottan piszkálgatja a kör­meit. A játékkaszinó néhány asztalánál csak »keletiek ré­szére« lehetett veszíteni. Nemegyszer olyan sokat veszítettek egyesek, hogy a szerencsétlen játékos görcsö­sen kapaszkodott minden feléje nyújtott szalmaszálba, legyen az valamelyik kém­szervezet Judás-pénze, vagy az idegenlégió toborzó ösz­­szege. Augusztus 13 véget vetett az itt lejátszódó tra­gédiáknak. — Egyenesen szörnyű­ — panaszkodik az egyik molett szőke az Usedom utca sar­kán levő »Olcsó regények­­feliratú bolt elárusító pult­ja mögött. — Azelőtt bake­­zír keleti vendégeink voltak, akik nem sajnáltak rend­szeresen 20 márkát itt hagy­ni nálunk-De mit kaptak érte? Ér­zelgős szerelmi történetet, ponyvaregényeket, vagy há­borús tör­téneteket, amelyek­ben a náci győzelmeket oly felháborító módon dicsőítet­ték, hogy maguk a nyugat­német kiadók is tiltakoztak. A bankok leányvállalatai lehúzták a redőnyt. Messzi­re virít a felírás: »Keleti és nyugati márka átváltása ügyében kérjük, közvetlenül bankunk pénztárához for­duljon­, De a bankokban is üres az átváltó pénztár. Milliárd­nyi márka folyt át ezeknek az uraknak ragadós ujjain éveken keresztül, akik min­den alkalommal hatalmas százalékot vágtak zsebre jutalék címén. Annyira ki­fizette magát, ez az üzlet, hogy a nagybankok egyre inkább a pénzváltásra áll­tak át. De most már ez is a múlté. * Augusztus 14-én reggel a nyugat-berlini építkezési vállalatok valóságos­­fekete­­hétfőt értek meg. Milyen kifizetődő is volt a vállalkozó uraknak, hogy kétlakiakat tömegesen fog­lalkoztathattak? Nem voltak szervezettek, bármilyen ösz­­szegű bért elfogadtak, még a betegbiztosítást sem kel­lett utánuk fizetni. Ezenkí­vül még hazafiaknak is érezhették magukat a vál­lalkozók, hisz a náluk al­kalmazott tömeges kétlaki munkással a népi tulajdon­ban levő üzemek munkáját hátráltatták. És ma? Két­ségbeesetten kísérlik meg, hogy a vállalt határidőt ki­tolják, késedelmi díjat fi­zetnek, szerződéseket bonta­nak fel. »Alkalmazok 20 festőt­ — »kőműveseket és karbantar­tókat azonnal felveszek­ — az újságok hirdetései köte­teket tölthetnének meg. Az építővállalatok munkásainak 10 százaléka a kétlakiak kö­zül került, ki a hivatalos adatok szerint. Nem beszél­ve azokról, akik feketén vál­laltak munkát. Más foglalkoztatási ágak­ban az arányszám sokkal magasabb volt,, elsősorban a konfekcióiparban és a ke­reskedelemben. — Nagyon sajnáljuk —■ közük velünk a neukölni KAJOT áruházban —, de az áru kifogyott és a konfek­ciót készitn­i­állalatok nem tudnak szállítani. Az újságok nagy részét nem tudják kihordani. A Testoro-mosoda beszüntette a kimosott ruhák hazaszállí­tását. A Siemens vállalatnál esési, futószak­agok állnak elhagyatottan, a csőüzem több részlegét be kellett zárni. A spandaui Deutsche Indust­riewerke hajóüzemé­ben mindössze 13 hegesztő maradt. 1800 munkásból kö­rülbelül 400 nem jelentke­zett­ augusztus 14-én. A Né­met Telefonvállalatnál az alkalmazottak fele hiányzik augusztus 13 óta. Ezt a kon­szernt tulajdonképpen most kezdték fejleszteni, a szük­séges munkaerőt az NDK- ból akarták elcsábítani. Vajon, most kire számíta­nak? *­­ A nyugat-berlini vállalko­zók egyesülete körlevélben értesítette tagjait, hogy — hála Brandt munkaügyi hi­vatalának — sikerült elérni, a túlórát, valamint a női és a fiatalkorúak munkáját korlátozó rendelkezéseket átmenetileg hatályon kívül helyezték. Természetesen ehhez a nyugat-berlini szak­­szervezeti vezetők is hozzá­járultak, hisz eggyel több, vagy kevesebb osztályárulás igazán nem számít. A nyugat-berlini munká­sok azonban távolról sincse­nek ennyire kétségbeesve, mint munkaadóik, mert így lényegesen magasabb óra­bért kapnak. Az egyik neu­­kölni vállalat kénytelen volt alkalmazottainak óránként 26 pfenniggel többet fizetni, hogy megmaradjanak az üzemben. De megemlíthetjük az egyik nyugat-berlini tisztvi­selőnő esetét is. Augusztus 1­4-én közvetítették kérelmét az egyik vegyi üzemnek. 350 márka fizetést, aján­lottak fel neki, ő 4pp-at kért, a vállalat nem alkal­mazta. Augusztus 14-én két­ségbeesett hangú táviratot kapott az üzemtől, megkap­ja a 400-at, ha azonnal je­lentkezik. Rossz idők járnak az élős­­diekre. augusztus 13 a zse­bük mélyén találta őket. „SOS-jelek” Nyugat-Berndből Nyugat-Berlin ma — »Raulnál« elnémultak a Wurlitzerek Emberkereskedők saját csapdájukban — Távirat a könyvelőnőnek John Wendler riportja a Wochenpostban 2 A tőkés Európa két fő gazdasági tömörülése Európa tőkés országai gaz­dasági életének összehangolá­sa érdekében az elmúlt évek­ben gazdasági tömörüléseket hoztak létre. 1937. március 25-én hat nyugat-euró­pai or­szág (a térképen sűrűn koc­kázva) megalakította az Eu­rópai Gazdasági Közösséget (Európai Közös Piacot). A szervezet, amelynek feladata, hogy az Északatlanti Szövet­ség gazdasági alapja legyen, ténylegesen 1959. január 1-én kezdte meg működését. Az Európai Gazdasági Közösség­hez tartozó országok területe 1,16 millió négyzetkilométer, lakosainak száma 169 millió, a tőkés világgazdaságban közösség igen jelentős helyet foglal el, a kapitalista világ külkereskedelméből mintegy 25 százalékkal részesedik. Nagy-Britannia, mint a­ Közösségen kívülálló legte­kintélyesebb európai tőkés ország, az Európai Gazdasá­gi Közösség tevékenységének ellensúlyozására 1959-ben egy másik gazdasági tömö­rülés létrehozatalát kezde­ményezte. Ennek nyomán alakult meg 1959 november 30-án 7 európai ország rész­vételével az Európai Szabad­­kereskedelmi Egyesülés (tag­jai a térképen ritkán koc­kázva): tagországainak terü­lete 1,28 millió négyzetkilo­méter, lakossága 39 millió. A tőkés világ külkereskedel­mi forgalmából mintegy 18 százalékkal részesedik. Ez év július 31-én Nagy- Britannia bejelentette, hogy csatlakozni kíván az Európai Gazdasági Közösséghez. E bejelentés nyomán az Euró­pai Szabadkereskedelmi Egyesülés több tagországa olyan nyilatkozatot tett, hogy szintén csatlakozni kíván az Európai Gazdasági Közösség­hez. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások még nem zárul-­­tak le, azonban a jelek arra mutatnak, hogy­ az Európai Szabadkereskedelmi Egyesü­lés felbomlóban van. Európai Gazdasági Közösség teuropiikozes piac) tagodamai i felbomlófélben lé*e Európai Szabadkereskede­zni fgtyesü­lés tagjai pTM .. ... i mT-lé,államai ESI /«**««*•* A*Albania B*Belgium Hr Hollandia luximburg

Next