Csongrád Megyei Hírlap, 1962. május (7. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-03 / 101. szám

Dobi István elvtárs nemzetközi Lenin békedíjat kapott A nemzetkö­zi Lenin-béke­­díjakat odaíté­lő bizottság április 19-én és 20-án Moszk­vában, Szko­­belein aka­démikus el­nökletével tar­tott ülését, odaítélte az 1961. évi díja­kat a béke megőrzéséért és megszilárdítá­sáért foly­tatot harcban kima­gasló érdeme­ket szerze a személyiségek­nek. Az 1961 évi nemzetköz Lenin-békedíj kitüntetettjei között van Dobi István elvtárs, a Ma­­gyar Népköz­­társaság Elnö­ki Tanácsának elnöke is. A bizottság döntését kom­mentálva Szkobelcin akadé­mikus elmondotta, hogy Do­bi István egész életét a népe boldogságáért vívott harc­nak s az emberi haladás ügyének szentelte. Fiatal éveitől kezdve tevékenyen részt vett a dolgozók felsza­badító mozgalmában, bátran harcolt a kizsákmányolás el­len, a szegények védelmé­ben. A második világháború időszakában Dobi István az ellenállási mozgalom egyik vezetője, szilárd antifasiszta harcos volt. Attól kezdve, hogy Ma­gyarország népköztársasággá alakult, Dobi István fontos állami és társadalmi munkát végez. Mély meggyőződéssel küzd a békéért és a népek barátságáért, eredményesen hozzájárul a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békés együttélése elvének megvalósításához. Dobi Ist­ván tevékenyen részt vesz a békemozgalomban, gyümöl­csöző munkásságát jól isme­rik az európai társadalom széles rétegei mondotta Szkobelcin akadémikus. Dobi István: Az elismerés a magyar népnek is szól Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének személyé­ben első ízben kapott ma­gyar ember nemzetközi Le­­nin-békedíjat. Ebből az alka­lomból Dobi István nyilatko­zott a Magyar Távirati Iro­da munkatársának"­— Meghatott érzéssel vet­tem tudomásul a moszkvai jelentést, amely a nemzetkö­zi Lenin-békedíjjal történt kitüntetésemről adott­ hírt, olyan személyiségek társasá­gában, akik különböző­ terü­leteken valóban nagy szolgá­latokat tettek a békére, biz­tonságra, jó életre vágyako­zó emberiségnek a háborús félelmektől való megszaba­dítása érdekében. A magam kitüntetését nem tudom más­ként értékelni, minthogy ab­ban a magyar népnek az emberi haladás és a béke ügyében tett erőfeszítéseit is elismerés érte, s ha eddig elvégeztünk valamit ezen a téren, ha talán elértünk szá­mottevő eredményeket is, akkor ezután a béke és ha­ladás szolgálatának elmélyí­tésére, kiszélesítésére kell törekednünk.­­ A háborús veszélyek sehogy sem akarnak elsza­kadni a mi nemzedékünk életétől. Még sokan hordoz­zuk az első világháború go­nosz emlékeit, s elmond­hatjuk, hogy a másodiknak a fájdalmai még ma is ele­venen élnek emberek száz­millióinak emlékezetében. A Szovjetuniónak az általános és teljes leszerelésre, a nuk­leáris fegyverek betiltására és elpusztítására vonatkozó történelmi javaslatai megnyi­tották az utat, hogy az em­beriség végre megszabadul­jon a háborús félelmektől, és világméretekben kibontakoz­zék a két rendszer békés versenye, amelyben nincs szükség bombákra és ágyúk­ra, rakétafegyverekre és pusztító harci eszközökre. ( Az emberiség sorsa iránt átérzett felelősséggel kidol­gozott javaslatokkal szemben konok ellenállás mutatkozik az imperialista táborban. A békeszerető emberek száz­millióinak állandó és követ­kezetes éber helytállására van szükség, hogy abban a nagy világpolitikai­­ mérkő­zésben, amely a háború és béke kérdései körül tárgya­lóasztaloknál és az öt világ­rész különböző veszélypont­jain folyik, ne tudjanak fe­lülkerekedni a rombolás erői, hanem a józan észnek, az értelemnek az érvei ér­vényesüljenek. — A magyar nép számára különlegesen értékes a béke fenntartása. Országunk tö­mérdek kárt szenvedett a háborúban. Magyarok száz­ezrei pusztultak el a fronto­kon, a bombázások alatt, s a háború idején hazánkban tombolt féktelen fasiszta ter­ror gaztettei következtében. A felszabadulás óta csodála­tos fejlődés ment végbe ná­lunk. A szegénység, nyomo­rúság országa voltunk Hor­thy­­ idején, A­ Szovjetunió, és más barátaink­­ segítségével népünk bámulatos erőfeszí­téseinek eredményeképpen a szocializmus virágzásnak in­dult országa lettünk. Végte­len jó érzés számomra, hogy annyi sok reménytelennek tűnő múltbeli küzdelem, oly sok szenvedés és üldöztetés után, a szocializmus győz Magyarországon, s a törté­nelmet, amelynek a múltban a dolgozó osztályok csak ál­dozatai lehettek, most a munkások, a parasztok és a haladás ügyéhez csatlakozott értelmiségiek a dolgozó mil­liók érdekei szerint formál­ják hazánkban. A párt a dolgozó nép egységére, bi­zalmára támaszkodva, a tö­megekkel egyetértésben irá­nyítja a nagy országépítke­zés munkáját. Mikor népünk érzékenyen figyel a világpo­litika eseményeire és öntu­datosan, határozottan áll a béke ügye mellé, ebben az állásfoglalásban nem a há­borútól való félelem irányít­ja, hanem az az elhatáro­zottsága, hogy minden fe­nyegetéssel és veszéllyel szemben megőrzi, megóvja a maga új országát, népi ha­talmát és szocialista építke­zésének minden eredményét.­­ A nagy kitüntetés, amelyben részesítettek, úgy érzem, nemcsak engem köte­lez arra, hogy tovább halad­jak a szocializmus, a hala­dás, a béke ügyének hűséges szolgálatában, hanem hitem szerint népünket is további helytállásra és az eddiginél még eredményesebb építő­munkára ösztönzi — fejezte be nyilatkozatát Dobi István. * Dobi Istvánon kívül nem­zetközi Lenin-békedíj-kitün­­tetésben részesültek Kwame Nkrumah ghánai köztársasági elnök, Pablo Picasso francia fes­tőművész és közéleti szemé­lyiség, Faiz Ahmed Faizu pakisz­táni költő és társadalmi személyiség, Olga Poblete de Espionosa chilei közéleti személyiség. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ik a MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYE­ LAPJA , XIX. évfolyam, 101. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1902. május 3. Százezernél több dolgozó színpompás felvonulása a 18. szabad május elsején Csongrád megyében Méltóképpen ünnepelték ,meg a 18. sza­bad május elsejét Csongrád megye dolgo­zói. Hatalmas tömegdemonstrációkkal, szín­pompás felvonulásokkal tettek hitet a béke, a szocializmus ügye mellett. Hód­mezővásárhely soha nem látott még ennyi felvonulót, mint ezen a május elsején, mely kitűnt a többiek közül vidámságával, közvetlen, mindenkit magával ragadó han­gulatával. Városban és falun egyformán megünnepelték a dolgozók május elsejét. Az ünnepi szónokok vezérgondolatként hangsúlyozták: legfontosabb feladatunk — helytállni a munka frontján és minden erőnkkel küzdeni a békéért, az általános és teljes leszerelésért... S mert így volt, nyugodtan mondhatjuk: az alkotó munka és a béke felejthetetlen ünnepe volt ez az idei, 18. május elseje a mi megyénkben is. Ünnepi nagygyűlés Szegeden Zenés ébresztő köszöntötte hétfőn reggel Szeged dolgo­zóit, akik munkahelyeiken gyülekeztek és onnan indul­tak a Széchenyi térre, a nagygyűlés színhelyére. Tíz órakor zsúfolásig meg­telt a Széchenyi tér. Körül­belül 60 ezer ember gyűlt össze a nagygyűlés kezdeté­re. A korzón felállított ha­talmas díszemelvényen, az ünnepi nagygyűlés elnöksé­gében ott voltak a megye és a város politikai, gazdasági és társadalmi életének veze­tői, valamint munkásmoz­galmi veteránok és az üze­mek dolgozóinak, a termelő­szövetkezeti gazdák és az ér­telmiség képviselői. A nagy­gyűlés elnökségében­ foglalt helyet Szirmai István elv­­trás, az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Tö­rök László elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára. Fe­hér Lajos és Siklós János elvtársak, a megyi pártbi­zottság titkárai, Győri Imre elvtárs, a Szeged városi párt­­bizottság első titkára, Sán­dor János elvtárs, a Szeged városi pártbizottság titkára és dr. Papp Sándor elvtárs, a megyei tanács vb-elnöke is. Tíz óra után néhány perc­cel felcsendültek a Himnusz hangjai, majd Juhász József, az SZMT vezető titkárának üdvözlő szavai után Szirmai István elvtárs mondott ün­nepi beszédet. — Az idei májusi sereg­szemlén — mondotta egye­bek között — hazánk népe kifejezi őszinte, testvéri szo­lidaritását a haladásért, a szabadságért, nemzeti füg­getlenségükért harcoló népek iránt. A májusi seregszemlén hazánk népe is, s önök, Sze­ged dolgozói is kifejezésre juttatják ünnepi felvonulá­sukkal, hogy tettekkel akar­ják a békét. — Az MSZMP híven kife­jezi a nép törekvéseit, vá­gyait. Ezért követi pártunkat a dolgozó magyar nép, s egy­ Szirmai István a szegedi nagygyűlésen jégesen sorakozik fel a párt politikája mellett. Az MSZMP VIII. kongresszusára készült A munkások, a legkülönfé­lébb munkaterületek dol­gozói a pártkongresszus tiszteletére sorra felaján­lásokat tesznek. Egyre többen vesznek részt a szocialistabrigád-mozga­­lomban. Mind többen teszik magukévá a jelszót: szocia­lista módon dolgozni, ta­nulni és élni. Dolgozzunk is kicsit jobban, használjuk ki az adottságokat és akkor to­vább haladunk előre. Bizo­nyos, hogy a magyar nép forradalmi lendülete és munkája közelebb hozza hazánkban a szocializmus győzelmét. Jó lenne, ha pártunk közelgő kongresszusa megállapíthat­ná — népünk munkája, eredményei nyomán —, hogy hazánkban véglegesen lerak­tuk a szocializmus alapjait! Mint sok más­­ városban, Hódmezővásárhelyen, is ápri­lis 30-án kezdődött meg a május elsejei ünnepség. Mint­egy öt-hatezer résztvevővel az ifjúság vonult végig a vá­ros utcáin, színes lampionok­kal, fáklyákkal a KISZ lo­bogója alatt. A szokatlanul hideg, szeles idő ellenére nagy tömegek érdeklődését vonta magára a fiatalság lelkes és felemelő béke­menete. Erőt, egységet és bizako­dást sugárzott Hódmezővá­sárhely dolgozóinak május elsejei ünneplése is. A dol­gozók már a kora délelőtti órákban gyülekeztek, immár hagyományosan a Tanácsköz­társaság téren, ahol 10 óra után Sajti Imre, az MSZMP városi bizottságának első tit­kára mondott rövid köszön­tőt a munka és a proletár nemzetköziség világméretű ünnepéről. Ezt követően megkezdő­dött a felvonulás a város központja felé. A menet élén haladtak az ünnepség díszelnökségének tagjai, közöttük Siklós Já­nos, a kiegyei pártbizottság titkára, Sajti Imre, a váro­si pártbizottság első titkára, Kovács Imre, a megyei tanács vb elnökhelyettese, Bán Rozália, a városi ta­nács vb elnöke, Vörös Mi­hály, a Hazafias Népfront városi titkára. Velük együtt meneteltek a város veteránjai: Boros János, Vad János, Oláh Mihály, Körösi Imre és mások. A díszelnökség a Kossuth téren felállított dísztribünön foglalt helyet, majd az ezt követő órákban a város dol­gozóinak hatalmas serege vonult a térre fegyelmezett, lelkes sorokban. Valamennyi májusi ünnep­lés szép volt eddig is Hód­mezővásárhelyen de ez a mostani nagy élményt jelentett nézőknek és részt­vevőknek egyaránt. Talán annyian egyszerre so­ha sem vonultak fel a pro­letárok vörös zászlaja alatt ebben a városban, mint az idén. Mintegy harminötezer főnyi lelkesen ünneplő sereg menetelt a fellobogózott, fel­­virágozott házak között. Impozáns látványt nyújtott a felvonulás első részében a fiatalság menete. Sportolók, iskolások, ifjú­munkások, KISZ-isták jöttek táncolva, dalolva, majd utá­nuk az ipari és a mezőgaz­dasági üzemek, vállalatok, intézmények dolgozóinak méltóságteljes tisztelgése kö­vetkezett. Nagy és felemelő egység, lelkesedés, erő és bi­zakodás jellemezte ezt a fel­vonulást. Igazi tüntetés volt ez a szocializmus ügye és a béke mellett. Ezt jellemezte a felvonulás egész tartalma is, a dalok, a zászlók és a jelszavak: május elseje, a munka, a szo­cializmus, a kommunizmus, a béke és a népek nemzet­közi összefogásának éltetése. A menetben külön megra­gadták a nézők figyelmét a termelő üzemek dolgozóinak egymást követő és népes egy­ségei, amelyekről a han­(Folytatás a 3. oldalon.) Szirmai István elvtárs be­szédét Szeged dolgozó népé­nek, a pártnak, a munkás­­osztály harci seregszemléjé­nek, a szocializmusnak és a békének éltetésével fe­jezte be. A nagy tapssal fogadott után a dolgozók Új­szegedre vonultak át, ahol vidám majális keretében Az egész város az utcákon Harmincötezres tömeg a hódmezővásárhelyi ünnepségen (Enyedi felv.) Zászlóerdő Szegeden (Enyedi ferv. § I VÁLSÁGOS A HELYZET ALGÍRBAN | ÉS ORANBAN | JOGI TANÁCSADÓ | 1 ~ | VASÁRNAPI $ SPORTEREDMÉNYEK ^ ' ' $ S § mérséklődik az \ \ ÉJSZAKAI LEHŰLÉS \ Kádár János interjúja a Japán Állami Televízió munkatársainak Az elmúlt hetekben a Ja­pán Állami Televízió mun­katársai, Nichikawa Yoshi­­hisa, Kimura Tom­a, Kató Moszahiko és Umemura Hi­­rosichi urak filmet készítet­tek Magyarországon. Ennek során — kérésükre — inter­jút adott Kádár János elv­társ, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke. Az interjút a Magyar Te­levízió május 3-án 19.45 órakor sugározza. (MTI)

Next