Csongrád Megyei Hírlap, 1962. május (7. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-03 / 101. szám

Csütörtök, 1962. május 3. Három és fél órás felvonulás Budapesten, káprázatos díszszemle Moszkvában Budapesten május elsején már nyolc órakor megkezdő­dött a dolgozók érkezése a Dózsa György teret övező utcákhoz. Néhány perccel 10 óra­­előtt foglalta el helyét a díszemelvényen Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke és dr. Münnich Ferenc, a Politikai Bizottság tagja, ál­lamminiszter. Tíz órakor megszólaltak a harsonák, s Brutyó János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a SZOT főtit­kára üdvözölte rövid beszé­dében a tizennyolcadik sza­bad május elsején Budapest dolgozó népét. Az ünnepi köszöntő után három és fél órán át vonul­tak el Budapest dolgozói a dísztribünök előtt. Moszkvában — helyi­ idő szerint — 10 órakor már zsúfolásig megteltek a Vö­rös tér tribünjei. Ott voltak a szovjet kormány tagjai, a szovjet hadsereg tábornokai és tengernagyjai, s a szovjet fővárosba érkezett külföldi­­ küldöttségek, valamint a Pravda ünnepségére meghí­vott külföldi vendégek, kö­zöttük Komócsin Zoltán, az MSZMP Politik­ai Bizottságá­nak póttagja, a Népszabad­ság szerkesztő bizottságának vezetője. Tíz óra előtt néhány perc­cel viharos éljenzés köszön­tötte a Lenin-mauzóleum mellvédjén megjelent Hrus­­zsovot, Brezsnyevet, vala­mint az SZKP és a szovjet kormány több vezetőjét. Amikor tízet ütött a Kreml toronyórája, felhang­zott a kürtszó és a Kreml Szpasszkij-kapuján kigördült Rogyion Malinovszkij, szov­jet véderőminiszter gépkocsi­ja. A miniszter megszemlélte a­ díszalakulatokat, majd a szormány és a párt nevében köszöntötte a szovjet kato­nákat, a külföldi vendégeket. Beszéde után megkezdő t­a­nulása, majd Moszkva dolgo­­zott a szovjet hadsereg vála-­s­zói vonultak el a párt és a­vatott egységeinek díszfelvon I kormány képviselői előtt. (MTI / Foto) A budapesti színpompás májusi ünnepség egy kedves epizódja: Kádár János elvtársat, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkárát úttörők köszöntik Kennedy sajtófőnöke a Szovjetunióba látogat A Fehér Ház bejelentette, hogy Salinger, Kennedy saj­tófőnöke, májusban a Szovjetunióba látogat. Salingert még Adesubej, az Izvesztyija szerkesztője hívta meg az Egyesült Államokban tett látogatásakor. A Fehér Ház­­sajtófőnöke hangsúlyozta, hogy mint diplomata utazik, csupán az Egye­sült Államok és a Szovjetunió tájékoztatási cseréjéről kíván tárgyalni. Moszkvai útja előtt Salinger Nyugat-Németországba és Hollandiába utazik, ahol ugyancsak tájékoztatásügyi prob­lémákról fog tárgyalni. Kitüntető elismerés És üzemmé avatták a Felgyői Állami Gazdaságot Az ellenforradalom előtti évekkel szemben, amikor az állami gazdaságok általában veszteséggel gazdálkodtak, az elmúlt években a hely­zet lényegesen megváltozott. Állami gazdaságaink évről évre jelentős nyereséget számolnak el. Ez a helyzet a Felgyői Állami Gazdaság­ban is, ahol a korábbi je­lentős veszteséggel szemben az elmúlt években nyereség­gel gazdálkodtak. Tavaly például több mint 4 trillió forint nyereséggel zárta az évet a Felgyői Állami Gaz­daság. Ez a gazdaságban ki­alakult jó politikai hangulat, a helyes vezetés és nem utolsósorban a hozzáértés, a munkásszorgalom eredmé­nye. Elmúlt évi termelési sikereivel a Felgyői Állami Gazdaság elnyerte a kitün­tető élüzem címet. Április 30-án, hétfőn tar­tották meg az élüzemavató ünnepséget a gazdaság fel­győi központjában. Megje­lent az ünnepségen többek között Török József, az MSZMP szentesi járási bi­zottságának titkára, dr. Men­­tényi László, az FM Állami Gazdaságok Főigazgatóságá­nak osztályvezetője, Korom Mihály, a MEDOSZ Csong­­rád megyei bizottságának titkára, Takács Ferenc agro­­nómus, a Békés—Csongrád Megyei Állami Gazdasá­gok Igazgatóságának kép­viselője, Bognár József, a szentesi járási tanács vb elnökhelyettese. Az élüzem­­címről szóló oklevelet és vándorzászlót dr. Mentényi László adta át ünnepélyes keretek között Gulyás Já­nosnak, a Felgyői Állami Gazdaság igazgatójának. Az élüzemavatón 27 500 fo­rint pénzjutalmat osztottak szét a gazdaság fizikai dol­gozói között. . Katasztrofális a helyzet Algírban és Oránban Algírban az elmúlt napok­ban tovább súlyosbodott a helyzet. Az állapotok Algír­ban és Oránban katasztro­fálisakká váltak — állapítja meg az algériai kormány hi­vatalos közleménye, amely a francia hatóságokat teszi fe­lelőssé az evlani egyezmény szabotálásáért. Szombattól keddig 76 ha­lottat és száznál t­öbb sebe­sültet jelentettek az algériai városokból, ahol az OAS to­­vábbra is szabadon garázdál­kodik. Oran kikötőjében az OAS nyersolajjal öntött le egy 300 tonnás daruszállítmányt, amelyet türelmetlenül várt az arab városrész éhínséggel küzdő lakossága. Az arab »gettóban« sínylődő sebesül­tek és betegek nem jutnak gyógyszerhez,­­mert a fasisz­ták feltartóztatják a gyógy­szereket szállító autókat. Oran arab negyedeiből több tífusz- és feketehimlő meg­betegedést jelentettek. Az arab lakosságot gya­korlatilag megfosztották a munkalehetőségtől. Algír­ban szerdán reggel az arab dokkmunkások­­köré dobott gránátok 50 embert megöl­tek, vagy megsebesítettek. Az OAS ugyanakkor felrob­bantotta a posta és társada­lombiztosító pénztárait, hogy az arabok ne kapják meg Franciaországban dolgozó családtagjaik pénzküldemé­nyeit és nyugdíjilletményei­ket. Kroll visszautazott Moszkvába Dr. Hans Kroll, a Német Szövetségi Köztársaság moszkvai nagykövete sza­badságát befejezve, repülő­gépen visszaindult állomás­helyére. Kroll már csak rö­vid ideig tölti be a moszk­vai nagykövet tisztségét. Elutazása előtt Kroll a következő nyilatkozatot adta a repülőtéren megjelent új­ságíróknak: »­Visszatérek Moszkvába nagyköveti tiszt­ségem további ellátására. Nem tudnám megmondani, hogy huzamosabb ideig ma­radok-e ott. Ez kormányom­tól függ. Annyi azonban bi­zonyos, hogy a Szovjetunió­ban abban a szellemben folytatom munkámat, amely­ben azt megkezdtem.« Tyitov New York­ban German Tyitov szovjet űr­hajós vasárnap este New Yorkba érkezett, hogy a Nemzetközi Űrkutatási Bi­zottság meghívására részt vegyen a bizottság május elsején kezdődő ülésszakán. A repülőtéren több száz amerikai és külföldi újság­író, film- és fotóriporter fogadta. German Tyitov hétfőn U Thantnak, az ENSZ ügyve­zető főtitkárának meghívá­sára ellátogatott a világszer­vezet székházába is. 2 JlaCZ Ildios UhfyytfocSzár­i útiiftfytyzúti Járom a várost, ismerke­dem ezzel a sajátos egyéni­ségű metropolissal. Egy for­galmas útra kanyarodunk, miközben kísérőm megjegy­zi: itt az út közepén magas kőfal húzódott a háború alatt, szögesdróttal a tetején. Szögesdrót... Mindjárt a koncentrációs táborok rém­ségei jutnak az embe eszébe. Az is feltűnik, hogy ebben a teljesen új városnegyedben egyetlen régi ház, de még régi falmaradvány sincs, és minden ház mintha dombon épült volna. — Az volt a gettó — mondja kísérőm. Kallaur Leon elvtárs, aki egyébként kitűnően beszél magyarul, Pesten végezte a műegyete­met. "— Igen,­­itt volt a gettó — ismétli meg, majd elme­séli, hogy a varsói zsidóság volt az egyetlen, amely tö­megesen, fegyverrel is szem­beszállt a német fasiszták­kal. Csaknem puszta kézzel 1943. április 19-én kezdődött a felkelés, s három hónapig hősiesen álltak ellent a gettó lakói a Varsóban összezsú­folt német hadigépezet ször­nyű nyomásának, hogy végül is csak törpok, szomorú ro­mok maradtak. Élőlény egyetlenegy sem... Miközben mesél, felidéző­­dik bennem egy régebben lá­tott dokumentumfilm, ame­lyet a hitleristák titkos film­archívumából zsákmányoltak, és megőrizték az utókor szá­mára azt a szörnyű életet, ami a szögesdróttal elkerí­tett falak mögött volt. Em­lékszem egy jelenetre: né­hány fiúcska valahol sárga­répát szedett és az ingükben rejtegették, mint valami fél­tett kincset, talán éhhalál küszöbén levő szüleiknek. Azonban német járőr állta útjukat, s az utolsó szálig elkobozta a répát azoktól a gyerekektől, akik olyanok voltak már, mint a csontváz, csak szemükben volt élet, csak onnan lángolt az éhező ember égő tekintete, meg a gyűlölete. Ez a gyűlölet, tört­ ki, s a harcban felnőttek, gyerekek egyaránt részt vettek. A get­tón kívülről pedig a lengyel hazafiak fegyverrel segítet­ték a felkelőket... Hiába! Sorsuk a megsemmisülés volt. A gettós harc, meg a varsói felkelés után a né­met fasiszták olyan pusztí­tást végeztek, amilyenre Dzsingisz kán óta nem volt példa a népek történetében. De hova takarítsák a há­ború befejeztével a romokat, ezt a szörnyű sok törmeléket, hiszen egész Varsó rommá vált. 1952-ben kezdték el az elplanírozott romok tetejébe egy új városrész építését, s most már 50 ezren laknak ebben a szép, forgalmas ne­gyedben, ahol néhány éve még csak a halál volt... Ezért emelkednek itt ki kis­sé a házak. Egy palota romjai azon­­ban ma is úgy állnak, mint 1945-ben. Valamikor királyi palota, később laktanya volt ez a klasszicista stílusban épült palota, a háború alatt viszont a Gestapo főhadi­szállása és börtöne. A falak beomolva, kiégve. Egyik ol­dalon még áll egy őrtorony, mellette fal — szögesdróttal. Áll még a »kivégzőfal« is. Óh, ha beszélni tudna! Ezt a romot élő Mementóként hagyták meg a főváros újjá­építői. Mindig nagyon sok itt a vendég: belföldről, kül­földről egyaránt. Krakkóban monták el, hogy nemrégiben több száz főnyi ifjúsági tu­ristacsoport járt náluk Nyu­­gat-Berlinből és Auschwitzot is felkeresték. Lengyel elvt­­ársaink figyelték az arco­kat, kire milyen hatást tesz­nek az emlékek, ki hogyan érzi át a történelmi felelős­séget. A nyugatnémet fiata­lok többsége őszintén meg­rendült, voltak azonban, akik közömbösek maradtak min­den szörnyű emlék iránt, de olyanok is akadtak, akik ci­nikusan szemlélték mindazt, ami ma is minden becsüle­tes embert megborzongta,­­akárhányszor csak rágondolt Nos, ezek számára is élő Mementó ennek a hajdani palotának romja. A romokkal szemben üde, zöld gyepágy közepén szürke márványból magaslik a Get­tó-emlékmű. A márványból Hitler szobrát akarták a né­met fasiszták megformálni majd a győzelem után. Any­­nyira biztosak voltak ebben, hogy a követ is ideszállítot­­tá­k, akár azt a vörösmár­ványt, amit Moszkva alá vit­tek egy majdani győzelmi emlékműnek, s amely most a Gorkij utca elején, a pos­tapalotát díszíti. A Varsóba szállított szürke kő most azokat vádolja, akik ember­­milliók bestiális kiirtása árán akartak győzelmi tért ülni, és azokra a bátor em­berekre emlékeztet, akiknek vérét azok a romhalmok szívták be, amelyeken most a téren körös-körül derűs szí­nű, nagyerkélyes, sokemele­tes lakóházak sorakoznak. Mit tudnak minderről a házak előtt játszadozó, pufók képű apróságok? Semmit! Ne is ismerjék meg soha, hogy mire képes az ember, ha kivetkőzik emberi mél­tóságából ... S azok az emberek, akik ezt a romvárost élővé vará­zsolták, itt járnak-kelnek körülöttem a varsói utcá­kon. Mit tudhatom én, hogy ki az, aki apját, fiát, any­ját vagy­ testvérét gyá­szolja. Pedig alig van len­gyel család, amelyik ne ve­szített volna el valakit. De az idő mindent begyógyít, még a legfájóbb sebeket is. Kailaur Leon elvtárs sok század magával már útban volt Németország felé, ami­kor megszökött és beállt gyermekfejjel a partizánok­hoz. S hányan voltak ilye­nek. A »Trybuna Ludu«, a Lengyel Egyesült Munkás­párt központi lapja szer­kesztőségében egyszerű asz­­szonyt mutattak be a szer­kesztőség titkáraként. Ké­sőbb tudtam, meg, hogy ez az asszony az egyik legma­gasabb lengyel kitüntetés tu­lajdonosa, a Központi Bizott­ság póttagja, képviselő is és 1944-ben ő vezette azt a fel­kelő csoportot, amely kap­csolatot talált az előretörő szovjet hadsereggel. Mondják, hogy a lengyel és magyar nép testvéreem­­zet. Való is’n­.ság. Sokszor kapcsolta össze a történelmi múlt e két népet. De rokon­népek abban ez értelemben is, hogy mindkét nép azok közé tartozik Európában, amelyek a történelmük so­rán a legtöbbet szenvedtek. S a testvériség a szocializ­must építő népek családjá­ban ma különös erővel fűz egybe bennünket. Következik: SZILÉZIA, AHOL MINDIG FÜSTÖL A LEVEGŐ 2. Élő mementó Mérséklődik az éjszakai lehűlés, de a fagyveszély a hét második felében is fennáll Az április utolsó napjaiban szélviharral érkezett, sarkvi­déki hidegbetörést a hideg levegő folyamatos beáramlá­sa követte, ami lényegében jelenleg is tart. A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztá­lyán tájékoztatásul közölték, hogy a »felmentő seregnek« ígérkezett mediterrán ciklon — a szokásostól eltérőleg — a Földközi-tengerről nem fe­lénk indult, hanem valami­vel keletebbre húzódva sza­bad utat engedett az északi­ levegő dél felé özönlésének. A nappali hőmérséklet az utóbbi napokban az idő­szaknak megfelelő sok évi átlagszint alá szállt, de több vidéken már ápri­lis 29-én hajnalban voltak gyenge talaj menti fagyok is. 30-án reggel az északi me­gyékben általában mínusz 3—5 fokot mértek a talaj szintjén. Május 1-én, kedden Borsod és Komárom megye egyes vidékeiről jelentettek mínusz 5 fokos fagyokat, a szerdára virradó éjszaka pe­dig csaknem az egész ország területén fagypont közelébe, vagy az alá süllyedt a talaj­közeli levegő hőmérséklete, sőt az északi hegyvidéken a 2 méter magasságban elhe­lyezett hőmérők is mínusz 3—4­­fokot jeleztek. A talaj­szinti légrétegben a Tiszán­túlon mínusz 2—5, a Dunán­túlon 3—6 fokot mértek. Esz­tergomból és Borsodnádasd­­ról mínusz 7, Székesfehér­­ről mínusz 8 fokot jelentet­­tek a megfigyelők. A vidékről érkezett jelen­tések szerint fagykár érte a Duna—Tisza közi szőlőket és gyümölcsösöket A meteorológusok felhív­ják a szőlő- és gyümölcs­termelő üzemek figyelmét a fagykárelhárítás további szervezésére. A szerda reggeli erős lehű­léssel ugyan valószínűleg mélypontjára jutott a hideg időszak, a következő éjsza­kákon a lehűlés mérséklő­dik, fagyveszélyre azonban még a hét második felében is számítanunk kell. (MTI) Szakmai tanácskozás a magántervezőkkel Az országos tervezői név­jegyzékbe felvett magán­­tervezők (mérnökök, tech­nikusok, kőművesmeste­rek) részére megyei szak­mai­­ értekezletet tarta­nak az építési hatóságok május 4-én, pénteken dél­előtt 9 órai kezdettel Sze­geden, a járási tanácsháza kultúrtermében. A tanácsko­záson megbeszélik az eddigi tapasztalatokat azzal a cél­lal, hogy elősegítsék a ma­gántervezők további műkö­dését.

Next